mobilgátat a Rómaira gátlástalanul? betonból és fémből?
A technokrácia különös dolog, és most elsősorban nem a neoliberális gazdaságpolitikára gondolunk, hanem „csak” a technikai fejlődéssel való kizsákmányoló és ostoba visszaélésre. A technokrata attitűd eszelősen veszélyes, pedig a technokrata aspektus néha meglehetősen természetesen hangzik a füleink számára.
látványterv Szentendrén
Mondjunk példát: egy szabadtéri fesztivált rendeznek valahol, és nagyon durva viharfelhők gyülekeznek. Erre mi merül fel a szervezőkben? Lőjük szét valami felhőoszlató cuccal a felhőket. Felküldünk egy gépet, kis rakétákkal, amikben ott a cucc, ami kell, és hadd szóljon. Mert a technokrácia szerint mindenre van eszköz, csak kérdés, megéri-e bevetni. Mármint anyagilag.
Az igazság az, hogy ha a hatékonyság és a megoldás-orientáltság van a fókuszban, a technokrata attitűd szinte adja magát. Mégis, fontos belegondolni, mit csinálunk ilyenkor, amikor technokrata módon harcolunk a természettel.
Amikor például a városban mászkálsz téli estéken, és azt látod, hogy a teraszokon gázzal fűtenek, és romkocsmák is megnyitják a kerthelyiségeiket, ugyancsak gázégőkkel befűtve, elgondolkozol, miért?
Mit ünneplünk ilyenkor és miért? Azt, hogy (állítólag) legyőztük a természetet? Miért tesszük ezt? Egyszerűen megtesszük, mert megtehetjük? Azt, hogy máshol ezalatt nem tudnak mit enni az emberek, mi meg pazaroljuk a drága energiát – ami nem megújuló –, ne is emlegessük …
Megtesszük, mert megtehetjük … Elmegyünk a végsőkig, aztán amikor erővel találjuk magunkat szemben, azt mondjuk, „bocsi, csak bepróbálkoztunk”. Nem korlátozzuk magunkat, ha valakinek nem teszik, majd sikít. Ha előzetesen mérlegelnénk, és korlátoznánk magunkat, no, az lenne az ETIKA. Az ökológiai aspektus mindig etikus. Ahol azonban az ETIKA per pillanat „out of order”, nem elérhető, ott uralomra tör a gátlástalanság, és az, hogy minden egyes embernek külön (vagy együtt(!!)) kell minden alkalommal megküzdenie, valahányszor egy gátlástalan technokrata üzletembernek kedve szottyan keresztülgázolni mások életén, környezetén.
Az ETIKA lényege, hogy bizonyos elvek és megfontolások révén korlátozzuk magunkat ahhoz képest, hogy az önző ösztöneinket követnénk. Az ETIKA lényege, hogy a másik fél is számít, és hogy mindig van másik fél, amely rendszerint nagyobb, mint mi (környezet, közösség, társadalom). Az ETIKA lényege, hogy nem csak akkor nem teszünk meg valamit, ha nem sikerül, mert valakik erővel megakadályozzák, hanem akkor sem, ha megfontoltuk és ennek során kiderült, hogy NEM volna ETIKUS. Valahányszor ezt elmulasztjuk, etikátlanul járunk el, MÁSOK ÉLETÉN gázolunk keresztül. Az ETIKA totálisan ellentétes a technokráciával.
A technokráciával persze nemcsak az a baj, hogy etikátlan, de az is, hogy (ebből következően) embertelen, és ez az embertelenség rövid úton üt vissza az emberre. A kezdet a mezőgazdaság és a állattenyésztés hatékonnyá tétele volt. Ennek során a földet kizsákmányoló módon használtuk, tönkrement (szemben a bio technológiával, amely a föld természetes, organikus állagát megőrzi). Az állatokat pedig kizsákmányoló módon tartottuk, amivel egy állat-haláltáborrá változtattuk az állattenyésztést (horror, amit a csirkékkel, vagy marhákkal művelünk). Megtettük, mert megtehettük - etika és etikai megfontolások híján. Ma már az emberek is úgy élnek társadalmainkban, mint a baromfik és marhák a technokrata állatfarmokon. Ma a saját magunk által létrehozott orwelli állatfarmokon élünk (persze csak a szegényebbek). A modernizmus és a technokrácia jegyében építettünk autópályákat a '70-es években, és gyomláltuk ki a villamost a Rákóczi útról. Ma vasketrecbe nyomorított fákkal díszítjük a város szívét, gyeppel, amire tilos rálépni, fákat imitáló világítási oszlopokkal, cserepekben kitelepített fákkal, amiknek nincs gyökerük a város földjében, Vitézy Dávidék ezt még műgyep telepítésével is tetézik az Andrássy-n, mert az jobban néz ki fotókon, mint a valódi.
