microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


    

2013-08-21

magyar vágta – István a zombik királya

Alföldi visszavág


Alföldi Róbert egy interpretáló művész, a politika barátja, aki egy bizonyos hatalmi logika mentén (nemzeti vs. liberális) gyakorlatilag bármit képes feldolgozni – úgy, hogy az a magyar nemzetet olvasó polgároknál idézzen elő pukkadást, a népszabi olvasó polgárok legnagyobb elégedettségére. Általában nem, köszi, nem kérünk az átpolitizált művészetből (amely a hatalom egyik kezéből eszik, miközben a másikba harap), de … az István, a Királyt Alföldi rendezésében kifejezetten izgalmas vállalkozásként tekintettük … ami óriási hiba volt :)

A fantáziátlanságnak és az elvakultságnak fura keverékét látjuk. Megdöbbentő, hogy egy ilyen kult darabot, amely gyakorlatilag magától lemegy a színpadon, és a sztori is magától összeáll, mindössze a brutál paródia szintjén volt képes feldolgozni Alföldi. Az István, a Király egy különleges darab. A '80-as évek elején, a '70-es évek néptánc mozgalmának és a Jézus Krisztus Szupersztár nyomán egyszer csak létrejött ez a különös darab. Pop volt, pop és hatásvadász. Hatásvadász és non-autentikus (amin a zenéket és a tánckoreográfiákat illeti) – mégis működött, mindenkit megmozgatott. Mindenkinek bejött. Volt, aki ezért utálta magát vagy/és a darabot (lásd e sorok írója), és megoldásként megemelte napi Jégkrémbalett adagját, de a darab ettől még nagyon is működött. Szörényi és Bródy valami eredeti dolgot álmodott és zenésített meg. Az ihletettség, az eredetiség, a játszás hamisíthatatlan állapota, amelyben e darab fogant, elvitathatatlan.


elvakult magyarok acsargó arccal üvöltenek, éljenző zombiseregtől támogatva

Mégis, rengeteg ellenérzés volt, több, mint a Flashdance-szel kapcsolatban .) Az idő azonban tovább haladt, és e problematikus de mégis originális Jézus Krisztus Szupersztár „koppintás” kult darabbá avanzsált, miközben (a rendszerváltás utáni politikai szenvedéstörténetünk révén) újabb és újabb rétegek kenődtek fel az eredeti darabra – ami nem használtak neki.

Az utóbbi 10-15 év során valahányszor tévében adták az István, a Királyt, 1 percnél többet képtelenek voltunk megnézni belőle – leszámítva az eredeti filmet, azt egyszer vagy kétszer biztosan megnéztük az idők során, mármint 1990 óta is.

 zombik ... ez ennyi, cardio .)

A probléma természetesen az lett az István, a Királlyal, hogy rárakódott ez a neo-magyar magyarkodás, amitől az egész önmaga patetikus paródiájává silányult. A darab ráadásul több ponton elavult, a szövegek túl ... hogy is mondjuk, meghaladottá váltak, „Árpád népe, hejj” (vagy túlontúl aktuálissá?:)). Egy azonban biztos, az eredeti Szörényi-Bródy szerzemény nem hibáztatható ezért. Sőt. Valahol úttörő volt, a Muzsikás, a Makám és Kolinda mellett (és a debreceni Karikás zenekart is érdemes ide említeni :)) Új zenét csináltak a frissen újra-felfedezett népies alapokon. Új zenét, és egy új darabot. Eredeti darab volt, mint egy Agatha Christie regény – amelyekkel kapcsolatban például a 10 kicsi néger esetén a „néger” kifejezés ma már nem megy át (hálistennek) a rostán, mégis, tudnivaló, hogy a darab teljesen rendben van. Így van ez az István, a Király nacionalizmusával kapcsolatban is. Teljesen rendben van. Eredetileg.

Egy mai nem-nemzeti adaptációra óriási volt (lett volna) az igény. A birodalomépítés, a hatalom cinikus és alantas működése jó témák, ott vannak az eredetiben, és jó alapot képeznek. A díszlet és a látvány egyébként ezt kitűnően fel is dolgozta, a korona alakú állványzat, az állványzaton leledző uralkodó osztály teljesen rendben volt.

 az uralkodó osztály - a hatalom ábrázolása tök rendben volt ...

