2009-02-23
Oscar - filmek égi csatája
kisebbségi vélemény :)
Az ünneplés két különböző szinten megnyilvánuló dolog, egyrészt a te szinteden, aki éppen ünnepelsz, másrészt a közösség szintjén is. Ami neked spontán móka, az a közösség számára kulturális önfenntartás, összeütött tenyereddel ilyenkor erősíted meg a kultúrát, amely az ünnepség során felszólít téged, hogy támogasd. Ami az Oscar ünnepséget illeti ...
Félreértés ne essék, ezt a cikket olyasvalaki írja, aki számtalanszor ült a tévé előtt, lesve az igazságosztó parádét, ünnepelve kedvenc művészeit, cinematográfusokat, színészeket, producereket, nagy embereket, akik tettek valamit a közösség nagy asztalára, kedves híres embereket, akiket szinte belülről ismersz, és akikkel nyilván majdnem olyan élvezetes együtt lógni, mint saját barátaiddal :)
Az egész Oscar logika roppant egyszerű: a jó filmek megérdemlik az elismerést. Ki ne értene ezzel egyet? (Ezzel mindenki egyetért).
Ezzel együtt mégis vicces, sőt, a morbiditás határát már belülről súroló jelenség az, ahogyan piaci termékeket ünnepel az egész nyugati világ, a tévé előtt ülve, csipszet, sört, kókot és reklámokat fogyasztva egyidejűleg, s valahányszor valaki azt mondja társának a vibráló doboz kék fényében fürdőzve, hogy passzold a kókot, egy regisztrált trademark-ot foglalt mondatba (a szó, amit használ, nem közkincs, nem természetes része a nyelvnek - hanem magántulajdon).
(a szobor: Fernando Botero Római Harcos c. műve)
Az Oscar ünnepség során egy kultúra saját magát ünnepli, és ezt az ünneplést másokra is rákényszeríti. Gyarmatosítás, igen, az amerikai életstílus, az amerikai "mozi" hódító körútja, nagy estéje ez, amikor totálisan elhomályosítja a helyi kultúrákat, és embermilliók szívében ülteti el a vágyat, hogy én is ott szeretnék lenni, én is egy szeretnék lenni e félistenek közül, vagy legalább szeretnék labdába rúgni a gyárban, valahányszor a hírességekről, filmcsillagokról, filmcímekről esik szó. Lényeg, hogy a szememmel én is amerikai rágógumit akarok fogyasztani.
Az Oscar ünnepség igazságot oszt a filmvilágban. Régebben gyermekbetegségként róttuk fel nekik, hogy egy-egy film rengeteg jelölést kap, mások meg egyet sem. Ma már sokan látják úgy, hogy ezen alapul a rendszer, azon, hogy egy-egy filmet kiszúrnak, és szembeállítják az összes többivel, valamint egy másik filmmel, amely ugyancsak látványosan sok jelölést kap. Egy meccset láthatunk, filmek harcát "a kis szobrocskáért" (lásd Trópusi Vihar:)) A filmek és alkotó csapatok felsorakoznak, és jöhet a mennyei seregek végső, nagy megmérettetése - vajon a Parthenon melyik zugában foglalják el végső helyüket. Láthatunk szenvedélyt, kétségbeesést, kitörő őszinte örömöt, mindent, hiszen színészek ők, és mellesleg a színészek számára ez az, amiért hajtanak, és ha ezt a kis izét megkapják, nem éltek hiába, ha pedig nem .. hát .. végül is, úgy is lehet élni ... csak nem az igazi :)
Közben természetesen ez csak a népnek szóló látszat. A valóság az, mint egy bevásárlóközpont, vagy egy tesco-szerű raktárbolt esetében: a résztvevők rá vannak kényszerítve, hogy odamenjenek, és előadják magukat. Az Oscar-estélyen produkált társasági fellépésük a kamerák kereszttüzében durván meghatározza helyüket a mitológiában, értéküket a színész-ügynökségi tőzsdén. Ha valaki jól mosolyog, ha valaki nagyon lelkesen átéli a győzelmet, ha el tudja játszani, hogy az Oscar a minden, az Oscar a világ, akkor oké. Aki nem pont ilyen - az többet nem kap meghívást, s leírhatja magát. Szó tutira nem fogja érni a ház elejét, hiszen több ezer nagyon híres top amcsi színész van.
Az Oscar nem egy akadémia show-ja - hanem a producereké. Ez az ő bábszínházuk. Évente egyszer behajtják a színészeken a "jössz nekem egy ingyen előadással" adót. Ingyen és önmagukként szerepelnek a színészek egy estén keresztül, amivel nem apró pénzt hoznak gazdáik, F1 kifejezéssel: istálló-tulajdonosaik, a producerek számára.
