műanyagmentes július! – "tudatos fogyasztók" önostorozása
a fotó illusztráció, s mellesleg egy gyönyörűen rendben tartott strandon készült
Először is, NEM a műanyagmentes július kampánnyal van a baj, hanem az EU törvénnyel, és azzal, amit a média művel, hogy tudniillik hamis látszatot keltenek, elhitetve a tömegekkel, hogy bár a probléma nagy, odafent a központban dolgoznak rajta a szakemberek, és lesz törvény is, meg minden, szóval, „megoldják”… úton van megoldás, már érkezik… Ez tudniillik nem igaz.
a semminél jobb, nem?
„Ami nem tökéletes, azért még lehet jó, nem? Miért kell folyton negatívnak lenni, inkább örülj, hogy végre történik valami!” – ilyeneket szoktak mondani, látszólag logikusan.
Viszont ha azt nézzük, mi a hatása a műanyag törvénynek, azt kell mondanunk: nem. Ez a készülő műanyagtörvény NEM jobb a semminél, sőt, rosszabb.
A „semmi” úgy nézne ki, hogy nincs törvény, nincs beavatkozás kormányzati szinten, csak válság van. Ez mindenkit nyugtalanítana, felháborítana, ami változáshoz vezetne. Viszont ha van törvény, és azt olvassuk a médiában, hogy „már készül, és tök jó lesz!”, akkor az élet megy tovább, az emberek (fogyasztók) megnyugodnak, s nyugodtan fogyasztanak tovább, „probléma megoldva”.
kezdetnek ez azért jó, nem?
Persze, ha abból az irányból közelíted meg, hogy korlátozni kell a műanyagok használatát, akkor jónak tűnik bármiféle műanyagtörvény. A valóság azonban nem ez. Egy jó műanyag törvény az okokat, a műanyag hulladék termelést támadná meg, a probléma gyökerére irányulna. Ez a műanyag törvény azonban nem ezt teszi, csak a jéghegy csúcsára fókuszál, sőt, alapvetően egy egészen más jéghegyet, egy egészen más problémát vesz célba: a szeméttermelés helyett a fogyasztói tömegek esetleges nyugtalanságát (mondhatni: nem az emberek problémáját, hanem a kapitalistákét). Láthatóan ez a cél: a tömegek lehűtése, mielőtt elkezdenének kérdéseket feltenni, például a jövővel, fenntarthatósággal kapcsolatban. Tudniillik a civilizáció, így, ahogy ma működik, és eddig mindig működött, nem fenntartható, ezt ma már egy 8 éves is könnyedén átlátja.
milyen lenne egy jó plasztik törvény?
A készülő műanyagtörvény akkor lenne jó, ha a kapitalizmust és az un. „fogyasztói társadalmat” (a fogyasztók tömegkontrollját, az emberek fogyasztói tömegekként való terelgetését, viselkedés-manipulációját) venné célba. DE a készülő törvény a profit „termelő” cégekkel szemben már a nulladik körben is szemérmesen elnéző, megengedő volt. Ilyeneket lehetett olvasni: betiltják az eldobhatós műanyagok használatát. Kivéve, ha az indokolatlanul nagy profit kiesést jelentene valakik számára. Plusz, kivéve ha a recirkuláció majdnem 100%.
Ez utóbbi kitétel még értelmesnek is tűnhet, de NEM azt jelenti, amire gondolunk. Nem azt, hogy a keletkezett műanyag 100%-ából műanyag lesz ismét, „100 kilóból 100 kiló” arányban, amit majd máshol fogunk használni, hanem azt, hogy a hulladék 100%-a a kukákba vándorol, és nem a tengerekbe, utána pedig újrafeldolgozásra kerül. Értsd, egy Mcdonald's-nak, vagy bármelyik étteremnek, vagy fesztiválnak elég megoldaniuk, hogy a műanyag szemét a kukákba kerüljön, és akkor oké, amit csinálnák, oké a szeméttermelés, hiszen megy „az újrahasznosítóba”. A szemét újrafeldolgozása azonban pontosan NEM az, amit a szeméttermelés problémájára megoldásként elfogadhatnánk. A megoldás a szemét termelés drasztikus csökkentése lehet csak. Ráadásul a recirkuláció rendszere már 15-20 éve dübörög, így ettől várni megoldást tudatos önáltatás.
