|
|
Velvet
Goldmine (Todd Haynes
filmje) |
A
Velvet Goldmine 98-as film, így most, hogy Hazánkba ért, már nagyon sok
alkalommal és nagyon sok helyről hallhattuk a film címét, (magyarul Bálványrock),
szóval, akár jó ez nekünk, akár nem, helyből egy filmes legendával van
dolgunk.
Szerintünk
sokkal jobb dolog filmeket nézni, mint legendákat, de szerencsés módon
elmondhatjuk, hogy amikor beültünk megnézni, azt sem tudtuk, hogy mit fogunk
látni, leszámítva, hogy nagyon híres fikciós film, és hogy egy énekesnőről
szól.
A
film elég "érdekesen" kezdődik, fiatalok rohangálnak London utcáin, 1971-ben,
olyan ruhákba ötözve, mint amiket a tévében a transzvesztita show-kon látni
napjainkban. Aztán elérkezünk, ha nem is a jelenbe, de legalább 84-be,
és megjelenik a keret- történet.
Mint
az ABBA c. koncertfilmben, (1977), egy
riporter feladatot kap, hogy készítsen anyagot egy tíz éve eltűnt rock-sztárról,
van rá néhány napja. Ekkor már kezd leesni a tantusz, hogy nem is énekesnőről
lesz szó, hanem egy pasiról. Nos, lényeg a lényeg, a film 90%-a a hetvenes
években játszódik, és valahányszor újra felbukkan a riporter a jelen-időben,
illetve 84-ben, egyből eszébe jut valami, a régi időkből, és már megint
a múltban császkálunk.
A
múlt. Legtöbb háztartásban akad egy-egy régi David
Bowie, esetleg Brian Ferry kazi. Így nem nehéz felismerni, hogy merőben
David Bowie hangzású, (de egy az egyben) számokat hallunk a koncerteken
"Brian Slade" a rock-sztár előadásában. Háttérzeneként pedig igazi Brian
Ferry számok is megjelennek. A Brian Slade nevű karakter fő jellemzője,
hogy "biszex", és és ezekben a fura ruhákban nyomul. Látjuk az életét,
hogy hogyan kezdi a pályáját, hogyan fedezi fel egy producer, hogyan fut
be, meg ilyenek. Azt is látjuk, amint meglát a színpadon egy az adott pillanatban
nála nagyobb rajongó-táborral rendelkező, hasonló stílusú előadót, (szintén
férfi), aki lenyűgözi. Először azt hinnénk, az előadás tett rá olyan hatást,
de percek múlva meglátogatják az egyesült államokban, és bejelentik a nézőknek,
hogy egymásba szerettek. innentől kezdve a zenei karrierjüket és a szerelmi
életüket van módunkban figyelemmel kísérni.
De riporter barátunk
sem tétlenkedik, ezekben a hetvenes évek beli felvételekben ő egy rajongó,
aki be van indulva a "Bowie"-lemezekre, alias Brian Slade. És miközben
a bálványozott sztárjáról készült fotókat bámulja a magazinokban felfedezi
magában, hogy úgy hatnak rá, mint más srácokra a csajfotók. Rájön, hogy
látens homoszexuális (ezt így mondják), és attól kezdve még sokkal felszabadítóbbnak
találja Brian Slade zenéjét, sőt Brian Slade szerelmének zenéjét is, aki
Curt Wild névre hallgat, és Ewan McGregor alakítja, hosszú platinaszőke
frizurával, és Iggy Pop-éra hasonló bőrgatyóban, színpadon meztelen felsőtesttel.
Így
halad a történet, miközben
mint néző eléggé unod magad, mert olyan, mintha egy oktatófilmet néznél,
valami történelmi olvasókönyvet, ami ráadásul nem is azt mutatja, ami akkoriban
volt, hanem csak sejtelmesen utal arra, vagyis nem leszel okosabb rock-zene
történelmi ismereteid szintjén. Leginkább csak azt érzékeled, hogy férfiak
férfiakra vannak beindulva, illetve azt, hogy úgy állítják be a 70-es éveket,
mintha a minimum biszexualitásról szólt volna.
