microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2012-04-23

Vörös posztó helyett vörös szőnyeg: Andrássy út / biciklisáv

Budapest fejlődik ...


Tulajdonképpen megszoktuk, hogy a városvezetés időnként meglepi a bicikliseket ezzel-azzal, néha megépül egy kis bicikliút / biciklisáv, néha meg valami egyéb (biciklitároló) a meglepi, néha meg valami új ígéretes projekt, amiben olyan számok szerepelnek, mint 2020. Az új "vörös szőnyeg" esete azonban egészen más ... mert ez nem egy elszórt meglepi, hanem egy új koncepció része, és nem is csak a bicikliseket lepi meg, hanem egész Budapestet ...

A vörös szőnyeg sztori valódi fordulópont - egy vadiúj jéghegy csúcsa. Egy vadiúj közlekedésfejlesztési koncepció kibontásának a vízszint felett kikandikáló remek része. E koncepció azonban már jó egy éve tetten érhető a város közlekedésfejlesztésében, és érdemes róla megemlékezni.

Először is, a zebrák. Budapest kezdi újragondolni a közlekedést, vadiúj alapokon, szakítva a modernista autóközpontú közlekedés-"kultúrával", ami nálunk 1972-ben szabadult el, amikor a Rákóczi úti villamost lecserélték buszokra, és elindult a belváros=autópálya éra.


Ne feledjük, az autózás nagyon mély történelmi gyökereken alapul. A gazdagok már az ókorban hintóval közlekedtek: kocsival. Nem gyalog, hanem más élőlények által hajtott eszközzel (már a gyaloghintó esetében is :)). A kocsi státuszszimbólum volt - mindig is. Amikor a hintókat felváltották az automobilok, a státusszimbólum minőséget automatikusan megörökölte a motorral hajtott kocsi is. Aztán jött az autók tömegtermelése és tömeges elterjedése. De a kocsi továbbra is státuszszimbólum maradt. Egy olyan gazdag kultúrában, mint az USA, ahol mindenkinek van autója, az egzisztenciális státuszt az autó drága mivolta adja, és nem az, hogy valakinek van-e egyáltalán autója (mint itt nálunk a vasfüggöny mögött volt például a '70-es években).

Az autó egy hagyományosan arisztokratikus műfaj, aki autóban ül, az egész várost másképp érzékeli. Pontosan úgy, mint a 19. században egy úr, aki kocsijával végighajtott a városon. Ez a felsőbbrendűségi érzés alaposan bele van programozva a közlekedési kultúránkba - de most, a 10-es évek elején elkezdtünk szakítani ezzel. A modernizmusnak, a posztmodernnek egyszerre lett vége, a 2008-as válság-hullám nyomán. A történelemben egy új fejezet vette kezdetét, "a válság" és a klímaváltozás együtt megtették a hatásukat, és világszerte soha nem látott önvédelmi reakciók, önvédelmi mechanizmusok indultak be (az emberiség elkezdte védeni önmagát, ill. az életet) - egy konkrét fordulat.


E (zöld) fordulat a közlekedésre is rányomja a bélyegét. Nagyon hamar eljutottunk odáig, hogy felismertük, tarthatatlanná vált az, hogy mindenki elit, mindenki arisztokrata, mindenki felsőbbrendű tagja a közlekedésnek. Budapesten nem fér el annyi autó, hogy minden ember autóval járhasson. Sőt, még annyi autó sem fér el, hogy csak a budapesti lakosság fele egyszerre autózzon a belvárosban - még a negyede is sok lenne: 500 000 autó. Ilyen fajta matek mentén gondoljuk végig globálisan tereink, erőforrásaink energiák felhasználását, de a kibocsátást is. E matek révén pedig végül mindig oda lyukadunk ki, hogy mindenkinek egyforma jogai vannak (ami jó), ezért a rendszer tarthatatlan - ami szintén jó, mert ha minden maradna a régiben, civilizációnk borzasztó véget érne és nagyon rövid úton.

