nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


::: urban / enviro -> városkoncepció, öko, környezet
    

2017-12-14

tömeges migráció – a turizmus megette Budapestet

a szabadjára engedett kapitalizmus... teszi a dolgát

Egy globálisan alkalmazott érvelési rendszer keretein belül vitatkozunk a turizmusról, évek óta, amelyben ha valakinek problémája van a turizmussal, akkor emberek szabadságjogát, és az általános emberi egyenlőség elvét sérti, és ezért „intoleráns”, „antiliberális” címkét sütnek rá. Így végül csendben nézzük, miként változik a város, s változik az életünk a városban, ami egykor a miénk volt.


ezen a téren egy-két éve még karácsonyfákat árultak a helyieknek

Ha valaki azt mondja, a turizmus jelensége bonyolult és komplex, maximálisan igaza van. Elvégre nem a turisták rohanják le a várost, özönlik el az utcáinkat, tereinket, nem említve a boltokat és éttermeket, kávézókat, nyáron teraszokat, amelyek 90%-a már nem helyieknek való árfekvésű.

Mármint nem úgy kezdődött, hogy a turisták elkezdték lerohanni Budapestet (Prágát, Barcelonát, vagy mondjuk, Velencét), hanem úgy, hogy az adott városok vezetése elkezdett üzletemberek módján gondolkodni csomó mindenről. Például a közös terekről. Közös tereinkről. A vendéglátóiparról. A budapestiek kedvenc helyeiről, a budapestiek életstílusáról – és rájöttek, hogy ez szuperül eladható.

 

áció, záció, globalizáció!

Kedvenc csarnokunk, a piac, ahova jártunk, és próbálunk járni még ma is, hamarabb esett áldozatul a városvezetésnek, mint a turistáknak. Természetesen nem tarlós István találta ezt sem ki, és nem is Demszky Gábor, akit a befektetők egyike, egy bevásárlóközpont felavatásán nyilvánosan megdicsért, hogy „olyan polgármester, aki üzletemberként gondolkodik”. Nem ők találták ki. Ők csak végrehajtóként vettek részt, illetve, ami Tarlóst illeti, vesz ma is részt. A jelenség, amivel ma szemben találjuk magunkat, ugyanabból a tojásból kelt ki, mint minden más is, a mi kis szabadjára engedett „kapitalizmusunkban” – ami nem a miénk, ezért van idézőjelben. A jelenség neve globalizáció, és annál durvábban fejti ki a hatását egy-egy területen, minél kevésbé védik ott az emberek, a helyiek életminőségét és érdekeit.


normálisan kb. ilyen lehetne egy tér... (több emberrel)
de csak percekre ilyen egy egész év során

A pusztító turizmus is ott és akkor kezdődött, amikor a kapitalizmust szabadjára engedték nálunk. Lehetett volna kevésbé szabadjára engedni, akkor most NEM pontosan ez lenne a szitu. Bár a szabadjára engedés nem ma történt, és nem is ebben az évtizedben, ez nem jelenti azt, hogy akár csak az elmúlt 3 évben is ne lehetett volna komolyan és hathatósan fellépni ellene, illetve elkezdeni védekezni. Prágában például már évek óta védekeznek. Védik a polgáraikat. Nálunk a polgárok próbálják védeni magukat – lásd a "sörbiciklik" kitiltását néhány belvárosi kerületből.

A turizmus ott kezdődött, hogy az üzletemberek – beleértve saját gazdag üzletember barátainkat – elkezdték a saját brand-jüknek tekinteni Budapestet. Mert mondjuk csináltak egy „romkocsmát”, a helyieknek. Illetve a helyiekből. Amire úgy szokás tekinteni, hogy hozzájárultak a kultúrához. Aztán, mivel a brand az övék, elkezdték árusítani a várost is fröccsök és üdítőitalok mellett. Értéknövelt vendéglátóipari szolgáltatás.

És ezzel létrejött a külföldi közönség, mint üzleti tényező. Egy vidéki kocsmában vagy egy tradicionális angol pub-ban ténylegesen egy közösséget szolgálnak ki („látnak el”, mint a néhai Ellátó-ban), velük együtt létezik szimbiózisban. A globalizált helyzetben viszont a kocsmakapukat kitárták az egész világ felé. Ami azt jelenti, hogy megemelkednek az árak, és a helyi fizető közönség elmaradását hype-olással, külföldiek odavonzásával kompenzálják, ami persze jobb biznisz, mint a helyiek „ellátása”, így a folyamat hamar felturbósodik.

Ami pedig a fővámtéri csarnokot illeti, amikor a turizmus még lárva állapotban leledzett és hagyományos turizmus volt – azaz, amikor még hozzáadott az életünkhöz, és nem elvett belőle, amikor emberi léptékű turizmus volt, és nem tömeg-turizmus rajokkal, csapatokkal, h*rdákkal – a helyi vezetés már akkor 10es-re tekerte fel a kereskedelmiség hőfokszabályzóját a csarnokban, kiárusítva a tágas teret, amely lehetővé tette az emberhez méltó körülményeket ételvásárlás közben, és reklám installációkkal, reklám-butikokkal töltötte fel, plusz, „turista” heteket rendeztek, bár azok célja elvileg a magyarok utazásra csábítása volt. Szóval, amit ma látunk, az nem a turisták műve. A helyi üzletembereké, politikusoké, tisztségviselőké. Azoké, akik megélnek a piac kiárusításából. Tipikus magyar dolog, báj dö wéj, egy Rejtő regénybe kívánkozik: a magyarok még a piacot is kiárusítják.

a piac, ahol helyiek szoktak (volt) élelmiszert vásárolni,
ma már inkább egy shoping mall, turisztoknak

áció, ráció, migráció!

