művészmozik egy új korszak határán
A mozi válságban van, ez tiszta sor - bárki letölthet filmeket illegálisan, vagy kivehet egy szuper DVD-t az Odeon-ból (extrákkal) 550-ért, hogy otthonában egy modern tévén 16:9-es képen, idegen emberek csipsz-ropogtatásának zajától távol élvezzen egy remek, tartalmas filmet. A mozi varázsa a nagy kép volt - ám ez megszűnt, mert a mai tévék, "házi mozik" simán tudnak akkora kép-élményt, mint a mozi hatalmas vászna - amit legtöbben távolból néznek.
A mozifilmek egyre inkább olyanok, mint a TV-filmek, sőt, sorozatok. Amíg 10 éve egy színész életében a TV-szereplések, például egy sorozatban a másodlagos (ha nem épp szégyellni való) kategóriába estek, ma már (a Jóbarátok óta) ez másképp van. Aki a tévében sztár - szezonokon átívelően sztár, aki filmben sztár - néhány hétig az, mármint néhány hétig élvezi azt a reflektorfényt, amit a TV-ben szereplő színészek nonstop (emiatt a mozivászonra eljutni sokkal könnyebb tévéképernyőn keresztül). A filmnézés ma már egy-egy ember berendezkedésétől függően 60-90%-ig tévéképernyőn keresztül történik, a megtekintett filmek jelentékeny hányada pedig konkrétan tévésorozat.
a Toldi mozi halljában ...
Mit akar ilyen helyzetben egy művészfilm forgalmazó? Mit akar egy művészmozi? Mit akar egy producer (aki nálunk állam bácsi) a művészfilmektől?
Az elmúlt hetekben, napokban gyakran csevegtünk erről a témáról, a művészmozik és művészfilmek helyzetéről, és megdöbbentő tanulság kezd kibontakozni: az érintett felek, beleértve nézőket és forgalmazókat is, nem biztosak benne, hogy a jegyárakkal baj van. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az alábbiakban egyszer s mindenkorra végiggondoljuk ezt az kérdést, amely csupán egy eleme a művészfilmekről, a budapesti mozikultúráról való gondolkodásnak - új alapokon.
Ami biztos, az az, hogy nagyon durva változásokra lehet számítani. Sokak szerint azért, mert az új kormányzat majd jól nem ad pénzt arra, amire a régi rendszeresen adott, mások szerint azonban a közvetlenül vagy közvetve állami pénzből élő emberek életstílusa, életvitele fog döntő módon megváltozni a közeljövőben. Azaz, drasztikus változásokra lehet számítani még anélkül is, hogy az új kormányzat bármit is változtatna - pedig nyilvánvaló, hogy a részükről is lehet számítani változtatásokra. Így gyakorlatilag minden megváltozik, és tetejébe mindennek, még a rendszer is változáson megy keresztül. Mire lehet számítani ilyenkor?
Elsősorban fejetlenségre, önzésre, másokra való ujjal mutogatásra - és közben higgadtságot, előrelátást, józan mérlegelést, koncepciót nélkülöző rendszer-szintű változtatásokra. Ezért fontos elébe menni a különféle változásokat sürgető, a különféle változtatásokat támogató különböző érveknek, szlogeneknek, hogy előzetes immunitásra tegyünk szert, és a döntő pillanatban ne legyünk túl könyen befolyásolhatóak.
A legfontosabb tisztáznivaló talán az, hogy új alapokra van szükség. Nem egy újabb "új Magyarország program"-ra, hanem egy gondosan kimunkált filmes- és mozikultúra szinopszisra, amely megérti és megvilágítja a rendszer, az organizmus működését, és lehetővé teszi, hogy értő módon segítsünk rajta, szike és csontfűrész alkalmazása nélkül - kvázi kézrátétellel :)
A művészmozik helyzete komplex szituáció, hiszen több alapvető elem befolyásolja.
- a művészfilmek finanszírozása
(ami nálunk egy nem is rendesen definiált dolog, nálunk elsősorban "nemzeti filmgyártásról" beszélnek, amin belül a művészfilmeket inkább mint a nem-sikerfilmeket definiálják ...)
