microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2013-01-23

Oktatási rendszer? Átfogó reform? – qu'est-ce que c'est? (1. rész / 12)

Nagyban dúl a háború az oktatás leépítéséért, illetve az ellen a diákok és a társadalom részéről. A diákság (HAHA) remekül állja a sarat, jól navigálnak a politika alattomos zavarosában. Nem is csoda, hiszen közösségi alapon szerveződnek, gondolkodnak és cselekednek (na, ezért utálja a hatalom a közösségeket, illetve ezért hackelnek meg minden közösséget), ez pedig garancia arra, hogy az alapelvek mindig érvényre jutnak a legapróbb döntéseikben is. Ezzel együtt, immár itt az ideje, hogy belegondoljunk az oktatás átfogó reformjába …

a cikk fejezetei: :::::: a teljes cikk egyben

::::: bevezetés

( a PDF verziót lásd itt, a rövid verziót, bevezetőt pedig lásd itt )

Az teljesen világos, hogy amit az Orbán-kormány csinál, az az oktatás leépítése, és áthangolása is egyszerre. Ez nem a szokásos évenkénti, az inflációnak megfelelő leépítés (nem mintha bármilyen leépítés indokolt lenne!). Ez egy társadalomátalakítási beavatkozás, egy nyílt elitista, lázárista politika mentén, amely során bizonyos szakokat elit-képzőnek neveznek ki, és azt mondják, aki ide akar járni, fizessen. Mert a mai mintából kiindulva nyilván az ilyen szakokra járókból lesznek a jövő politikusai (jogászocskákból, akik nem úgy, mint mondjuk Schiffer András, egy percet nem praktizáltak, csak nemesi kutyabőrként használják a diplomájukat, és a legprimitívebb törvénygyártásban vesznek részt, amely munkásság után épeszű, magára valamit is adó társaság nem veszi majd fel őket jogásznak, szóval maradnak politikusoknak, forever).


fotó: still az Agora c. filmből

Már az is durva beavatkozás a kultúrába, hogy a politikusi pályát szakokhoz és elitképzéshez kötik, elvégre a demokrácia lényege az, hogy nem kell hozzá végzettség, hogy valaki képviselő legyen. Sem végzettség, sem vagyon. Csak értelem és erkölcs, és olyan munkásság, amit a közösség érdekében végzett az illető, külön kiemelve az önkéntes munkát .)) Miért ne lehetne miniszterelnök egy fizikatanárból, egy szociológusból, egy óvónőből?

 

oktatás - qu'est-ce que c'est ?

Általában elfogadott tény, hogy minden pénzbe kerül, és hogy mindig egyre kevesebb pénz jut a dolgokra. Egyre rosszabbul élünk, évről évre. Elfogadott tény.

Elfogadott az is, hogy az oktatást stratégiai beruházásnak, „emberi erőforrás” létrehozásaként tekintjük – mint akinek elment a maradék józan eszük – is .))


Ez egy nyilvánvalóan beteges szemlélet, ami azért jöhet létre, és szabadulhat el, mert az un. „döntéshozásban” olyan alakok „dolgoznak”, akik csak gépen szállnak fölébe. Mint a gazdaság megbízott vezetői egy 19. századi birtokon, gazdaságban, illetve mint öltönyös technokraták, akik számokkal dobálóznak, meg banki végzésekkel, de fogalmuk sincs, hol lakott itt Vörösmarty vagy Radnóti, sem azzal, hogy a társadalom mi fán terem.
Termelésnek, termelékenységnek alárendelni egy társadalmat egy végsőkig beteg dolog, ebben nyilván mindenki egyetért, az öltönyös földesurak, s a technokraták is. De minden közösségnek vannak anyagi keretei, és azokon belül kell gazdálkodnia, elosztania a pénzt, ami éppen rendelkezésre áll. Így öltönyöseink azt mondhatják, mi is a ti pártotokon állunk, adnánk mi, ha lenne, de nem adunk, mert nem adhatunk, mert nincs. Kutyabőrös földesuraink ezzel szemben tovább mennek, és cinikusan, mintegy gúnyt űzve az áldozatokból, azt mondják, vannak nyerő szakok, ahova az elit jár, ezek legyenek fizetősek – nem azért, mert nincs pénz, hanem azért, mert TE vagy úgyis meg tudod fizetni, mert nem keresed a pénzt, hanem csak úgy van neked, vagy úgysem tudod megfizetni, mert nem vagy az elit tagja.

A probléma azonban, akár gazdaságilag liberális technokraták, akár jobboldali földesurak irányítják az országot, pontosan ugyanaz. Nevezetesen: alárendelhető-e az oktatás a termelésnek?

E kérdés egyenes folyománya, hogy egyáltalán mi az az oktatás?

