mozi-futurizmus: future sounds like IMAX

A mozi már tavaly, sőt, tavaly előtt sem az volt, ami az elmúlt 30-40 évben. Ma már nem is a válság ténye az érdekes, hanem az, hogy miféle kiút kínálkozik. A válság legelőször is talán ott jelent meg - a moziktól távolmaradó közönség formájában (kb. 2005 nyarán). DVD-vásárlás, DVD- másolás, letöltések (ma a csarnokban a zöldségespult mellett 8-ker kislány kezében ott fog világítani a hét egyik premierfilmje - már kedden, és persze úgy, hogy anyukája 1000 HUF-nál többet biztos nem fizetett érte, és az ez ezres is, rengeteg másikat követve egy-az-egyben vándorolt a maffiához). Ezek az új tényezők bizony alaposan átformálták mozinézési szokásainkat. Az emberekből, akik 5-10 évvel ezelőtt még havonta 1-2 filmet néztek volna meg, mára tömegfogyasztók lettek, minden napra 1-2 film becsúszik nekik. Ezt az őrületes film-faló tempót semmilyen mozi-ipar nem tudja kielégíteni (évi 2x 365 db film?) - vagy mégis? Hát igen: tévé-sorozatok. Sorozat-gyártott filmek, illetve egy-egy film újabb és újabb variációinak sorozat-gyártása. Végül pedig minden út, a fogyasztó és az ipar útja egyaránt ugyanoda vezetnek: a TéVé = házi-mozi. Ez forradalmi változás. Tévézz naponta csupáncsak 2-3 órát, és nemcsak a Te életed, de az egész nyugati civilizáció is gyökeresen megváltozik (ma már e változás közepén vagyunk).

A történet természetesen alakulhatott volna / alakulhatna másképp is, a digitális terjesztés, és a digitális filmkészítés forradalma révén.

Film-forgatás & film-trejesztés film nélkül ! Ez aztán a futurizmus :)

A "film", amit amcsi tesóink mozinak neveznek, két szinten is a csodálatos műfaj alapja: egyrészt filmre forgatják a "filmeket", másrészt filmről vetítik őket, egy-egy "filmről" aztán több ezer kópia készül vetítés céljából. Ma már egyik szinten sincs szükség filmre, lehet HDV minőségben digitális "videóra" forgatni, és lehet digitális képfájlokat vetíteni is - film és filmvetítő segítsége nélkül, digitális projektorokkal.



Film-forgatás - film nélkül!

Ma egy 1920x1080 felbontású, jó minőségű videókamera fillérekbe kerül, a Csillagok Háborúja új részei, amiket digitálisan, tehát nem filmre forgattak, ugyanilyen felbontásban készülnek, a híres Sony CineAlta kamerával. Bizony, adódhatna az az új fordulat is a fejlődésben, hogy a korábbi privilégiumok (mozifilm-gyártás), demokratizálódnak, nyilvánosabbá, általánosan elérhetőbbé válnak a piramis tágabb szeletei számára (George Lucas ezt meg is fogalmazta egyszer, hogy a low-budget és a digitális forgalmazás komoly konkurencia lehet majd a hagyományos Hollywood-i mozival szemben). Ezzel együtt lehet, sőt, valószínű, hogy továbbra is a nagy pénz és a nagy mozi számára áll a zászló, majdnem zéró betörést adva az indy-filmnek (ha például az emberek továbbra is ilyen intenzíven néznek tévét, az indy-filmek betörése máris blokkolva van).

Filmvetítés film nélkül!

A másik tényező: film-forgalmazás, terjesztés ...

A digitális forgalmazás révén egy-egy filmhez többé nem kell hatalmas összegekből kópiákat készíteni - ez pedig egy forradalommal egyenértékű. Eleddig egy-egy film sikere döntő mértékben alapult azon, hogy hány kópiával mutatták be. Az első hét mindent meghatároz, így egy forgalmazó számára egy az volt a kérdés, hogy mennyit tud kópiákba fektetni, hány kópiát tud felvonultatnia premierre - azaz hány ember tudja egyszerre megtekinteni a filmet. Érthető okokból akárki nem tudott sikeres forgalmazó lenni. A sok kópiához ráadásul hatalmas reklám-kampány is szükséges, hiszen az embereket rá kell tudnod venni arra, hogy a filmet, amihez 3000 kópiát lehúzattál, meg akarják nézni (ez újabb stratégiai összeg).

A digitális terjesztés, amely ma még csak bontogatja a szárnyait, egy gyökereiben új korszakot nyit. Ha egy filmet 3000 "kópiával" akarsz/tervezel vetíteni, vagy csupán csak úgy alakul, hogy ekkora az érdeklődés, egyetlen fillérrel sem kerül többe, mintha 1 kópiával nyomulnál, mint egy művészfilm forgalmazó valahol a keleti-blokkban. Sőt, még ennél is olcsóbban kijössz, mert ne feledd: pontosan 0 db kópiára kell költened. Annak idején a Budapestfilm a Buena Vista Social Club c. remek low-budget filmet csak hatalmas anyagi áldozatok árán tudta forgalmazni, mert egyrészt kellett hozzá kópia, másrészt pedig ez a kópia, lévén, hogy a film videóra készült, különösen sokba került.

