nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


::: szocio -> társadalom, média, nők, demokrácia
    

2017-04-21

miért nem vega mindenki – még mindig?

a trendiség-pride hátulütője..

Aki kevesebb húst eszik, jobban érzi magát. Aki kipróbálja a biciklizést, jobban érzi magát. Aki elolvas egy jó tanulmányt, jobban érzi magát. Ezer dolog, van, ami előrevihetné mindannyiunk életét, bármelyikünkét, de mégsem alkalmazzuk őket tömegesen. Miért? Miért nem vega mindenki, hogy a példánknál maradjunk. Miért nem vega mindenki, ha az mindenkinek jó? Hol a hiba a rendszerben?


a cikkben szereplő képek pusztán illusztratív jellegűek

A jelenség elsőre talán megdöbbentő, de aztán – amint belegondolunk – világosság válik, hogy ez így természetes. Sajnos. Természetes, hogy a forradalmian jó dolgok csak kevesek számára válnak hétköznapi gyakorlattá. Természetes, de nem azért, amire gondolunk. Nem azért, mert a tömegek bénák, tompák, lusták, és ellenségesek a jó dolgokkal szemben. Nem ezért, hanem valami egészen másért.

A és B találkozása

Hogy megértsük, mi az oka a tömegek nem-csatlakozásának, elegendő közelről megvizsgálnunk a szitut, amelyben egy ember, aki még nem tette magáévá az adott újszerű dolgot, találkozik valakivel, aki már igen. Mi történik ilyenkor?

Adott A és B, közülük A már pozitív, B még nem. A már vega, hogy a példánknál maradjunk, B viszont még nem. Mi történik, amikor találkoznak?

Összesen két dolog történhet. Vagy pozitív módosulás történik B attitűdjében, vegasághoz való hozzáállásában vagy nem. Tegyük fel, A versenytársa B-nek, tegyük fel, ismerik egymást, de nincsenek igazán jóban. Lejátszódik egy „hogy vagy, mizújs, mi a helyzet” típusú beszélgetés, amely során A utal rá, hogy nem, ő nem eszik húst, ő vega, ő már jó ideje vega.

mit reagál erre B?

B – mint minden emberi lényszereti igazolva látni saját magát, saját helyzetét, saját életstratégiáját, saját döntéseit, saját életstílusát. Mármost, ha felbukkan valaki, és közli vele, indirekt módon, hogy B, te bizony el vagy maradva”, akkor az B-nek nem lesz kellemes. B ezért mindent el fog követni, hogy megmagyarázza a helyzetét, ezen belül a húsevéshez való viszonyulását, attitűdjét. Ennek az lesz az eredménye, hogy olyasmiket fog mondani A-nak, mint nem tudom, én szeretem a húst, nem állítom, hogy minden nap, de hús, az kell, és hála istennek, nem is annyira drága, mint mondjuk a bio zöldségek. Szóval, megengedhetem magamnak, és örülök neki, és ízlik, de tényleg, igazi örömet okoz húst ennem..”

Erre A felvonja a szemöldökét, „hát nem tudom, én sajnálom a leölt állatokat, meg az is van, hogy kicsit undorodom is a hús látványától, vegyünk például egy véres csirkét”.

Erre B már nagyon keményen védekezni kényszerül, mondjuk így: Nézd, a vér látványa szerintem normális, a vérben semmi gusztustalan nincs, sőt ellenkezőleg, a hús pedig hús és nem zöldség, ez kétségtelen, és így másképp is néz ki, de szerinted miért ettünk, mi emberek évezredeken keresztül húst? És miért hagynánk fel ezzel éppen most? Nem gondolod, hogy ez egy divathullám?”

oké, mi történt?

Az történt, hogy B olyan pozícióba kényszerül, amelyben felvállalja a húsevő szerepét. Ebben a pozícióban pedig védekezni kényszerül, amivel még jobban elkötelezi magát a húsevés mellett. Negatív módosulás következett be az attitűdjében a húsevéssel kapcsolatban. És ennyi.

Lehetett volna másképp?