mű-fű az Andrássyn
Ezek után egy olyan gát terve, amit csak árvíz idején kell telepíteni, teljesen adja magát … De képzelj el egy pillanatra egy alkalmanként kitelepített fémlemezekből (fém = alumínium) álló beton alapú gátat – milyen lehet elsétálni mellette éjjel, és hallgatni a fém nyikorgását? Egy fémgát befon foglalattal – szemben a gáttal, ami szerves része lehet a környezetnek – tipikus technokrácia. Vajon ez a fémgát nem túl nagy védelmi kockázat? Egyetlen rúd dinamittal (vagy ki tudja mennyivel) egy egész várost el lehet árasztani? Lehet, hogy a mobil gátjaink úgy néznek majd ki, hogy nappal és éjjel gépfegyveres őrök fogják védeni? Éjjelente pedig egy város fog rettegni attól, hogy a nyikorgás után egyszer csak kipattan egy cunami? Oké, ez csak sci-fi … Nem lesz gebasz. Sosincs gebasz, most sem lesz, soha.
Merkel asszony alumínium-gát látogatáson (picit sietősnek tűnik)
A Bős-Nagymarosi vízlépcső a technokrácia egyik csúcsa, minden tekintetben. Áramot ad ingyen? Igen. Akkor elő a betonnal, elő a buldózerekkel. A környezetvédők meg hadd sírjanak, mindig sírnak. Kell az ingyen áram? Kell. Akkor?
Tipikus etikátlan technokrata nyomulási stílus, ami úgy tekinti, ingyen van az áram, mert amit elpusztítanak, annak számukra nincs értéke. A társadalom tiltakozását pedig úgy tekintették – kit érdekel. Éljenek a cowboyok, a szerencsétlen indiánok meg le vannak tojva, a nyelvüket sem érti senki. 1988 októberében a magyar parlament 317 szavazattal igent mondott a vízlépcső projekt folytatására. Mit érdemelnek ezek az emberek? Egy-egy emléktáblát mindenképp, a közösség érdekében kifejtett munkájukért. Ez volt a Grósz Károly felügyelte Magyarország (Grószt novemberben váltották le). A vízlépcső-projekttel való szembeforduláshoz valóságos rendszerváltásra volt szükség – amit a társadalom civil turbináinak felpörgése idézett elő.
A római-parti projekt most egy egész más környezetben játszódik, egész más társadalmi környezetben, mégis minden ugyanaz. Kezdve ott, hogy civil aktivitásunk le van gyalulva a nullára. Most is, mint akkor is. De a civil pörgés vitathatatlanul kezd beindulni most is … – ennek pedig … éraváltás lesz a vége!:)) Most is.
Egy nem-pici győzelmi skalpunk például már van is! Tény például, hogy a belvárosban sikerült megakadályoznunk egy egész városrész elbontását, védett épületekkel, amit a városházával összefonódott Csipak cégbirodalom hajtott volna végre, mondjuk így, üzleti céllal elkövetett magánbirodalom-építés keretében, ez lett volna a Zeppelin építkezés, egy ugyancsak technokrata, modernista projekt, ami mindössze annyi kárt okozott volna városépítészeti örökségeink szempontjából, mint 3 napi bombázás 1944-45-ben, cserében viszont valakinek lett volna egy fényűző épülete, jelezve, ez a város az enyém, a lábaim előtt hever. Nos, ez nem jött össze … ez a „kis” siker méltán lelkesít bennünket MOST.
előzmény: Szentendre
Ami a szentendrei mobilgátat illeti, érdemes elgondolkodni … Adott egy technológia, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen óriási gátakat építeni kőből, hanem „elég” legyen egy pöpec fémgát alapjául szolgáló (óriási) beton erődítmény létrehozása, és így, amikor jön az árvíz, bedobják a fémlapokat, és ott a gát – ha nincs árvíz, nincs gát, ha van, visszahozzák. Gát „on demand”. Valaki pedig a városházán nyomkodhatja a gát-távirányítót: ON/OFF, ON/OF. 8 óra telepíteni. Ehhez persze nyilván kellenek útlezárások, munkagépek, stb. Előfordulhat gebasz? Áh, dehogy. Csak figyelni kell, hogy mikor jön az árvíz, és ennyi. Sima ügy – mondják a technokraták, mint az atomerőművek esetében is.
A szentendreiek tipikusan magyar módon értelmezték a mobilgát koncepcióját. Magyar technokraták módján: az árvíz dolog kipipálva, mert ott van a gát, 8 óra aktivizálni, és kész.
Ebből mi gyütt le az értelmes szentendreieknek? „Akko hát törjöszköggyünk!”
