respect a nőknek

A rövid verzió persze tökéletesen működik, adsz egy virágot a barátnődnek ... Bár, ebben is ott van a hiba, hogy miért nem adsz bármelyik másik nőnek? Ez így olyan, mintha a barátnődnek a második neve az lenne, hogy "nő", és ma lenne a névnapja, és ezért kapna tőled egy virágot, és azért csak ő, mert csak őt ismered ezen a néven.

A nőnap persze másról "kellene, hogy szóljon". Nem arról, hogy azt mondjuk, "de szuper, hogy vagytok, ti, nők" ... hiszen ez a látásmód még mindig olyan, mintha a férfiak lennének az "urak", akik örülnek, hogy léteznek a nők is, mert nélkülük nem lenne az igazi :) Természetesen tény, hogy így van, de ez akkor is kevés.


a nők megváltoztathatják a világot - for the better

Mi lenne, ha úgy fognánk fel, hogy a társadalom a nőké? Elvégre ők építenek családokat, értsd, a gyerekek abban nőnek fel, abban a világban, amit az anyák létrehoznak, a férfiak 99%-ban csak ugyanúgy beülnek a családba, mintha ők is gyerekek lennének. Ha már így van, akkor miért nem fogjuk fel úgy, hogy az egész világ a nőké, és mi, férfiak csak belecsöppenünk, és ott kiéljük első, második és harmadik gyerekkorunkat?

Vagy tekintsük másfelől: miért lenne inkább a férfiaké egy társadalom, mint a nőké? Azért, mert az összes vezető beosztású ember 80%-a férfi, vagy ha nő, akkor tuti, hogy van egy férfi felettese? Azért, mert a világot George Bush-ok kormányozzák, miközben oldalukon a Barbara Bush-ok a hátország, a család igazgatásával vannak megbízva, amely családba a férfiak a napi háborúzásuk után hazatérhetnek, és azt mondhatják, Honey I'm home! Ma is jól lebombáztuk Irakot! Eladtunk egy tonna olajat és meg egy tonna fegyvert - mi az ebéd?

Ne feledjük, a társadalmaink előember korunkban épültek fel úgy, hogy voltak az alfa-hímek, akik mellüket döngetve ordítoztak, üvöltöttek, verekedtek, terrorizálták a közösséget. Ma már nem kellene, hogy így legyen, bár, sajnos, a politika pont az a játszótér, ahol a férfiak még mindig ezt a gorilla tempót folytathatják. Ezzel együtt, a fejlődés menete az, hogy az előemberek megtanultak beszélni, és a nyelv révén a sok szelíd tagja a közösségnek össze tud szövetkezni a tomboló, terrorizáló alfa-hímek ellen. Ez a társadalmak hatalmi konszolidációjának útja. És az olyan férfiak, mint George W. Bush, Napóleon, Putyin, Berlusconi, Orbán, Gyurcsány (akikből kismillió van, csak nem mindegyikük jut hozzá ekkora hatalomhoz, de elég egy család is nekik, hogy kiéljék hatalmi törekvéseiket, alfa-hím ambícióikat, ösztöneiket) keményen harcolnak ez ellen a konszolidáció ellen.

lásd e videót, amíg pl. Bush Irakban azt csinálta, amit, Madonna egész más irányú kampányt folytatott ...

Manapság a társadalom körülbelül úgy néz ki, hogy a nők kapnak egy esélyt, hogy a gyerekeket anyákként, óvónőkként, óvodáskori barátnőként, nagyobb vagy egykorú szomszéd lányokként az érettebb fiúkat pedig barátnőkként, unokatesókként, testvérekként jobbá neveljék - de aztán a férfiak kikerülnek az un. "élet" (valójában pénzért folytatott háború) csatamezejére, és már csak reménykedhetünk, hogy valami esetleg nyomokban megmaradt bennük abból, amit nő-társaiktól, nő-elöljáróiktól tanultak egykor.

Bizony, vegyük észre, hogy a nők jó hatással vannak az emberekre, jó hatással vannak a társadalmakra, jó hatással vannak a konfliktusokra - a nők általában minden helyzetben a jobb, a pozitívabb irányba viszik el a dolgokat. For the better.

feminizmusnak látszó anti-feminizmus (miért a tűsarok???)

Ezzel párhuzamosan persze nagyban folyik az un. feminista emancipáció. Ez azonban nagyjából az jelenti, hogy a férfiak beveszik maguk mellé a nőket a buliba - a pénzért folytatott háborúba, politikusoknak, tévésztároknak, filmsztároknak, CEO-knak, vagy szexi barátnőknek, akikkel együtt lehet motorozni, meg kickbox-ot és Maffiózókat nézni. Hol azért, mert jellemzően nők, hol pedig azért, mert nem jellemzően azok. Ez azonban nem a megfelelő irány.

Miféle dolog ugyanis, ha azok, akik mindent a jobb irányba befolyásolnak, aktív részeivé válnak a rendszernek, ami a pénzért folytatott gátlástalan, felelősség nélküli háborúról szól, a rendszer viszont nem változik meg? Ez nem emancipáció, hanem csak annyi lenne, hogy a rendszer végül a nőket is bedarálná.

A valódi emancipáció az lehet, hogy a férfiak társadalmáról átváltunk valami újra, a nők társadalmára, amiben persze a férfiaknak ugyanúgy helyük van, csak .. kevesebb a háború (a férfiak minden nap háborúznak, irodában, sport közvetítés előtt, autóban ülve - náluk minden egy power-game), kevesebb pazarlás, környezet-rombolás, készlet-felélés, és minden változást női stílusban, "for the better" kell katalizálni. Nyilvánvaló, hogy ezt rengeteg férfi brutális megszorításként fogja tekinteni - de majd csak megbarátkoznak a helyzettel, egy relatíve értelmes, relatíve békés társadalommal:))


Edie Sedgwick - Andy Warhol felfedezettje, lásd a Factory Girl c. filmet

Ahogyan Olaszországban a maffiát a nők állították meg, világszerte is a nők lehetnek azok, akik kihúzzák társadalmainkat abból a gyógyíthatatlan válságból, amit a férfiak pénz-háborúzása és hatalom akarása (úgy is mint: der wille zur macht) generált és generál most, is, ahogy beszélünk.

RESPECT a nőknek !!:)) 24/365 !!:))
Náluk van a labda ... a nők megváltoztathatják a világot, értsd: a nők révén a társadalmak megváltoztathatják önmagukat - for the better:))