microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: kult -> művészet, pop, vizuális kultúra, kultúr-stratégia

2010-09-22

Megérkeztek a Munkácsi képek (!!!)

Martin Munkácsi óriási kaliberű fotóművész, akivel hihetetlen mértékben elbánt az utókor - de csak egy darabig. Bár életműve szinte tökéletesen feledésbe merült, a művészet szerelmeseinek erőfeszítései végül célba értek, és Martin Munkácsi öröksége, művészete kezdi elfoglalni méltó helyét a művészet és a fotóművészet örök múzeumában - amit most a LUMU testesít meg.
Amikor Munkácsi Márton, a nagy formátumú fekete-fehér fotográfia mestere, a magazin - és divatfotográfia pioneer művésze 1963-ban meghalt, kemény konzervatív idők jártak Amerikában, őrá és művészetére pedig személy szerint is rájárt a rúd. Több múzeum, beleértve a MoMA-t nem fogadta be a zseniális művész hagyatékát, még ajándékként sem, így negatívjai (ami nem kis filmtekercseket, hanem törékeny üveglemezeket jelent, hisz nagy formátumú kamerával fotózott) kartondobozokba kerültek, és egy Connecticut-i raktárba - 20 évre. Amikor aztán a valószínűleg elfeledett raktárszerződés lejárt, a dobozok az utcára kerültek - valószínűleg egy szokvány árverésre, régiségek, használt holmik társaságában.



Woman in white peignoir - 1936, for the Harper's Bazaar © Joan Munkacsi, ICP.org

A Munkácsi-hagyaték sorsa ekkor (2007) úgy nézett ki, a fotók nagy része megsemmisült, negatívjainak nagy részét beleértve (ami már csak azért is óriási érvágás a fotótörténelem számára, mert az elbeszélésekből már tudvalevő volt, hogy Munkácsi roppant kreatívan alkalmazta a képkivágás (crop) "eszközét", ami egy-egy kép végső formáját adja meg).

2006-ban a Berliner Festspiele-n nagyszabású kiállítás kerül megrendezésre F.C. Gundlach úr (német divatfotós, Munkácsi-rajongó és fotótörténeti könyvkiadó) szervezésében, rengeteg képpel az Ullstein kiadótól és Joan Munkacsi-tól (martin Munkacsi lányától). A művészettörténeti ünnepséghez kapcsolódóan pedig megjelent a Gundlach úr által szerkesztett reprezentatív Martin Munkacsi album-könyv (Klaus Honnef írásaival). A kiállítás 2005-ben Hamburgban volt látható, az Internationales Haus der Photographie-ban, 2007-ben pedig Munkácsi útját követve New York-ban, az ICP-ben (International Center of Photography, New York - a magyar fotósok hagyatékát (is) kezelő múzemum-alapítvány, amelynek az élén haláláig Cornell Capa állt).

Egy egész világ felejtette el Munkácsit, és ehhez képest csak nagyon kevesen emlékeztek rá - de köztük volt Henri-Cartier Bresson, Richard Avedon is :) E kiváló kevesek azonban végül elérték céljukat, és Martin Munkácsi művészi öröksége végül célba ért - sőt, a nagyszabású kulturális felhajtás miatt Munkácsi kartondobozai egyszer csak megjelentek az eBay-en (!!!). Kész szerencse, hogy az ICP egyik fő-kurátora, Brian Wallis volt az, aki (a 21. századi legenda szerint - Munkácsit bármelyik évezredben legendák övezik:)) rábukkant a hagyatékra az eBay-en. Telefont ragadott, és jelezte: jövök, ne csinálj semmit.

Legendás idők. A világ azóta is rengeteget változott. Nemcsak Joan Munkácsi, de Cornell Capa is meghalt azóta (2008 december, 2008 május), ahogy a derék Richard Whelan is, korábbi ICP kurátor, Robert Capa "PRO"-biográfusa.

Martin Munkácsi képei azonban újult erővel támadnak. Olyan felvételekkel találkozni ma már az interneten is, amelyeknél a "nagyítva 2009-ben " felirat kísér, lásd az ICP eMuseum-át, ahol a 4000 negatívot számláló óriási hagyatéknak még csak a töredékét dolgozták fel (20-30 képet – legalább is az interneten ennyit osztanak meg).



found in - and printed after 2007 - © Joan Munkacsi, ICP.org



Munkácsi életét legendák övezték, és e legendák bizony vélhetően sem életében, sem utána nem könnyítették meg művészetének terjedését. Amerikában "a világ legjobban fizetett fotográfusa"-ként híresült el, ami nyilván komoly mértékben nehezítette számára a boldogulást, amikor már kevés megbízatása volt (hiszen, ha valaki egyszer nagyon drágán dolgozott, utána, ha enged, azt a piac úgy értékeli, lemenőben van, és ezért nem rendelnek meg tőle).

A legendák, amelyek zöme valószínűleg azért jött létre, mert fontos volt számára, hogy az itthoniakat hírekkel lássa el, utóéletét is megnehezítették. Mindenki, minden újságíró ugyanazokat a mondatokat echózza világszerte, ugyanazokat a sztori-foszlányokat villantja fel. Munkácsit még mindig alig látjuk a hírnevétől, a legendáktól, melyek elvakítanak minket, mint a Yankees csíkjai.

