A Zöld Kártya- Adieu, Depardieu!

Depardieu-nek láthatóan nincsenek erkölcsi aggályai új hazájának politikai vezetőivel szemben, már köszönőlevelet is írt Putyinnak az új állampolgárságáért, plusz kedélyesen együtt vacsorázott vele Szocsiban, miközben megkapta tőle az új útlevelét.
Az állampolgárság-váltás mögött elvileg tisztán anyagi okok állnak, a francia kormány 75%-os luxusadó-tervezete (Francois Hollande francia elnök 75%-os adót szeretett volna kivetni azokra a francia állampolgárokra, akik évente többet keresnek 1 millió eurónál - az alkotmánybíróságuk végül elutasította ezt a törvénytervezetet) az, ami elől  a milliárdos színész először Belgiumba, majd Oroszországba menekült.

De az egy dolog, hogy egy számára kedvezőbb adózású (szomszédos) országba költözik át, a belga-francia határon levő Nechin nevű kisvárosba (lehet, hogy csak ideiglenesen), és az is más, ha a világ egyik legdurvább diktatúrájának vezetőjével parolázik és jópofizik, csak azért, hogy több pénz maradjon a bankszámláján (Oroszországban egykulcsos, 13%-os adó van). Ezzel a lépésével a franciák által több évtizeden keresztül kedvencként kezelt, Gégé-nek becézett színész cserbenhagyta a honfitársait, számító és erkölcstelen viselkedésével tönkretette a művészi (színészi) renoméját, és elvesztette hitelességét. Ezek után már nem sokan lesznek kiváncsiak rá egy-egy európai filmben (ha lesznek még vele készült filmek egyáltalán), vajon mennyire lenne hihető a játéka bármilyen szerepben egy olyan embernek, aki egy emberi jogokat semmibevevő diktatúrát "nagyszerű demokráciának" ("great democracy") nevez, csak azért, mert kellően gyorsan kapott az első számú vezetőtől állampolgárságot, aminek birtokában elvileg kevesebb adót kellene fizetnie?

Mennyire hálás a nemzetének Depardieu azért, hogy több, mint 160 filmet készíthetett eddig (leginkább állami pénzből, hiszen a francia filmgyártásban majdnem 100 %-os az állami támogatási arány), évente többet is, és hogy ő az egyik legismertebb francia a világon (volt, pontosabban), és a filmjeivel keresett pénzből a világ több pontján vásárolhatott házat, birtokot, szőlészetet, stb.-t és futtathat vállalkozásokat? Szemmel láthatóan semennyire. Számára a "franciaság" nem több egy papírnál, amit bármikor lecserélhet "belgaságra", vagy leginkább "oroszságra". A franciák elnézték neki a sorozatos botrányait is, a népszerűsége nem csökkent ezek miatt, valahogy úgy lehetettek vele a honfitársai, rajongói, hogy "ezt a nagy mackót így is szeretjük, Gégé a miénk, a mi filmjeinkben szerepel, a francia filmgyártás egyik védjegye ő egyszemélyben, miért ne nézhetnénk el neki, ha tegyük fel egy repülőgépen nyilvánosan vizel a túl sok borozás után?"



Nos, ennek most vége, az agytröszt Depardieu eljátszotta a hitelességét és a gerincét, mostantól ő egy Putyin orosz elnök által kivételezett milliárdos, aki miközben kevesebb adót fizet be az orosz államkasszába, mint azt tenné az eredeti hazájában, az emberek a világ nagy részén többé nem látnak benne semmi, de semmi különlegeset, semmit, ami kiemelné a Putyin körül levő emberek közül. Biztosan megérte neki ez a lépés, valószínűleg még fel sem fogta a tette erkölcsi súlyát, és annak lehetséges következményeit.
Állítólag a francia miniszterelnök, Jean-Marc Ayrault "szánalmasnak" nevezte Depardieu-t amiatt a szándéka miatt, hogy az adózás miatt elhagyja az országot. Ezen Depardieu láthatóan megsértődött, mivel a Putyinnak írt köszönőlevelében ezt írta többek közt: "Mondtam (Francois Hollande-nak), hogy Oroszország egy nagyszerű demokrácia, és ez nem olyan ország, ahol a miniszterelnök szánalmasnak nevezhet egy állampolgárt." (A színész egyik barátja, Arnaud Frilly elmondása szerint Hollande figyelmesen hallgatta Depardieu-t, és igyekezett megérteni az indokait az állampolgárság-váltásra).



Mindenesetre a 63 éves színész árulja a 40 millió fontra értékelt párizsi házát, és a múlt hónapban átköltözött Belgiumba, ahol a helyiek lelkesedéssel fogadták, de miután kiderült, hogy az orosz állampolgársággal kacérkodik, figyelmeztették, oroszként már más elbírálásban részesülhet a honosítási kérelme...

Mi, a magunk részéről az 1990-es Zöld Kártya c. filmjével ismertük és szerettük meg Depardieu-t, a filmben Andie McDowell partnereként egy bumfordi franciát játszott, aki látszatházasságot kötött az amerikai nővel a zöld kártyáért, majd amikor a börtönbüntetés fenyegetése miatt meg kellett ismerniük egymást, a kezdeti ellentétek, kulturális különbségek feloldódni látszottak...

Azóta több tucat filmjét láttuk, némelyeket kifejezetten kedveltük, de mindez a múltté, most már más szemmel látjuk őt és a színészi munkáját is, ez mostantól nem tűnik művészetnek (vagy szórakoztatásnak), hanem sima pénzkeresetnek, aminek az eredményét Depardieu nem kívánja francia honfitársaival megosztani, semmilyen szinten sem...Gérard Depardieu ezzel leírva, mint ember és mint színész, sok sikert Putyin belső köreiben, jó munkát a Kreml házi színészeként!!