Oscar-gála két korszak határán

A tavalyi Oscar nagy kudarc volt, a szervezők a „fiatalitás” irányába indultak el, és Anne Hathaway-t és James Franco-t kérték fel házigazda párosnak. A nézettségi adatok lesújtóak lettek, és a két fiatal házigazda filmes karrierjének sem tett túl jót az Oscaros szerencsétlenkedés. Akkor így írta le a helyzetet Toby Young, a Telegraph újságírója: "Nosztalgiát ébresztettek bennem Billy Crystal iránt (aki 8 alkalommal volt az Oscar gála házigazdája- a szerk.), amit nem hittem volna, hogy lehetséges...Amikor Franco megjelent Marilyn Monroe-nak öltözve, és azon viccelődött, hogy most kapott sms-t Charlie Sheen-től, úgy éreztem, fogammal tépem le a karomat.."

Most beigazolódott a nosztalgia - miután Brett Ratner visszalépett az Oscar producer-directori pozíciójából egy homofób beszólás után, és vele tartott Eddie Murphy is, az általa kiválasztott házigazda-, és újra színre lépett Billy Crystal, az ismert vígjátéki színész, és vele együtt egy zenés-táncos, humortalan előadás.


Idén viszonylag széles volt a versenyző filmek mezőnye, nemcsak a főesélyes fekete-fehér némafilm, a The Artist tört minél több Oscarra, hanem Scorsese gyerekfilmje, a Hugo is, és a The Help is, sőt, az amerikaiak által sokra tartott Moneyball is, amit az európai, vagy magyar nézők kevésbé értekeltek (nálunk az első héten került bele a 10 legnézettebb filmek közzé). A gálán érezhető volt a törekvés, hogy az évről-évre egyre laposabb Oscar Hollywood valamikori fénykorát idézze fel, ami egyébként a két győztes film (The Artist és Hugo) témája is volt. Az amerikai filmgyártásban hasonló éra-váltás megy most végbe, mint az 1920-as években történt, amikor a némafilmek kihaltak, és a hangosfilmek vették át a helyüket. Most a 3D-s kaland-és akciófilmek próbálják meg kiszorítani a „rendes filmeket”, és ezellen a tendencia ellen nem sok mindent lehet tenni, ha egy 3D-s mozijegy sokkal többe kerül, mint egy normál filmes mozijegy, és miközben világszerte visszaesett a mozinézők száma, a 3D-s mozik növekvő bevételeket értek el az elmúlt, válságteli években.

Az Oscar-gála bármennyire is igyekszik, leginkább a nagyestélyikben vonuló, millió dollárokat kereső filmsztárok saját ünnepségeként írható le, ahol hiába nagyon jófejek és szociálisan érzékenyek a szervezők, producerek és a résztvevők, azért pl. az egész világot sújtó válság őket láthatóan kevésbé érinti, és a nézők sztáros ünnepség iránti alapvető érdeklődése végül is nekik termel népszerűséget (és pénzt). Hogy ezek miatt ne csökkenjen az Oscar fénye, az idei Akadémiai Díjkiosztó a „régmúlt idők” dicsőségét elevenítette volna fel szándéka szerint, legalábbis erre utal a két némafilmmel foglalkozó film győzelme, illetve Billy Crystal szentimentális estvezetési stílusa.

Az egyetlen érdekes, új elem az volt, hogy rövid interjúkat mutattak be Hollywood-i színészekkel, akik elmondták, mi volt az első meghatározó filmélményük, mely filmek a kedvenceik, mit látnak egyáltalán egy filmben. Amúgy rutinszerűen görgették előre a díjak kiosztását, amiket időnként Crystal egyáltalán nem vicces előadásai szakítottak meg. Ezeken a humorosnak szánt beszólásokon az ottülők közül is elég kevesen nevettek, a tvnézők világszerte pedig valószínűleg még kevesebbet.

Az furcsa volt, hogy a Bridesmaids c. film, amiben fiatal nők a tinifilmekben megszokott gusztustalankodásokat is elkövetik, is bekerült az Oscarra, egyrész jelölték az egyik színésznőjüket és a forgatókönyvet (legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában), másrészt a filmbeli színésznők mindegyike díjátadó volt, plusz Melissa McCarty egy közös akciót is előadott Crystal-lal.

Az Artist 5 nagy díjat nyert (állítólag a film reklámozására ugyanannyit költöttek, mint amennyi a produkciós költsége volt, 10 millió dollár – bár máshol 15 millió dolláros gyártási költség szerepel), a Hugo is 5-öt, semmi meglepetés, semmi izgalom, az idei év Hollywood-i kulcsa, a némafilm tarolt az Oscaron.

Jean Dujardin, az Artist főszereplője miután megnyerte a legjobb főszereplő díját, úgy kezdte a köszönőbeszédét, hogy „szeretem az országotokat..” Legutóbb 2008-ban volt hasonlóan nagy francia siker, amikor Marion Cotillard lett a legjobb színésznő a Piaf c. filmjével. Dujardin-nak fordította a díjkiosztás előtti méltató szöveget filmbeli partnere, Berenice Bejo, és később papírból olvasta fel a köszönőbeszédét, és a végén francia nyelvű kiabálásban (és állítólag káromkodásban) végződött az előadása.

A másik győztes film, Scorsese Hugo-ja Párizsban játszódik, és szintén a némafilmekre van kihegyezve a története - úgy tűnik, mintha Hollywood-nak majdnem 100 évet kellene visszamennie az időben, hogy valami felemelőt, érdekeset, különlegeset nyújtson a filmjeiben, illetve a soros Oscar-gáláján.

Az Oscar-gála nyertesei:

Legjobb film: The Artist

Legjobb színész: Jean Dujardin, The Artist

Legjobb színésznő: Meryl Streep, A Vaslady (The Iron Lady)

Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer, The Help

Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Plummer, Beginners

Legjobb rendezés: Michel Hazanavicius, The Artist

Legjobb operatőri munka: Hugo

Legjobb művészeti rendezés: Hugo

Legjobb jelmez: The Artist

Makeup: A Vaslady (The Iron Lady)

Legjobb idegennyelvű film: A Separation (Nader és Simin), Irán.