microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: kult -> művészet, pop, vizuális kultúra, kultúr-stratégia

2013-06-30

Szeretni emberi jog – Holland Kati plakát/fotókiállítása

LMBTQ kiáltvány kiállítás a Pepita Oféliában


LMBTQ párokat fotózott Holland Kati csókolózás közben. A projekt eredetileg fotókiállítás akart lenni, de a végeredmény még nem pontosan az volt, amit a művésznő szeretett volna. Később azonban amikor alkalmazott grafikusi diplomájához készített diplomamunkát, elővette e fotóit, és plakátokat készített belőlük – és ez már az volt... a kép összeállt .)

Nagyon egyszerű logikájú plakátokról van szó, középen egy betűoszlop, illetve szöveghasáb furakodik közénk és a kép közé, a „szeretet” szó jó pár nyelven. Minden 'képen' (lehetetlen e plakátokat nem képekként tekinteni) ugyanaz a szövegblokk van, csak a párok cserélődnek. Ez a szerialitás meglehetősen felszabadító, olyan érzésünk van, hogy mindenki ezt csinálja. S hogy mi ez, ugyancsak meg van világítva: szeretet. Baromi egyszerű üzenet. Ezt csinálják a meleg párok: szeretik egymást.

Ehhez jön az Amnesty International csatolt üzenete a palkátok alján: „szeretni emberi jog”. Ennyi :)

 

Több ok is van, ami miatt ez a kiállítás kedves nekünk. Az egyik természetesen maga az ügy, az LMBTQ mozgalom ügye, a melegek egyenjogúsága, amelynek egyik fontos állomása az egyneműek házassága. Az LMBTQ ügy önmagán túl is roppant fontos, hiszen egy társadalom elnyomottságának, rossz pszichés egészségi állapotának egyik legsúlyosabb tünete, hogy viszonylag sokan utálják a melegeket (és csomó más mindenkit is). Jogilag, emberi jogilag detto, ha egy országban nem teljesülnek az emberi jogi minimumok a melegekkel kapcsolatban, akkor az a rezsim egy durva elnyomó rezsim, amitől a táradalom egyre rosszabb anyagi és pszichés állapotba kerül, és így tovább. Egy-egy Pride éppen ezért olyan, mint a tavasz, amely esélyt ad a földnek, fűnek, fának, virágoknak, mindenkinek, hogy kiviruljon. Egy lepusztított kultúra számára egy Pride olyan, mint egy újraélesztési kísérlet, hátha beindul valami.

 

Oroszországban például már tűzzel vassal üldözik a melegeket, a Pussy Riot-ös lányok, Nádja és Mása persze richtig, hogy elmentek minden tüntetésre, és hiába tiltotta be Putyin rezsimje a szivárványos zászlót, és már a tüntetést is, ők is, és orosz fiatalok (és idősebbek) tízezrei küzdenek emberi jogaikért. Nyilvánvaló, hogy senki sem él szívesen egy olyan rezsim alatt, mint Putyinéké, mert minden ember szenved, a rendőrség azt csinál velük, amit akar, újságírókat gyilkolnak meg, aktivistákat tartóztatnak le, és börtönöznek be sztálini módszerekkel, gulágra küldenek bárkit, és bárkit, akit letartóztatnak, megkínozhatják – ki akar ilyen helyen élni? Hát ez az: senki. Maximum Putyinék, meg az elit, akiknek megvan a rengeteg pénzük, amiből .. kimehetnek nyugatra, emberek közé, civilizációba. Ilyen egy tönkretett kultúra, politikai és rendőrségi elnyomással, beteg társadalommal gyűlölettel, és szándékos és iparszerű gyűlöletkeltéssel. Az orosz népnek ezzel kell megbirkóznia – és misem állunk sokkal jobban (hogy az amerikaiakat ne is említsük, lásd járdára rajzolt Bank of America ellenes kréta graffitikért 13 évre ítélnek egy fiatal srácot, lásd Bradley Manning esetét, lásd a Monsanto-t).

 

Nekünk könnyebb, mert Budapest egy eléggé jó kultúra, itt rengeteg a jófej és jófejségre hajlamos ember, de az államhatalmi elnyomás s a gyűlöletkeltés itt is iparszerűen megy, most jobban, mint valaha, bár 2010 előtt is hatalmas dózisokat kaptunk. A legfontosabb, amit kultúránk elsivatagosodása, lepusztulása ellen tehetünk, az az, hogy pozitív kulturális rengéseket keltünk. A PRIDE egy nagyon pozitív hatású rengés. A PRIDE olyan egy társadalomnak, mint egy ronda béka számára, amikor egy gyönyörű lány vagy fiú megcsókolja: elvarázsolja, s legjobbik énje bomlik ki belőle – királyfi vagy királylány, vagy egy bármilyen nemű királyi személy :)

 

A kultúrában az a küldetésünk, hogy inspiráljuk egymást és a társadalom tömegeit. A PRIDE hatalmas dózis inspirációból.

 

A másik ok, ami miatt Holland Kati kiállítása kedves a számunkra, az az, hogy fotókiállítás helyett plakát – illetve feliratos-fotó kiállítás mellett döntött (ami a képi expresszió egy direktebb és hatékonyabb formája). Plusz örülünk, hogy művész kiállítás helyett aktivizmus mellett döntött – mert 2013 új avantgárdja a nonprofit és aktivizmus kategóriájában zajlik, a valódi művészet itt van, s csakis itt fordulhat elő. A Pussy Riot csúcsművészet, az Occupy Wallstreet és egyéb mozgalmak, forradalmak képes szöveges üzenetei csúcsművészet – minden más tényleg csak másodlagos.

 

A művészet nem szólhat a szórakoztatásról, a művészetnek, s benne minden expressziónak elsődleges küldetése, hogy megvilágosítson, hogy egy képet átküldjön e fejekbe arról, hogy mi az, amiben élünk, mi a valóság, mi történik, hogyan és miért? Ha már itt tartunk, mi mást javasolhatnánk, mint hogy pályázzatok az ARC kiállításra, a ugyancsak plakát, azaz kép és szöveg mint kép (9-e a leadási határidő). Fejezd ki magad – és persze nézd meg a PRIDE-ot belülről ... Mert ahhoz, hogy egy ország felemelkedhessen, a gyűlölet és a demokráciahiány mélységeiből kell kiverekednie magát a társadalomnak ... és az pontosan itt kezdődik, a másik ember elfogadásánál, a szeretetnél, s ott, hogy felismerjük, jogállamban akarunk élni, mert a jog véd meg bennünket a hatalomtól, és amikor a jogokat megnyirbálják, amikor a jogállamiság nem működik, akkor szabadul el a gyűlölködés, ami aztán még nagyobb teret ad a hatalom számára, hogy még messzebbre mehessen ... Ördögi kör. A PRIDE azonban – és Holland Kati plakát kiállítása is – egy humanista kiáltvány ez ellen a sötét folyamat ellen ...

Ezért kedves nekünk .)

további képek a kiállítás megnyitóról itt:

 

-jepe-
2013-06-30

Címkék: pride, holland kati, fotó, plakát, LMBTQ