microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: szocio -> társadalom, média, nők, demokrácia

2014-07-06

Budapest Pride: nagy utat tettünk meg!

mi mindannyian egyformán vagyunk emberi lények, polgárok


Társadalmaink eredetileg barbár társadalmak. Rabszolgákat „tartottunk”, a nőket jogok nélkül, állati majd szolgai sorban „tartottuk” (a többesszám első személy persze ironikus). Lemészároltuk az indián őslakosokat, és részt vettünk a fasizmus és a nácizmus sötét korszakában, keleten pedig a kommunista diktatúrákban, és embereket terrorizáltunk mindenféle alapokon, bőrszín, megbetegedés, életkor, nemi orientáció, és persze vallás alapján. Innen indultunk, itt tartottunk még 1945-ben, s valamivel azután, még az '50-es évek elején is. Ahhoz képest tehát egész jól állunk ma ...

Kevesebb, mint 100 évvel ezelőtt Virginia Woolf, a zseniális avant-garde írónő nem jutott be az „Oxbridge-i” könyvtárak egyikébe, mert nő volt. Tanulmányába olyan idézeteket rakhatott be, mint, hogy „a feleség megverése a férfi elfogadott joga volt, és hasonlóképp, ha egy lány nem akart feleségül menni ahhoz, akit az apja rendelt neki, akkor minden további nélkül bezárhatta, megverhette, és végigrugdoshatta a szobában, anélkül, hogy a közvéleményben ez valamiféle megütközést keltett volna.” Nagy utat tettünk meg. Kevesebb, mint száz évvel ezelőtt a nőknek nem volt, nem lehetett saját keresetük (1919-ig), és nem mutatkozhattak csak úgy nyilvánosan, életük zömét szobafogságban élték. S mindez a civilizált Anglia. Nagy utat tettünk meg.

Az 1970-es években a fekete amerikaiaknak nem volt meg az egyenlő joguk. Ezerrel dúlt a szegregáció, s közben ezerrel kezdődött el az emberi jogi mozgalmak révén a felvilágosodás, amely során amerikaiak, fehérek, nők és férfiak egyaránt, elkezdték másképp látni a feketéket: egyenjogúakként. Óriási utat tettünk meg – már eddig is.

 

Ahogyan a fekete karaktereket is sokáig ('50-es évek) fehér férfiak alakították az amerikai filmekben, a meleg karakterekről sem túl sok mozgóképes ábrázolás jelent meg. A homoszexuális emberek társadalmi integrációja tipikusan a nők és a más bőrszínű etnikumok emancipációs mozgalmai után indult el. Ez az egyik legújabb front. Az 1980-as években az AIDS megjelenése idején a Reagan kormányzat cinikusan nézte, ahogy a melegek társadalmát egy külön, dedikált betegségnek tűnő járvány támadta meg. Ezzel együtt, az1980-as évek voltak, amikor a meleg emberek nagyobb, sőt, globális nyilvánosságot kaptak (köszönet Madonnának is). Azóta rengeteg dolog történt – nagy utat tettünk meg.

 

Ma már csak nagyon kevesen élnek olyan képzetekkel a fejükben, hogy a feleségüket megverhetik, vagy hogy ők a feleségük „urai”, s arra is ugyanilyen kevesen vetemednek, hogy bárkit a bőrszíne miatt kicsúfoljanak, vagy bármely más módon degradáljanak. Óriási utat tettünk meg, itt Magyarországon is.

E fejlődésnek az oka legfőképp az, hogy a társadalmak működését szabályozó törvényekbe rengeteg minden bekerült, illetve a bírói gyakorlat is rengeteget fejlődött – ez utóbbi nem kevésbé jelentős, sőt !!! (lásd, egy fekete mozgalmai vezető előre megfontolt, brutális meggyilkolásáért, egy Ku Klux Klán-os amerikai férfit először nem ítélt el az amerikai bíróság, tiszta fehér esküdtszékkel, csak majd évtizedekkel később).

 

Óriási fejlődésen mentünk keresztül – és fontos látni, hogy ha az emberekre, a társadalomra lett volna bízva, már rég nem itt tartanánk. Az emberek ugyanis közösségi lények, jók, illetve jóra hajlamosak, életüket az motiválja, hogy jót tegyenek a közösség javára. A hatalom az, amely ide-oda lökdösi a társadalmakat, szórakozik velük, durva impulzusoknak teszi ki az embereket. Azon pedig, hogy „a hatalom” nem a kormányzó pártot értjük, hanem a hatalmat, amely a kormányzó pártok felett és mögött áll (összeesküvés elméletektől mentesen, persze). Ennek a hatalomnak mi magunk is részvényesei vagyunk. Azt mondjuk, például, hogy a kereskedelmi média jó, mert az a szabadság egyik megtestesülése. Ehhez képest, egy 1919-es amerikai film volt az, amelynek hatására a Ku Klux Klán tagsága, támogatói tábora pár tízezerről 3-4 millióra duzzadt. Egy durva impulzusnak volt kitéve az amerikai társadalom, és meg is lett az eredménye.

 

Ami a médiát és a durva impulzusokat illeti, napjainkban Magyarországon nemcsak Orbánék hibáztatandóak azért, ami történik. Nemcsak az Orbán kormányzat az, a neonacionalista irányvonalával, a Horthy rezsim remixelésével, amely hibáztatandó – hanem az egész média, s a politikai baloldal is. A ballib és jobboldali média blokkok egyaránt ideértve (még ha közel sem egyforma mértékben!!!). Nemcsak a jobboldali pártok hibáztatandóak, hanem a ballib „előzménypártok” is, akik az emberi jogok képviseletének szólamaival próbálták fedezni korrupt és igazságtalan, antidemokratikus kormányzásukat. Így kialakult az a szereposztás, hogy a baloldal a PRO, a jobboldal pedig KONTRA – és ez az, ami rossz, sőt, megengedhetetlen.

