A Csontember
The Bone Collector (1999)
A horrorfilmek mindig mások, mint az összes többi film, másképpen vannak kialakítva, és másképpen is működnek, nézzük meg hát közelebbről, milyen „lényre” bukkantunk a Csontember személyében.
Denzel Washington és Angelina Jolie, na és egy sorozatgyilkos, aki csontokat gyűjt, ezek az alapparaméterek. Ezen elemek valamelyike fog ránk hatni, amikor rendes esti szórakozásunk kellékeként szerződtetjük ezt a filmet. 
A remek színésznőt most nem egy igazi filmben láthatjuk, hanem egy horrorban, és talán érdekel minket, hogy hogyan állja meg a helyét. Denzel Washington, (Rhyme) a film elején lebénul, (ez már a trailer-ből kiderül) így teljesen tiszta sor, ki lőheti le a gyilkost a film végén. A horrorfilmeknek mindig van egy speckó vonzereje, cápa, kampó, krokodil, satöbbi, a Bone Collector a csontot dobta be, tehát statisztikailag vagy a csontok, vagy Jolie vagy esetleg Washington vonzhat minket a nézőtérre. 

A film egyetlen jó jelenete az, amikor Angelina Jolie és a pasija felébrednek, a földön levetett pisztolytáska, itt azt gondoljuk, hogy egy gengszterrel feküdt le. Pár másodperc, és megnyugszunk, hogy egy rendőr, aztán Angelina Jolie felöltözik, és kiderül, hogy ő a rendőr. Az események innentől eléggé vegyes érzelmeket váltanak ki belőlünk, de ott van Angelina Jolie, hogy helyettünk is, és a nevünkben is irtózzon a látványtól. A látvány nem más, mint brutálisan, illetve bestiálisan meggyilkolt emberek maradványai, ami persze kiegészül azzal, hogy látjuk magát a gyilkosságot is. Szerencsére összesen csak 2-3 ilyen történik az egész film alatt, sőt, inkább csak kettő. A taxisként működő sorozatgyilkos fel-felvesz valakit, majd rémálomszerűen meggyilkolja. Forró gőz lemarja egy üzletasszony húsát, patkányok megesznek egy félholt diákfiút, lényegében ezeket kínálja nekünk ez a film. 
Amúgy, mint a legtöbb átlag-horrorfilm, ez is csupa átlagos, szinte tévéjáték szerű jelenettel van kitöltve. Az ilyen lazító részeket is teljes érdeklődéssel nézzük, hiszen a film már bizonyított, hogy mire képes, így türelmesen várunk félórát a következő áldozatra, és nem panaszkodunk a silány minőségre. 
A minőség kényes kérdés horrorfilmek esetén, a Még mindig Tudom, mit tettél például egész jó tűrhető, mert arról az egyetemes érzésről van szó, hogy egy diáklánynak rossz napja van, sőt, egy egész sorozat rossz napot kapott ki, ezért szomorú, és legszívesebben valahol máshol lenne, vagy valaki más bőrében, hajójában evezne. A Blair Witch Project filmművészeti teljesítmény, a Szörny pedig egyszerűen egy humoros darab. 

A tavalyi Mira Sorvino-s, csótányos film, a Mimic, a Júdás Faj már nem illik ebbe a sorba igazán, mert "csak" egy sima nagyvárosi félelmet nagyít fel, a csótány-fóbiát. Persze egy horror lehet ilyen egyszerű is, a 70-es évek Posszeidon Katasztrófája is csak úgy jött létre, hogy a forgatókönyvíró hajóutazáson vett részt, és volt egy kisebb vihar, és elképzelte, mi lenne, ha. Ilyen tekintetben a Csontember is egy "mi lenne, ha" katasztrófafilm, mi lenne, ha NY utcáin egy őrült taxis ilyet csinálna, és nem tudnád kinyitni a taxi ajtaját, és nem lenne nálad egy pisztoly, hogy megvédd magad. 
 
