microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


    

2012-02-19

(fiction) Nagyot robbant Fliegauf roma-drámája

az alábbi cikk - csak úgy, mint a film: fikció


Először is gratulálunk Fliegauf rendezőnek a berlini sikeréhez. A kultúra nemcsak szórakozásból áll, és az is létfontosságú, hogy bizonyos szándékosan agyonhallgatott dolgok, esetek, társadalmi jelenségek nagyobb nyilvánosságot kapjanak, és ne lehessen őket agyonhallgatni. Fliegauf filmje megcsinálta, bejuttatta a nemzetközi köztudatba azt, hogy milyen viszonyok uralkodnak Magyarországon ..

Emberi jogok, etnikai kisebbségek - ennél komolyabb, erősebb és égetőbb témát alig lehetne felemlíteni. Fliegauf filmjét értelemszerűen még nem láthattuk, de egy másik filmet juttat az eszünkbe: a Legsötétebb Éjszaka című drámát (egy dokumentum alapú kisjátékfilm tavalyról). A Legsötétebb Éjszakának már a felütése is lehengerlő. Fagyos föld. Minden fekete és fehér, vagy ezek árnyalata. Fagyos föld, szórványos hófoltokkal. A kamera bő 4 percen keresztül a talaj mentén utazik, a rögök vonalát követve. Eközben különböző nevetgélős beszédfoszlányokat hallunk. Hangok egy idilli, békés világból. A feketés földrögök közt aztán színes töltényhüvelyeket látunk. A kamera elkezd kapkodni, mintha meghibásodott volna a vezérlő rendszer. Lövések durrannak. A kamera pedig, mintha egy fegyver visszarúgott volna, hatalmasakat rándul. A végén azonban megnyugszik, egy piros töltényhüvelyen.


foto: GGIA (görög fotográfus)

Feliratok: 2009 február 19-én éjjel Tatárszentgyörgyön ismeretlen tettesek felgyújtották egy család házát, a tűz elől a fagyos hidegbe menekülő romákat pedig hidegvérrel lemészárolták. A kisfiút hátba lőtték.

Főcím: "a legsötétebb éjszaka"

Helyszínelő rendőrök és riporterek hada látszik egy autóból, ami most érkezett a helyszínre. A fiatal riporternő próbál tájékozódni, fel-alá mászkál kis stábjával. Végül valaki, egy másik stáb operatőre tőmondatokban elmeséli neki, hogy mi történt - a lány a fehér dzsekijében szorgalmasan bólogat, majd oldalra szalad, és elkezd hányni. Arcát a föld felül látjuk, a föld felé hajolva próbál lélegezni. Elsötétül a kép.

felirat: 6 months earlier

Itt tkp. egy barátságos dokumentumfilm veszi kezdetét. Pontosan olyan, mint amilyet Szederkényi Júlia figyelmi gyakorlatok munkacímű Barlang c. filmjében láttunk. Színes képekkel, idilli jelenetek egy putri életéből. Ami számunkra, külsősök számára lehangoló putri, az számukra az otthon, édes otthon. Itt élnek, itt boldogok, így, ahogyan élnek - egy kis "szobában", helyesebben barlangban, egy leharcolt, olcsó tévé előtt. Itt esznek, alszanak, nevetnek, játszanak, itt nőnek föl a gyerekek.

Az idilli felvételeket egyre gyakrabban zavarja meg valami nyugtalanító. Gyerekek éjszaka kutyaugatásra ébrednek, kérdik a szülőket, hogy mi történt, félnek, összebújnak. Az apjuk kimegy a sötétbe, majd visszajön, hogy nincs semmi, csak a kutyák. Biztos a telihold miatt.

 

Az 5-10 perces jelenetek (hasonlóan Szederkényi Júlia filmjéhez) címeket kapnak, "játék eső után", "őszi reggel", "karácsony", "hideg január", "fekete pákó a tévében", stb. Az utolsó jelenet címe az, hogy "a legsötétebb éjjel".