Nos, igen. Ha például A elmegy egy kerti partira B-hez, és nem kér húst, amikor arra sor kerül, vagy ha találkoznak a csarnokban, vásárlás közben, és A elmeséli, örül, hogy nem kell húst vennie, mindig utált húst venni, mert mindig másfélszer annyit sóztak rá a médiában sztárolt sztárhentesek, akikkel kénytelen volt jópofizni, és a végén még nem is volt friss a hús, de most elég, ha vesz 2 darab cukkinit 200-ért és megvan a vacsi.

 

B mindkét említett esetben elgondolkodik azon, hogy talán nem is akkora őrültség nem enni húst, legalábbis nem minden nap, nem minden héten. B mindkét esetben meg tudja tenni, hogy elgondolkodik, vajon milyen lenne, ha kipróbálná a vegaságot, vagy a részleges vegaságot. Ez pedig azért történhet meg, mert A nem támadta le B-t, és B nem kényszerült védekezni – és nem kényszerült elköteleznie magát a húsevők társadalmával még jobban, hanem szabadon eljátszhatott a gondolattal, hogy milyen lenne hús nélkül ellenni legalább egy hétig.

defenzív találkozás

Gyakorlatilag itt van a kutya eltemetve, ez az a pont, ahol megáll a vegaság (és a pozitív trendek) terjedése. Ezen a ponton, amikor az, aki ezt a stílust már magáévá tette, találkozik valakivel, aki még nem. Mert ha ilyenkor a stílusjeggyel már rendelkező ember (A) összehasonlítja, ütközteti magát a másikkal, akinél még nincs meg ez a stílusjegy, akkor ez a másik (B) kénytelen lesz védekezni. Ez egy defenzív találkozás a stílusjeggyel (így működnek a védőoltások is, kiprovokálják a védekezést). A védekezés lényege pedig természetszerűen az, hogy B nem ismeri el, hogy ő alacsonyabb rendű lenne azáltal, hogy még nincs meg neki ez a stílusjegy. Nem is ismeri el, hogy ez egyáltalán olyan stílusjegy, amit mindenkinek fel kellene vennie. Azért védekezik, azért kötelezi el magát jobban a húsevéssel, mert máskülönben el kellene ismernie, hogy a másik megelőzte őt, pontot szerzett ott, ahol ő nem.

A kulcs tehát A viselkedése. Ha A viselkedése offenzív, ha A kérkedik, ha A degradálja azokat, akik még nem rendelkeznek a stílusjeggyel, amivel ő már igen, akkor A „kapuőr” (gate keeper), aki gátolja, hogy az általa propagált stílusjegy terjedjen. Ennek oka természetesen a trendiség-büszkeség (trendiness pride).

Hova vezet ez NAGYBAN?

A nagy kép az, hogy progresszív viselkedésminták, mint nem-dohányzás, biciklizés, szelektív hulladékgyűjtés, nem-i-phone használat, vegaság, valódi liberalizmus, stb. NEM TERJEDNEK a társadalomban, ahol az emberek büszkék arra, hogy nem olyanok, mint mindenki más. Minél inkább büszke valaki arra, hogy nem olyan, mint a nagy átlag, annál jobban fogja erőltetni, hogy az ő stílusjegyei meghatározóak egy hierarchia felállításánál, és hogy ő felül van, nem úgy, mint a sok... elmaradott ember.


K
övetkezmény:
Egy szegény országban rossz lesz a kultúra, rossz lesz a viselkedés.

Szegény országban rossz lesz a kultúra – és kultúrával kapcs. nem a múzeumok és könyvtárak és színházak és koncerttermek kínálatára gondolunk, természetesen – rossz lesz a kultúra, rossz lesz a viselkedés, rossz lesz a hétköznapi gyakorlat, mert a jó minták nem fognak terjedni. A jó minták fennakadnak az elit, a jómódúak rétegének hálóján, s nem fognak lefelé terjedni, mert a többség kikéri magának, hogy degradálják, hogy elmaradottnak tekintsék azért, mert nem olyan, mint az első fecskék, akik alatt mellesleg van elegendő vastagságú pénzréteg is.

a Kelet az Kelet, s csak még Keletebb lesz

A szegény országok kultúrája (ahol rossz a hozzáférés a javakhoz) így egy lefelé sodró spirál mentén fog „fejlődni”, hiszen az olyan viselkedésminták fognak terjedni, amik nem a jómódú elithez köthetőek, mondjunk példát: rövidre vágott haj férfiaknál, kopasz fej vagy military hajviselet, agresszivitás, autózás, minél nagyobb autók, a biciklisek utálata, húsevés, cigizés, alkoholizálás, tetoválások, magyar pop-zenék, stb. Ja, és még, ezekkel együtt: nacionalizmus, rasszizmus, intolerancia, homofóbia, idegengyűlölet, gátlástalanság, pénzéhség, párthűség.

