|
|
Steve
Martin és Goldie Hawn ismét együtt egy vígjátékban, a Jöttem, láttam, beköltöztem
c. ’92-es film után a Párosban a városban c. filmben megint együtt bohóckodnak,
kellemes másfél órát szerezve ezzel a nézőknek.
A
film egy 1970-es -azonos című- film remake-je, az akkori Neil Simon-forgatókönyvet
most Marc Lawrence ültette át ’99-es verzióra.
Az
alaptörténet végtelenül egyszerű: egy középkorú házaspár elindul Ohio-ból
New York-ba, ahol a férfinek munka-interjúja lesz, s útközben minden elkeveredik,
ami egy utazás alatt elkeveredhet, rengeteg különös helyzetben találják
magukat, míg végül éppen jól sül a kalandos utazás, munka és magánéleti
szempontból egyaránt.
Nancy
és Henry Clark egy átlagos közép-amerikai,
középosztálybeli házaspár, akik nyugodtan élik a kertvárosi hétköznapjaikat,
a kisebbik gyereküket is beiratták főiskolára, és valószínűleg ilyen kiegyensúlyozottsággal
fogják leélni életük hátralevő részét, hacsak nem indulnak el együtt egy
New
York-i útra, mely során
ismét megtölthetik életüket izgalmakkal, szenvedéllyel, és értelemmel.
Az
utazásuk az első perctől kezdve több, mint kalandos, egyre kényelmetlenebb
közlekedési eszközökön
próbálják megközelíteni New York-ot, és a megérkezésük sem zökkenőmentes.
Beleesnek a vidékiek csapdáiba, kirabolják őket, eltévednek, mígnem lecövekelnek
egy elegáns szállodában, ahol pedig az igazgatóval adódnak problémáik.
Az egész kalamajka
csak arra jó, hogy ismét felismerjék egymás rejtettebb vonásait, kipróbálják
magukat éles konfliktushelyzetekben, és végül jobban szeressék egymást
és magukat, mint azelőtt.
A
két színész remek komikusi vénával rendelkezik, és ezt ebben a filmben
bizonyíthatják is. Goldie Hawn egy érzelmes családanyát alakít, aki bármikor
el tud csábítani valakit egy vacsora kedvéért, Steve Martin pedig mintha
az Örömapából
lépett volna ki, rendes családfenntartó idétlen beütéssel. Külön-külön
is szórakoztatóak, de együtt tényleg hitelesen hozzák a mégsem tipikus
házaspár különcségeit, és sokat lehet nevetni a naivságukon és kitartásukon,
természetesen a film végén a talpraesettségük meghozza jutalmát.
A
Párosban a Városban rendes családi
film-vígjáték, nem kell sokat izgulnunk és gondolkoznunk a történeten,
de elengedhetjük magunkat, és jó érzéssel kellhetünk fel a végén a székünkből,
lám, bármikor adódhatnak enyhe fordulatok az életünkben, csak nem szabad
a rutincselekvéseinkbe temetkeznünk.
A
filmforgatás állítólag nagyon jó hangulatban telt el a két színész összhangjának
és spontán humorérzékének köszönhetően, és ha ehhez még hozzávesszük a
harmadik főszereplő John Cleese jelenlétét, akkor nyugodt szívvel elhihetjük,
hogy a rendező belenevetett a forgatási jelenetekbe, és ők is élvezték
a közös munkát.
Reméljük
a nézők is hasonlóképp élvezni fogják megnézni a filmet, nevetést tudok
garantálni, emlékezetes filmemléket már kevésbé.
A
Párosban a városban c. film nem túl alacsony
költségvetéssel készült el ( 40 millió dollár), viszont három sztárt kellett
megfizetni, drága forgatási helyszíneket, meg valószínűleg az eredeti film
jogdíja is került néhány centbe.
Mindentől
függetlenül a Párosban a városban ajánlható rendes vasárnap délutáni mozifilmnek,
szelíd érzelmes film, a Mátrixnak viszont véletlenül sem a versenytársa.
-sonja-
|
Ha
véletlenül elköveted azt a hibát, hogy bekapcsolva hagyod a telefonod,
és a film huszadik percében felhív egy haverod, hogy ott vár a mozi előtt,
és valami nagyon fontosat akar mutatni, szóval gyere ki, akkor valószínűleg
egy nappal később újra befizetsz a filmre, hogy ott folytasd, ahol abbahagytad.