A millió turista, akik rajokban özönlenek, ellepik az utcákat, s kisajátítják a helyeinket – úgy, ahogyan egykor az elefántcsont termékeket vásárlók hozzájárultak az elefántok megöléséhez, kereslettel – gyakorlatilag „idegen”, tehát nem organikus részei a város életének, ez a jelenség pedig úgy, ahogy van, „disruptive”, felborítja az élet normális, hagyományos menetét, és lehetetlenné teszi.

Normálisan, a tereinken sétálnunk kellene, és ücsörögnünk. Az utcáinkon sétálni. Jönni-menni. Találkozni, dumcsizni. Mármost, ha ide, a helyiek helyére, illetve közé, beöntenek pár tízezer shoppingoló turistát, az egész város egy shopping mall-lá változik, és ennyi.

A turisták, akik „ezt teszik a városunkkal”, ugyanolyan fogyasztók, mint mi. Az ő pénzük, az ő fizetésük / zsebpénzük értéke lehetővé teszi a számukra, hogy itt éljék ki magukat, évente egyszer-kétszer. Akárhányszor. A magyarok is ezt teszik. Máshol. Vagy tették, ameddig volt még pénzük, és volt hova menniük. A jelenség teljességgel természetes, bár nem normális. Mindenki fogyasztó. Mindenki turista. A spanyolok, akik áldozatai annak, hogy Barcelona többé nem város, hanem shopping mall / festival area, itt ugyanazt teszik, amit a turisták az ő városukkal tettek. Szemrebbenés nélkül.

A globalizáció magával hozta a tömeges migrációt – ma tízezrek élnek Budapest belvárosában, akik turisták. Tízezrek ott, ahol plusz 1000 ember is éreztetné negatív hatását, ha arról volna szó (mondjuk beköltözne ezer szélsőjobbos orosz… vagy amerikai, vagy német). Turisták tízezrei élnek Budapest belvárosában (minden turista a belvárosban van), s tömegük abszolút összemérhető az ugyanitt lakó helyiekével. A kávézókban, drágább boltokban pedig konkrétan ők vannak többségben.

Mit tett Magyarországgal az a pár ezer befogadott menekült? Miközben a kormány és a sajtó egyik fele rájuk mutogat, egy egész város esett áldozatául a tömeges turizmus és a szabadjára engedett kereskedelmiség pusztító jelenségének, és megkezdődött a budapestiek tömeges kilakoltatása.

 

áció, káció, dzsentrifikáció!

A dzsentrifikáció az a folyamat, amikor felmegy az ingatlanok ára a belvárosban, és ezzel párhuzamosan felmegy mindennek az ára. És ezzel párhuzamosan azok, akik a belvárosban éltek, kikötöznek onnan. Migráció ez is, kiáramlás, lakóhely-elhagyás, egy pusztító jelenség hatására.

A dzsentrifikációval kapcsolatban is, persze, vannak illúziók, illetve ideológiák (propaganda igazságok). Például ilyenkor egy-egy tehetősebb réteg „első fecskeként” (early bird) átvándorol egy olcsóbb negyedbe, nálunk ez a 8-ker, és onnantól kezdve ahelyett, hogy elítélné, ami történik, inkább arról beszél, hogy ő megtalálta a számítását az olcsóbb árfekvésű, még mindig budapesti hangulatú szomszédságban (közben esetleg van egy lakása, amit a belvárosban kiad). Az illúzió mindenesetre ott tér el a valóságtól, hogy a dzsentrifikáció nem áll meg, és többé soha semmi nem lesz az, ami előtte. Másrészt, ha tehetősebb barátaink kiköltöznek a 8. kerületbe, valószínű, hogy a turisták oda is utánuk mennek, helyesebben: utánunk jönnek – mert mindenkinek költöznie kell egy idő után, így vagy, úgy, vagy kiadva a régi belvárosi lakást, vagy eladva.

Nincs megállás. A turisták, akárhova megyünk, követnek minket, embereket. Mert nem egyszerűen Budapestet akarják, hanem a mi életünkbe akarnak belelépni, a mi életünket akarják kipróbálni, majd eldobni használat után, hogy „ja, ez tök olcsó volt, LIKE”. Akárhova megyünk, jönnek utánunk :) A Váci utca nem volt elég nekik :) Semmi sem elég. A valódi budapestiek életét akarják élni. A valódi budapestiek helyett. Azaz, üzletember társaink ezt kínálják nekik megvételre folyton, akárhova megyünk. Ez szerepel a kínálatukban: Come to Budapest! Élj egy budapesti bőrében, ott, ahogy a budapestiek élnek, úgy, ahogyan a budapestiek éltek, edd, amit ők ettek, idd azt, amit ők ittak, élj egy budapesti bőrében, amíg ő meghúzza magát valahol a külvárosban.

Tarlós István közölte 2014-ben, hogy a turizmust akarja fejleszteni, az lesz a fő profilja Budapestnek. Nos, köszönjük. Az elmúlt 8 év már megtette a hatását. A turizmus már megette Budapestet. S a folyamat itt persze nem áll meg…

 

-jepe-
2017-12-14

Címkék: turizmus, laissez-faire tourism, Budapest