- a művészfilmek producelése
(egy-egy scriptnek hogyan és ki ad zöld utat, a script előhívásának menete, a költségvetés kidolgozása, prioritásai, a szükséges stáb összeállítása, stb - ezek mind olyan al-elemek, amelyeken rengeteg múlik - gondoljunk csak a világ legegyszerűbb magyar filmjeire, amelyeket a profi amerikai filmek mintájára ÓRIÁSI stáb készít, olyan stábtag funkciókkal, hogy az ember csak néz a listát olvasva, és az az érzése, a lehető legtöbb embert foglalkoztatták)
- a művészfilmek forgalmazása
(régen rossz, ha a rendszernek csak egyetlen válasza van mindenre: PÉNZ - vagy TÖBB PÉNZ vagy KEVESEBB PÉNZ (vagy ugyanannyi:)). A művészfilmek forgalmazása terén óriási problémát jelent, hogy a forgalmazók a fesztiválfilmekre mennek rá - fesztiváldíjas, fesztivál-nyertes filmeket vadásznak ... miközben, ha a mi, hazai fesztivál-filmjeinket nézzük, lásd Mundruczó Kornél filmjeit, hamar belátjuk, hibát követünk el, ha a nézőket fesztivál filmekkel sokkoljuk ...
Vannak (és lehetnének) független-filmek, dokumentumfilmek ... Magyarországon is, lásd Riporter Drótszamáron :),
A filmnézési szokások megváltoztak... ma már nyílt titok, hogy mindenki mindenféle filmeket megnéz - odahaza, köztük tévésorozatokat is ... ma már a kizárólag művészfilmeket megtekintő elit (sznob) néző fogalma köddé vált, lelepleződött ... és ugyanígy, az un., megmondó emberek, orgánumok kora is lejárt ... ma már a nézők értelmes fiatalok, értelmesek és befolyásolhatatlanok, nekik ma már nem lehet parancsba adni, hogy egy-egy film "kötelező" ... Ma már egy 9 éves több filmet látott, mint a legtöbb 40-es értelmiségi az első 30 évében ... és ha az ember eléggé felkészült, maximálisan értelmesen lehet velük beszélgetni e filmélményeikről :)
A hagyományos marketingnek tehát lőttek ... nincs többé az, hogy több pénz, egyenlő nagyobb rábeszélő erő, "a sok tini" meg úgyis megnézi, mert azt akarják megnézni, amit a "többi tini". Ma már nem lehet felülről megmondani senkinek, hogy mi tessen neki ... rávenni rá lehet, hogy megnézzen valamit, de innentől a dolgok az ő privát szférájában játszódnak ...
A válság, ami 2008-ban kirobbant (felszínre bukkant, mint egy vízalatti szörny), valójában egy komplex válság, ami civilizációnk, kultúránk működésének elemi mozzanataiban, az összes apró részéletben megnyilvánuló rendszerlogikának az eredménye ... rossz a logika ... rossz a rendszer, a rendszer logikája ... és ne higgyük, hogy a filmkultúrára, és a marketingre ez nem igaz ugyanígy ..
A féktelen fogyasztást erőltető, reklám-hívő, reklámkövető tömegfogyasztókban gondolkodó marketingnek vége ... (hálistennek:)) Az érdeklődés csökkenésére, visszaesésére nem a további fokozás, nem a 3D őrület erőltetése a megfelelő válasz ... hanem egészen új, egészen más alapok bevezetése ...
:::: az individuum alapú új filmkultúra !:)
A 2000-es évek során a társadalom atomizálódott - ennek eddig csak a hátrányait láttuk, a nagy cégek pedig magukra nézve kizárólag e helyzetből fakadó előnyöket fogadták el. Pedig van ám az atomizált társadalomnak is előnye - ez maga a szabadság kapuja lehet: ahol mindenki individuum ...
- és nemcsak "oszthatatlan" - hanem egyéniség !:))
A filmkultúrát az alapjaitól kell ismét felépíteni ... bevételek helyett érdeklődésre, tetszés, like-olás helyett pedig egy-egy filmben megfogalmazott gondolatok, felvetett kérdések, művészi megoldások, valóságról alkotott kép milyenségének részletes közösségi feldolgozására kell alapozni ...