De
ha ez a képzeletbeli haverod pölö az ötvenedik percben telefonál, már sokkal
sanszosabb, hogy megkérded valakitől, mi lett a vége.
A
Közel a Szerelemhez tényleg jól indul, tanyasi srác beáll rendőrnek, és
belekerül az élet sűrűjébe. Az első percekben látunk egy nagyon cool kiképzőtisztet,
(Gesztesi
Károly) ő a főnök, és
pár perccel később máris egy száguldó rendőrautóban ülünk, ami kifarol,
körbepördül, és hátramenetben száguld tovább. Itt meg kell jegyezni, hogy
a kifaroló rendőrautó, úgy tűnik, üldöz egy másik autót, és úgy tűnik,
hogy a másik autóban egy szakállas fiatalember ordítozik, (Antal Nimród),
de kiderül, hogy ez vágási bizonytalanság, mert az említett Antal Nimród
ugyanabban az autóban ül.
Aztán
van egy bevetésünk is, hatalmas testű arcok hatolnak be egy helyre, a rendőrök
pedig utánuk, előtte, mondjuk, elfelejtettek erősítést kérni, és nem úgy
mennek be, hogy "rendőrség, fel a kezekkel", hanem csak úgy, natúr, és
egyből le is fejelik őket.
Egy
kínai
lány elmenekül a helyszínről,
barátunk a tanyáról, Karcsi, pedig utána, elkapja, majd elengedi. Pár jelenettel
később ugyanez a lány megjelenik nála a körzeti megbízott irodájában, Karcsi,
pedig nem debil, nem is ismeri meg, csak a jelenet végén egy kicsit. A
lány -noha nem tudunk kínaiul- mintha azt mondta volna, hogy rendőrök
bántották, kitépték a fényképét az útleveléből.
Ez
az a pontja a filmnek, amikor még azt hisszük, hogy egy "Higgy
neki, hisz zsaru"-t látunk,
magyarul.
Picivel
előtte, egy furcsa baleset helyszínén talál egy kutyát, akkor pedig azt
hihettük, hogy "Egyik kopó, másik eb". Nem túlzás ezt mondani, hiszen Karcsi
elmagyarázza társainak, hogy ő mindig megérzi a bűnt, és amikor ezt a kutyát
megtalálja, olyan gyanakvóan néz, meg minden. Okkal várnánk, hogy majd
összeáll a kép, és a végén kiderül, hogy az autóbalesetnek mi köze volt
mindenhez, és a kutya majd azonosítja egykori gazdája gyilkosait.
Aztán
a kínai lánnyal komoly kommunikációba kezd Karcsi, az összes ilyen kommunikatív
jeleneten érezni, hogy már az ötödik elem után készítették, és akkor, még
utoljára van egy sejtésünk, hogy esetleg olyan lesz, mint a Sárkány
éve.
De
sajnos nem, a szálak kamu-szálak, nem vezetnek sehova, semmire nem derül
fény, és semmi nem oldódik meg. Igaziból el is unalmasodik a film.
A
Higgy neki, hisz zsaru vonal például ott jött be, hogy elütöttek egy rongybabát,
és mondták (Nimród és társa), hogy Karcsi, tűnjünk el, vagy megnézzük,
mi történt? És Karcsi kiállta a próbát, kiderült róla, hogy "nem
patkány". Na nem mintha ezt a szlenget használnák a rendőrök, talán még
a Kántor Nyomozban sem. Utána Nimród és társa körbevezetik Karcsit a területen,
ingyen kebap, ingyen minden, satöbbi. Nem azt gondolja a néző, hogy valami
korrupció van a dologban? Ráadásul Nimród társa határozottan
ellenszenvest alakít, és a vak is azt várja, hogy valami lesz.
Furcsa,
hogy amíg az amerikaiaknál minden rendőrnek van egy közvetlen partnere,
egy társa, akivel jóban, rosszban, addig itt a srácok hárman voltak egy
párban. Az is furcsa, hogy egyből egy BMW-t vezettek, azzal száguldoztak,
máskor meg egy Opelt, de WolksWagent hírből sem láttunk. És nagyon idegesítő
volt a kis körzeti megbízotti iroda a könnyen betörhető ablakaival, a hivatalos
okmányok tárolására alkalmas íróasztallal, szóval hogy jön ez a BMW-s rendőrséghez,
ez a lepattantság?