Ez a 2db kitétel (emlékezetből idéztem, amit valami cikkben olvastam pár hónapja) lehetővé teszi, hogy minden úgy menjen tovább, ahogyan eddig. És akkor nem említettük azt, ahogyan a profitot „termelő” cégek megvesztegetik a pártokat, hogy a törvényeket a tömegek számára észrevétlen „inzertekkel”, „betoldásokkal” tegyék hatástalanná, amire van 2 évük. A magyar dohányzás elleni törvényben is volt egy ilyen… annak idején (2000 körül) beletették, hogy a 100km-nél hosszabb távolságot megtevő vonatokon legyen kötelező a dohányzó kocsi :) Az emberek számára ez elfogadhatóan hangzott, a gyakorlatban viszont ez a beszúrt mondat gondoskodott arról, hogy a vasúton a dohányzás háborítatlanul megmaradjon még vagy bő 10 évig.
a jó irány a profit „termelő” szektor támadása… lenne
Nem a fogyasztók a hibásak. A fogyasztók pontosan azt csinálják, úgy élnek, úgy működnek, ahogyan a számukra berendezett környezet és információs-környezet (kultúra) ezt sugallja, illetve diktálja. A fogyasztók mintákat követnek, tömegmintákat, tömegesen, amiket készen kapnak a médiából. értsd: a kapitalista cégeknek FULL KONTROLL-juk van a fogyasztói viselkedés felett (is).
A törvényeknek is és műanyagmentes hónapoknak is a profit „termelő” cégeket kellene célba venniük… Amikor egy kampány arra irányul, hogy „te”, egy darab fogyasztó „élj tudatosan”, az egyenlő egy átveréssel. A cél jól hangzik, de a ténylegesen kifejtett hatás negatív.
Minden felvilágosításnak azzal kellene kezdődnie, hogy a bazi nagy cégek csinálják ezt, és hogy meg kell állítani őket. A szemetet a profit „termelő” kapitalista cégek termelik. Emellett persze abszolút helye van az életünk újraértelmezésének, új életstílus reklámozásának, de a cél a tudatosság megteremtése, és a fogyasztóisággal való konkrét szakítás („tudatos fogyasztó” nem létezik, a fogalom átverés, a fogyasztók tömegvezérelt klónok, vagy tudatos valaki, vagy fogyasztó), illetve a kapitalizmus totális elítélése.
egy jó felvilágosító kampány
Egy jó felvilágosító kampány érthetővé tenné az emberekkel a szituációt. Ez pedig ott kezdődik, hogy a kampány beavat a számokba. Mennyi műanyag szemét keletkezik, és abból melyik típusú szemét hány százalékot tesz ki. Például gyorséttermek, csomagolás (élelmiszer csomagolás, elektronikai termékek csomagolása). Aztán a palackozott ásványvíz fenntarthatatlanságáról is szó esne, beleértve, hogy az ásványvíz termelés multicégek által nem más, mint burkolt ivóvíz privatizáció. Beszélni kellene a pelenkákról, és ezer részéről az életünknek, beleértve az egy év után kidobásra kerülő cuccokat. Jegyezzük meg, a szemét termelés már az 1970-es évek óta ismert, komoly probléma! Ahogyan az autózás is.
