Szabad sajtó - jelenleg sajtószabadság nélkül
Betiltani a sajtószabadságot egy otrombán anakronisztikus tett (valójában: kísérlet), ami mind otrombaságánál, mind anakronisztikus mivoltánál fogva borzasztó károkat okoz, mintha a Kolerát vagy a fekete himlőt dobná valaki piacra. Bár ezeken a szörnyű, pusztító kórokon már túl van a civilizáció - ez nem azt jelenti, hogy ha kikerülnének az emberek közé, akkor nem pusztítanának. Pontosan azért vagyunk túl e kórokon, mert a humánum és a józan ész, az emberi közösség érdeke örök elzárásra ítélte e kórokat, örök száműzetésre.
A Sajtószabadság betiltása, a sajtó vissza-pártállamosítása övön aluli brutális tett (valójában: kísérlet). A laikusok kedvéért: az új médiatörvény megköveteli, hogy minden újság (internetes portál, blog, vagy nyomtatott sajtótermék), tévécsatorna, minden egyes újságcikk, blogbejegyzés és tévéműsor - "kiegyensúlyozott" legyen.
"Kiegyensúlyozott közlés" - e látszólag pozitív tartalmú kifejezés, a legotrombább támadás a sajtószabadság ellen, amit az EU-ban valaha elkövettek (ezt a rekordot a világ mostantól sajnos Magyarországhoz fogja kötni - Magyarország azonban a Fideszhez, és örökre).
A "kiegyensúlyzott közlés" azt jelenti, hogy ha leírsz valamit, meg kell, hogy jelenjen ugyanitt annak az ellenkezője is.
Ezt a követelményt tipikusan a televíziókkal szemben támasztják. Miért? Azért, hogy nem csak egy párt, a kormánypárt nézete érvényesüljön az adott műsorban. Ez tökéletes gondolat - egy olyan törvény, amely jó célt szolgál, és értelmes módon (azt, hogy egy kormánypárt ne sajátíthassa ki valamelyik csatornát, miközben persze erre lépten nyomon sor kerül, lásd ATV / Hírtv). MIndegy, az elv jó, ám ebből a barátságos dologból faragott brutális börtönfegyvert magának az új kormány (lekörözve a néhai Ficót és a nyelvtörvényét).
Mert amíg egy tévéhíradóban az M1, M2-n vagy Duna TV-n (ez a 3 köztévénk van) abszolúte értelmes dolog elvárni, hogy ne csak a kormánypárt politikusai nyilatkozzanak egy-egy ügyben, addig "ugyanezt" elvárni egy internetes portáltól enyhén szólva nonszensz, kezdve ott, hogy az újságcikkek nem híradók. Publicisztikák, oknyomozó riportok - és ott van az a kérdés, is, hogy rengeteg hír vagy cikk nem is a kormányról szól, meg arról, hogy mi történik a magyar döntéshozásban. Közlünk mondjuk egy cikket az Iránban bebörtönzött filmrendezőről.
Hogy néz ki ez a cikk kiegyensúlyozottan? Úgy, hogy megjelenik az a nézet is, amit az Iráni kormány képvisel? Vagy úgy, hogy az a nézet, amit a mi szent kormányunk? Nem kell sokat agyalnunk ezen, hiszen az ügyekben egy kormánypártkatonákból álló statárium dönt. Egy Kafka-i hivatal. Egy Heti Hetes például, ahol a Fidesz-en szoktak nevetgélni, 200 millióra büntethető - csak úgy. A MédiaHivatal megnyomja a gombot, előveszi a törvényt, és kész. 200 millió - minden egyes adás után (ez így nem igaz, de a műsor ellehetetleníthető - a szerk). Ha nem is a konkrétan a kiegyensúlyozottság hiánya miatt, de bármi másért még egy olyan kismédia is, mit amilyen a a cspv.hu megbüntethető 10 millára, bármelyik percben. Sőt, még egy blog is. És ne feledjük, a blog eredetileg személyes webnapló, és bár vannak nagyon komoly nagy blogok, mint a Fent és Lent vagy a Kerékagy, rengeteg ember ír saját blogot - csak úgy. A HIVATAL lesújt, bármiért - 10 milla. Szerbusz.
