nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


    

2011-03-27

viszlát GDP

A Nemnövekedés diszkrét bája - Serge Latouche könyvéről

Latouche professzor ideális filozófus és ideális mozgalmár. Az általa bevezetett és most megjelent könyvében (A nemnövekedés diszkrét bája) körül járt 'nemnövekedés' egy valódi forradalmi fogalom, amely képes lehet elérni a szökési sebességet, kiszabadulni az 'elégedett társadalmak', a 'néma társadalmak' hermetikus karanténjaiból, a mesterségesen fenntartott közöny mocsarából, és terjedésnek indulni ... Jó hír, és jó könyv! Roppant izgalmas olvasnivaló, amely kellemes és érdekfeszítő beavatást jelent korunk globális kihívásainak rendszerébe, azaz abba, hogy mi a szitu nagyban, és mi mindent tehetünk mi, kis pontok ...

Latouche e műve két fejezetre osztható, egyrészt a problémahalmaz, a problémák komplexumának (eszméletlenül izgalmas!!) feltárása, másrészt az ezekre adható válaszok, válaszlépések rendszerének ismertetése ... Ami azt illeti, a könyv első "fele" milliószor izgalmasabb, mint a másik, de ez persze félreértés, helytelen megközelítés, hiszen a probléma egy, az erre adandó válaszok sora azonban konkrétan végtelen. A válaszok ismertetése, helyesebben felvázolása valójában egy megvalósíthatósági előtanulmány, amelynek fő funkciója az, hogy megvilágítsa a válaszok komplexitását, a végtelen variációk lehetőséét, és közben hitelt érdemlően hárítsa el a menetrendszerűen felmerülő, doktriner, neoliberális közgazdasági támadásokat, semlegesítési, bekaranténozási kísérleteket, mókás elhessegetéseket, egyebeket. Amit ajánlunk, az az, hogy a mű e két részét ne egyenértékűekként olvasd, és ne is feltétlenül egyszerre, vagy közvetlenül egymás után. Az egyiket tekintsd egy dolgozatnak, a másikat pedig a dolgozat megvédésének, a részletekbe való praktikus belegondolás első mintáinak. Remélhetőleg egy-két éven belül e (szó szerint) kezdetleges, pioneer minták széles folyammá duzzadva hömpölyögnek már majd ..


Ami a problémarendszer diagnózisát illeti, akár 50x is elolvasható, annyira komplex és izgalmas olvasmány. Latouche professzor nemcsak (gondolat)művész, filozófus - de tudós is, s így az általa művészi, mesteri módon bemutatott problémák mellett azt is bemutatja, hogy az emberiséget (és a vezető elméket) milyen régóta és milyen fokozódó mértékben foglalkoztatja a gondolat, hogy a növekedés rossz ... (rossz? ez nem kifejezés: katasztrófa).

 

Miközben a 'növekedés', mint a kapitalizmus (+ a kommunizmus) által fő célként, fő mérceként beállított komplex mérési és minősítési érték tagadásának, elvetésének szükségességéről beszél, megvilágítja azt is, hogy az autók és a televízió elterjedése során létrejött a 'néma társadalom', az 'elégedett társadalom', amely nemcsak asszisztál a neoliberális működés és hatalmi rend működéséhez, de szemet is huny felette. A könyvbemutatóra két "liberális" közgazdászt is meghívtak vitatkozni (maga a közgazdaság az, ami liberális :)), Pogátsa Zoltánt és Boda Zsoltot, amely utóbbi a Védegylet berkeiben egy könyvével jól irányzott kirohanást intézett a neoliberális gazdaságpolitika ellen, éppen a Nagy Kiárusítás c. fim megjelenése, illetve a TB-mentés idején.
(A TB-mentés nem fideszes akció volt, ne feledjük, a fidesz a vizitdíjról indított szavazást, és ez csak azért jelentette a TB-privatizáció megakadályozását is, mert ekkor kiderült, hogy a választók így állnak hozzá a fizetős egészségügyhöz, s ezáltal annak az esélye, hogy a TB-privatizációra esetleg mégis igent mondanának, a nullával vált egyenlővé).


