A City of Angels reklámjában kevés utalást találhatunk arra, hogy ez ismét egy remake: Wim Wenders  Berlin fölött az ég c. filmjének az amerikai verziójával állunk szemben, most Los Angelest szállják meg az angyalok. Az európai mozikban szerették a Wim Wenders-filmet, különösnek és eredetinek találták, érdekes volt elgondolni egy olyan nagy szerelmet, ami az angyalokból embert csinál.
 Nicolas Cage kitûnõ az angyali szerepben: álmodozó és naiv a tekintete, melegséget sugároz, és a filmben az emberek a haláluk pillanatában bizalommal követik ezt a kedves égi hírnököt. De mindez csak a munka, bár annak nem mindennapi, azért angyalunkat vonzza valami az emberek világához, szeretné, ha mondjuk õ kevésbé lenne tökéletes, de cserébe néha láthatnák õt is.
És miután ez is megtörténik véletlenül vele ( a Meg Ryan-alakította doktornõ szembenéz vele egy mûtét közben ), ezután kezd el egyre jobban vágyni egy „valódi" életre, vagyis szeretné megtapasztalni a saját bõrén azt, amit eddig csak kívülrõl látott. 

Ez egy kedves vonulat a filmben, hogy végig az emberek világa tûnik érdekesebbnek és élvezetesebbnek az angyali léttel szemben, de ezt leginkább az támasztja alá, hogy az angyalok mindennapjai nem kerülnek bemutatásra. Amit láthatunk belõlük: hosszú fekete kabátos alakok / hogyan is képzelnénk másképp õket /, akik a felhõkarcolók tetején álldogálnak, és a kedvenc idõtöltésük a könyvtárakban együtt olvasgatni az emberekkel. Nos, ebbõl fog kilépni a Nicolas Cage-angyal, de csak a film végén, addig is a Meg Ryan-doktornõ személye köti le, és kölcsönösen valami tiszta színt visznek egymás életébe. Nem nevezném romantikusnak ezt a filmet, de az biztos, hogy a szerelem nevû érzés átjön rajta. 
Mi lehet a vége egy ilyen találkozásnak és egy ilyen filmnek? Elvileg bármi, de esetünkben: szomorú, leginkább keserû. Lehet, hogy ez az európai film-elõd miatt van így, de az is lehet, hogy egy direkt happy-end ellenes törekvés érvényesült. Mindenesetre a befejezés miatt átértékelõdik az emberben az egész film, és ez nem tesz jót neki (a filmnek). 
Talán csak kicsin múlt, hogy nem sikerült egy szép-és-jó filmet létrehozni ebbõl a történetbõl. Pedig "megfelelõen" lassú volt, szépen elkészített képekkel... , mégis amikor visszagondolsz rá, mesterkéltnek találhatod, és nem egy magabiztos, mesés filmnek. Amúgy, ha engem kérdeztek, kicsivel jobb, mint az eredetije.  -lee-