NOTE: figyelem, a cikk tévedést tartalmazott, hiszen a nem kiegyensúlyozott közlésért nem jár közvetlenül pénzbüntetés, de az illető orgánum feljelenthető, és a médiatanács dönti el, hogy mi legyen a büntetés, péládul kiegészítés közlése - legenyhébb esetben.
A törvény már él, szóval a mai cikk a tegnapi tüntetésről úgy kellene, hogy kinézzen, hogy a cikk állításai mellett sorra mg kell jelennie egy kiegészítő (ellentétes) állításnak is.
Amint leírnánk például, hogy "a kormány orcátlan támadást intézett a demokrácia ellen, és hogy a Kádár-rezsim előtti idők szintjére kísérelte meg visszaküldeni a sajtószabadságot" - máris le kellene írni ennek az ellenkezőjét is. Azaz így folytatódna: "az Orbán rendszer egyébként nem intézett támadást a demokrácia ellen, és ha intézett volna is, az nem lett volna otromba, az új médiatörvény pedig jó, és szó sincs arról, hogy a kormány megkísérelte visszaküldeni a sajtszabadságot a Kádár-rezsim előtti időkbe". Ez persze így lehet, hogy nem is elég, mert .. gondolj bele, honnan tudhatod te, mi mond a kormánypárt egy-egy dologgal kapcsolatban?:))
Ugyanígy, képzelj el egy tévéműsort, amiben valaki kimondja: "a kormány minden bizonnyal viccel, a kormány pofátlan" - itt a szerkesztők gyorsan átkapcsolnak egy ellenvéleményt előadó vitapartnerre, aki gyorsan elmondja, a kormány nem viccel, és nem pofátlan".
Mindez természetesen nonszensz - és ezt még Orbán Viktorék is nyilván el fogják mondani. Elmondják majd, hogy a gonosz ellen-fülkeforradalmi felforgató erők rosszhiszeműen úgy állítják be, mintha mi, a dicső felszabadító narancs-hadsereg a sajtószabadságot bármilyen formában korlátozni akarnánk, ne adj' isten megtámadni, ha-ha. Ezek az állítások hazug állítások. Az új fideszes Médiatörvény és a szent MédiaHivatal és a médiabiztos, azt a szent célt szolgálják (szent hazánk szent ege alatt alázatosan), hogy a sajtó ne élhessen vissza mocskos kapitalista hatalmával, hogy a sajtó valóban az embereket szolgálja, a jót, a szépet, meg mindent, ami szent - és ne árthasson a demokráciának ... (taps, tűzijáték, hangos éljenzések).
Elmondják majd, hogy hibák persze vannak, a rendszer még nem tökéletes - de dolgozunk rajta. (taps, éljenzés, hi-hip-hurrázás, géppisztoly sorozatok a levegőbe, pezsgődurranások).
Az egésznek a lényege azonban a félelem, mint a terror legfőbb eszköze. A félelem, hogy megbüntethetnek - ha akarnak. A törvény rossz - ezért nem mindenkit és nem minden pillanatban büntetnek meg, ugyanakkor, jó, ha mindenki meghúzza magát - mert különben megütheti a bokáját. Mint a Kádár-rezsim idején. Pontosan úgy.
Az oknyomozó újságírás például a törvény fő célpontja, azt terítették le leghamarabb (ez ellen ágált elsőként az LMP). Az oknyomozó újságírással kapcsolatban a lényeg, hogy a törvény védje meg a forrásokat, akik információval szolgálnak egy cikkhez, illetve tegye lehetővé egy sajtóorgánum számára, hogy megvédje a forrásait. Az új médiatörvény először is erre a pontra rontott rá. Ugyanúgy, mint Sólyom Lászlóval kapcsolatban, az oknyomozó újságírásról is egyből tudták, hogy ártana nekik ...
