microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2013-02-08

Kalózkönyvtár, jó könyvtár? Humanista érvek a GIGAPEDIA kapcsán

1 éraváltás margójára


A Magyar Narancsban egy rekviem jelent meg a Gigapedia erőszakos megszüntetése kapcsán. Felkavaró sorok, megrázó gondolatok – de végül mégis kilóg a lóláb. A szerző tudniillik elmulasztotta újságírói küldetését, és ahelyett, hogy megvilágított volna egy jelenséget, inkább sántikáló emocionális „érvekkel” robbantott homálybombát, nem kissé populista szólamok elpuffogtatása közepette, anélkül, hogy fikarsznyi kreativitást vitt volna a helyzet értelmezésébe, esetleg egy megoldás-javaslatot … – ami pedig van, sőt, adja magát …

Több korábbi cikkünk is érinti a digitális kópiák és a digitális terjesztés jelenségét, és most nem azért, mintha feltételeznénk, hogy Te, kedves olvasó az elején tudni akarod,, hogy PRO vagy KONTRA állunk az ügyhöz, de kibökjük, a művek terjedését támogatjuk, az alkotók és egyéb közreműködők tisztességes honoráriuma, bevétele, profitja mellett. Upsz, ez egy harmadik út – ehhez érdemes hozzászokni egyébként, újabban a harmadik utas politika a pálya (lásd LMP). Az alábbi cikk tipikusan egy harmadik utas kiáltvány a digitális kópiák és terjesztés ügyével kapcsolatban. A cikk célja, hogy a legjobb értelemben felfogott humanizmus szellemében ismertesse a helyzetet, és a lehetséges megoldásokat is.

 

A digitális kópiák világában élünk, filmeket töltünk le, nem is keveset, és általában mindent letöltünk, amit csak lehet. A file-cserés letöltések a Napster-rel indultak, mi akkor is kiálltunk mellette (nem azért, hogy felemlegessük, de fontos, mert ez az alapállás), és tényként hoztuk fel a sokat publikált érvet, hogy pont annyival esett vissza a lemezkiadók bevétele, mint amennyire megbírságolták őket éppen abban az évben ($ 200m) tisztességtelenül magas profit, vagy valami hasonló miatt. Forradalom volt ez, ők drágán adták, mi pedig lenyúltuk – kihasználva az USA-ban érvényes Audio Home Recording Act-et, amely lehetővé teszi, hogy ha valaki megvásárol egy CD-t, akkor saját használatra lemásolja, és odaadja a haverjának.

 

A történet azonban itt nem állt meg. Zenekarok berágtak, és iszonyat durvák voltak, lásd például Metallica. Ez persze nehezen fért össze az image-dzsel, hogy „mi értetek zenélünk, imádunk titeket, és köszönjük, hogy megveszitek a CD-inket”. A Radiohead másképp reagált, ők üdvözölték az új koszakot, és feltették az új KID-A albumukat, ingyen, adományozós konstrukcióban – donate. Nem jött be – bár csak anyagilag nem. Nem jött be – de működött, és közben új korszakot nyitott a kultúr-történelemben, mellesleg, egy izgalmas konstrukciót bevezetve – „donate”.

 

Később jöttek a filmek. A maffia kedvence. Beültetnek egy tinit, aki egy pici kamerával felveszi a filmet, és keresett egy mozijegy árával egy havi komoly összeget -nálunk mondjuk 300 ezer forintot? (bár ahogy a magyar viszonyokat általában ismerjük, lehet, hogy ez inkább csak 100e HUF). A tini ellopja a filmet, de „nem követ el semmi komoly bűnt” – á nem! Ezt olyan profi humanista jogászok magyarázzák el neki, mint a maffiózó összekötője, aki beszervezi. A frissen felrakott kópia a forgalmazásban dollármilliónyi mínuszokat jelent. Magyarországon egy-egy letöltős helyen többen nézik meg az új filmet, mint a mozikban, vagy ahhoz fogható nézőszámban. Ez mi? A fele pénz a maffiáé. Ja, mert nálunk pénzért adják a lopott kultúrát, a Megaupload-nál pedig reklámokat jelentetnek meg, és ebből van a pénzt, a lényeg ugyanaz, lopott cuccból mega-bevétel.