Az Oscar-on sorsok dőlnek el, embereket emelnek fel az istenek maguk közé, mások meg könnyeiket visszafojtva integetnek a felemelkedőknek. Mulatságos. A nép lélegzet visszafojtva figyel, próbálja elképzelni, ő maga mit tenne ilyen óriási nyomás alatt, amikor az életéről döntenek: POZITÍV vagy NEGATÍV. Közben csak annyi történik, hogy a producerek társasága a hatalmas bevételt jelentő show-t (ami semmibe nem kerül nekik, mivel senkinek sem fizetnek) arra használják, hogy a következő év filmes piacát befolyásolják, illetve, hogy egyfajta bukott-film biztosítás gyanánt néhány olyan filmnek kiosszanak egy plusz bevételt produkáló "címkét", amely tulajdonképpen nem hajtott be annyi pénzt, amennyit szegény producerei reméltek.
Az Oscar megadja ezeknek a szegény sorsú produkcióknak a lehetőséget, hogy annak ellenére, hogy az embereknek nem tetszik, jó adag pénzt kasszáljon (ami nem tetszik az embereknek, az még mindig tetszhet az Oscar-akadémiának:)). Ez az ő isteni beavatkozásuk, mentő kezük szerencsétlenül járt társaik felé :)
Közben, valahol Ukrajnában, Bulgáriában vagy Budapesten uv-színű susogós tréningdresszbe öltözött nőszemély bekiált a konyhából, ahol házilag fryolja a popkornt, hogy "hani, ez már a lájf öcsívment övord?", mert ha igen, akkor hagyok csapot papot, és rohanok máris be! Mások amidőn munkába mennek hétfő reggel, a többiek arcát kémlelik, vajon ők kiknek drukkoltak, melyik csapatnak? Slumdogosok vagy fordított időrendű Brad Pittesek? Vajon részesei voltak tegnap éjjel a filmek és filmcsillagok gigantikus csatájának, a nagy varázsnak? Vajon simán átaludták? Vajon ezek az álmos arcok a jeep-jeikben meg a villamosokon tudják-e, hogy ki kapta meg az ismert univerzum legnagyobb kitüntetését, melyik film (producerei)? Vajon ez a portás itt, ennek az irodaháznak az előcsarnokában tudja-e egyáltalán, hogy Angelina Jolie és Brad Pitt gyermekeit hogy hívják, és hány évesek? Vajon látták-e Hugh Jackmant énekelni és ugrándozni a színpadon, mint egy revüben, amit a világháborúk idején szoktak rendezni, hogy legyen a népnek egy kis szórakozás, gondolva persze a frontokon harcolókra is? Vajon ez a sok-sok ember itt az utcákon szürke kis életük pillanatait élve hol volt és mit csinált, amikor az ég zengett, amikor Spielberg harci dobpergés közepette bemondta, hogy ki nyerte meg a világot jelentő cuccot? Vajon hol voltak? Tévét néztek vagy aludtak? ... Lássuk be, e kérdés nem is annyira vízválasztó :)
PS: lásd még ezt a linket (benne egy fantasztikus képpel) Mumbai-i nyomornegyed, az emberek az Oscar-t nézik a tévében ...
A jövő legyen ön is milliomos vetélkedőiben, amikor az indiai Vágó István megkérdi majd, hogy és hány arctalan műanyagszobrot nyert a Slumdog, minden gyerek tudja majd a választ :)
Az egész Oscar logika roppant egyszerű: a jó filmek megérdemlik az elismerést. Ki ne értene ezzel egyet? (Ezzel mindenki egyetért).
(a szobor: Fernando Botero Római Harcos c. műve)
Az Oscar ünnepség során egy kultúra saját magát ünnepli, és ezt az ünneplést másokra is rákényszeríti. Gyarmatosítás, igen, az amerikai életstílus, az amerikai "mozi" hódító körútja, nagy estéje ez, amikor totálisan elhomályosítja a helyi kultúrákat, és embermilliók szívében ülteti el a vágyat, hogy én is ott szeretnék lenni, én is egy szeretnék lenni e félistenek közül, vagy legalább szeretnék labdába rúgni a gyárban, valahányszor a hírességekről, filmcsillagokról, filmcímekről esik szó. Lényeg, hogy a szememmel én is amerikai rágógumit akarok fogyasztani.