Ami azt illeti, Magyarországon Kincses Károly írt először összefoglaló Munkácsi biográfiát, 1996-ban, amely munka jelentősége kétrétű, egyrészt hallatlan mennyiségű információt gyűjtött össze visszaemlékezésekből, másrészt (és ez külön elismerést érdemel) hallatlan mennyiségű "sztorinak" járt utána, és elkezdte a sztorik, legendák, tények szortírozását is, beazonosítva a forrásokat, és meghatározva a sztori vélhető hitelességét is - mindezt csak azért fontos ma megjegyezni, mert éppen Kincses Károly az, aki hovatovább ön-ironizál azon a Fotóriporter aktuális számában, hogy a Munkácsi-kutatók mi mindent leírtak, hogy ő maga is mi mindent leírt (mellesleg még az internet kora előtt). Ráadásul ő valódi forrásokat alkalmazott, beleértve Joan Munkácsit és Tibor Munkácsit.

Amikor Kincses Károly 1996-ban megírta Munkácsi & Munkácsi c. könyvét, akkor Susan Morgan német kutatónő már ugyancsak megírta a maga Munkácsi könyvét (Martin Munkacsi: An Aperture Monograph, 1992) - amiben azonban számos átlátszó hiba is volt, kezdve a "Munasci"-val, de vélhetően innen származhat például a Szabó and Browning birkózómérkőzésen készült kép félretitulálása is, mint "Szabr and Browning, ca. 1934", amit ráadásul szisztematikusan boksz-mérkőzésként emlegetnek, annak ellenére, hogy a kép önmagáért beszél :)

* * *

A híres boksz-meccs fotóiról egyéb legendák is keringtek, amiknek Kincses Károly utána is nyomozott, és jelezte is, hogy nem találta valódi nyomukat (a legenda szerinte Magyarországon sok-sok box-meccset fotózott, vakuval, a nézőtér soraiból, és bár tilos volt fotózni, sosem tudták elkapni, olyan fürgén változtatgatta a helyét - ami az 1929 előtti (magnéziumos) vakuzást tekintve eléggé fura lehetett, volt ugyan többfajta villanó töltet, (Amerikában piros, sárga és kék), amelyek közül a leggyorsabb,a piros akár 1/25 másodperces expozíciót is lehetővé tett, de egy boksz-meccsen ez édeskevés, ráadásul állványra is szükség van, hiszen a villanót (flash-gun) körültekintően kell tartani, kézben. Az eészben az a lényeg, hogy Kincses Károly leírja, semmilyen nyomát nem találta Munkácsi bokszmeccses vakus sztorijainak a valóságban.

* * *

Még a 2006-os nagyszabású fotótörténeti enciklopédiába írt Martin Munkácsi fejezetben is ( Susan Morgan által) hibásan szerepel több helyen a neve (köszönhetően a copy-paste-eknek). Ezzel együtt valami elindult, Kincses átvett Morgan-tól (vagy ugyanazt kutatta ki), Morgan pedig Kincses-től (Kincses legújabb cike már egyszerre jelent meg Angolul is, biztos, ami biztos :)). Beindult valami, elkezdett tisztulni a kép, és a legenda-beton repedésein keresztül végre felütötte fejét a Munkácsi-örökség: Munkácsi elképesztő művészete. A ma "is" üdítően zöld és friss, forradalmi hajtás.

Amikor ezek a képek ma, Hamburg, Berlin és New York után megérkeztek Budapestre, a LUMU-ba, egy átmeneti történelmi korszak zárult le, és egy vadiúj nyílt meg. A világ most újra nekifut majd a Yankees csíkoknak, Munkácsi hírnevének, és vélhetően a figyelem fókuszpontja immár elkezd átvándorolni ... a hírnévről ... a fantasztikus életműre, a zseniális fotográfusra, a borzasztóan friss művészre és művészetére. Mellesleg pedig Budapest egy spirituális hellyé vált - tegnap a Dalai Láma, ma pedig Martin Munkácsi ... Elképesztő ... 

A kiállítás október 7-én nyílik ... (amely alkalmából a LUMU külön kiadványt jelentet meg, egy "Munkácsi Magazin"-t, 28 oldalon fotók, fotó-replikák (válaszok mai fotósoktól), és írások ...

A Martin Munkácsi kiállítás a Ludwig Múzeum életében is egy maximálisan kiugró esemény, egy hosszú, tematikus szerpentin csúcspontja ... amely - ismerve a LUMU nemzetközi visszhangját - nemcsak Budapest és egész Magyarország (a LUMU hasonlíthatatlan energiákat fordít arra, hogy a vidéken tanuló fiatal, érzékeny gimisek, iskolások, látó és vak gyerekek, fiatalok is megtekinthessék az élvonalbeli kiállításokat) számára lesz óriási élmény, meghatározó szezon októbertől januárig, de az egész világ számára. Megtiszteltetés, hogy a következő hónapokban itt tartózkodik nálunk a fotográfia nagy mesterének, a fantasztikus művésznek az életműve ...

Budapest tényleg nem akármilyen hely :)))
-JP-
2010-09-22

Címkék: Martin Munkacsi, ICP.org, Joan Munkacsi, Gundlach, Susan Morgan, white peignoir