.. dözés jelenete bankot robbantott a mûfajban, annyira átütõ és emlékezetes volt, hogy arra azóta is mindenki emlékszik a filmbõl. És Val Kilmer-re, ugyanebben a jelenetben. A saving privat ryan ehhez képest olyan,  mintha ez az utcai lövöldözés jelenet lenne az egész filmben végig, ami azért nem kicsi dolog! A valóságosság sokkal megdöbbentõbb a moziban, mint egy dokumentum vetítésen, nos ez történt a savig privat ryan esetében, de nagyon nagyban.  Maguk a harc - felvételek soha  nem látott vizuális „élményt" nyújtanak, David Lynch a Blue velvetben élenjáró példát mutatott a lövések realisztikus ábrázolása terén, azóta, ha egy filmben eltalálnak valakit, minden szétfröccsen még a falon is, lásd Ponyvaregény , autójelenet. A sok fröcsögés jól mûködött, szrette a közönség, de azért lehetett tudni, hogy (hálistennek) egy valódi lövés azért egészen más. Nos Spielberg a saving privat ryan -nel pontot tett a találgatások végére, ebben a „filmben" minden egy az egyben van ábrázolva. A csatajeleneteknél megszoktuk, hogy mint

egy „tenisz-meccs" közvetítés. A saving privat ryan -ben ez egészen más, ez nem háborús film, hanem háború. A kamera az emberekkel együtt mozog, rohan, zuhan, rázkódik.  Egyszerre látod, aki lõ, meg azt is, akit, és képvágás nélkül, ahogy talál, mint egy dokumentum felvételen, 1 az 1 -ben. A vérfoltok gyakran sokkal kisebbek, (amikor becsapódik egy lövedék), ugyanakkor azt is gyakran látod, ahogy keresztül hatol az eltalált emberen, tompa puffanás ... . A sebek viszont sokkal nagyobbak, és sokkal súlyosabbak, mint az akció-filmekben, valahogy nehezebben élik túl a szerencsétlenül járt katonák, hiszen itt mindennek reális súlya van.  Színtiszta horror, csak nem ijesztgetés, hanem (mint a Cápánál) valódi félelem a valóditól. (folyt.)