Gyerekek alszanak, különböző házakat látunk, odabent pedig különböző családokat aludni, akiket mostanra már mind ismerünk. Autóreflektorok világítanak be egy pillanatra, a gyerekek felriadnak. Odakint kutyaugatás. Majd egy lövés dörren. Egy kisfiú felriad. Mellette az apja már ébren van, öltözködés közben idegesen rágyújt, a cigaretta parazsának fényében látjuk a kisfiú arcát felderengeni, majd ismét visszaolvadni az éj kék sötétjébe. Lövések dörrennek, kutyák ugatnak, kutyák némulnak el. Az apa résre nyitja az ajtót, hogy kinézzen. Ebben a pillanatban egy gyújtóbomba találja el a házat, az ajtó is lángokba borul. Aztán még egy bomba, és már a konyha is ég. Az apa összeszed pár holmit, a gyerek kezébe nyomja, és azt mondja, behunyod a szemed, elszámolsz 10-ig, majd elkezdesz szaladni, ahogy csak bírsz, Nina néniék házába.

A gyerek meg van ijedve, sír, a ház lángokban áll. Ne félj semmit, minden jó lesz - mondja az apa. ne feledd, 10-ig számolsz, aztán irány Nináékhoz. Holnap találkozunk. Szeretlek.

 
Az apa feltépi az ajtót, és elkezd szaladni, odakint a gyújtóbombák miatt minden lángokban áll, látjuk a kisfiú arcát, a tüzek vibráló fényétől megvilágítva, amint behunyt szemmel számol 10-ig. Az apa menekül, de hátba lövik, bakancsos emberek látszanak, akik közel mennek hozzá, és végeznek vele. A kisfiú odaért, hogy kilenc, tíz .. elkezd szaladni ... csak a lélegzetét halljuk. A kamera mindenfelé kapkod, tüzet, földet, összevissza, rázkódva mutatja, majd elsötétül a kép.

 
A riporterlányt látjuk, fehér dzsekijében, amint az operatőre beszámol neki, 5, 4, 3, 2, 1 - a lány pedig megkezdi a tudósítását. Elmondja, a menekülő kisfiút hátba lőtték, szemében könnycsepp csillan meg. Beszéde úgy ér véget, hogy Magyarország történetében ez volt a legsötétebb éjszaka ...

A film itt váratlanul véget ér .. feliratok ...

 
Nekünk ez a film nem tetszett, mert olyan érzésünk volt,
hogy Szederkényi Júlia csodálatos dokumentumfilmjét csomagolta be hatásvadász módon egy tragédia keretébe. A tragédia még rendben is volna, de nem lehet csak úgy megjeleníteni egy ilyen tragédiát, mintha csak azt mondanánk (mint a Játékosban a Habeas Corpus rendezője), hogy "mert ez megtörténik".

Ez kevés, látnunk kell nemcsak azt, hogy hogyan történik meg, hanem azt is, hogy miért. Máskülönben csak felhasználunk egy tragédiát arra, hogy brutális extra-jelentéssel töltsünk meg olyan jeleneteket, amelyeknek önmagukban is van jelentésük, de csak az érzékeny és érdeklődő emberek számára. A brutális extra jelentés révén a gyönyörű dokumentum felvételek plusz bulvár-, illetve híradó-horror töltést kapnak, és így sokkal hatásosabbak - pedig nem kéne, hogy így legyen.

Vagy, ha már felvázolják a keretet, akkor legyen benne, hogy mik a körülmények, hogy például a bandát a titkosszolgálat már jó ideje figyelte, és csak akkor hagyták abba a megfigyelésüket, amikor megvásárolták a fegyvereket. Érdekes kérdés az is, hogy mit csinál egy debreceni banda a hétköznapokban, és hogy mi köti őket Tatárszentgyörgyhöz. Miért hajtanak végre egy ilyen brutális gyilkosságot, ami után okkal gondolhatják, hogy előbb-utóbb elkapják őket. Mi lehetett az indíték, hogy egy nincstelen embert és a gyermekét meggyilkolják? Ezekre a kérdésekre választ várunk egy olyan filmtől, amely a tragédia részleteit fűtőanyagként alkalmazza.

 

Már alig várjuk, hogy lássuk Fliegauf filmjét, mert az biztos nem ilyen hatásvadász művészfilm lesz, hanem egy higgadt, szemfelnyitó ábrázolás, amely megmutatja, hogy politika meg a maffia sötét dolgok, és hogy a kisemberek végül mindig magukra maradnak. Addig is, látatlanban örülünk a magyar film, illetve Fliegauf sikerének ...

foto: ggia

-jepe-
2012-02-19

Címkék: Fliegauf