Az MTV Movie Awards nagyon cool díj. Maga a szobrocska, amit a "győztesek" kapnak, egy műanyag kelyhet ábrázol, benne pop-cornnal. Már ez az apró motívum is világosan kifejezi, hogy egyfajta közönség-díjról van szó, illetve legalább is nem a filmipar szemszögéből, hanem a nézők, a mozi-fogyasztók nézőpontjából tekintik a filmeket.  Maga az is, hogy "MTV Movie Awards" egy pimasz és fiatalos gesztus, hiszen a filmszakmának az MTV-ről az jut eszébe, hogy "cut, cut, cut" vagyis vágás minden mennyiségben, és ezt úgy veszik, hogy az MTV és a filmek az tűz és víz.  Szóval, az MTV díjazza a filmeket. Az MTV közönsége nagyon fiatal, így nem nagyon sok komolyság jellemző a Movie Awards-ra sem. A díszlet egy süllyedő mozi-bejáratot ábrázolt, a feliraton a betűk játékosan elcsúsztatva, és az az alcím, hogy "közel a vég", mármint az évezred vége.  A komolyság nélkülözése nemcsak a külsőségekben, de az elröppentett humorokban is megnyilvánul. Bekonferálták például Matt Damon-t és Ben Affleck-et, erre megjelenik Kevin Smith és Ben Affleck, és előadják a Good Will Hunting-os Oscar szereplésüket, majd Ben megjegyzi, hogy Kevin hiába próbálkozik, úgyis mindenki látja, hogy ő nem Matt Damon.  Ben Stiller megkapja a legjobb harcjelenet díját, Puffy kutyával, a Keresd a Nőt -ből. Megköszöni a díjat, majd gyászos hangon elkezdi mesélni, hogy Puffy valójában nem is létezik. Ő csak egy trükk, amit az Industrial Light and Magic hozott létre. Bejátszottak néhány blue-boxos felvételt, majd bejött egy kutyus, aki Puffy alapjául szolgált, utána pedig behívta a technikusokat, akik Puffyt létrehozták, Több tucat  laboratóriumi öltözetű férfi tolult fel a színpadra, és mindenki nevetett a poénon. A nézőtéren ülők közül folyton bevágtak egy fura kinézetű figurát, aki Karl Marx és John Lennon keresztezéseként hatott. Nem más volt ő, mint Jim Carrey, aki meg kapta a Legjobb férfiszínész díját, végre.  Felsétált a színpadra, és elkezdett lassan, bluesosan énekelni, mint aki alkohol hatása alatt áll. Aztán beszédet mondott, szintén blues stílusban, ami arról szólt, hogy amióta azt tették vele az Oscar versenyen, hogy ugye nem kapott díjat, volt ideje gondolkodni, hogy ki is ő valójában. Így fejlesztette ki ezt a hippi stílust,  amiben végre magára talált.

Rágyújtott, és még énekelt egy kicsit, majd egy "peace" köszönéssel távozott.  Volt egy olyan díj is, amiről előzetesen senki nem hallhatott, éspedig a legjobb drámai hallgatás (vagy szünet) díja. Amikor egy színésztől olyat kérdeznek egy jelenetben, amire nem tud válaszolni, vagy nem akar, akkor hosszú csend, amíg végre megszólal, és kiböki, mi a helyzet. Az ilyen jelenetek szolgáltak e kategória jelöltjeiként. Az egyik legjobb jelölt a Ha eljön Joe Black volt, amiben arra a kérdésre, hogy "és hogy hívják a barátod", Anthony Hopkins elég hosszú hallgatás után árulta el, hogy Joe Black. Mégjobb jelölt volt az A Civil Action, amiben Travoltát kérdezik a film végén, hogy hogyan sikerült eltapsolnia az összes vagyonát, és akkorát hallgat, hogy a főcím meg sem bírja várni, és inkább elkezdődik magától. Szíve mélyén mindenki a Civil Action-nek drukkolt, de amikor Lisa Kudrow, az est háziasszonya odaért, hogy "the winner is .." hosszú hallgatás következett, majd reklám.  Gwyneth Paltrow és Cameron Diaz egyaránt videó bejátszáson köszönték meg a nézőknek a díjat, nem tudtak megjelenni. A közönséget úgy szólították hogy "kids" ,ami ara enged következtetni, hogy az MTV Movie Awards még mindig nem 100% -os komolyságúként van elkönyvelve a színészek társadalmában.  De hát ez a díj nem is 100%-os komolyságú, viszont éppen ezért szeretjük, mert vicces, és paródia tárgyává teszi a sznobizmust.  Paródia terén a legjobb a Phantom Menace bejátszás volt, amiben Lisa Kudrow fogadóórán járt Yoda mesternél, hogy megkérdezze, megkapja-e az MTV Movie Awards háziasszonyának tisztjét. Szóval állás ügyben. Yoda állandóan a félelemről kezdett beszélni, ami Lisa-t egyre jobban idegesítette, és többször be is szólt a mesternek.  Szerencsére végül megkapta a melót. (Nagyon jól csinálta).