 

Budapest közlekedésfejlesztésében vadiúj motívumok bukkantak fel, szinte szisztematikusan. Felszíni járdák kezdték el ellepni az olyan utakat, amiket a belvárost áthasító autópályák szakaszaiként tarthattunk számon. Tipikusan az aluljárós részeket kezdték el felváltani a felszíni járdák, és már tervben van a Rákóczi sebességcsillapítása !:) Ezzel az autók arisztokratikus státuszának kora véget ért. Kezdetét vette a gyalogosok és a gyalogos forgalom rehabilitációja (lásd az első Mindenki Gyalogosnak Születik kampányt idén először, az MK és a BKK projektjét). Ez egy vadiúj városépítési, városfejlesztési koncepció ismét, hiszen a pénzt termelő, adót termelő, forgalmat bonyolító "a-pénz-városa" koncepcióját felváltotta az emberek által lakható, élhető város koncepciója, ahol lehet sétálni, fagyizni, beszélgetni, leülni egy padra és sütkérezni, betérni egy könyvesboltba, vagy bármi. A modernizmus tobzódása idején ezek az eredeti város-funkciók már a békebeli régmúlt zsánerképeivel váltak egyenlővé, amire úgy gondolunk, ilyen már soha többé nem lesz. Pedig lehet, sőt, kell is, hogy legyen ... Kell, hogy ismét fagyizhassunk, sétálgathassunk, hogy ismét aktívan élvezhessük a várost, amelyben élünk.

 

A felszíni zebrák és a biciklis közlekedés fejlesztése mind ugyanazt a koncepciót valósítják meg, ugyanannak a jéghegynek a részei. A közlekedés emberbarát, városlakó-barát újragondolását - egy "non-modern" (a modernizmussal szakító) formában. Ez az új koncepció persze egybeesik az EU által támogatott koncepcióval, és a Kerékpárosklubéval is (az Andrássy ilyetén rendezésének a tervét a Kerékpárosklub már 2007-ben kidolgozta).

 

A BKK által fémjelzett új korszak egy pozitív korszak (még akkor is, ha a BKV nagy átvilágításával és gyökeres reformjával még adósok), példátlan jól együttműködnek a Kerékpárosklubbal, a közlekedésfejlesztés helyi civil fellegvárával, így a Margit híd bicikli sávjainak problémáját a közgyűlésen a vita pár perces szünetében László János és Vitézy Dávid közösen ötlötték ki. Ennél emberarcúbb nem is lehetne egy közlekedésfejlesztési rendszer: elhivatott szakértők ugyanazoktól az eszméktől, koncepciótól vezérelve közösen találják ki, mi lenne a legjobb ....hogy mi lenne a legjobb ... mindenkinek ... Nem csak a bicikliseknek, nem csak az un. autósoknak, hanem mindenkinek, akik a városban élnek. Ez az új, a modernizmustól elfordult városfejlesztési koncepció lelke, hogy ti. mindenki számít, hogy közérdek mentén történik a gondolkodás ... nem egyes klubok között osztják el az utakat, ilyen vagy olyan kompromisszumokat erőltetve az éppen alulmaradt érdekcsoportra - hanem a köz, a városlakók együttes érdekét vizsgálják .... közösen - a közlekedést közösségi közlekedésként tételezve .)

Az Andrássy út első felének (belső Andrássy út) átrendezése óriási ugrás. Egy giga-beruházásnak távolról sem mondható projekt révén (valójában egy tök gyors átrendezésről van szó) Budapest új stratégiai bicikliútszakasszal gazdagodott ... Tényleg érdekes, hogy a Magyar Kerékpárosklubnak 2007-ben már megvolt a terve egy ilyen átrendezésre, az Andrássy rendbetétele címmel ... (sőt, lehet, hogy már korábban is). 2007-ben tehát már megvolt a koncepció, megvolt a terv - már csak az az egy dolog hiányzott hozzá ... ami most megvan, és ami eddig valahogy nem volt meg ... Egyszóval, ez most egy áttörés :)


Csak így tovább, Budapest ! Csak így tovább, BKK, MK, emberközpontú közlekedésfejlesztés !

PS:
Apropó - csak így tovább - az Andrássy van még tovább is, és az Oktogon és a Körönd között például a járdára terelik a bicikliseket ... miközben ott van a szervizút ... tehát csupán a bicikliút táblák leszerelésével is megoldódhatna a helyzet elemi szinten ... amit pedig könnyedén lehet fokozni ... egy sáv lefestésével (a baloldalon), és biciklis lámpák elhelyezésével/áthelyezésével a gyalogos zöldekkel párhuzamosan ... Már nem sok kell hozzá, hogy a gyönyörű Andrássy tényleg komplett legyen ... az MK-nak erre is nyilván megvannak a tervei - már egy ideje .)

-jepe-
2012-04-23

Címkék: andrassy, bicikli, kerékpár, kerékpárosklub, mk, bkk, cm, László János, Vitézy Dávid