A
leghumorosabb fej, értelem szerűen Jim Carrey
volt, aki fellépett a színpadra, és elmondta, hogy mit fog bejelenteni,
és hozzá tette, hogy ez minden. Hogy amúgy más dolga nincs is itt. Hogy
nem kell izgulnia, hogy kap-e valamit. És itt elkezdett zokogni, és jól
megnevettetett mindenkit. Háromszor négyszer abbahagyta, majd újabb rohamok.
Profi volt.
Elia Kazan-t amikor kitüntették, nagyon sokan ülve maradtak. Tulajdonképpen elég kevesen álltak fel, és ők is tüntetően. Sokan tapsoltak ülve, de legjellemzőbb (férfiakra) az volt, hogy ülve nem tapsolnak, mint Ed Harris, és Nick Nolte, akik az első sorbban foglaltak helyet. A díjat Robert De Niro és Martin Scorsese adták át, akik -ahogy erre a műsorvezetők, az HBO részéről, ügyesen fel is hívták a figyelmet - a Fekete lista c. filmben mindketten szerepeltek. Ez a film a MacCarthy időszakról szólt, amikor bizonyos rendezőket egyszerűen listára tettek, és nem csinálhattak filmeket. Charlie Chaplin is ekkor kopott le. A Fekete listában Robert De Niro volt a főszereplő, és Martin Scorsese is szerepelt benne, Martin rendezhetett, Robert De Niro nem, mert listára került. A rendezvény rendezői részéről zseniális húzás volt, hogy őket ketten alkalmazták ennek a díjnak az átadására. A MacCarthy időkben úgy ment ez a lista dolog, hogy valaki rákerült, és csak abban az esetben került le róla, ha több, mint három (vagy talán öt) másik ártatlan embert vádolt meg azzal, hogy baloldali. Aztán ők is kezdhették a bevádolást. Akik feladták végül a szakmájukat, azok nem vádoltak meg senkit. Elia Kazan nem így volt ezzel, és személy (illetve szerkesztőség szerint) mi sem bocsátunk meg neki. |