Ha van mobil telefonod, minek a vonalas? Ha van mobilgát, minek az állandó? Úgy döntöttek, elbontják a gátat, és inkább totális gátnélküliségben fognak élni, és a teljes védelmet a mobilgátra bízzák. Váá! Ezt is sikerült kitalálniuk. Véd az a mobil izé? Igön! Akko minek a másik?
ez még csak látványterv Szentendrén
Meg aztán, nyilván a gátat újra kellett volna építeni ahhoz is, hogy a meglévő gátat magasítsák meg szükség esetén meg mobil gáttal, szóval, ha csak elbontják a gátat, de nem építenek újat a helyére, akkor megspórolnak egy csomót, ami tiszta nyereség! Még olcsóbb is! És ha olcsóbb, akkor azt a technokrata below-the-line politikusok bármikor megszavazzák.
A népnek meg ugyanolyan olcsó „fronting” típusú propagandával akarnak homokot szórni a szemébe, mint a Csipak-Rogán-Zeppelinnél, egyoldalúan és leegyszerűsítve beállítva a helyzetet, egyszóval a reklámok szintjén. Itt jegyezzük meg, pont nem ezt várjuk a felelős vezetőktől!!! Ezért most nagyon ki vagyunk akadva!! (legyen már végre más a politika, basszus!).
Amíg Velencében a mobil gátrendszert a város védelmében hozzák létre, mélyreható kulturális, környezeti tanulmányok, beható tervezés, hatástanulmányok, jövőmodellezés keretében, addig Budapesten és környékén a mobilgát már nem defenzív eszköz, ami tekintettel van a környezetre, hanem a terjeszkedés offenzív eszköze, amely révén el lehet venni a Dunától értékes négyzetmétereket (és milliárdokért lehet kiadni a vízpartot milliárdosok kocsmáinak, éttermeinek).
Kezünkbe kaptunk egy eszközt, amit okos és etikus védelemre kellett volna fordítanunk, és voila!! – máris hódítunk. Már megint! A folyamból az adott szakaszon vasbeton mederben folyó csatornát csinálunk – a technokrácia szellemében, a korrupt politikusok révén odahamisítva a társadalom aláírását, mintha ez mindannyiunk érdeke lenne – és nem csak az övék.
A Római part
A Római az adaptáció adaptálása. Nyilvánvaló, hogy a római-parti mobilgát projekt a külföldi módszert megvásárló és adaptáló Szentendre mobilgát projekt példáján felbuzdulva pattanhatott ki. A módszer itt is az, telenyomni a partot betonnal, és értékes területet hódítani el a folyótól – és mellesleg a várostól, és a városlakóktól – hiszen ezeken a területeken méregdrága teraszok jöhetnek létre, a közös partszakasz rovására …
fotó: Szepesi Boglárka
A kavicsos part, ahova mindenki lejárt, most eltűnhet – örökre. Mindez miért? Mert az üzleti érdeke valakinek ezt diktálja. Egy újabb Csipak, és máris létrejön egy újabb Zeppelin-projekt, egy újabb Bős-Nagymaros. Az ETIKA hiánya és a politikai korrupció miatt a társadalom mezgint puszta kézzel kell, megvédje saját életét, saját környezetét. ETIKA híján milliárdosok és a politikusaik már megint keresztülgázolnának mások életén, mások környezetén.
Valakinek van egy szállodája? Étterme? Mi következik ebből? Az hogy mivel milliárdos, az ő érdeke, az ő üzleti érdeke egy 3 milliós nagyváros polgárságának érdekét írja felül (a Római-part mindannyiunké!). Az ő érdeke a Római-part természeti értékeinek védelmét írja felül. A kavicsos part betonba öntése és a fák kivágása pedig csak járulékos kár … Mit mondhatnánk erre: FÁK YOU … !!
Kopaszi-gát, Sukoró, Csipak-Zeppelin, Római-part. Miért működik úgy a politika, hogy a közösség érdekei, a közösség által védett értékek mind kiszolgáltatottan állnak, és ha jön egy milliárdos, akkor az keresztülgázolhat mindenen – a demokratikusan választott felelős vezetők segítségével? Most komolyan, ha egy közösség politikai döntéshozói nem a közösség érdekeit képviselik, akkor az mi, ha nem a legmagasabb szintű korrupció?
ne feledd a tüntetést szombaton
Bős-Nagymarosra, ne feledjük, ha későn is, de nemet mondott Magyarország, rávettük a parlamentünket, hogy nemet mondjanak a nevünkben, hogy az érdekeinket képviseljék. Ez végül egybeesett a rendszerváltással. Véletlen ez? Vagy éppenséggel az egész rendszer esett áldozatul annak, hogy olyan brutálisan szembefordultak a magyar társadalom legjobban felfogott érdekeivel? Akárhogyan is, ezt most sem fogják megúszni … egy „bocsi, csak bepróbálkoztunk” nem lesz elég …
Nem hagyjuk, hogy megtörténjen, és nem fogjuk utána sem elfelejteni.
MARADNAK A FÁK, MARAD a kavicsos PART! Mert mi azt mondjuk, mert mi azt akarjuk! Mert a város a miénk! Ők pedig nekünk dolgoznak, minket szolgálnak, a közösséget! Főpolgármester-úrral az élen.