sziget 2010 cikkek / hírek
hírek

galéria

1 hari Woodstock

Tudósok jó sokat törték a fejüket, mi a szöszért vannak úgy beindulva a fiatalok (kortól függetlenül) a Szigetre, hogy mi az, amit a Sziget nyújtani képes ... Az eredmény annyira megdöbbentő(en egyszerű), hogy az már szinte az élet értelmével kapcsolatos kutatásokra is választ ad - ezért megpróbálták jól eltitkolni a világ elöl ... de nem sikerült nekik!

A nyomok természetszerűen Woodstock-ba vezetnek. A kutatásban az áttörést a közvetlen összehasonlító analízis hozta meg: Woodstock vs. Sziget. Az eredmény pedig tényleg megdöbbentő. A fiatalok az élő zenére vannak beindulva. Az élő zenére, és a betépett játékra, illetve a kommunális érintkezésre.





Maga a zene is alapvetően egy kommunális rítus. A résztvevők valami nagy közös élményben oldódnak fel, ahol már nincs konkrét személyiség, csak a személyiség lényege, a stílus, a látásmód, a pozitív (ki)sugárzás.

A Sziget-látogatók ezt akarják, a nagy feloldódást. Ami más formában, mint betépett játék jelentkezik, "önfeledt", extatikus kommunális érintkezés :) Az extázishoz sajnos, a sok tarzanos, bennszülöttes film miatt a durva "magánkívüliség", mint tombolás kapcsolódik, pedig ez a világ legfinomabb, legbarátságosabb jelensége is lehet: például 3 fiatal játszik egy homokozóban, várat építenek, meg mindent. Totális extázis, mindenki elfelejtette a melót, a munkahelyet, az iskolát, a helyet, amit általában otthonnak nevez - és egy új közösségben oldódik fel - a játék során. Együtt játszanak a homokozóban, és mindenki nagyon jól van. Ugyanaz, mint egy élő zene befogadása során - és nem is jöhetne létre csak olyan helyen, ahol élő zene közösségi befogadására sor kerül, és a személy-és-személy közötti 'interperszonális' gátak feloldódnak.





A Woodstock a Kertemben c. film egyik nagy jelenete, amikor a sárban csúszkálnak. Kívülről nevetséges, azt mondják: "betépett hippik". Pedig ez a szabadság egy fantasztikus megvalósulása, ahol a társadalom nem képes elnyomni a személyes eredetiséget, és a személy-személy közötti érintkezés barátságos (betépett) voltát, illetve ahol a a szabadság nem arra irányul, hogy más emberek akaratán keresztül valósítsa meg valaki a sajátját (mint Cartman, amikor épp világuralomra tör).





Gyönyörű jelenség, valahányszor a fiatalok ilyen oldott állapotba kerülhetnek. Ez azonban egyre komolyabb szervezést igényel. Egy sima faluszéli zenés kulturális esemény többé nem teszi meg. Komoly fesztiválokról beszélünk, komoly pénzekkel, komoly szervezéssel, komoly logisztikával, komoly infrastruktúrával. A szervezés bonyolultsága egyéni szinten is felmerül, nemcsak a fesztivál-szervezők oldalán. Ha valaki részt akar venni, már jó előre gyűjt a jegy árára, vagy ha külföldi, akkor csak jó előre beírja a naptárába, hogy mikor ... mikor kerül sor arra, hogy spontán jól fogja magát érezni. Aztán, amikor már megvan a jegy, és már csak ki kell menni, akkor is merő szervezés az élet. Hova menjünk, mit nézzünk meg és hogyan, és kikkel, stb.





Az eredmény: emberek mászkálnak tömött sorokban, és mindenki a "boldogságot" hajszolja. Ide mennek, oda mennek, itt költenek, ott költenek, itt hallgatnak, ott néznek - abban a reményben, hogy egyszer csak majd beüt a spontán "boldogság".





Ez persze nem mindig jön össze. Köszönhetően egyebek közt annak, hogy a Sziget nemcsak élő zenét kínál, sőt, éppenséggel minden italmérő hely egy-egy kocsmaként, egy-egy szórakozóhelyként, egy-egy diszkóként működik. Meg lehetne csinálni másképp? Aligha. A túlnépesedés a spontán boldogság hajszolását is megnehezíti. Túl sokan vagyunk, és túl sok tévét néznek a népek. Ma már nem lehetséges olyan szellemi és kommunális kisülés, mint Woodstock-ban - de az élet ettől még nem áll meg, hiszen egy újszülöttnek minden új. Valaki, aki először van a Szigeten, és úgy van ott, mint egy társaság része, bízvást jól fogja magát érezni.

Az, hogy végül ki hogyan jut el az élményhez, ami Woodstockban a sárban való csúszkálással egyenértékű, nem annyira egy jó terv, mint inkább nyitottság kérdése. Befizethetsz egy lebegő sörözőbe, ahol odakötöznek egy székhez, és így ülhetsz körbe egy nagy asztalt, miközben 50 méter magasságba emel fel egy daru ... Ez is valami ... de nem valószínű, hogy hozzájuttatna a "cucchoz", amit a Sziget valóban adni képes. A spontán játék, az önfeledt keveredés más szimpatikus fiatalokkal ... hm, az nemhogy nem akarat és pénz kérdése, de szinte ellentétes ezekkel :)