 

Etikus ez? Mármint ez a lopás?:) Sokan olyan érveléssel próbálkoznak, hogy „miért, neki nem lesz kevesebb, én csak lemásolom, és oda adom másoknak, mert egy jófej népművelő vagyok, nem veszek el semmit”. A Mancs cikk szerzője egyetemi oktató, és nagyjából az ilyen érvelők mellé sorakozik fel. A Megaupload lopó rendszerét jellemző módon támogatja, egy rossz szót sem szól rá, etikailag nem áll ki az ellen, hogy valakik lopásból élnek, egy szót sem szól ezzel szemben. A Mancs szerzője azért teszi ezt, mert magyarok vagyunk, harmadik világ, és lopunk (ez három külön tény), és nálunk rosszat szólni a letöltések „ellenzőire” megkövezéssel jár, különösen fidesz kormány idején, máskor pedig majd azt mondjuk, egy orvosi ellátást sem kaphatsz, ha nem fizetsz meg érte.


Mit tesz tehát az értelmiségi? Csatlakozik a nép szavához, és beáll a skandálók közé, hogy támogassa, „adjatok ingyen letöltést!”, „nehogy már ne tölthessünk le egész könyvtárakat – a szó hagyományos értelmében is, nemcsak mint directory, hanem mint library :)” - stb.

Ezzel együtt, ha választanunk kell (éspedig igen), akkor fontos eldöntenünk, hogy mit szeretnénk. Azt-e, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek a könyvtárak, vagy azt, hogy ne – és akkor a válasz maximálisan IGEN.

 

Aaron Swartz nevében!

A tudáshoz való hozzáférés hőse, áldozata, hősi halottja. Az internetszabadságért folytatott munkássága önmagában is óriási, beleértve az ACTA elleni kampány szervezését. Aaron Swartz rendszeresen letöltött egy egyetemi lapot, és felrakta az internetre. Ezért 35 év börtönnel és $ 1 millió büntetéssel fenyegették az FBI-osok. Ezután találták holtan, öngyilkos lett. Állítólag.

Aaron Swartz kötelez bennünket, hogy belegondoljunk, fontos-e, hogy le tudjunk tölteni egész könyvtárakat is akár. A válasz az, hogy IGEN. Mindez teljesen összhangban van a könyvtár intézményével, ami ugyebár közösségi olvasást tesz lehetővé, közösségi hozzáférést, bárki számára. Megvesznek egy darab könyvet (sőt, a kiadók maguk küldik azt meg a könyvtárnak), és ezrek olvashatják – ugyanazt a példányt.

És vegyük figyelembe, a cikkben is emlegetett alexandriai könyvtár esetében a funkció a hozzáférés volt. Nyilván nem mehetett be akárki, de tökéletesen betöltötte az archetipikus funkciót, ami a tudásanyagok felhalmozása, és hozzáférhetővé tétele. Mindez a könyvnyomtatás előtti időkben!! Amikor minden tekercs csak egy példányban, vagy másolatban létezett (a másolás akkor is dívott már, benne volt a rendszerben .)) A tekercsek akkora kincset jelentettek, hogy minden kikötőből kifutó hajót ellenőriztek, nem akar-e kivinni egy tekercset! A tartalom féltése és védelme is létezett, úgy látszik .) Mindenkinek ajánljuk Carl Sagan Kozmosz sorozatának Alexandriával foglalkozó epizódját (is). Megjegyzés, az alexandriai könyvtár ma is létezik, és ügynökeik ma is járják a Földet, és igyekeznek minden könyvből beszerezni egy példányt, hűen önmagukhoz .)

 

Ehhez képest a könyvnyomtatás üzletet csinált a könyvkiadásból. De a könyvnyomtatás is a terjedést, a hozzáférést szolgálta. Nagyságrendekkel több emberhez jutott el egy könyv a nyomtatás, illetve a kiadó+terjesztő befektetése nyomán.

Napjainkban azonban más a helyzet, mert papírra nincs szükség. Ezért kiadóra sincs szükség. Terjesztőre sincs szükség.

Már csak két tényező áll útjában annak, hogy bárki letölthessen bármit.

 

A - a szerzőknek jó volna némi honorárium, bevétel, stb

B - a könyv-biznisz, kiadói üzletág ragaszkodik a profithoz (amely jelenség időnként content mafia formáját ölti)

PLUSZ, van még egy apróság, amit számításba kell vennünk

C – ha a könyvtárak állománya egyszerűen ingyenessé és hozzáférhetővé válik, az kulturális devalvációt idéz elő, összeomlást is, egy robbanásszerű korszakváltás formájában (békés átmenet helyett, amely esetben a kultúra elkerül egy nagy kiselejtezést). A lényeg, hogy a könyvek megbecsülését támogatnia kell a rendszernek.