A megdöbbentő dolog éppen ez, hogy az indy-film, a művészfilm milliószor többet nyerhet, ha többé nem kell nekik a giga-pénzből készült, giga-pénzekből forgalmazott giga-mozikkal versenyezve méregdrága kópiákra költeniük - plusz, ha a sikerük nem függ többé a kópiáktól, a beléjük pumpált pénzmennyiségtől, ha eljutnánk odáig, hogy azt mondhatnánk: pénz nem számít, győzzön a jobbik :)

Ma már egy low-budget film forgalmazása digitálisan szinte semmibe sem kerül. Eddig egy low-budget filmnek áthatolhatatlan akadályt jelentett, ha azt akarták, hogy "legalább az árát hozza be". Ma ez a tehertétel kezd köddé válni - és a filmesek kezdhetnek úgy gondolkodni, mint az egykori Color Lokál esetében, ami low-budget produkció volt, videóról ment a Hunniában, és (ahhoz képest) még rendes bevétele is volt (több százezer forint), és nem utolsó sorban csomó emberhez eljutott - moziban. A jövő tehát a lábunk előtt hever. Kérdés, hogy romokban-e vagy egészben ?





Legyünk persze optimisták, de tény, hogy a történelem során a technika olcsóbbodása, elterjedése hosszú távon nem jellemzően járt együtt a kulturális fellendüléssel, értsd, amikor a videó a 80-as évek közepére (a 80-as évek elejéhez képest) sokkal több ember számára vált elérhetővé, az nem járt a videóművészet fellendülésével, nem készült több izgalmas videó, sőt, tulajdonképpen éppen ellenkezőleg történt. Úgy tűnik, a fejlődés motorja mindig az újdonság és a pénz, akár az egyik, akár a másik, akár a kettő együtt, egymással karöltve. Szép lenne, ha mostantól nem a tömegízlés döntené el, hogy egy-egy filmterv megvalósulhat-e, szép lenne, ha egy-egy film karrierjét arra is építhetnénk, hogy a Toldiban játsszák, szép is lenne, ha ebből az is adódhatna, hogy sokan megnézik, jó visszhangot kap, és így más városokba is meghívják (ahol megintcsak nem tehertétel, hogy kópiát kell létrehozni - például a megfelelő nyelvű feliratok miatt). Szép is lenne így az élet.

De, lássuk be, az újdonság, a pénz motívumai mindig rávernek egy-egy (végzetes) kört a szellemi haladásra. A jövő mozija ma még (mindig) nem akar a nép mozija lenni, ahova a nép is készíthet filmeket, melyeket a nép is forgalmazhat. Készítesz egy filmet 100e forintból, 40 perc, megnézik 20-an Koppenhágában, 40-en Londonban, 1000-ren Budapesten) és vidám vagy, mert tudod, hogy ez a nézettség, illetve ez a bevétel csak nőhet. Csináltál valamit, ami tök jó - ahelyett, hogy a pénz útját egyengetted volna egy iroda mélyén. Erről a fejlődési alternatíváról sosem szabad lemondani, mégis, sokkal valószínűbbnek látszik az, hogy a mozi továbbra is a nagy pénzből létrehozható nagy látványosság elvén halad tovább "fejlődési" pályáján.



A komputer-generált, 3D-ben mozgatott (ehhez nem kell 3D vetítés) képek világa pontosan arra alkalmas, hogy olyan látványokat produkáljon, amiket a valóságban nem is tudnál megfigyelni. Érdekes a tenger világa, ahogyan Jacques Cousteau bemutatja? Akkor még érdekesebb élményt kínál egy tengeralattjáróról készült felvétel (hisz még mélyebbre megy, és méginkább olyan képeket mutat, amiket más nem tud mutatni, amiket hétköznapjaidban nem látsz). A nem-valóságos 3D innen már csak egy ugrás. Először jön a valóságot imitáló 3D, a filmek drága jeleneteit kiváltó CGI "felvételek", lásd Ferrarik összetörése, vagy amikor egy színész súlyos sérüléseket szenved, vagy nagyon veszélyes mutatványokat hajt végre a vásznon (ilyenkor ma már feltétlenül kell kaszkadőr). A Holnapután c. klíma-alert alapú de közben igazi Hollywood-i film rengeteg olyan látványt nyújt nézőinek, amikről a valóságban felvételt készíteni igencsak bajos lenne (nemcsak a jégkorszaki szab-szobor, vagy a szökőár, de a támadó farkasok is ilyenek). Tanulság, a nézőket nem a klíma aggasztja, hanem a különleges látnivaló. Ha el akarsz adni egy filmet, olyan dolgokat kell beletenni, amikre a nézők tömegei kíváncsiak (kb. ennyit a filmművészetről). A komputer generált látványosság a legeslegjobb recept, hiszen egyrészt bármit be tudsz mutatni, amit bárki más hagyományos úton, sőt, olyan dolgokat is, amit mások nem, mert a valóságban esetleg nem is lehet megfigyelni, vagy nem is jönne létre. Másrészt jó azért is, mert drága, és így megbízhatóan a "minél több pénz, annál nagyobb látványosság" - üzleti modell alapján működik. Ha sokat költesz rá, biztos, hogy sokan lesznek rá kíváncsiak, mert akik kevesebbet költenek, nem tudnak ilyet mutatni. Ez Hollywood (és Új Zéland) számára eléggé jó recept :)

Lehet tehát, hogy a jövő mind a kis-mozik és kis-költségvetésű filmek, mind pedig a nagy-mozik (IMAX) és nagy-költségvetésű CGI-alapú filmek számára rózsás fejlődést ígér, de az is lehet, hogy csak az utóbbi fog jól kijönni abból, amiben most vagyunk. Egy biztos, az IMAX mozik és a CGI-filmek, beleértve a 3D-s filmeket elegendő látványosságot kínálnak (olyasmit, amit máshol nem láthatsz) ahhoz, hogy a mozi legújabb mutációja kinője magát és sikeres lehessen. A sors abszolút iróniája, hogy kedvencünk és egyben a low-key art-mozik prototípusa, az Odeon mozi is vetíti a Légy a Holdon-t - papírszemcsivel, 3D-ben ...