Tulajdonképpen
az van, hogy ne ébreszd fel az alvó oroszlánt, nem ér rendőrös filmet csinálni
úgy, hogy megfeledkezel magukról a rendőrökről. Mert a néző nem szereti,
ha ugratják, ha olyan dolgok miatt kezd el izgulni, amik a filmből simán
kikopnak, mintha ott sem lettek volna. És nem ér baleseteket, rajtaütéseket
mutogatni csak azért, hogy legyen valami akció a trailerben, meg hogy egy
darab szereplőt bemutassunk, mármint a kínai lányt, aki így jön be a képbe.
Nem értjük, miért gőzölt be Antal Nimród is? És hogy miért támadták le
a lányt? De persze utólag kicsit kitisztul a kép, kiderül, hogy ez egy
álcázott film, rendőrös
filmnek álcázott tolerancia film, ahol a toleranciát mint magyar-(hazai)-
Kínai (idegen) felállásban értjük. Az egész rendőrös vonalnak meg csak
az a szerepe, hogy a trailerben jól mutasson, meg hogy a rendőrök, mint
a leg-jobboldalibb érzületű fickók szerepelhessenek. Olcsó poén, ráadásul
előítéleten alapul, ami pont a tolerancia műfajában nem megengedhető. És
persze az sem, hogy az egy szem kínai lányon nemcsak azt kell tolerálni,
hogy "kínai" hanem azt is, hogy prostituált. Ez már teljesen kész, pedig
az elején még adva volt öt tehetséges szereplő, Hujber Ferenc, Antal Nimród,
Gyuriska János, Gesztesi Károly, és Tsuyu Shimizu, elég kevés jött ki belőlük,
végeredményben szinte semmi. Szegény Nimród-ra is úgy kel emlékezni, hogy
ezt a hülye "catch you
later" dumát hajtogatja.
És
mi lehetett volna a megoldás? Először is eldönteni, hogy dokumentum, vagy
játékfilm. És ha játék, akkor jöhet a BMW és a rendőrség, de akkor jöhetnek
a rejtélyek, amiknek meg kel oldódniuk, a Higgy neki, hisz zsaru vonal,
a kínai lány nem prostituált, Karcsi és a főnök pedig a végén ismét a helyzet
magaslatán állnak, kitűntetés, és vagy Nimród, vagy a társa megfizet a
bűneiért, (vállövés, letartóztatás).
A
kínai csecsemő születése szintén olcsó poén, a Lily
járt itt
(De
Kassiere / "Lily was here") c. egész rendes
kis filmben élőben láthattuk, ahogy a főszereplő (Marion Van Thijn) megszüli
a gyermekét, azóta erre nincs külön szükség, hacsak nem azt akarja valaki
bemutatni, hogy már csecsemőkorban látszik hogy valaki kínai, illetve,
hogy "más". Kár, pedig lehetet volna jó film is, az első negyedóra például
jobb volt, mint az Európa Expressz, csak aztán nagyon elbukta, és ha az
Európa expressz bő öt pont, akkor ez mínusz kettő, mert kb. hét pont a
különbség.
-zé-
|
Csodás
Álmok Jönnek What
Dreams May Come (1998)
Ezt
a filmet leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy egy "repaint". Évszázadokon
át a festők feladatkörébe tartozott a pokolnak és a mennyországnak az ábrázolása,
és most, hogy a film és a komoly digitális grafika lehetővé teszi, mégiscsak
fura, hogy parlagon hever egy olyan téma, mint a túlvilági élet újrafestése.
Mármint hevert eddig, amíg a What Dreams May Come el nem készült.
A
film -ha nem tudod előre miről szól- nagyon barátságosan kezdődik, olyan
idilli
jelenetekkel, hogy csak na, aztán a két kisfiú beszáll az autóba, és elhajtanak,
(ekkor még nem tudni, hogy egyikük kislány), és Robin Williams bekonferálja,
hogy "ekkor láttuk őket életben utoljára". Hoppá. Aztán még eltelik 4 év,
a filmben vagy 5 perc, és Robin Williams is odaát találja magát. A néző
csak egyre tud gondolni, és az csúnya kifejezés: "fucking horror". Ezt
enyhítendő megjelenik a film egyetlen humora, az "angyal", aki megjelenik
neki kicsit homályos, és azon poénkodnak, hogy Robin Williams miért nem
az, ami az Agyament Harry nagyon vicces "out of focus" jelenete nyomán
jöhetett létre, nyilván. Már csak egy picit kell várnunk, és a feleség
öngyilkos lesz. (Remek, pont így képzelünk el egy filmet). Ő a pokolba
kerül, és Robin Williams-nek
utána kell mennie. Nem áruljuk el, hogy jó lesz-e a vége, mert hiszen eleve
nem lehet jó. Az egész film egy barangolás pár évszázad festőművészetének,
és irodalmának túlvilág-ábrázolásai között, "repaint" üzemmódban.
