RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A VELVET GOLDMINE C. FILMHEZ - by Feledy Aladár Elemér
	A második világháború után kettészakadt világ nagyon rövid idő múlva megismerte a hidegháborút, de míg a despotikus kelet Sztálin uralma alatt nyögött, és Nyugat-Európa a háborús károk helyreállításával volt elfoglalva, addig Amerika (két megnyert világháborúval a háta mögött) kezdte megtapasztalni, milyen is a fogyasztói társadalom. Mindenkinek családi ház, minden családnak két autó, hűtőszekrény stb. Persze már az ötvenes években látszott, hogy a felszín alatt komoly repedések vannak. (Amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság, Koreai háború.) Megjelentek a lázadó fiatalok, először a zenében (Chuck Barry, Elvis) aztán a moziban, (Brando, James Dean). A rock and roll ijesztő elementaritással söpört végig a világ nyugati felének fiatalságán, végül a hatvanas évek elején a Beatles olyan népszerűségre tett szert, ami nem csak a keleti blokkba sugárzott át, hanem a nyugat felnőtt társadalmában is elfogadottá tette a beat-zenét. (Amit bizonyít, pl. a zenekar lovaggá ütése is.) Csakhogy a vietnámi háború és a drogok megjelenése véget vetettek a rövid társadalmi békének, megjelent a hippi-kultúra, mely megint áthidalhatatlan szakadékot vert a generációk közé. A füvet felváltotta az LSD, a heroin, és a kokain. Az emberek rájöttek, hogy hiába papolnak a békéről, semmi beleszólásuk nincs a dolgok menetébe.  Amerikában elkezdett dolgozni Andy Warhol, a Pop-art szülőatyja. A populáris művészet azzal, hogy a fogyasztói társadalom kellékeit emblematikus formában mutatta föl, (pl. Campbell leveskonzerv, Marilyn Monroe szitanyomatok,) nem közel hozta a néphez a művészetet, mint ezt első hallásra sejtenénk, hanem éppen eltávolította, viszonylagossá tette, valamennyire kiüresítette, idézőjelek közé helyezte. A jelenség nem tárgyalható Warhol és az ő "Factory"-ja nélkül. Ez a "gyár" volt Andy műhelye, és fergeteges non-stop bulizásainak színhelye, ahol az akkori New York legkülönösebb, a társadalomtól jól különálló figurái múlatták az időt. Warhol különös, nem nélküli attitűdjében kell keresnünk annak a gyökerét is, hogy a travesztia, a nemek határainak ellégiesülése, átjárhatósága is megjelent a palettán, az idáig tabuként kezelt téma, mint divat, megjelent a művészet palettáján. (Persze nem előzmények nélkül, hiszen tudunk a görögök ilyen szokásairól, Oscar Wilde-ról, Thomas Mann dolgozatiról, az angol kollégiumokban dívó homoszexualitásról.)   A cél az emberi szabadság határainak kitágítása volt, a korlátok átlépése és lerombolása, az eszközök pedig a tudattágító szerek, és a szexuális forradalom legszélső gesztusa, a nemi szerepek elcserélése. Mindez nem maradt ismeretlen az angliai fiatalok között sem, nem csak azért, mert mindez a levegőben lógott, és ha nem lett volna, ki kellett volna találni, hanem azért is, mert ezek az angliai fiatalok gyakran tettek látogatást Amerikában, és személyes barátságot ápoltak Andyvel és köreivel. (Itt keleten sokáig titkolták az új stílus meglétét, mert a "rothadó kapitalizmus"  bomló tetemének fertőző hullamérgét nem engedhették közel a hamvas, üde, egészséges szocialista fiatalsághoz. Így kb. tíz év spéttel kaptunk információkat a dologról, így esett, hogy 79-ben, amikor Molnár Gergely a punk-ról akart beszélni, javarészt erről az irányzatról tartott előadást, Lou Reed "Tégy egy sétát a vad oldalon" című számát intonálva.)  Angliában, ahol a zenészek (nem is olyan furcsa módon) képzőművészeti iskolákból kerültek elő, a Roxy Music, Brian Eno és David Bowie neve kikerülhetetlen, de most már lassan be akarjuk fejezni e rövid történeti áttekintésünket. Ők azok, akik (a Velvet underground, Warhol "házizenekara" mellett) igazából fémjelzik ezt a stílust, valóban ragyogó zenei felkészültségükkel. Az akkor megjelenő szintetizátor briliáns használatával felkavarták a hippimozgalom után beállt langy állóvizet, excentrikus ruháikkal, vastagon festett arcukkal, pszihedelikus szövegeikkel. Külön kell említeni a Ziggy Stardust c. albumot, ahol David Bowie mint földönkívüli nő jelenik meg, a számok szüneteiben átöltözik a nagyszabású színpadi show során (ami addig, ugye, a nőktől volt megszokott). Az album kétségtelenül az évtized (a hetvenes évek) egyik legnagyobb hatású produkciója lett, mint ahogy a címben említett film alkotói is innen vehették az alapötletet forgatókönyvükhöz.
	Feledy Aladár Elemér