Tegnap komoly tüntetés zajlott (Tüntetés a Sajtószabadságért / Szabadság tér, December 20), bár ez már a második, amelyet mint egyetemista, diáktüntetést hirdetnek meg, ami indokolatlan kizárása mindenki másnak. A tüntetést az egyetemista-aktivisták szemlátomást egyfajta műsor előadásaként tekintették. Egészkor (18:00 - mintha egy koncert lett volna), azt mondták, még várnak 10 percet, másrészt a tüntetés egy szöveg előadása volt, egy performance, amelynek az a lényege, hogy a szónokok száját időnként befogta egy narancssárga dzsekis srác keze. A szónokok úgy beszéltek a tüntetőkhöz (a nézőkhöz), hogy kedves egyetemisták, főiskolások. A rendezvény ugyanakkor halmazelméletileg pozitív volt, hiszen megkérték a politikusokat, hogy ne jöjjenek el - de ezt a halmazt (társadalom mínusz politikusok) nem sikerült megszólítaniuk, hiszen csak az egyetemistákat szólították meg. Máskor egy tüntetés úgy néz ki, hogy meghívnak szónokokat, itt azonban egy darab szónoklatot adtak elő közösen, műsorként. A tanulság, a tüntetés, a sajtószabadság nem egyetemi ügy, nem egyetemi rendezvény, vagy ha úgy kezelik, akkor műsorrá redukálódik, és sosem lesz olyan, mint egy igazi tüntetés. Abszolút dicséretes azonban a tüntetés párt-függetlensége !!:))
Létezik, hogy ez a Sajtószabadság vége?
Nem. Holtbiztos, hogy nem. Először is, sajtó hamarabb szabad, mint mielőtt ezt az alaptörvények (mint alkotmány) elismernék, rögzítenék. A '80-as években például volt a Beszélő - és így volt valójában volt sajtószabadság - illetve elnézést: sajtószabadság nem volt, de szabad sajtó igen. Volt URH, Kontroll csoport és volt Európa Kiadó, no és Bizottság, s így olyan magas szintű és autentikus pop-művészetünk volt, amilyen azóta sem :)
A fiatalok, az értelmiség körberöhögték a cenzorokat. Végül pedig az egész rendszer megbukott, összeomlott. Egy olyan rendszer, amelynek csak nálunk 4000 szovjet tank véres bevonulása, bebörtönzések, kivégzések voltak a nyitóeseménye. Ezek fényében a Fidesz felszabadító szent hadserege nyilvánvaló szereptévesztésbe keveredett, hisz még tankjaik sincsenek, csak egy darab Gyurcsányuk van, 4 évnyi demokratikus deficit, amelyre hivatkozva most diktatúrát építenek.
Már most látszik, hogy a kormány túl nagy pofont akart lekeverni a demokráciának - és ez akkorára sikerült, hogy egy hatalmas fal adja a másikat - a kormánynak. Ez a fal, egyfajta tűzfal, egy demokratikus védelmi vonal, amit a polgári (nem fideszes) demokráciák európai hagyományai, az emberi méltóság, a civilizált értékek tisztelete hoztak létre. Kormányunk sajnálatos módon "nem rendelkezik demokratikus szenzorokkal" - gyakorlatilag fogalmuk sincs, mi az. De sebaj. EU-tagok vagyunk, és nem mellesleg európai emberek. Európa pedig egy hagyomány. Egy kultúra - aminek egy tagállam törvényhozása nem diktálhat. A jelenlegi miniszterelnök kampányidőszakban sokat beszélt alázatról, arról, hogy alázatosan kell viselkedniük, megszolgálni a bizalmat, és ennek variációi. Nos, óra indul, mostantól majd elkezdhetik gyakorolni az alázatot - az ország, az emberek, a demokrácia iránt. Kényszerítve lesznek rá.
Egy EU-állampolgártól egy tagállam diktatórikus hivatala nem veheti el az alapjogok egyikét sem. Például a szabad szóláshoz való jogot, márpedig ha egy blogban nem írhatod le, hogy a kormány egy büntető rossz kormány, akiket el kell kergetni, anélkül, hogy leírnád a kormány álláspontját is ugyanerről, akkor tiszteletreméltó EU-állampolgárokat korlátoznak alapjogukban. Szóval - vagy ők, vagy mi. Vagy a kormány, vagy mi, európai emberek, és az európai hagyomány. A néhai szovjetunióhoz és Kádárékhoz képest ezúttal egy pehelysúlyú diktátort kaptunk ki. Esélyük sincs.
A szabad sajtó marad - ők mehetnek. Lényegében ennyi. Viszlát.