Egy statisztikailag korrekt kép segítségével láthatnánk, mit jelent az egyes ember hozzájárulása a műanyag szeméthez, s azt is belekalkulálhatnánk, hogy hány ember vesz részt egy műanyagmentes hónapban a Föld 7.6 ezer-millió lakosából… vagy akár a magyar társadalom 10 millió felnőtt és gyerek polgárából…
Mert így láthatnánk, mennyi esélye van az emberiség 90%-nak a túlélésre – tudniillik a fenntarthatóság a tömeges túlélés lehetőségével egyenlő. Ha nincs fenntarthatóság, akkor nincs jövő, legalább ennyi ember számára, ahányan a bolygót ma lakjuk.
kapitalizmus vs. emberiség
A kapitalisták azt mondják, túl sok az ember, és túl hanyagul élnek, ez a probléma. DE ez átverés. Nem a civilizáció fenntarthatatlan, hanem a kapitalizmus. A kapitalizmussal kell leszámolni, és nem az értelmesebb emebreket kell zsarolni, azzal, hogy „ha megváltoztatod az életed, akkor lesz jövő, ha nem, nem lesz”. Mert ez nem igaz. A rendszert kell megváltoztatni, a termelést, az eladást, a fogyasztásra ösztönzést, és nem annak a párszor 10 ezer / millió embernek (Magyarország / Föld) az életét, akik hajlamosak lennének áldozatot is hozni a jövő, illetve a túlélés érdekében.
a fotó illusztráció, s mellesleg egy gyönyörűen rendben tartott strandon készült
A kapitalizmus, a parazita organizmus profin védi magát, és cinizmusra is bőven képes, hiszen korbácsot árusít a reménykedni akaróknak, hogy önmagukat és polgártársaikat ostorozzák, mondván: „miattad nem fenntartható a civilizáció!”. Értsd: önostorozás ahelyett, hogy autógyártó, gyorséttermi, s mindenféle bazi nagy cégek ellen tüntetnén(e)k hetente 3x, világszerte. A kapitalista cégek pedig nevetve nézik végig ezeket a kampányokat, amelyeknek a hullámai, mint szelíd partra vetődő hullámok, épp, hogy csak a lábukat nyaldossák. Lásd hamburgeradó, amiből a végére, mire életbelépett, már csak chips adó lett, és nyilván semmiben nem korlátozta a csorséttermi kaja fogysztását. Csak a jéghegy csúcsát piszkálták meg, és azt is csak látszólag.
Ma, 27 évvel a Critical Mass mozgalom létrejötte után már nemcsak a nagyvárosokban, de a kisvárosokban is az autóforgalom a domináns. Győzött a kapitalizmus. Az autózásról való leszokásnak semmi reális esélye nem tűnik lenni. Sőt, az emberek 99%-a maga védi az autózást, és nevetve mondja, „de hát autó nélkül nem lehet élni!”. A Youtube-on pedig az első videó kategória az „autos and vehicles”. Az autózásról szóló videók vannak legelöl a sorban, miközben olyan kategória, hogy „art”, nincs – mert ha lenne, megelőzné az autózást („ar…” vs „au…”).
Ugyanígy jellemző, hogy Norvégiában, egy évnyi műanyag ellenes kampány mellett, illetve után is, az élelmiszer bolt láncolatokban (pl. KIWI) minden vásárlótól, minden egyes alkalommal megkérdik, hogy kér-e zacskót… nylon zacskót… ÉS az sem valószínű, hogy az „ásványvíz” (multik által palackozott ivóvíz) fogyasztás visszaesett volna egyetlen százaléknyit is, pedig Norvégiában a a csapvíz tiszta és tökéletes, az ásványvizek zöme pedig szénsavmentes, szóval, csapvízzel meglehetősen jól kiváltható lenne… De senki sem a kapitalizmust akarja megállítani, a bazi nagy profit „termelő” cégeket, hanem csak a „tudatos fogyasztók” kis létszámú rétegeit ösztönzik önostorozásra majd önelégültségre, illetve alacsonyabb jövedelmi szintű polgártáraik ostorozására… miközben a közbeszéd csak a probléma felszínéről, a jéghegy csúcsáról zajlik…