 INTERCOM  

Denzel Washington és Angelina Jolie (Rhyme és Amelia)
Katasztrófafilm, ami szintén egy nagyvárosi fóbián alapul. Persze, ez csak a váz, amire a film épül. De ne képzeljünk el egy John Malkovich szerű (mint a Célkeresztben-ben) őrültet, aki idejét nem kímélve taxizik a városban, és napi 4-5 embert meggyilkol, és közben vadul üldözik. És ne is olyat képzeljünk el, amit az Eltűntnek Nyilvánítva (The Vanishing) c. filmben láttunk, amikor Sandra Bullock-ot fényes nappal elrabolták és elásták. Borzasztó rossz film volt, pedig valahol minőséget képviselt, csak az ember a moziba szórakozni jár, nem iszonyodni. A mi sorozatgyilkosunk szerény, és jellegtelen. Ráadásul folyamatosan maszkot visel, annak ellenére, hogy nem túszszedő. Miért kell ez a maszk? Azért, hogy gyanakodjunk, ki a gyilkos. De ha gyanakodnunk kell, akkor csak valaki olyan lehet, akit a filmben már bemutattak, de Denzel Washingtonon és Angelina Jolie-n és a rosszfej főnökükön kívül alig ismerünk valakit. 
Az ilyen filmek általában úgy jönnek létre, hogy kitalálnak valami nagyon durvát, mondván, hogy "ha ez kel nektek, hát legyen!" , és a box-office mutatók azt mutatják, hogy kell nekünk a horror. A Csontember csak az USA-ban behozta a maga 66 millióját, ami a költségvetéséhez képest plusz 18 millió. Szóval kitalálnak egy nagyon durvát, és azt elkezdik finomítani, hogy eladható forgatókönyv legyen belőle. És akkor agyon finomítják, bonyolítják, és az eredeti durva ötletből már csak az alapok jelennek meg a vásznon, hálistennek. Kell, néhány húzójelenet, de azt – ami a nézőket illeti – túl lehet élni, és van egy csomó töltelék. 
Rhyme és az ápolónője .. Queen Latifah - remek pop énekesnő
A jó horrorfilmeknél a töltelék az, ami élvezetes, és a horror csak a háttér, ami ezt élvezetessé teszi. A Csontemberben ez a töltelék úgy néz ki, hogy Angelina (Amelia) nyomrögzítő, és annyira ügyes, hogy őt küldik be előre mindig a gyilkosságok helyszínére, hogy izguljunk. Denzel annyira le van bénulva, hogy csak a fejét és az egyik ujját tudja használni, így telefonon beszélget Angelinával az egy-két akció során. Az idő fennmaradó többi részében pedig azt látjuk, ahogy Denzel lázasan töri a fejét, hogy összerakja a nyomokat, amik szerencsére direkt úgy vannak megkomponálva, mint egy rejtjeles üzenet. Vagyis Denzel Washington asszociációs játékot űz, és öt percek alatt találja ki, hol lesz a következő gyilkosság helyszíne, Jolie pedig a helyszínen fotózza a nyomokat, amiket a gyilkos direkt nekik készített oda, (szinte bárki képes lenne Angelina Jolie munkakörének betöltésére). Már csak az a kérdés, hogy a gyilkos vajon Angelina-t akarja-e a film végén megölni, vagy Denzel-t? És persze kérdés az is, hogy Angelina Jolie és Denzel Washington összejönnek-e? Ha összejönnek, Angelina nemcsak a nyomrögzítés terén, hanem a (hendikepes) férfiak terén is specialista, lásd Szeress, ha Tudsz !, ahol az AIDS-es fiúra indul be nagyon. Eléggé alacsony színvonalú filmről van tehát szó, de van két jó tulajdonsága. Egyik, hogy az áldozatok közt csak egy nő szerepel. A másik pedig az, hogy a gyilkos egyáltalán nem is gyűjti a csontokat, sőt, csontról, mint olyanról is csak futólag esik szó. 

-in-

 

oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22