Az Oscar ünnepség igazságot oszt a filmvilágban. Régebben gyermekbetegségként róttuk fel nekik, hogy egy-egy film rengeteg jelölést kap, mások meg egyet sem. Ma már sokan látják úgy, hogy ezen alapul a rendszer, azon, hogy egy-egy filmet kiszúrnak, és szembeállítják az összes többivel, valamint egy másik filmmel, amely ugyancsak látványosan sok jelölést kap. Egy meccset láthatunk, filmek harcát "a kis szobrocskáért" (lásd Trópusi Vihar:)) A filmek és alkotó csapatok felsorakoznak, és jöhet a mennyei seregek végső, nagy megmérettetése - vajon a Parthenon melyik zugában foglalják el végső helyüket. Láthatunk szenvedélyt, kétségbeesést, kitörő őszinte örömöt, mindent, hiszen színészek ők, és mellesleg a színészek számára ez az, amiért hajtanak, és ha ezt a kis izét megkapják, nem éltek hiába, ha pedig nem .. hát .. végül is, úgy is lehet élni ... csak nem az igazi :)
Közben természetesen ez csak a népnek szóló látszat. A valóság az, mint egy bevásárlóközpont, vagy egy tesco-szerű raktárbolt esetében: a résztvevők rá vannak kényszerítve, hogy odamenjenek, és előadják magukat. Az Oscar-estélyen produkált társasági fellépésük a kamerák kereszttüzében durván meghatározza helyüket a mitológiában, értéküket a színész-ügynökségi tőzsdén. Ha valaki jól mosolyog, ha valaki nagyon lelkesen átéli a győzelmet, ha el tudja játszani, hogy az Oscar a minden, az Oscar a világ, akkor oké. Aki nem pont ilyen - az többet nem kap meghívást, s leírhatja magát. Szó tutira nem fogja érni a ház elejét, hiszen több ezer nagyon híres top amcsi színész van.
Az Oscar nem egy akadémia show-ja - hanem a producereké. Ez az ő bábszínházuk. Évente egyszer behajtják a színészeken a "jössz nekem egy ingyen előadással" adót. Ingyen és önmagukként szerepelnek a színészek egy estén keresztül, amivel nem apró pénzt hoznak gazdáik, F1 kifejezéssel: istálló-tulajdonosaik, a producerek számára.
Az Oscar-on sorsok dőlnek el, embereket emelnek fel az istenek maguk közé, mások meg könnyeiket visszafojtva integetnek a felemelkedőknek. Mulatságos. A nép lélegzet visszafojtva figyel, próbálja elképzelni, ő maga mit tenne ilyen óriási nyomás alatt, amikor az életéről döntenek: POZITÍV vagy NEGATÍV. Közben csak annyi történik, hogy a producerek társasága a hatalmas bevételt jelentő show-t (ami semmibe nem kerül nekik, mivel senkinek sem fizetnek) arra használják, hogy a következő év filmes piacát befolyásolják, illetve, hogy egyfajta bukott-film biztosítás gyanánt néhány olyan filmnek kiosszanak egy plusz bevételt produkáló "címkét", amely tulajdonképpen nem hajtott be annyi pénzt, amennyit szegény producerei reméltek.
Az Oscar megadja ezeknek a szegény sorsú produkcióknak a lehetőséget, hogy annak ellenére, hogy az embereknek nem tetszik, jó adag pénzt kasszáljon (ami nem tetszik az embereknek, az még mindig tetszhet az Oscar-akadémiának:)). Ez az ő isteni beavatkozásuk, mentő kezük szerencsétlenül járt társaik felé :)
Közben, valahol Ukrajnában, Bulgáriában vagy Budapesten uv-színű susogós tréningdresszbe öltözött nőszemély bekiált a konyhából, ahol házilag fryolja a popkornt, hogy "hani, ez már a lájf öcsívment övord?", mert ha igen, akkor hagyok csapot papot, és rohanok máris be! Mások amidőn munkába mennek hétfő reggel, a többiek arcát kémlelik, vajon ők kiknek drukkoltak, melyik csapatnak? Slumdogosok vagy fordított időrendű Brad Pittesek? Vajon részesei voltak tegnap éjjel a filmek és filmcsillagok gigantikus csatájának, a nagy varázsnak? Vajon simán átaludták? Vajon ezek az álmos arcok a jeep-jeikben meg a villamosokon tudják-e, hogy ki kapta meg az ismert univerzum legnagyobb kitüntetését, melyik film (producerei)? Vajon ez a portás itt, ennek az irodaháznak az előcsarnokában tudja-e egyáltalán, hogy Angelina Jolie és Brad Pitt gyermekeit hogy hívják, és hány évesek? Vajon látták-e Hugh Jackmant énekelni és ugrándozni a színpadon, mint egy revüben, amit a világháborúk idején szoktak rendezni, hogy legyen a népnek egy kis szórakozás, gondolva persze a frontokon harcolókra is? Vajon ez a sok-sok ember itt az utcákon szürke kis életük pillanatait élve hol volt és mit csinált, amikor az ég zengett, amikor Spielberg harci dobpergés közepette bemondta, hogy ki nyerte meg a világot jelentő cuccot? Vajon hol voltak? Tévét néztek vagy aludtak? ... Lássuk be, e kérdés nem is annyira vízválasztó :)
PS: lásd még ezt a linket (benne egy fantasztikus képpel) Mumbai-i nyomornegyed, az emberek az Oscar-t nézik a tévében ...
A jövő legyen ön is milliomos vetélkedőiben, amikor az indiai Vágó István megkérdi majd, hogy és hány arctalan műanyagszobrot nyert a Slumdog, minden gyerek tudja majd a választ :)
-jepe-
2009-02-23