Az
Egyesült Államokban mindig is bevett szokás volt angyalokról csevegni,
meg ilyenek, sőt, már vannak olyan államok is, ahol az általános iskolákban
nem oktathatják a darwinizmust, értsd: már nemcsak otthon röpködnek az
angyalos jelenetek, hanem az isiben is, az oktatás területén. Egy szó,
mint száz, jó marketing koncepció húzódik meg a film mögött.
Emlékezetes
angyalos
beállítások elsősorban a Twin Peaks - Fire Walk With Me -ben, és a Steven
Seagal féle Ölve vagy Halva -ban szerepelnek. A Twin Peaks filmben egy
imádkozó angyal van az étkező falán, és amikor Laura Palmer kezd bekattanni,
azaz, amikor Leland Palmer kezd durván bánni vele, az angyalka eltűnik
a képről, és ez nagyon költői, és nagyon szép jelenet. Steven Seagal, az
Ölve Vagy Halva -ban, első és utolsóelőtti remek filmjében elalvás előtti
imát mutat be kisfiával, ami megintcsak nagyon aranyos jelenet, de ezzel
nem azt akarjuk mondani, hogy ez az iskolákban-no-darwinizmus kicsit is
elfogadhatónak tűnik.
Az
egyetlen dolog, amit újként dobott be ez a film a piacra, az a reinkarnáció,
reméljük, ez majd megmozgatja a forgatókönyvírók agyait, és létrejön egy
olyan Mátrix szerű film, amiben a szereplők vadul reinkarnálódnak, akár
perenként is, mondjuk, abban a pillanatban, ahogy rájönnek, hogy valamit
elszúrtak. A film címe, a fokozott sebesség miatt nyilván Formula 1 lehetne.
A
film folyamatosan "flashback"-ekkel dolgozik, viaszemlékezésekkel, mint
az ebben a műfajban verhetetlen Intersection (Vágyak Vonzásában, Richard
Gere, Sharon Stone, Lolita Davidovich), és ami egy francia film közvetlen
újrafeldolgozása.
Akármennyi
flashback-et is vonultatnak fel, a Lassie
Visszatér bármikor több könnyet csavar ki belőlünk, "mint ez". Szinte tök
könnyen el is idegenednénk az egész történettől, ha nem a szépséges Annabella
Sciorra formázná meg Williams feleségét.
Annabella
Sciorra először talán
a "Higgy Neki, Hisz Zsaruban" bukkant fel, legmélyebben pedig a 92-es "Kéz
Amely a Bölcsőt Ringatja"
c. remek filmben lopta be magát a szívünkbe, amely egy filmiskolás diáklány,
Amanda Silver iskolai forgatókönyvéből jött létre. Sciorra volt az a feleség,
(Claire Bartel), aki szépen, boldogan, és nem utolsó sorban biztonságban
élte volna az életét, ha Rebecca De Mornay nem csöppen az életükbe, aki
mellesleg ugyancsak zseniális színésznő, noha leggyakrabban totál negatív
karaktereket kap ki magának. A bölcsős filmen kívűl a másik legjobb film,
amiben játszik, egy kanadai produkció, a Ne állj Szóba Idegenekkel, (Never
Talk to Strangers), az
Alliance gondozásában, és Andras Hamori producelésében, aki 18 éves korában
még magyar állampolgár volt, és aki nagyon rokonszenves módon nem Adrew-sította
a nevét, és aki a film DOP-jaként Ragály Elemért alkalmazta, és a film
zenéjét a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával rögzítette, Budapesten.
Rebecca De Mornay partnere a filmben Antonio Banderas.
Annabella
Sciorra, hogy visszatérjünk rá, a Kéz, Amely a Bölcsőt Ringatja-ban ugyanazt
az idillikusan szép, és finom feleséget alakítja, amit a What Dreams May
Come-ban, amiben semmi meglepőt nem lehet találni, mert a még mindig csupán
36 éves gyönyörű színésznőnek ez tényleg a specialitása.
-cec-
|
|