Serge Latouche a Gödörben - a beszélgetés után

A közgazdász srácok azért voltak ott, hogy konfrontálódjanak a könyvben leírtakkal, a nemnövekedés forradalmi gondolatával. Ez az aktus, bár meglehetősen békés formában zajlott le, totál alátámasztotta a professzor művében megvilágított szindrómát, ami nem egy Titanic szindróma. A Titanic, mint ismeretes, léket kapott, és borítékolni lehetett, hogy elsüllyed. Az, hogy a zenekar játszott tovább - az azt jelenti, hogy fenntartották az emberi méltóság, a kultúra iránti ragaszkodásukat, mint Guggenheim-ék, és nem voltak hajlandóak pánikba esni, a szép halált választották, egymás társaságában, társas lényekként haltak meg. A könyvben ezzel szemben egy más szindróma mutatkozik meg, ez gyakorlatilag a "Hülyeség Kora" (Franny Armstrong filmje után), ami arról kapta, sőt kapja a nevét, hogy ma még megmenthetjük a Földet, az emberiséget, de nem teszünk semmit mégsem.

A közgazdászok reakcióiban ez úgy nyilvánult meg, hogy alapvetően egyetértettek a diagnózissal, hiányolták az első lépéshez vezető út ismertetését, és jelezték, hogy ők nem látják ezt az első lépést. A közgazdászok ezzel valójában azt demonstrálták, ahogyan a világ viszonyul ehhez a szindrómához, a növekedéshez, a túlnövekedéshez, a fogyasztói társdalom-csapdájához, az emberiség rákjához. Tehetetlen irónia. Helyesebben: irónia, amely a tehetetlenségünket volna hivatott leplezni. Irónia, amit védekezésként használunk, mint a tintahalak, hogy sebesen kifarolhassunk a kellemetlen szituból, zsákutcából.

Pogátsa Zoltán például arról beszélt, hogy mindenki, aki meg akar élni, multiknál dolgozik, és aki multiknál dolgozik, nem fog trabantot venni, mert akkor nem léptetik elő. Azaz, nem fog tudni visszalépni a rákényszerített fogyasztási, fogyasztói versenyből. Pogátsa Zoltán ezt azért mondhatta el, mert hozzá még nem jutott el a bringázz a munkába kampány :) Plusz, nem ismeri a forradalmi "Nem azért járok biciklivel, mert nincs pénzem, hanem azért, mert szeretek" facebook csoportot sem, akik (egy friss szellemű marketinges lány személyében) kiállnak a reklámozók, "multik" nézetével szemben, miszerint a bringások csórók, nem számítanak, mert nem fogyasztanak (eleget). Ez a csoport sokkal többet tesz a biciklizés terjedéséért, mint ... gondolnánk.

 

Ráadásul, Pogátsa komoly csúsztatást követ el, amikor úgy érvel, hogy mindenki a multiknál dolgozik, aki jót akar. Nézetünk szerint mindenki fenntartásokkal dolgozik a multiknál addig, ameddig lehet, és szükséges, de alapvetően egy szabad életre vágyik, és egy saját vállalkozásra. Ennél is fontosabb azonban, hogy senki se adjon önmagának felmentést a saját gondolatrendszer, saját elvek kidolgozása és betartása alól olyan alapon, hogy de hát nem tehet mást, mert a multiknál ez a pálya. Kell, hogy legyen élet a multikon kívül is, és még ha nem is lenne, filozófusként fontos tételezni.

