microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2013-04-24

Critical Mass - forever (= mindig)

a Chris Carlsson - teszt


Csodálatos volt a Critical Mass, az utolsó – az ember nem tud másképp, csak a totális meghtatottság tónusában beszélni róla, vagy akár csak gondolni is rá. Hát megcsináltuk, ott voltunk, együtt, s íme, ennyien vagyunk! Critical Mass-ozunk, tehát vagyunk! De mi jön most, mi legyen a következő lépés – egy olyan érában, amelyben a kultúrát minden szinten, minden ágazatában leépítik, ledózerolják …? Felejtsük el? Vagy vegyünk komolyan? Vegyük komolyan a matrica üzenetét, hogy „Critical Mass mindig” ? Mit üzen nekünk Chris Carlsson, a CM apukája?

A budapesti biciklisek értetlenek, nem értik, miért nem lehet még …. ha valami jó, miért kell abbahagyni? Pedig eléggé egyértelmű, az óriás CM-eink elérték, amit elérhettek. Budapest megpillantotta bringás tükörképét a CM-tó vizében, immár demonstráltuk s konstatáltuk: ennyien vagyunk! A nagy kérdés innentől az, hogy mit és hogyan tovább? Mihez kezdünk e tehetségünkkkel?

Az óriás CM egy tömegrendezvény lett, közösségi kezdeményezésként indult, s óriás-rendezvény lett belőle. Ez áldás és átok is egyben. Áldás, mint TÖMEG (ami egy MASS nevű esemény esetében nem mellékes tényező), de átok mint „rendezvény”. Tipikus elidegenedés szitu. Valakik megrendezik nekünk, mi elmegyünk, és szuper. Menüből választunk. Felkínálják, hogy lehet menni, mi pedig megyünk. Ha felkínálják, megyünk, ha nem, nem. Amikor felkínálják, megyünk, amikor nem, akkor pedig nem.

 

Az eredmény? Így is, úgy is tömegként veszünk részt benne- pedig eredetileg közösségi szervezés volt (horizontálisan), közösségi esemény. De kinőtte magát. Adott egy óriási tömeg, te pedig vagy belépsz egynek, vagy nem. A jelenléted nem zavar vizet, nem jelent különbséget. Nélküled is megy – már amikor megrendezik odafent, az Olümposzon .) A világ legbűbájosabb eseménye, s mégis ott vibrál benne az elidegenedettség kódja: „egyedül vagy .. nem tehetsz semmit” – sziszegi a kód a füledbe. "Nincs szerencséd, mert már nincs többé CM, nem tetetsz mást, csak azt, hogy megkéred a szervezőket, hogy szervezzenek neked megint ilyet..." – sziszegi tovább.  Megkéred őket, hogy pár száz ember munkáját hangolják össze nem kis energiával. Vonják be a rendőrséget, a médiát, foglalják le a várost, tartsák távol a kereskedelmi reklámokat, és a többi. A Sziget Fesztivál milliárdos költségvetésű rendezvény. A CM FREE, de kereskedelmi szempontól ugyanekkora értéket hozott létre, munka terén pedig ugyanekkora munkavégzés történt, úgy, hogy a munkások ingyen/szabadon dolgoztak.

Ez óriási! A legcsodálatosabb projektekhez fogható, minta például a WIKI … a meritokratikus tartalom-fejlesztői közösségével, rendszerével …

Ezt az óriási szervezeti energiát (amit a marketingesek már tőkének neveznének) mind abba lövik bele, hogy kijöjjön ez az esemény. Egy az év esemény-palettáján. Van ilyen fesztivál, olyan fesztivál, melyek közül a gay pride-ot kivéve egyik sem közösségi esemény (hanem tömegrendezvény), s mindegyik szórakoztató-ipari rendezvény … majdnem mindegyik ...

 

Egy Critical Mass egy tömegrendezvény, egy esemény a fesztivál palettán – óriási energiák belefeccölésével, óriási szervezeti és szervezői tőkével … egy olyan eseményért, amely végül mit csinál? Demonstrálja, hogy milyen meghatóan sokan vagyunk. De most akkor felmerül a kérdés, tényleg attól hatódjunk meg, hogy ennyire sokan vagyunk? Hatódjunk meg ettől rendszeresen? Legyen ez az év eseménye, hogy 1x megmutatjuk magunknak, hogy igenis sokan vagyunk? Nem kéne egyszer s mindenkorra napirendre térni a tény felett, hogy sokan vagyunk? Nem kéne kezdeni ezzel a ténnyel valamit? Nem kéne ezzel az óriási közösségünkkel kezdenünk valamit?

Hoppá … itt esik le, illetve ekkor, hogy nincs is ekkora közösségünk, mert ez végső fokon egy tömeg, szervezettség, s horizontális kapcsolatok nélkül.

 

Felmerül tehát, hogy nem kéne-e élnünk természetes gyülekezési ösztönünkkel, és nem kéne-e közösséget szervezni, ha már ennyien vagyunk? Nem kéne-e megismerkednünk egymással?

Nem kéne-e kultúrát alapítanunk? Biciklisek tömegéből egy biciklis kultúrát?

 enyhe célzás: "Critical Mass forever" - Critical Mass mindig

Nem lehetséges vajon, hogy amit Kükü és Sinya és társaik letettek az asztalra, az valójában egy csodás alapanyag, amiből el lehet kezdeni összerakni valamit? Egy organizmust? Egy olyan várost, amelyben a biciklisek együtt gondolkodnak, horizontálisan is kapcsolódnak egymáshoz, s nemcsak felülről motiválják őket?

 

Nem lehetséges vajon, hogy a Critical Mass-ok sorozata egy csomó mesterséges lélegeztetés volt, egy csomó csók, amely a szunnyadó Csipkerózsikát volt hivatott a komfort-kómából felébreszteni? Nem lehetséges, hogy ennek az egésznek van egy üzenete – csak nem akarjuk észrevenni? Nem lehet, hogy ez nem a végcél, nem is a végeredmény, hanem a kezdőlökés volt? A kick-off? A Big-Bang?

 

Nem lehet, hogy ez most egy TESZT? Nem lehet, hogy Chris Carlsson tesztel bennünket, hogy nah, most mit lépünk? Most, amikor ennyi és ekkora fentről megszervezett CM dózist kaptunk, mit fogunk lépni? Hazaballagunk, és azt mondjuk, kár, hogy vége … ? Vagy felismerjük, hogy szabadok vagyunk, és éppen most kezdődött el valami? Vajon mi a jó lépés? Mikor bukjuk el a tesztet, és mikor vizsgázunk csillagos CM-esre?

 

A világ szuper városaiban minden hónap utolsó péntekén CM-eznek a bringások … nem óriásiban, „de” az az egy-két ezer ember is eléggé felemelő tud lenni, sőt, itt Budapesten, ahol szintén megvan egyfajta hagyománya az utolsó péntekeknek (amit eddig nem volt lehetséges CM-nek nevezni) , akár 30-40 ember együtt-bringázása is fantasztikus élmény … Holnapután péntek, a hónap utolsó péntekje .. . mi a lépés? Mit teszünk? S kin múlik ez? Chris Carlsson vajon mit tanácsolna? Chris Carlsson vajon mit tenne a helyünkben?

-jepe-
2013-04-24

Címkék: critical mass