"a szakma" vs. Andy Vajna

Előrebocsátjuk, a filmfinanszírozás számunkra mindig is átláthatatlan dolog volt, nem értettük, hogyan kaptak a filmek zöld utat, de tudtuk, tapasztaltuk, hogy a rendszer nagyon rosszul működött. Kis túlzással úgy írhatjuk le, hogy emberek saját maguknak adtak pénzt, saját maguk bírálták el saját terveiket, saját maguk, illetve barátaik, ismerőseik terveit. A filmes szakma egy nagy család volt, akik lényegében maguk közt osztották el a pénzt, és végül maguk értékelték az elkészült alkotásokat is, s amíg a fejlett civilizációkban a forgatókönyv a minden, nálunk jellemző módon ez volt a legelhanyagoltabb fázis.

Másik irányból nézve, a szakma felől, azt lehet mondani, hogy az úgynevezett "önkormányzati" rendszer úgy működött, hogy a szakma népszerű embereket delegált a kuratóriumba, és e delegált vezetők hozták a döntéseket, amiben innen nézve (elvileg) abszolút van ráció.

Az Andy Vajnával kezdődő új rendszer ennek a korszaknak tesz pontot a végére. A hozzászólások a szakma részéről ezt a fordulatot reagálták le. Az elsők egyikeként Szomjas György (nem kis meglepetésünkre) elmondta, hogy a rendszer nagyon is jól működött, mindenki tisztességes volt, kivéve egy embert. Gondolatát a következő percekben mégis megértettük, hiszen nem arra utalt, hogy a rendszer jó volt, hanem arra, hogy az emberek tisztességesek, a magyar filmesek tisztességesek, s ezzel gyakorlatilag beállította a beszélgetés alapfelállását, mely szerint a szakma nem egy rossz gyerek, aki most büntetést érdemel, hanem tisztességes művészek, szakemberek társasága, akik tiszteletet érdemelnek. Ez végül teljesen érthető :)))

Más hozzászólók keményebben rontottak Vajnára, egyikük, Kovács Gábor producer (Filmpartners)  azt mondta, "most ti vagytok helyzetben", most az van, amit ti akartok, de be kellene vonnotok a szélesebb szakmát. Mire Vajna: a széles szakma végül mindig egy ember, végül egy emberre gondoltok, szóval ki volna az? Mondj egy nevet. 
Kovács Gábor azt mondta, lehetne szavazni, megszavazni egy nevet, amire Vajna azt mondta, nem zárkózik el ettől élből, megvizsgálják majd a "szélesebb szakma" jelöltjét is, de nem biztos, hogy ez a verzió fog győzni.

Ennél sokkal érdekesebb volt azonban, hogy miközben válaszolt, Vajna elmagyarázta, hogy a célja az, illetve a koncepció lényege az, hogy a filmgyártási folyamatokat egyéni érdekek ne tudják befolyásolni - azaz valójában egy korrupciómentes, önmagát csiszoló rendszerről beszél, ami nézettség alapú, érdeklődés alapú, minőség-alapú. Nem hangzik rosszul, különösen, ha belegondolunk, hogy milyen filmek keletkeztek az utóbbi évtizedekben (olyanok, amiken látszott, hogy az alkotó semmiféle szakmai, művész interakcióba nem került a producerek részéről, azaz a filmek nem egy előhívási folyamat végeredményeként jöttek létre, hanem pestiesen szólva valaki megkapta "a pénzt", és azt csinált vele, amit akart, csinált belőle egy "szerzői" filmet).

Mások leginkább a dokumentumfilm sorsa miatt aggódtak. A dokumentumfilmek a köztévék hatáskörébe kerülnek, és emiatt mindenki olyasféle aggodalmat fogalmazott meg, mely szerint a komoly és tiszteletet érdemlő műfaj most felületes, rágógumizó tévések kezére kerülnek, és "tévések" fognak dönteni, dirigálni komoly dokumentumfilmeseknek.

Az igazság az, hogy teljesen érthetőek voltak ezek a gondolatok, élükön azzal, hogy "kérem, ne engedjétek el a dokumentumfilm kezét" (amit a résztvevők megtapsoltak). Vajnáék azonban elmagyarázták, hogy a TÉVÉ ezúttal nem rossz dolgot jelent, a dokumentumfilmeket világszerte televíziók (közszolgálati televíziók) producelik, támogatják, gyártják és vetítik. A tévé tehát így, ebben az esetben nem "Czukor Show"-kat, hanem minőséget jelent, és szakmaiságot, amely tiszteli a dokumentumfilmeket és a minőséget.

Vajna és a Nemzeti Filmalap a forgatókönyv-alapú filmelőhívást fogja meghonosítani. Évente 300 milliót költenek majd csak forgatókönyvekre, azaz megszűnik az, hogy valaki, aki tudja, hogy fog kapni pénzt, ír egy forgatókönyvet, és vagy kap rá pénzt vagy nem, ami által végül is kevés forgatókönyv keletkezett eddig, és azok nem is versenyeztek egymással, nem volt kiválasztódás. A forgatókönyvírás immár (végre) egy pezsgő szellemi szféra középpontjává avanzsál, és ebből a pezsgésből emelkedhetnek majd ki a filmek. (nézetünk szerint ez messze a legjobb, ami a magyar filmmel történhet :)))).

Zárszóként Andy Vajna azt mondta, hogy szeretné, ha a filmesek bíznának benne, mert az ő érdekeiket, illetve a magyar film legjobb érdekét képviseli.

Számunkra az egész úgy csapódott le, hogy Vajna azon dolgozik, hogy jó filmek születhessenek, illetve hogy a jó filmek megszülethessenek, és a filmesek úgy valósíthassák meg az álmaikat, hogy azzal az egész társadalom jól járjon, mert a Vajna rendszer nemcsak érdeklődésen, nézettségen és minőségen alapul, de egyben arra a tényre is fő hangsúlyt helyez, hogy az állami filmfinanszírozás közpénzből történik, és ezért különösen fontos, hogy jó döntések, felelős döntések szülessenek.

Vajna utolsó gondolatát, hogy a filmesek, a film érdekét képviseli, a résztvevők megtapsolták :)))
Ami minket illet, maximálisan optimisták vagyunk - Vajna minden gondolata abszolút a a helyén van, és ami Magyarországon ritka, látszik, hogy tudja, miről beszél, látszik, hogy pontosan látja, mindez hogyan fog kinézni a valóságban. Mi is látjuk, csak még nem tudjuk, hogy hihetünk-e a szemünknek :)) Azaz nagyon úgy tűnik, Andy Vajna a jó ember, jó időben, jó helyen :))

PS:
lásd még a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének tájékoztatóját ugyanaznap délutánjáról itt