A művészi kvalitású filmek nem termékek, hanem műalkotások, amiket nem lehet, nem szabad, sőt, tilos egy-egy szóval, frázissal elintézni "hú, nagyon komoly volt!" - satöbbi. A moderátoros megbeszélések azonban nem feltétlenül jelentik a legjobb módszert, ez a formátum is egy letűnt rendszer maradványa.
Az egész az iskolákban kezdődik. A fiatalokat (a művészfilmek kitüntetett közönségét) kell legnagyobb erővel megcélozni, de nemcsak a filmekkel, hanem a kreatív oktatással is. Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a fiatalok az iskolákban készíthessenek videó-fogalmazványokat, és azokat rendszeresen bemutathassák osztály- és évfolyamtársaiknak. Az írott információ, írásbeli kifejezés a mai fiataloknál gyenge pont, több szintű diszlexiával van dolgunk, gyakorlatilag idegen számukra ez a középkori kultúra - hát akkor miért ne engednénk meg, hogy hivatalosan is elismert kifejezési forma legyen a VIDEO? A '80-as években nagy dolog volt, hogy a komputerek bekerültek az oktatásba, most a mozgó képi vizuális kultúrát, a vizuális kifejezés és befogadás, analízis kultúráját kell beemelnünk - ASAP.
Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a fiatalok ne passzív befogadói legyenek a vizuális kultúrának, hanem maguk is aktív alkotókként, kreatív individuumokként találkozhassanak mások anyagaival, filmekkel videókkal, stb. Amint megadtuk nekik a lehetőséget, hogy kilépjenek az életüket sújtó marketing-skatulyából, és maguk is készíthessenek felvételt kamerával, megvágassák, szerkeszthessék azokat, és a kész terméket bemutathassák publikum előtt, beindul a rendszer természetes öntisztulása, fejlődése - a kreatív fiatalok, ha kiélhetik kreativitásukat, más kreativitására is értőbben fognak tekinteni - ráadásul kevésbé sznob módon, a jó filmekre, videókra nagyobb elismeréssel, a kevésbé jókra pedig unottabban.
A művészfilmek, a művészmozik a fiatalság Athéni Iskolája - itt tesznek szert azokra a tapasztalatokra, itt tanulják meg, saját érdeklődésük lejtését követve mindazt, amire nemcsak szüksége van egy fiatal elmének, de ami egyben a személyiségüket is meghatározza majd ...
Ha egy városban van egy autonóm fiatalság, akiket nem egy multicéges filmklub (vagy több), vagy valami politikától sem mentes portál tömörít tömegként (kiszelektálva az egyéniségeket), hanem olyan burokban képesek élni, hogy csakis a (jó) tanáraik férhetnek hozzájuk, a tévének meg coki - akkor ott a filmkultúra máris elkezd virágzani ...
::: nyitott művészmozi
A művészmozik sokat tehetnek a fiatal egyéniségek kibontakozásáért ... túl a vetítéseken, a mozikban lehetnének sarkok, ahol egy-egy HDMI kimenettel bíró PC-re, vagy egy 15 ezer forintos média lejátszóra rákötött TV-monitoron hozott anyagokat vetíthetnének a fiatalok - meghívott tanárok, esztéták, híres filmrendezők, kedves szponzorok jelenléte nélkül :))) 3 fiatal levetít egy 8 perces filmet ... berakják a pen driveot, két klikk és mehet is ..
aztán dumcsi, újabb üdítők, limonádék, majd még egyszer megnézik ...
A dolog szépsége, hogy mások is láthatják ... mások is odahúzhatják a széküket ... és létrejön egy csoda :)
Amint megvan a fiatal, nyitott, öntörvényű, kreatív és független közönségünk, máris megvan filmkultúránk magja ...
A fiatalok a művészmozikba járnak felfedezni a világot, ha saját filmjeiket, videóikat oda járhatnak megnézni, passzív fogyasztókból valódi kreatív fiatalokká válhatnak - azokká, akikké válniuk kell :)
::: teendők
Visszatérve a művészmozikat várhatóan sújtó változásokhoz, több különböző irányból lehet támadást indítani a válság ellen - illetve beindítani a válságból kivezető tendenciákat. Ezekből egy az individuumokból álló kisközösségek kialakulásának serkentése, a vizuális kifejezés, a videó köznyelv szintre emelése, a fiatalok és a művészmozik közti szimpátia elmélyítése.