Szakképzés? Tréning? Betanítás? Valami, ami ahhoz szükséges, hogy egy adott munkát el tudj végezni? Vagy …

Vagy inkább valami, ami ahhoz szükséges, hogy meg lehessen húzni egy vonalat, amely alatt ott vannak azok az emberek, akik … (a rendszer logikája alapján) a saját hibájukból szegények, és csak magukat okolhatják, hogy sosem lesz belőlük gazdag ember. A diplomák erre is jók ám. Aki megszerzi, kap egy PASS-t (kutyabőrt) az ország elit-klubjába, aki nem, az (a rendszer hivatalos logikája alapján) a saját hibájából szakadozik le – az infláció mértékének megfelelően.

Az elitnek persze van egy titka: nem lehet mindenkiből diplomás. A társadalomban szegényeknek is kell lenniük, mert ez csak így működik.

Az emberek értik ám a rendszer logikáját, és a diplomát a felemelkedés lehetőségeként tekintik, és elfogadják, hogy áldozatot kell hozni azért, hogy később élvezni lehessen az élet napos oldalát. Valamit valamiért.

Az oktatás így válik egy pontszerző versenyfutássá. Teljesen természetes, nem nyerhet mindenki, ezt látjuk az összes sporthírekben, minden nap. Vannak, akik csak futottak még, és vannak a győztesek, akik ott állnak a dobogón. Így jön létre a társadalom hierarchiája.

Az oktatási rendszer így válik egy elosztó-hálózattá. Adott a férőhelyek száma, és úgy emelik a ponthatárokat, hogy csak annyian kerüljenek be, ahány hely van. Ez persze embertelen. Olyan teljesítményre kényszerítenek fiatalokat, amire sem szükség nincs, sem lehetőség. Miért kell például hibátlanul megoldani egy feladatot? Miért kell hibátlanul megoldani minden feladatot? S miért nem az van, hogy bármely feladat megoldásakor csomó plusz-pontot lehet szerezni – s nem csak a maximumot? Értsd: annak semmi értelme, hogy emberekkel begyakoroltassák extrém fokon bizonyos feladatsorok megoldását. Ennek semmi köze a valósághoz. Ráadásul kreativitás helyett az eltéréstől való félelem az uralkodó kód. De így is mindegy, mert adott a keret, adottak a keretszámok. Az adott egyetem pedig fel fogja venni, akiket fel akar venni, plusz azokat, akik extrém szinten begyakoroltak valamit. Mindeközben nyilvánvaló, hogy Orbánékat ma a tudásuk alapján nem valószínű, hogy felvennék a jogra, de az is biztos, hogy mégis oda járnának. Akkor hát az egész miről szól? Egy kapuőr hivatal?

 

Óriási stratégiai hiba, hogy az oktatást a diplomaszerzésért való versenyfutásként tekintjük, illetve értelmezi a rendszer, amiben élnünk kell (kell?). Óriási stratégiai hiba, hogy az elitista hierarchia egyik médiumává a diplomát tették meg. Értsd, a pénz is olyan dolog, hogy fikció, az aranyat azért találták ki fizetőeszköznek, mert abból a hatalmasoknak sok volt, a szegényeknek kevés. Így jött létre a gazdagok rétege, a szegények pedig kaptak egy magyarázatot arra, hogy miért szegények: mert nincs pénzük. A diploma most ugyanilyen médium, egy társadalmi besorolás, egy rang. De nem úgy, hogy valaki, akinek van diplomája, feltalálja a spanyol viaszt, hanem úgy rang, hogy akinek van diplomája, az kaphat JÓ munkát, JÓ ÉLETET (elvileg – a valóság: akinek nincs, az nem kap). Ez óriási hiba, amely óriási károkat okoz – a társadalom, az emberek számára.

Számunkra hiba, számukra praktikus eszköz, ami kitűnően működik. A Titanic-on az alsóbb osztályokat csak később engedték menekülni … mert kevés volt a férőhely. Így biztosították az elit számára az előjogot (csodálatos, hogy nagyjából így is a humánum győzött, és a nők és gyerekek mehettek előre, Guggenheim-ék pedig kiérdemelték a legelegánsabb, leghumánusabb embernek járó címet).

Az oktatásnak azonban egészen másról kellene (kell) szólnia. Nem elitképzésről (köszi Fidesz, hogy így kimondtátok a leplezgetett titkot), nem elit-passzok kiosztásáról kell szólnia, hanem a társadalom felemeléséről. A tanult emberek társadalma egy jobb és finomabb, szebb, humánusabb, teljesebb életet tesz lehetővé mindenki számára. Az oktatás nem egy „értéknövelt szolgáltatás”, hanem elemi történés (cselekvés), amit a társadalom tagjai végeznek, átadják a tudást a fiatalabbaknak. Megtanítják őket mindarra, mit tudni fontos, kezdve azzal a tudnivalóval, hogy tanulni óriási élmény. Az oktatás szerepét ebből az aspektusból szabad csak tekinteni, és ennek alapján érdemes átgondolni, hogy hogyan kell megszervezni.





következő fejezet: az ember = tanuló ember
a cikk fejezetei:
-jepe-
2013-01-23

Címkék: oktatás, keretszám, egyetemek, diákforradalom, HAHA