Húsvét: a TOJÁS, a TAVASZ, a termékenység, a petesejt ünnepe
Természetes, hogy akik a Húsvétot zsidó vagy keresztény ünnepként ismerik, nem érdekeltek a további megértésében, a nagyobb kép megrajzolásában, hisz' a vallásos történetírás elegendően részletesen írja le az ünnepeket. Megértjük és elfogadjuk ezt az megközelítést, minket azonban kifejezetten érdekel a nagyobb kép. Ma, amikor a vallásos ünnepek már „holiday”-ként ismertek, szeretnénk ugyanolyan egyszerűen tekinteni a pészahra/húsvétra, mint ahogyan mondjuk a kereszténység „globális” bevezetése előtt tekintettek az emberek.
Szeretnénk úgy tekinteni erre az ünnepre, hogy a tradicionális motívumok, mint tojás, nyúl, a bárány, a vér mind értelmet nyerjenek, és ne kelljen úgy éreznünk magunkat, mint valami elvarázsolt kastélyban, ahol semmi sem az, aminek látszik. S nem utolsó sorban, fontos lenne, hogy gyerekeinknek is értelmes, jól felfogható, számukra hasznos magyarázattal szolgálhassunk, ami segíti mind a közösségbe illeszkedésüket, mind a történelem, mind a természet megértését.
A „folklór”, a néphagyomány és valamely vallás ünnep-tematizálása közt óriási a különbség, lévén egy vallás ünnepértelmezése egy a központból fentről-lefelépropagáltrituálé-koncepció, míg a folklór egy emberről emberre, generációról generációra horizontálisanterjedő ünnepi gyakorlat, „népszokás”, amely mindenki számára evidencia – egyértelmű, hogy mit ünneplünk és miért és hogyan.
Ha eltekintünk a keresztény vagy a judaista narratívától, a húsvét gyökereit visszavezetni egy tavaszünnephez, egy tavasz fesztiválhoz, egyáltalán nem nehéz. Sőt, ami azt illeti, a tojás, a nyúl, mint a termékenység szimbólumrendszerének motívumai (a tojás angolul, németül, s csomó más nyelven azt „is” jelenti, pete –lévén a tyúk petéje a tojás) csak külön megkönnyítik, hogy ezt az ünnepet mindenek előtt tavaszünnepként tekintsük.
Anyu, mi az a húsvét? Tavaszünnep – illetve, 10 éves kor felett: Tavaszünnep, a termékenység ünnepe, a peteérés, a menstruáció és az azt követő új ciklus ünnepe, tavasszal megújul a természet, újjászületés van.És akkor hozzátesszük, hogy mi zsidók, mi keresztények ezt és ezt ünnepeljük még pészahkor / húsvétkor, az elsőszülött csecsemőhalálozástól való megmenekülést, majd az Egyiptomból való szabadulást, illetve Krisztus megfeszítését és feltámadását. Ha belegondolunk, eleve okosabb, ha így járunk el, ha a vallásos narratívát kötjük a természetes jelenségekhez, és nem fordítva, mert így a jelenség bekövetkezése – értsd: minden új tavasz – beindítja az ünnepre való gondolás mechanizmusát. Beköszönt a tavasz, érzékeljük a tavaszt, örülünk neki, ünnepeljük – s egyúttal ünnepeljük a tavaszhoz kötött egyéb ünnepelni valóinkat. Mellesleg, ha valami, a tavasz olyan jelenség, amit miden kultúrának érdemes megünnepelnie :) Tavasszal ünnepeljük a húsvétot, pészahot. A tavaszünnepkor ünnepeljük a húsvétot / pészahot. A tavaszünnep a húsvét/pészah ünnepe is.
Annak, hogy elsősorban (legelőször is) a tavaszt ünnepeljük húsvétkor/peszah idején, annak, hogy a vallásos nagy tavaszi ünnepeket a tavasz ünnepléséhez kötjük, és nem fordítva (mintegy a ló elé fogva a szekeret), órási előnyei vannak. Túl azon, hogy a rengeteg nyúl és tojás motívum hirtelen mind értelmet nyer, az sem apróság, hogy a női peteérés (vagyis a peteérés) a legháttérbeszorultabb státuszból hirtelen az előtérbe kerülhet. Mert nézzünk szembe a ténnyel, a vallások, ideértve nemcsak a Zsidó és Keresztény vallásokat, de minimum a Muszlimot és a Hindut is, a nőnek tradicionálisan másodlagos szerepet osztanak ki, s mindennek a tetejébe a nőt tisztátalanként bélyegzik meg, a menstruációs ciklust pedig egyfajta tabuként tekintik.
Kell-e mondani, micsoda előrelépés lehet, ha húsvétkor, a tavaszünnep idején elsősorban (legelőször is) a tavaszt ünnepeljük, az újjászületést, benne a menstruációs ciklussal? Kell-e mondani, milyen lényegi különbséget jelenthet, ha a pirosra festett tojásokat, amelyeket Mezopotámiában állítólag az ottani/akkori keresztények festettek pirosra, inkább úgy tekintjük, mint a tavasz, születés, a nőiesség, a menstruációs ciklus ünneplésének ősi motívumait? S nem utolsó sorban, kell-e mondani, hogy amekkora károkat a prüdéria, a valóság egy részének kizárása, a tabusítás okoz, ugyanolyan jótékony hatása van annak, amikor e kizárt elemeket visszaemeljük a kollektív valóságképbe?
Éppen ezért fontos lehet a húsvétot/pészahot legelőször is Easter-nek tekintenünk, tavaszünnepségnek, tavaszfesztiválnak, amit tavaszi nap-éj egyenlőséget megtestesítő „Eszter” nevű nőistenség (Ēostre / Ostara, illetve óangolul: Ēastre) tiszteletére rendeztek az angolszász és ó-germán kultúrákban még mielőtt a keresztény térítés, a krisztianizáció elérte volna őket.
Minden ünnep lényege kettős, egyrészt szolgálja a közösség önmagára való reflektálását, illetve a közösség tagjainak a hagyományba való beavatását, másrészt szolgálja a közösség, s a tágabb környezet, a történelem s a természet megértését. Nem az van, s nem is azt állítjuk, hogy a vallások „rosszak” vagy „elavultak”, sőt, ami azt illeti, a vallások is folyamatosan formálódnak (még ha roppant lassan is), és roppant pozitív hatással (is) tudnak lenni a közösségekre.
Amit mondunk, az csupán annyi, hogy ha a húsvétot először is tavaszünnepként tekintjük, mindenki jól jár. Jól felfogható lesz a természet és a közösség működése, ráadásul a nők a barbár megkülönböztetés terhe alól felszabadulva az ünnepség középpontjába kerülhetnek, aminek a révén társadalmaink frusztrált, nőktől elidegenedett kultúrákból értelmes, természetes, humánus kultúrákká válhatnak, melyekben a lányoknak, nőknek nem kell szégyellniük, rejtegetniüksem a testüket, sem a hajukat, sem azt, hogy menstruálnak. Friss levegő áramlik be kultúráinkba, s minden megújul. Tavasz van :) :)