Pogátsa Zoltán a Coca Cola-val kapcsolatban is átsiklott egy jelenségen. Egy marketing kifejezést használt arra, hogy miért kell még mindig reklámoznia a Coca Cola-nak a termékeit, azaz önmagát. Pozicionálás, önmegkülönböztetés, ja, és azért, hogy újra és újra személyes kapcsolatot építsen ki a fogyasztókkal. A kifejezés (még ha pontatlanul is idéztük) leleplez egy jellemző szituációt. Egy kreált mesterséges kifejezés lefed és egyben blokkol is egy problémát - amivel a kifejezés használata révén nem szükséges szembesülnünk, de a közelharc keretei közt pár másodpercig elegendő muníciót ad, hogy kényelmesen kisétálhassunk - a zsákutcából.

Azaz: az XY kóla-vállalat azért kénytelen reklámozni, mert ... mert máskülönben az emberek egy hónap alatt átértékelnék a viszonyukat a kólához. Ez az apró kis információ egy kapu, amin belépve máris ott vagyunk ... egy vadiúj világ előszobájában !:))) Erre a belépoésre azonban szisztematikusan nem kerül(het) sor. Amint egy multinál dolgozó közgazdász ilyet mondana, máris feketelistára kerülne, és ugrana az előléptetés. Aki viszont nem multinál dolgozik - nem számít, és azt lehet rá mondani, azért vannak ilyen elvei, mert ezzel támasztja alá nem-sikeres életét, de ha tehetné, ő is multinál dolgozna.

Az est során létrejött koreográfia tehát sokkal kevésbé volt esetlen, mint első ránézésre gondolnánk. Latouche professzor terve tehát működött. Sőt, még a vártnál is jobban, amikor Kürti Gábor a Critical Mass Hungary nevű organizáció feje feltette a döntő kérdést, hogy hogyan terjed, hogy lehet képes terjedni ez a gondolatrendszer.

Innentől a nézők szembesültek a ténnyel, hogy adott egy 300 főt számláló közönség, akik megveszik, elolvassák e könyvet, úgy, hogy közben (illetve előtte) fizetnek is érte. Megdöbbentő módon így, hogy fizetni kell érte, többen veszik meg, mintha ingyen adnák (ez a fogyasztói gondolatrendszer genetikájába belecsempészett kis kapcsoló műve: ingyen van = értéktelen). Másrészt mégis fura belegondolni abba, hogy ma, az internet korában, ahhoz, hogy egy gondolat eljusson embertömegekhez, könyveket kell kinyomtatni. Mondjunk csak 100 milliót, egyharmada annak a nézőszámnak, amivel az Oscar ceremónia rendelkezik, vagy az MTV Network. Ha 100 millió emberhez eljut e könyv, az 140 x 100 millió, azaz 14 milliárd oldalt jelent papíron. Azaz még a környezeti tényezők is limitált fogyasztásra ítélik a művet.

Latouche professzor azonban mozgalomban gondolkodik - és ez már más. Ez már út a megvalósulás felé. A városonként néhány ezer ember végül saját gondolataiba ötvözve eleve továbbítja e gondolatokat - amiket Latouche eleve egy jól terjedő "szlogenként" komponált meg, "nemfejlődés - décroissance".

Latouche túl azon, hogy egy komplex és istenien fogyasztható művet tett le az asztalra, egyszersmind megadta a kezdőlökést is azzal, hogy egy demonstráció formájában megvilágította a gondolat terjedésének limitjeit. Innentől IKEA: a befogadó maga rakja össze.

Gyorsbefejezés: mindenkinek ajánljuk, hogy elolvassa, megvegye, kölcsönkérje e könyvet :))
és azt is, hogy itt ne álljon meg ...

(a könyv beszerzésében tudunk segíteni, írjatok nyugodtan (info@cspv.hu).
mindezek jegyében: folyt köv. ...
Új fejlemény: a könyv a ZöldBolt-ban is megvásárolható lásd itt


.....................................
a cikkünk folytatása itt: 4 hónappal később - gondolatok a kultúr-termékek terjedéséről
CultureLeaks címen

-JP-
2011-03-27

Címkék: Latouche, nemnövekedés