 

Alapvető emberi jogaink nem lehetnek két szemben álló korrupt hatalmi tömb háborújában bombák, robbanó töltetek, muníció. Épp ezért, nem szabad belemenni semmiféle bal-jobb felosztásába semmilyen alapvető üggyel kapcsolatban. A hatalom azonban e felosztásban érdekelt, és mindkét oldal jól jár vele. Gyurcsányék is, meg Orbánék is. Mindkettő olyat tud felmutatni a saját híveinek (hívőinek), amitől azok lelkes hurrázásban, tapsolásban törnek ki. Ez nem kéne, hogy így legyen. Már csak azért sem, mert a melegek mindkét politikai táborban ott vannak – természetszerűen. Vannak keresztény demokrata pártban is melegek, és vannak a fideszben és a jobbikban is, a fideszes asszonyok közt is ugyanúgy, mint az mszp-s férfiak sorában. És akkor ezeket a politikai indulatkeltésben jobboldalra szorult melegeket, leszbikusokat elnyomjuk, arra kényszerítjük, hogy rejtőzködjenek, mert azt a nézetet támogatjuk, hogy a meleg jogok „baloldali téma”, azaz, aki meleg jogokat, egyenjogúságot akar, az csatlakozzon a gyurcsánypártiakhoz (akik a tojást a szélesebb végén törik fel – szemben az orbánpártiakkal, akik viszont a keskenyebb végén). Ezt nem lenne szabad megengednünk. Az alapvető emberi jogok nem válhatnak valamely hatalmi tömb kisajátított témájává.

 

Konkrétan, nem helyes (érdemes végiggondolni, vitázni erről, mi mindenesetre erre jutottunk – de szívesen vitázunk tovább) Orbán-ellenes üzeneteket megfogalmazni egy meleg jogi felvonuláson, s azzal kapcsolatban. Nem helyes, mert ezzel asszisztálunk a polarizációban, azaz abban, hogy aki jobboldali, az ellene van, aki bal, az pedig támogatja, hogy ... minden ember egyenlő s egyenlő jogokat érdemel (a felvilágosodás korában megfogalmazott eszmének megfelelően). Miért írnánk alá, hogy ha valaki Orbánékra szavaz, az értelemszerűen homofób? Miért segítenénk Orbénéknak abban, hogy a társadalom felét (a 2/3 az nem 2/3) leválasszák és alapértelmezetten homofóbnak deklarálják? Ez borzasztó káros hatású folyamatokat táplál – épp ezért helytelen a támogatása. Sajnos azonban, mindkét politikai oldal rengeteget nyer ezzel a felosztással. A társadalom veszít, az ügy veszít, a hatalom nyer.

 

Ezzel együtt, a pártok zászlókkal történő felvonulása nem tűnik rossz ötletnek. A felvonulás jó, a zászló még jobb – hiszen ilyenkor egy párt vállalja a szavazói felé, hogy ők bizony az egyenjogúságot minden színen vállalják, s támogatják (nem úgy, mint az LMP, amely párt persze támogatja, ott is vannak, de zászlót nem visznek, csak az Európai Zöld Párt zászlóját, mert azt szabad, és ha már az LMP-s zászlót nem szabad, akkor legalább az EGP-jét viszik, büszkén). A zászló tehát jó. Negatív vonzatai nincsenek (egy szivárványkoalíciónak lennének, de a pártzászlóknak nem – a pártzászlók egy nagy társadalmi megmozduláson azt idézik elő, hogy végül a fidesz sem akar majd kimaradni, és pontosan ez a cél!). Ezért mondjuk, hogy a pártzászló jó. Ami nem jó, az a konkrét Orbánék felé megfogalmazott napi-politikai üzenet. Mert ne feledjük, a Budapest PRIDE az egész magyar társadalmat szólítja meg. Az üzenetek ennek megfelelően nem kellene, hogy egy kormány-ellenes tiltakozás alakját öltsék.

 Ulrike Lunacek

Mert nem Orbánék ellen tiltakozunk, és nem is a primitív ellentüntetők ellen (akiknek nem kellene sajtónyilvánosságot adni), hanem valamiért, valami mellett demonstrálunk. Azért, hogy mi mind egyformán vagyunk emberek, polgárok, társadalmunkban s Európában – ahogy Ulrike Lunacek (az Európai Parlament LGBT jogokkal foglalkozó pártok közti csoportjának társelnöke) mondta nagyszerű beszédében. Ulrike Lunacek, aki 30 évvel ezelőtt coming outolt, azt mondta, ezért mentünk keresztül a város szívén, hogy megmutassuk az arcunk, s azt, hogy itt vagyunk, és mi mind egyformán vagyunk emberek s polgárok, Európa polgárai.

Ulrike Lunacek óriási tapsot kapott – még mielőtt a tolmácslány lefordíthatta volna a gondolatait magyarra. Itt azonban nem szabad megállnunk, e gondolatokat igenis le kell fordítanunk magyarra, és el kell juttatnunk minden magyar háztartásba – mert ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, akkor majd mondhatjuk, hogy megálljunk, mert ez itt már Kánaán :)

 

 további fotók itt

-jepe-
2014-07-06

Címkék: Budapest Pride, LGBT, LMBT, LMBTQ, meleg büszkeség, felvonulás, Ulrike Lunacek