Anthony Hopkins, olyan hosszú hajjal, mint Sean Connery a Szikla elején, és szintén börtön-környezet. Vajon mit rejt számunkra ez a kis kakukktojás?
Tegyük fel, hogy az embernek két fél-agya van, amik parlamentáris módon kommunikálnak egymással, de bizonyos szabályok szerint. Tegyük fel, hogy ez egyik fél-agy a szórakozást keresi minden áron, a másik pedig megpróbál disztingválni, megkülönböztetni a kivételes eseteket. Például, ha egy film nem szórakoztató, ugyanakkor teljesen értelmes történetet kínál, akkor ennek a fél-agynak joga van kivételt tennie, és azt mondja, nem-rossz film. Ugyanígy, ha egy film nagyon szórakoztató, de kimutatható, hogy károsítja az egészséget, például azzal, hogy olyan képzetet ébreszt a nézőben, hogy tud repülni, ha nagyon akar, ekkor ez a fél-agy azt mondhatja ismét, hogy "kivétel". Az Ösztön mintha direkt ennek a fél-agyunknak a beavatkozására alapozna. Gorillás-film. Anthony Hopkins gorillák közt élt, saját lányát, és feleségét elhanyagolva, és annyira belemelegedett, hogy egyik nap már nem  is ment haza. Ettől kezdve együtt kempingezett velük, és boldogan éltek, míg meg nem jelentek a gorillavadászok. Majdnem mindenkit lelőttek, de Anthony Hopkinsban feltámadt az Ösztön, hogy megvédje a családját, és megölt két vadászt, egy harmadikat pedig súlyosan megsebesített. Halára ítélték, ott Ugandában, de az USA hazahozatta, mégiscsak az ő professzoruk, és amerikai börtönbe került. Természetesen kap egy látogatót, akinek az a főfeladata, hogy előhívja belőle az embert, és szórabírja (ugyanis úgy csinál, mintha elfelejtett volna beszélni). 
Egyből van miben reménykedni, mert elég kellemetlen lenne egy olyan film, amiben nem szólal meg a főszereplő. Jók az esélyek, hiszen Nell, a Remetelány is végül megtanulta formálnia szavakat. Szóval létrejön a nagy beszélgetés, és ha hiszitek, ha nem, a kezdetben karriervágyó pszichiáter-csávó, Dr. Calder, (Cuba Gooding Jr.) élete megváltozik, a végén még sír is, és utálja a civilizációt, mert mi kihasználjuk a környezetünket, azt hisszük, hogy istenek vagyunk, satöbbi. Anthony Hopkins is szépen fejlődik, egyre rendezettebb a frizurája, és a végén még a lányával is képes lesz találkozni, és azt mondja neki, hogy ha újrakezdhetné, nem hagyná mindig otthon, hanem magával vinné. 
Sántít az egész történet, mert Anthony Hopkins kikéri magának, hogy nem ő vált állattá, hanem a gorcsik fogadtak be egy embert, ami történelmi áttörés. 
 

INTERCOM

Közben mégis a családját védte, amikor a vadászokra támadt, de hogy lehet családtag, ha ő ember a többiek pedig gorillák? Ezen kívül utálja, hogy az emberiség uralkodik a földön, és minden lakóján, de a kis gorilla-közösségben alig győzte elfogadni a hierarchiát, állandóan fejet hajtott a főnök előtt, meg ilyenek. Hova vezet az ilyesmi? 
Ha a kis csapat nem vesz tudomást a körülötte lévő hatalmi struktúráról, de nekik megvan a maga hierarchiájuk? Az ilyen helyzet egy támadás a civilizáció ellen, és két módon érhet véget, vagy mindenki elkezd gorillákhoz alkalmazkodni, vagy megtanítják a kis csapatot, hogy elfogadja az erősebb törvényét. Van egy harmadik is, hogy űrhajóépítésbe kezdenek, és kiruccannak egy másik bolygóra elölről kezdeni. 
Ha Anthony Hopkins megölte az embereket, mert azok megölték a gorillákat, akkor ez azt jelenti, hogy háború, és Anthony Hopkins karaktere a másik oldalon áll, és akkor nem lepődhet meg, ha börtönbe zárják. És nem illik arra várnia, hogy majd kiengedik. Egyébként nagyon ostoba ötlet volt úgy beállítani, mintha az a tény, hogy a professzor mégiscsak tud beszélni, és előadja egy meghallgatáson, hogy miért gyilkolt, hogy miért gyilkolt embereket, (mert bizony ez az emberek társadalma, és az emberölést (homicide) bünteti a törvény gyilkosság címszó alatt, és nem a gorillaölést), akkor felmentenék, vagy valami. Max azt bulizhatta volna ki, hogy elmebetegnek nyilvánítják, de szerencsére lehetett érezni, hogy nem kerül tárgyalásra a sor. Csak egy kis szemi-börtönfilmet produkáltak, egy látogatóval, aki megérti a fegyenceket, háttérben egy kis gorilla-sztorival, és melléktörténetként a professzor lányával, szóval nagyon rossz. Nem is említve, mennyire káros dolog olyan helyzeteket mutatni, amikben az emberek nem gondolkoznak, hanem az egy réteggel alacsonyabb szinten lévő agykérgük ösztön-utasításaira hallgatnak, és gorilla-stílusban garázdálkodnak. Rossz nézni. A film 55 millióba került, és a pénz zömét a gorillafelvételek trükkös kivitelezésére fordították. Visszajönni azonban nem annyira akar ez a pénz, a nyitóhétvégén 10 millát csinált, és azóta is lassan halad. A kegyetlen Játékokból 4 darabot lehetett volna csinálni ennyi pénzből, és nemcsak a stúdió, de a nézők is jobban jártak volna.