Katasztrófafilm, ami szintén egy nagyvárosi fóbián alapul. Persze, ez csak a váz, amire a film épül. De ne képzeljünk el egy John Malkovich szerű (mint a Célkeresztben-ben) őrültet, aki idejét nem kímélve taxizik a városban, és napi 4-5 embert meggyilkol, és közben vadul üldözik. És ne is olyat képzeljünk el, amit az Eltűntnek Nyilvánítva (The Vanishing) c. filmben láttunk, amikor Sandra Bullock-ot fényes nappal elrabolták és elásták. Borzasztó rossz film volt, pedig valahol minőséget képviselt, csak az ember a moziba szórakozni jár, nem iszonyodni. A mi sorozatgyilkosunk szerény, és jellegtelen. Ráadásul folyamatosan maszkot visel, annak ellenére, hogy nem túszszedő. Miért kell ez a maszk? Azért, hogy gyanakodjunk, ki a gyilkos. De ha gyanakodnunk kell, akkor csak valaki olyan lehet, akit a filmben már bemutattak, de Denzel Washingtonon és Angelina Jolie-n és a rosszfej főnökükön kívül alig ismerünk valakit. 
Az ilyen filmek általában úgy jönnek létre, hogy kitalálnak valami nagyon durvát, mondván, hogy "ha ez kel nektek, hát legyen!" , és a box-office mutatók azt mutatják, hogy kell nekünk a horror. A Csontember csak az USA-ban behozta a maga 66 millióját, ami a költségvetéséhez képest plusz 18 millió. Szóval kitalálnak egy nagyon durvát, és azt elkezdik finomítani, hogy eladható forgatókönyv legyen belőle. És akkor agyon finomítják, bonyolítják, és az eredeti durva ötletből már csak az alapok jelennek meg a vásznon, hálistennek. Kell, néhány húzójelenet, de azt – ami a nézőket illeti – túl lehet élni, és van egy csomó töltelék. 

A jó horrorfilmeknél a töltelék az, ami élvezetes, és a horror csak a háttér, ami ezt élvezetessé teszi. A Csontemberben ez a töltelék úgy néz ki, hogy Angelina (Amelia) nyomrögzítő, és annyira ügyes, hogy őt küldik be előre mindig a gyilkosságok helyszínére, hogy izguljunk. Denzel annyira le van bénulva, hogy csak a fejét és az egyik ujját tudja használni, így telefonon beszélget Angelinával az egy-két akció során. Az idő fennmaradó többi részében pedig azt látjuk, ahogy Denzel lázasan töri a fejét, hogy összerakja a nyomokat, amik szerencsére direkt úgy vannak megkomponálva, mint egy rejtjeles üzenet. Vagyis Denzel Washington asszociációs játékot űz, és öt percek alatt találja ki, hol lesz a következő gyilkosság helyszíne, Jolie pedig a helyszínen fotózza a nyomokat, amiket a gyilkos direkt nekik készített oda, (szinte bárki képes lenne Angelina Jolie munkakörének betöltésére). Már csak az a kérdés, hogy a gyilkos vajon Angelina-t akarja-e a film végén megölni, vagy Denzel-t? És persze kérdés az is, hogy Angelina Jolie és Denzel Washington összejönnek-e? Ha összejönnek, Angelina nemcsak a nyomrögzítés terén, hanem a (hendikepes) férfiak terén is specialista, lásd Szeress, ha Tudsz !, ahol az AIDS-es fiúra indul be nagyon. Eléggé alacsony színvonalú filmről van tehát szó, de van két jó tulajdonsága. Egyik, hogy az áldozatok közt csak egy nő szerepel. A másik pedig az, hogy a gyilkos egyáltalán nem is gyűjti a csontokat, sőt, csontról, mint olyanról is csak futólag esik szó.