De
még mindig nem érteni, mire megy ki a játék, hova akar kilyukadni ez a
fikciós koncertfilm.
Aztán
a riporter srác (feltehetően képzeletben, de mégiscsak egy az egyben mutatják)
szexuális interkurzusban vesz részt a hatalmas sztárral (Curt Wild) felcsípeti
magát.
|
|
E z m á r
a c é l e g y e n e s ,
mert 84-ben találkozik élőben is az említett Curt Wild-dal, és miközben
beszél vele pár percet, szintén a riport kapcsán érdekes rokonszenv
alakul ki köztük, (mintha a popsztárok imádnák, ha kocsmákban riporterek
megtalálnák őket), és a nagy Curt Wild a riporternek adja a gyűrűjét, vagy
brossát vagy mijét. Ez az ékszer még a film elején kerül egy kissrác birtokába,
akit úgy hívnak, hogy Oscar Wilde. (Igen, a film első perce 1864-ben játszódik,
és utána jön a 71-es év.) Oscar smaragdzöld vagy türkizkék ékszere szimbolikus,
mintha a benne lévő homoszexualitást jelképezné. Curt Wild pedig mintha
-szintén szimbolikusan Oscar ükunokája lenne. Szóval az egész azt adja
ki, hogy ez az ékszer, ez a kitűző vagy mi végül a nagy Curt Wild-tól,
és közvetve az üknagypapijától végül a riporterhez kerül, és feltehetően
ere ment ki a játék. Az üzenet eléggé egyértelmű, arra buzdítja a látens
homoszexualitást magukban felfedező fiúkat, hogy ne habozzanak, csatlakozzanak
a klubhoz, vagy akármit is csinálnak, érezzék, hogy a klub támogatja őket.
Tényleg olyan, mint egy választási, illetve méginkább tábor-toborzó kampány.
Persze nem vitás, hogy egy ilyen üzenet nagyon sok ember számára jólesik,
de attól függetlenül a film, mint film tényleg unalmas.
Meg
kell még jegyezni,
hogy a filmben ezek a sztárok vadul fogyasztják a keménydrogokat. Plusz,
mivel a hetvenes években játszódik a történet zöme, óvszert még távolról
sem látni. És egyetlen-egy szereplőt sem látunk teljesen tönkremenni a
keménydrogok fogyasztásának hatására, ami egy propaganda-, vagy oktató-film
esetén azért hátrány, mert még azt hihetné egy néző, hogy a keménydrogok
nem is életveszélyesek. És azt is meg kell jegyezni, hogy a film valójában
a rock-sztárok életét kínálja mintaként, akarva-akaratlanul (nem a mi dolgunk,
hogy kitaláljuk, hogyan) az ő életformájukat reklámozva, amit akár hajlamos
valaki a homoszexualitásra, akár homoszexuális, akár nem az, biztos, hogy
nem tud magának megengedni, még ha akarná sem. Szívesen olvastunk volna
egy ilyen "fiktív" kiírást a film végén, hogy Brian Slade 71 és 99 között
kábé hány millió dollárt költőt kábítószerekre, és hogy riporterünk, ezidő
alatt mennyi pénzt keresett összesen, és ebből mennyit költött koncertjegyekre,
lemezekre, stb.
A film
Michael Stipe (REM) mint
zenei producer közreműködése, valamint Iggy Pop és David Bowie, és 70-es
évek elejének (valójában meseszerű) bemutatása miatt olyan híres, amilyen,
és talán mert egy bulvár-stílusú "nézzük meg a híres sztárok hálószobáját"
betekintést kínál az átlagosnál kíváncsibb nézőknek.
-szörp-
|