microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: kult -> művészet, pop, vizuális kultúra, kultúr-stratégia

2013-05-10

FREE Ludwig! - szakmaiság vs. diákrutin

bug-report


Képzőművészek foglalták el a LUMU-t, tiltakozásul a kormány durva beavatkozása ellen, amellyel Bencsik Barnabást eltávolították, utódját pedig zárt ajtók mögött, titkosított pályázatokkal, titoktartási szerződésekkel választják ki a pályázók közül. Képzőművészek és un. diákok foglalták el … amiből a végére az un. diákok, rutinos diák-aktivisták dominanciája kerekedett ki … és ami a legfontosabb, ez nem véletlen, hanem rendszerhiba … erről is szól ez a cikk, egyfajta retro-elemző „jelentés” formájában

(a cikkben szereplő minden mondat, minden állítás vélemény, s nem tényközlés)

 

A LUMU elfoglalása remek ötlet volt és remek tett. Ráadásul szólt is valamiről. A dolog azonban – ideiglenesen – mintha kisiklott volna, mármint arról a pályáról, amin haladnia kellett volna. A terv megfogalmazása ugyanis még rendben volt, hogy elfoglalás, tiltakozás, majd fórum. A probléma a fórumosdinál csúszott be a képbe, amint eluralkodott a diákrutin.

 

Az egyik árulkodó tünet, hogy valami kisiklott, az, hogy a tiltakozást szervező és végző művészek egyike kb. 5 perc alatt radikális ellenvéleményt (REV) volt kénytelen megfogalmazni, felmerült ugyanis, hogy írni kellene Fekete György akadémiájának, amire az illető művész nyomban jelezte, hogy talán nem kellene legitimnek tekinteni azt :)

E kis intermezzo azért is külön érdekes, mert másodpercekkel ezelőtt ez az ötlet még tetszést aratott.

 

Összességében az lehetett a probléma, hogy egymást ismerő diák-aktvisták, akik fórumosdiban utaznak, összeszokott társaság, tulajdonképpen egy rutin eseményt vezettek le (az első 1 órában legalább is). A rutin miatt például az első pecektől dominánssá vált például az egyik résztvevő véleménye (a szőke srác, aki a tévében is szerepelt már). A másik dolog, ami dominánssá vált, az a technokrácia, esetünkben: a képlet-követés. Lásd, amikor az egyik szervező felolvasta, hogy mik az opciók a bennmaradással kapcsolatban, nyomban hozzá is fűzte, hogy melyik opciónak mi az értelmezése. Ez tipikus technokrata hiba, ami a szakértőiségből, recept-követésből fakad. A fontos éppen az lett volna, hogy ezeket az opciókat ne előre fogalmazzák meg, s ne előre értelmezzék. Felmerül ugyanis, hogy mi a cél, mi az, amit a tiltakozás el akar érni, és a tiltakozás egyik elemét, a bennmaradást csakis a cél elérésének kontextusában volna csak szabad vizsgálni, értelmezni, s nem önmagában. Itt azonban a kitűzött cél nagyon hamar a bennmaradással vált egyenlővé – miközben az továbbra is a tiltakozás mint nyomásgyakorlás hatékonyabbá, sőt, sikeressé tétele kellett volna, legyen.

 

A legrosszabb persze az volt, hogy a fórum célja, a szakmaiság, a szakmai diszkusszió (legjobb tudomásunk szerint) nem igazán jött létre. Látványos, hogy az elején ott volt Sugár János, Valkó Margit, Mélyi József is, és persze a reggeli performance művészei, KissPál Szabolcs és társa, a beszélgetés azonban nem oda futott ki, hogy ők egyre többet fűzhettek volna hozzá a helyzet kollektív értelmezéséhez, hanem ellenkezőleg, Sugár például egy ideig ücsörgött a lépcsőn, aztán kikopott.

A 11 körüli felvételen pedig azt látszik, hogy a rutinos szőke srác ott áll, kint a fórum levezetői között, tehát ő hátulról előrefutott, és végül ott között ki, ahol a fotókon meg a tévében is, gondolom, mindig szoktuk látni, a múzeumi szakmaiságot és a kortárs művészeket képviselő jelenlévők azonban nem jutottak dominánsabb szerephez. Persze … nem egyének dominálnak, hanem a közösség - az egyének csak kiszolgálják a közösséget, levezetőkként – ugyanúgy, ahogy a kormányok sem uralkodnak, hanem csak szolgálják a társadalmat …

 

Akárhogyan is nézzük e dominancia kérdést, tény, hogy egy szakmai fórumot úgy képzel az ember, hogy a lapos-demokráciában lépcsőn ücsörgő Sugár János, aki nemcsak kortárs művész, de művészeti intézményi vezető is volt már, egyre több szót kapjon, meritokrtikusan, a rutinos diák-aktivisták pedig (alárendelve magukat a diskurzusnak) inkább moderátorként konstatálták volna a spontán szakmai plénum és a jelenlévők beszélgetéséből kibontakozó megállapításokat, állításokat, tényeket, álláspontokat. Végül a beszélgetés (megítélésem szerint, az első 1 órában) a szakmaiságot nem tudta becsatornázni, pedig ott volt és adott volt, és pont ez lett volna a tiltakozás kibontakozásának következő stratégiai mozzanata, a nyitott szakmai beszélgetés létrehozása.

 

Idáig a bug-report ...

 

Végül pedig szeretném felhívni a figyelmet a kormány közleményére adott válasszal kapcsolatban pár mozzanatra ...

 

Nagyon fontos látni, hogy a kormány tök korrekt módon állított fel nemzetközi tagokból álló bizottságot. Fontos látni, hogy a pályázatok, valamint az életrajzi adatok nem-nyilvános minősítése semmiféle brutál kulturkampf-nak nem tekinthető. Ezzel együtt, mégis a titkosítás az, ami borzasztó aggályos, konkrétan a szigorú titoktartási nyilatkozatok aláíratása a bizottság tagjaival. E titoktartási szerződések hovatovább azt teszik lehetővé a kormány számára, hogy a bizottság aggályait, megjegyzéseit, hozzáfűzéseit, esetleg konkrétan a véleményét felülírják, így vagy úgy. Végül pedig az a helyzet állhat elő, mint amit Tarlós csinált az Építészfórum és egy független testület szakmai állásfoglalásával a római parti pusztító fakivágásokkal kapcsolatban: a vélemény elkészült, de Tarlós hamarabb adta be a tervet engedélyeztetésre, mint mielőtt a véleménnyel egyáltalán találkozhatott volna. Értsd: született szakmai vélemény – de ennek semmi befolyása a kormány döntésére.

A LUMU igazgatói pályázatával kapcsolatban pontosan ugyanez az aggály, hogy a bizottság munkája végül egy fekete dobozba kerül, a bizottsági tagok pedig soha nem beszélhetnek egy szót sem az egész ügyről, nem nyilatkozhatnak, nem mondhatják, hogy nem értik a kormányt, botrányos a pályázat kiírása eleve, nem lehetett más döntést hozni, ez így szakmaiatlan, stb, stb. Nem lehet semmit mondaniuk, nyilatkozniuk, közzétenniük – így végül a kormány azt csinál a döntésükkel, ami csak akar, felhasználja díszletként, kellékként ahhoz, hogy a saját politikai akaratát keresztülvigye. Stratégia fontosságú tehát, hogy a bizottsági tagok titoktartását a kormány egyoldalúan oldja fel.

 

 

-JP-
2013-05-10

Címkék: lumu, ludwig