 

Világos, hogy az A-pont nélkül a könyvírás (és a terjesztés is)meghal. Az is világos, hogy a B pont a kritikus, hiszen a kiadók és terjesztők funkciója az, amire már nincs igazán szükség. Plusz, a C-pontot külön érdemes figyelembe venni. Ma a könyv-kultúra egy biznisszel egyesült, ennek a biznisznek a kioperálása nem lehetséges, fogyasztói szokásokat sértene ugyanis .)

A megoldás mindenképp olyasmi, mint amit a art-videó művekkel és filmekkel kapcsolatban javasoltunk párszor, hogy hozzunk létre egy globális nyilvántartást, egy globális könyvtárat.

 

A videókönyvtár lényege, hogy minden megtekintést regisztrálunk (nagyjából – de nem hatékonysági statisztika létrehozása, hanem kultúra-gondozás indítékával). A cél, hogy mindenki fizessen valamennyit (keveset), vagy ha nem fizet, akkor is, ez legyen egy ingyenes megtekintés, de mégis hivatalos valahogy, tehát megadva a módját. Az összeg lehet akár 0.5 euró is. Lehet fizetni kp-vel is, például a Toldi mozi büféjében, amiért cserébe kap egy fülest, vagy egy hozzáférést egy füleshez, a monitorokat nézheti ingyen is az ember. Ha azonosítóval fizetsz (ha fizetéskor beírsz egy azonosítót), akkor többé ezért a filmért nem kell fizetned. Soha. Sem otthon, sem máshol. Ezért nem is fogod „letölteni”, sem feltölteni, továbbadni, sem illegális vetítést tartani belőle. Miért tennéd? Amikor minden működik? A filmeket, videókat mindenki megbecsüli. Lehet csomó film totál ingyenes. Lásd nálunk a BBSA rengeteg filmje, amiket a kutya sem néz meg, pedig …!


Összehasonlításként: eddig a rendszer művészvideóknál az volt, hogy például a holland média art institue (NIMk) esetében egy videóért valamennyit kellett fizetni, tipikusan olyan 15-17e forint körül, plusz adminisztráció, szállítás, ha felmerül (még kazettás rendszerre dolgozták ki).

Egy 10 perces videóért 15e HUF. Tegyük fel, akarsz egy estét, ahol ez is lemegy. Minimum egy órányi anyag kell, tegyük fel, ez összesen 6x ennyi pénz (nyilván egy 2 perces videó is ennyi, és egy 20 perces is). 90e HUF. Mennyit ér kérni egy cool, low-key art-eseményért belépőként 2013-ban? 500 HUF? legyen inkább 300. Hány ember kell ahhoz, hogy „megérje” (hogy kifizetődjön) levetíteni?
Eredmény: 300 ember !!!!!!!!! Ez a kultúra terjesztésével szemben gigantikus akadály. A kultúrának terjednie kell, ez viszont blokkolja a terjedést. Ez nem jó.

 

Ha azonban egy-egy művész egy-egy embertől akár 1 euró összeget is kaphatna, műve tízezrekhez juthatna el. Lydia Schouten egyik ominózus műve például (Split Seconds of Magnificence) az elmúlt 30 év során holtbiztosan milliókhoz jutott volna el. Így azonban? Évente néhány helyen levetítik, és kap érte pár száz eurót. A NIMk azonban bezárt. Bezárták. A technokrata öltönyösök támadnak. E műve pedig már zárás előtt is le volt véve a megtekinthető művek listájáról. Gondolj bele! Művészet! Videó művészet! Ami láthatatlan – el van zárva. A művészet maga zárja el. Ez katasztrófa. Van Gogh képei el vannak zárva, de láthatók. A videóművészet (1980-tól) el van zárva. A művészek pedig (ez most bizarr lesz) tévével együtt adják el a videót (!!!), ami egy digitális állomány. The spice must flow !!! Art must flow!

 

A könyvtárrendszer a lehető legjobb a kultúraterjesztésre. Regisztrált olvasók, regisztrált session-ök. Miért ne lehetne a könyvekért mindenkinek fizetni – keveset? Miért ne lehetne az államnak (a közösség közösségi szervének) fizetnie a közösség tagjai helyett – a közösség pénzéből? Mondjuk, amikor diákok? Amikor van egy valamiféle ösztöndíjuk (akár nyugdíjas korban is). Bármit lehet, a lényeg csak az, hogy a szerzők bevételhez jussanak.

A tankönyveket pedig közalapítványoknak kellene megvásárolniuk, és utána Creative Commons licensszel „piacra” dobniuk. Úgy, ahogy most is, amikor a Mancs szerzője összeállít egy listát az olvasmányokról, a jövőben is ez lenne, de ezért cserébe az egyetem, az állam, az EU és a USA bedobna valamennyi pénzt, és hagynák, hogy még Kínában is olvassák. Mindenhol. A szerzők megkapják a honort – onnantól minden rendben, a közösség érdeke nem megy keresztül egyéni érdeken, és nem lehetetleníti el ezáltal magát a könyvírást.