Fontos az is, hogy a művészfilmek kategóriáját kitágítsuk, dokumentum-, kísérleti, valamint indie filmekkel. Az individuumok gondolkodnak - érzékelnek, analizálnak, gondolkodnak. Fel kell számolnunk a sznobizmus kényszerítő erejét, amely révén egy-egy fiatal úgy érezheti, ha valamire nem pozitívan reagál, kiesik a pixisből, és helyette azt a viselkedést támogatni, amely öntörvényű, és képes az ABBA c. filmet, egy urbanisztikával kapcsolatos videót a Youtubon, vagy egy érdekes adást a Viasat History-n bármikor elébe helyezni egy Tarantino-filmnek - miért is ne !:) reality first!:)
A terv tehát nem egyszerűen az, hogy a fiatalokat "visszaszoktatjuk" a "művészmozikba" ... hiszen magát a művészmozit egy egészen más intézménnyé alakítanánk .. ezért sem a visszaszoktatás, sem a művészmozi kifejezés nem állja meg a helyét :)
:::: nyitott videó könyvtár - videó kávézó
(a koncepció a Bódy Gábor által kitalált videókönyv modelljén alapul)
A nyitott művészmozi továbbgondolása lehet, hogy például a Balázs Béla Stúdió filmjeit a mozik előcsarnokában, kanapékon ülve meg lehessen tekinteni. Valaki besétál, látja a képernyőn az aktuális visszaszámlálást, 15 perc múlva kezdi ez és ez az anyag. Egy magyar kísérleti film a 70-es évekből. Nem hallottam róla, de szuper! Miért is ne? Odamegyek a pulthoz, kérek egy fülest, a díj 1 euró. Leülök, felrakom, közben ugyanúgy beszélgetek tovább (a füles nem az jelenti, hogy techno bömböl benne, simán lehet beszélgetni).
A film, illetve "anyag" előtt lemegy egy 2 perces felkonf, egy kortárs művészettörténész mond pár érdekes szót arról, amit látni fogunk, és már kezdődik is.
Ha nem csupán a BBS filmeket vetítik, hanem más kortárs videókkal keverik a BBS archívum kincseit, akkor nem lesz egyhangú, a következő program egy holland videóművésznő néhány videója. A videót külföldi múzeumok, forgalmazók, privát emberek bocsáthatják a könyvtár rendelkezésére, de lehetőség van arra is, hogy "könyvtárközi kölcsönzés" révén a budapesti videóknyvtári tagsággal egy holland múzeum videón elérhető kincseit böngéssze valaki (akár plusz összegért, akár nem).
A programot egy video-nyelvvizsgával rendelkező Art VJ kezeli, de az egész úgy van kitalálva, hogy senki se üljön egész nap a képernyő előtt, a nagyobb egységek után 15 perc szünet van, hogy a "program flow" effektus véletlenül se jöjjön létre. Mindenki csak addig marad a képernyők előtt, amíg megkapja a szükséges impulzust, inspirációs dózist, utána leveszi a fülest, előkapja a laptopját, vagy a kameráját, és csinál valamit.
A kávézóban ezentúl nemcsak kávét, nemcsak beszélgetést vagy zenét lehet kapni, de videó anyagokat is. A videó-könyvtár, illetve videó kávézó látogatók nick-neves azonosítót kapnak, amellyel bármely videó kávézóban megnézhetnek filmeket, videókat (az 1 eurós egyszeri fizetés mindig nyitva áll bárki előtt), sőt, a videó megtekintést otthon, illetve a gépe elől is folytathatja.
S mielőtt bárki a fejét kezdené csóválni, az egész rendszer a korlátlan hozzáférésen alapulna, azaz, ha bárki bármelyik videót megnézheti kedvére, és tudja, hogy az bármikor elérhető, mert a videó-könyvtári tagsága nem egy vagyonba kerül, hanem egy kényelmesen barátságos összegbe, akkor a felhasználók, könyvtártagok nem akarják majd letölteni, tovább adni a videófájlokat. A másik, ami miatt a letöltős, torrentes káosz nem szabadul el, az az, hogy a videó-kávézók a másik nemmel, a többi emberrel való érintkezés révén izgalmasabb közeget kínálnak videónézésre, mint amiben valaki otthon egymaga részesülne.