A probléma csupán az, hogy Alföldi nem elégedett meg a darab előadásával, hanem egy aktuálpolitikai állításhoz használta fel. Ez persze még midig lehetne tök-oké, hiszen minden előadás politikus is egyben, hiszen az aktuális valóságra reagál. Alföldi politikai állítása azonban mérhetetlenül egyszerű, és erre az egész darab, úgy ahogy van, ráment. Alföldi állítása annyi, hogy a magyarok tapló parasztok, elvakult barmok, akik fanatikus, görcsbe rándult arccal üvöltöznek, miközben a zombi kartáncosaik éljeneznek. Ez azért eléggé gáz ... mondhatni ciki.

 

A zenét kb. 1.6x-os sebességgel nyomták, paródia üzemmódban, a színészi játék, lásd az RTL tévésztárját, Stohl Andrást, egyszerűen elképesztő: faarcú elvakult bunkó magyarokat alakítottak, akik üvöltözve énekelnek a zombi népnek. Nem mutatta meg azt, amitől ez a darab annyira nagy, annyira komoly részévé vált a kultúránknak. Plusz, nem hántotta le róla azokat a rétegeket, amelyek időközben rárakódtak, és nézhetetlenné tették ... Ehelyett nekirontott, hogy ebben a kiszolgáltatott állapotában (a keletkezése után 30 évvel) porig alázza, és ellenséges népünnepélyt rendezzen ebből a rítusból. Mindezt azért, hogy ismét létrehozzon egy törésvonalat bal/jobb alapon. Nemzeti/liberális alapon. A kultúrának ezzel totál ellentétes a küldetése, csak szólunk. A polgárpukkasztás, úgy, hogy csak a jobboldali polgárok pukkadnak, s úgy, hogy hatalmi elit támogatását élvezi, nem ér. Progresszívnak nevezni pedig végképp nem lehet. Ez nem avantgárd, hanem szimpla politikai hadviselés. Ronda látvány ...

leigázott pogány hadsereg tarkóra tett kézzel - nagyon profi kép, ez is bizonyítja, hogy a darab össze akart állni ...

Mind Szörényiék darabja, mind az Alföldi által ellenséges tűzzel megcélzott jobboldali rétegek többet érdemeltek volna, alapvetően más bánásmódot. Ne feledjük, Szörényiék éppenséggel tök progresszív darabot írtak, amely nem egy szent és egy király imádatáról szól, hanem éppen ellenkezőleg, az az állítás a darabban, hogy István gyakorlatilag egy gyilkos, egy despota, ha úgy vesszük, aki a hatalomért feláldozta azt, ami magyar, és nemzetközi- illetve német és globális keresztény befolyás alá helyezte az országot. Azok a híressé vált sorok, hogy „felkelt a mi napunk, István a mi urunk” (amelyek nyilvánvalóan magukon viselik a Süsü a Sárkány ihlető hatását :))) nemcsak ma „viccesek” (enyhén szólva), hanem eredetileg is ironikusnak voltak szánva. Ez volt lényeg. Azóta ez a dolog elszállt, ma már szent korona kultusz van, magyarkodás, meg minden, az eredeti rockoperából pedig emlékműsor lett.

 

Itt jöhetett volna be Alföldi a képbe, hogy visszazökkentse az eredeti helyükre a dolgokat. A díszlet terén erre történt próbálkozás, tényleg teljesen rendben volt, és a jelmez is tök profi. Hovatovább még a hatalom megjelenítése is tök profi – és ebben már Alföldi is benne van. Ott volt a kezében egy jó darab, amelynek egy újratisztázott előadása már szinte össze is állt – de ő megnyomta a piros gombot, és politikai muníciót gyártott belőle a jobboldaliak ellen, illetve a társadalom megosztása és az ennek nyomán létrejövő politikai profit érdekében. Szuper ... tényleg ... egy okkal több, hogy (ha tehetjük) továbbra se nagyon nézzünk se Alföldit, se tévét ...

-jepe-
2013-08-21

Címkék: Alföldi, István a Király, rtl