trendiness pride

A trendiség pride egy nagyon durva vírus, és nagyon fontos védekezni ellene. Magasabb rendűnek, haladóbbnak – ergo elitnek, feljebbvalónak – tekinteni magunkat másoknál olyan dolog, ami rövid távon is visszaüt. Például, szeretnéd, hogy a biciklizés terjedjen, mert hiszel benne, hogy a klímaváltozás ellen valahol el kellene kezdeni a védekezést, vagy legalább az alkalmazkodást, de a trendiség büszkeség oda vezet, hogy a biciklizés nem fog terjedni. Nem terjed, mert te elitnek tekinted magad azon az alapon, hogy te már biciklizel. Ez neked spec. jó, hiszen az elitséged igazolódik, viszont a társadalomnak rossz, mert a jó minta nem terjed. A biciklizés olyanná válik, mint a longboardozás, a régi longboardosok utálják az újakat, túszul ejtve ezzel a longboardozást, lefoglalva maguknak, egy elitnek.

Az elitizmusra ráadásul rá is lehet játszani, simán, lásd az autó és üzemanyag lobbi ügyesen elérte, hogy a budapesti közösségi bicikliket az elit fiatalok használják, és persze a relatíve gazdag és fiatal külföldiek. Olyanok, akiknek tipikusan 50 ezer forintnál drágább telefonjuk van, és tipikusan 40 alattiak, és öltözködésüket tekintve tipikusan multicéges dolgozók táborához tatoznak. Ez az autó és üzemanyag lobbi számára óriási győzelem, hiszen a közbicikli használata sem terjed – a magyarok, a budapestiek körében. Mármint nem terjed úgy, ahogyan terjednie kellene, s nem ér el más rétegeket, például a kispénzű nyugdíjasokat, vagy a romákat. És nem lesz az, hogy egyszer csak mindenki eldobja az autóját, és biciklire ül, mert az olcsó, jó, egészséges, és élvezetes.

a még nagyobb kép: politika

A trendiség pride egy durva vírus a viselkedésünkben, és a leírásának megfelelően – mint vírus – terjed is. Akit egyszer degradáltak trendiség-versengésben, az onnantól kezdve trendiség-versenyző lesz maga is, és alig várja, hogy ő is degradálhasson másokat, és még kevésbé lesz hajlamos átvenni másoktól jó mintákat.

És itt gondoljunk bele, mit éreznek például azok a társaink, akik legutóbb a fideszre szavaztak, és napi 24-ben annak vannak kitéve, hogy mi felháborodva üvöltünk, hogy ez elfogadhatatlan, ami itt megy, ezen a lepratelepen! S tesszük ezt anélkül, hogy egyetlen szót elfogadnánk abból, amit ők akarnának esetleg mondani azzal kapcsolatban, hogy miért kellett durván leváltaniuk a Gyurcsány-kormányt, s miért nem szavaznak ugyanazokra még egyszer soha többet.

Párbeszédet hirdetünk, Magyarországért, de a valóságban csak leüvöltjük a fejét a másik félnek, a társainknak, akiket elvileg szeretnénk meggyőzni arról, hogy valami új párt kell. Vajon mennyire lehet sikeres ez? Putyinnak csak meg kell ráznia a fát, és ölébe hull az összes alma, ha ez így megy tovább.

Megoldás persze van: nem kérkedni azzal, amink van, szellemi vívmányainkkal, trendiségünkkel, hanem megosztani másokkal, csak úgy, lazán, hogy a másiknak tényleg kedve legyen tőlünk átvenni a mintát, és jól essen neki átvenni azt. A közösségiség itt kezdődik, már ha egyáltalán… Elméletileg azonban mindenképp lehetséges, és ez kezdetnek elegendően jó hír. A vegaság és a biciklizés belépő feladatok, csak a kezdet, szóval, hajrá, bőven van tennivaló…

-jepe-
2017-04-21

Címkék: trendiness pride, trendiség, vegaság, biciklizés