Városkoncepció: Frankel Leó utca elidegenítése

Péntek van és 13-a, egy hete volt pont, hogy a HVG beszámolt a Frankel Leó utcaiak tiltakozásáról, és két hete, hogy az index ugyanezt tette. Sütikkel tiltakoztak a lakók, azt követelve, hogy adják vissza a macskakövet (mert akkor már fel volt bontva az utca). A legizgalmasabb az egész ügyben az, hogy a 2. kerület e követelésekre azt válaszolta, hogy ők, a lakók kérték, hogy aszfalt legyen és ne macskakő. Mármint nem pontosan ezek a lakók, hanem egy egyesület, aminek a neve TREFF, és akikre a híradókban úgy lehet hivatkozni, hogy „civilek”. Ők kérték, hogy legyen elég a macskakőből, és változzon meg az utca az alapjait illetően, macskakőről aszfaltosra. „régi és korszerűtlen macskakőről”, „modern és korszerű aszfaltosra”. Tették ezt úgy, hogy az utca lakói nem is értesültek erről a követelésről – amit az önkormányzat viszont egyből sietett teljesíteni.

Naná, hogy a Római Part jut az eszünkbe. A Római parti fák. A helyzet ott is hasonló volt, leszámítva, hogy ott volt néhány száz tulajdonos, aki ténylegesen jól jár a mobil gáttal – miközben Óbuda és Budapest nem, plusz az árvízvédelem sem megoldott a mobil gát révén. Szóval, a néhány kedvezményezett tulajdonost leszámítva, ott is egyöntetűen a közösség akarata ellen döntötték el, hogy a környék, a Duna part hogy fog kinézni a jövőben, és valahányszor tiltakozásokra került sor, hirtelen felbukkantak „a civilek”, egy egyesület. Elfoglalták az egész városházát is, „civil tiltakozás” gyanánt, csak persze nem Tarlósék őrült és brutális terve ellen tiltakoztak, hanem azok ellen a civilek ellen, akik Tarlósék ellen tiltakoztak. Egy szó, mint száz, most is elmondhatja a városvezetés illetékes része, a 2. kerületi, hogy „vannak civilek, akik kifejezetten kérték ezt”, amit a 2. kerületi önkormányzat (sokak szerint) eleve szeretett volna csinálni.

Így könnyű, ha civilek kérik, és a 2. kerület csak teljesíti „a lakók”, illetve „a civilek” óhaját. Persze, kilóg a lóláb, mert ha ebben az 5 házszámot számláló csöndes kis budai utcácskában az itt lakók nem is tudtak róla, hogy az ő akaratuk az aszfaltozás, és hogy ezt az akaratot itt lakók egy egyesülete is képviseli, akkor az gáz.

Az általános megítélés persze az, hogy „valakinek biztos kellett az a macskakő, ezért elvették”, amely vélekedés nagyjából és egészében egybeesni tűnik a rendszereken átívelő nagy magyar gyakorlattal.

A felháborodás füstjén keresztül azonban fontos látni, hogy mi történt, illetve mi történik a Frankel Leó utcában.

• Az itt lakók megfogalmazták az akaratukat, és ragaszkodtak utcájuk évtizedeken át (amióta világ a világ) megszokott macskaköves kinézethez – de a városvezetés ezt le sem tojta.

• Mivel az utca zsákutca, közlekedéstechnikai koncepció sincs, ami alátámasztaná ezt a vandál barbarizmust. Itt az autók csak parkolnak vagy kanyarodnak. A cinikusan felfestett sávok csak még röhejesebbé teszik az egészet. Mintha egy 4 sávos útfelület lenne, mondjuk a szuperül „megcsinált” felszab téren.

• A városvezetés úgy döntött valamely egyesület óhaja mellett, hogy azok nem tudták felmutatni az utca lakóinak túlnyomó többségű aláírását.

• A városvezetés ennek ellenére sem kérte ki a lakók véleményét.

• A városvezetés egy olyan koncepció mellett döntött, ami ”átmodernizált” egy régi kis utcát, és ez a legdurvább dolog egy városban. Barbarizmus megváltoztatni az utcaképet, az utca hangulatát, amit a macskakövek adnak. A macskakövek lecseréléséhez nagyon komoly ok és koncepció kell – ami nem sok esetben létezik, a belvárosban általában olyan helyekre is macskakövet tesznek, ahova a közlekedés miatt nem kéne, csak azért, mert ennek van hangulata, patinája – na, ezt vették el a Frankel Leó utcától, és minden budapestitől, aki erre jár, az utcácska patináját.

• A városvezetés egy olyan koncepció mellett döntött, ami olcsóbb (37 millió forinttal) – nem említve, hogy az innen elszállított kövek külön jelentős értéket képviselnek, és ha valamikor vissza akarják majd állítani az utca eredeti, a lakói által megszokott, nagyon szép és hangulatos képét, akkor ezek a macskakövek már nem 40 millióba, de egy vagyonban fognak kerülni.

• A városvezetés elidegenítette az utca lakóitól s a budapestiektől általában ezt az utcát, mondván, azt csinálnak, amit akarnak, a helyieknek nincs beleszólásuk – leszámítva a civil szervezetet, ami pont azt akarta, amit ők.

• +1x: a városvezetést nem érdekelte a lakók határozott tiltakozása.

Végezetül, a kérdés csupán az, hogy mi történt a demokráciával? Hova tűnt az a koncepció, hogy a város a miénk, a városlakóké? S mikor csapott át ez az egész képviselősdi abba, hogy befolyásos politikusok, üzletemberek azt csinálnak a városunkkal, amit csak akarnak? Mintha hörcsögök volnánk a terráriumukban, akik alatt kicserélik az almot, akkor, amikor, és olyanra, amilyenre csak akarják.

Mikor történt az, hogy átváltottunk erre az „ők a gazdák, mi meg csak a lakók” berendezkedésre? Mert óriási hiba volt erre átváltani, és ami azt illeti, tök fontos minél hamarabb visszacsinálni, csak úgy, mint a macskaköveket a Frankel Leó utcában.

lásd:

• a HVG cikke 1 héttel ezelőttről

• az index cikke 2 héttel ezelőttről