Aaron Swartz and Lawrence Lessig a Creative Commons megnyitó
partiján December 2002 december 16-án.
forrás: WIKI (mi más?)

A Creative Commons és a Wikipedia is óriási jelentőségű projektek, a mi alexandriai könyvtárunk alapjai, de fontos látnunk, hogy itt egy abszolút megszervezett, baromi értelmes, és eszméletlen jó szellemű kultúráról van szó, egy roppant intelligens rendszerről. Sokan talán azt hiszik (a félrevezető cikkek miatt), hogy a Wikipedia ingyen publikál, és tojik a jogdíjakra, a szerzői jogokra. Hát pont, hogy nem!! A Wikipédia az elképzelhető legnagyobb tiszteletben tartja a szerzői jogokat, az intellektuális szellemi tulajdont!! Csak közben arra törekszik, hogy ha egy mód van rá, Creative Commons licensszel publikáljon mindenki. Ez egy új kultúra alapja – de ez a kultúra is maximálisan tiszteli a szerzői jogokat.

 

Még egy apróságot fel kell említenünk – az e-BOOK-ot mindenkinek c. cikkünkhöz. Időközben rájöttünk, Magyarországon azért nem lehet e-book-ot kiadni, mert letöltik, lopják. Senki nem fizet semmiért, a kiadók nem vállalnak garanciát, megállíthatatlan a lopás. Az Amazon meg tudja akadályozni, hogy lopják a könyveket (volt egy vitatható esetük az 1984-gyel, de még akkor is a szerző érdekét védték, illetve a kiadóét, illetve más szerzőkét). Amúgy az Amazon általában azt csinálja, hogy amíg elérhető egy ingyenes példány, arra az időszakra nem ad pénzt a szerzőnek, ha a szerző hibájából, jótékonyságából kifolyólag jelent meg ingyen is. Az Amazon által ellátott nyelv-területeken azonban prosperál a könyvkiadás, szerzők százezrei prosperálnak, és kapnak meglehetősen szép jutalékot (70%) a könyvből.


Nálunk: papíron kell kiadni, ez ad egyedül védelmet. Egy könyv pedig 2-3000 forint. Pedig lehetne 600 forint tis. A papírt azért használjuk, pazaroljuk, mert idegenkedünk az újtól, és mert védi a kiadványt. De nálunk ez sem védelem, mert ha valakinek szüksége van rá, mert tankönyv, akkor megszerzi. Vagy összedobnak 5-en (úgy, hogy hatodiktól is pénzt kérnek, tehát nem adják tovább ingyen!), vagy letöltik „ingyenesen”.


A MANCS szerzője, úgy látszik, támogatja ezt - de reméljük, továbbgondolja, és belátja, hogy ez most nem volt helyénvaló. A helyzet pikantériája, hogy leendő közgazdászoknak oktat közgazdaságot, és az ingyenesen letöltött szakkönyvek révén lesz az oktatás minősége, és a diákok megszerzett tudása „piacképes”, miközben a könyvek szerzőinek szerzői jogához úgy viszonyulnak, hogy ne akarják eladni a könyveiket, tegyék lehetővé, hogy ingyenesen hozzáférhető legyen (a tankönyvek ingyenes hozzáférésével persze egyáltalán nincs gondunk sőt, hiszünk benne!). A cikk másik pikáns eleme, hogy a Mancs-on jelent meg, ahol a cikkeket visszatartják, hogy először papírújság formájában, pénzért árusítsák. Nem, nem rosszból mondjuk mindezt – csupáncsak azért, hogy ne álljon le a gondolkodás ott, hogy vagy elmeháborodott „rendpárti” valaki, mert utálja, ha elveszik a művét fizetség nélkül (ami felér azzal, amikor a nép nevében lefoglalták a házakat, gyárakat), vagy pedig jófej liberális, aki azt mondja, miért ne tölthetnénk le bármelyik könyvtár összes könyvét – de közben a Szabó Ervin 5000 forintos éves tagságija ellen még egyszer nem írt cikket.

 

Azt javasoljuk hát mindenkinek, kérdezze meg magától, mi az, amit szeretne?

Azt-e, hogy bárki letölthessen bármit ingyen … vagy azt, hogy bárki hozzáférhessen a kultúrához?
Mert a kettő nem ugyanaz …

-jepe-
2013-02-08

Címkék: e-book, kultúra