Az Oscar-díjakkal párhuzamosan, illetve vagy egy hónappal előtte, egy belső technikai Oscar átadásra is sor kerül. A díjat olyanok kapják, akik találmányukkal, megoldásaikkal a filmezést biztonságosabbá, gördülékenyebbé, vagy valamilyen formában fejlettebbé teszik. Idén ezt a díjat az AVID fejlesztői kapták.
Mi az az AVID? Vannak olyan szavak, amik sajátosan honosodtak meg hazánkban, ilyen például a "Winchester", amit például az USA-ban egyáltalán nem használnak a "hard disk"-ekre. Az AVID is eléggé magyaros íz, a szó általában a digitális vágó-berendezéseket jelöli. "És min vágtátok meg a filmet?" "AVID-en" -hangzik a válasz, ahol az AVID bármilyen hasonló technikai megoldást is jelenthet, de magát az AVID-et is.
Az AVID az összes ilyen vágó program közül talán a legnevesebb, és legélenjáróbb. Az AVID egy szoftver, amit betöltenek (installálnak) egy általában Apple Macintosh gépbe, amiben nincs semmi külön speciális, csak esetleg a videó-kártya, és persze az átlagosnál jóval nagyobb "winchester". Az AVID-ben az a nagyszerű, hogy anélkül tudsz összevágni segítségével egy egész filmet, hogy egyetlen ujjal is hozzáértél volna egy filmtekercshez, vagy egyetlen fizikai értelemben vett vágást, vagy ragasztást elkövettél volna.
Amikor azonban AVID-en dolgozol, gyakorlatilag ugyanazokat a műveleteket végzed el, mint a hagyományos vágásnál, és a szerszámok, kellékek is hasonlóan vannak csoportosítva.
Tegyük fel, hogy leforgatták az egész filmet, és a laborban előhívták. Ez a film
negatívja, a legeredetibb verziója a felvételeknek. Erről, a hagyományos
vágás során (pozitív) kópiákat hívnak elő, és azt vagdossák, abból lesz
a kész film. Illetve a kész film mintája. Mert ennek az összevágott anyagnak
megkeresik a negatívjait, és azokat hajszál pontosan ugyanúgy összevágják
a negatív-vágók, amiről már "le lehet húzni" a kész kópiákat.
AVID alkalmazása esetén ugyanaz a rendszer érvényesül. Csak videó-másolatokat vagdosnak, és nem "élőben", hanem komputeren. Ez nagyon sok előnnyel jár. Könnyedén tudsz nagyon sok különböző verziót készíteni, azokat mind meg tudod nézni, el tudod menteni.
Hagyományosan egy verziód lesz minden jelenetből, és ha meggondolod magad, vagy a rendező, vagy a producer, hát szedheted szét a ragasztásokat. A másik hatalmas előnye a vágások és ragasztások egy darab egér-klikkel való helyettesítése, ami meglehetősen felgyorsítja a munka-folyamatokat.
Az AVID tehát felszabadít, és "gátlástalanná" tesz. A vágási folyamat végeredménye egy vágólista,
ugyanolyan, mint amit a hagyományos módszer produkál, csak ezt a gép egyszerűen
előállítja, és mehet a negatív-vágóhoz az anyag. A negatív vágó egyébként
egy olyan szorgos, és steril munkatárs, aki előtt nincs is monitor, vagyis
"vakon" rakja össze a filmet, hajszál pontosan a lista alapján.
Az AVID-nek hátrányai is vannak, de ezek nehezebben megfoghatóak. Valahogy úgy lehetne leírni az AVID szindrómát, hogy "hajszolja az embert". Mint egy dzsin, aki szempillantás alatt elvégzi a munkát, és közli: "kívánságod máris teljesült, mi a következő óhaj?" Így egyfajta meditatív rálátás megszerzése kimarad az alkotói folyamatból. Ha ugyanis a filmet "kézzel" vágod, a kívánt montázs először a fejedben jön létre, és nem a képernyőn, az AVID nevű dzsin azonban nem feltétlenül hagy meditálni (belül látni), hiszen egy mozdulat, és ott is van az eredmény a képernyőn, lehet, hogy hamarabb is, mint a fejedben.
A másik gyakorlati hátránya tulajdonképpen összefügg ezzel.
Arról van szó, hogy a kész anyagot, mint videó-jelet betöltöd
a gépbe, és amíg a te filmed fut, amíg az van beletöltve más produkció
aligha használhatja a berendezést. Vagyis, ha 2 hét van a vágásra, akkor
az percre pontosan 2 hét, ha betöltötték a következő filmet, amin korábban
dolgoztál már el van felejtve. Ezeket a hibákat azonban leginkább sajátosságként
lehet felfogni, hiszen (ezeket leszámítva) gyakorlatilag mindent tud, amit
a hagyományos "kézi" vágás. Sőt, ha valaki életében először vágna filmet,
és azt AVID-en tenné, utána elég nehéz lenne megmagyarázni neki, miért
is kell a következő filmet kézzel vágnia. Ha belépsz egy vágószobába, filmek
lógnak, egy állványon, mint fogason a kabátok, sorban, megjelölve,
a huzat megborzolja őket, de nem esnek le, mert gumival le van fogva a
végük, sötét van, maximum félhomály, hogy az optikai módszerrel képet szolgáltató
monitort a legjobban lehessen látni. Ha valamelyik részét hulladéknak minősíted
a filmnek, a kukába kerül, az összes nem hasznosított anyag közé.
Ha a huzat az asztalról egy pici darabot belesodorna ebbe a film-kukába, turkálhatnál
egy darabig, hogy megtaláld ismét. Az AVID vágóba ha bemész, monitorok,
besüthet a nap, egérkattogás, és minden a helyén van. AVID segítségével
akár a forgatás helyszínén ellenőrizheted, hogy megvan-e az összes snitted,
és hogy működnek-e. De az is teljesen hétköznapi jelenség, különösen amióta
PC-re is forgalmazzák az aranyat érő szoftvert, hogy lap-topoddal bevonulsz
egy hotelszobába, és egy (kellemes) hétvége alatt összevágsz egy videó-klipet.
Köszönet Mógor Ágnes és Barsi Béla vágóknak az AVID rendszerről adott részletgazdag felvilágosításért, amely alapján ez a cikk készült.
