![]() | |
|
|
|
|
| cspv home | film_info | friss cikkek | hírek | kult | mozi mûsor | tv mûsor | videók | HSZ | |
|
|
|
2000-11-30 2000-11-30 Vakvagányok 2001 A szemle egyik kellemes meglepetése mindenképp a Vakvagányok volt, különösen talán azért, mert a trailer alapján ettÅ‘l a filmtÅ‘l lehetett a legkevesebbet várni. A trailerbÅ‘l megtudjuk, hogy Csiszár JenÅ‘, mint lecsúszott rockker, rockoperát készÃt vak fiatalok számára. És látunk bejátszásokat is az elÅ‘adásból is, és csak arra lehet gondolni, hogy itt bizony rendesen meg leszünk küldve egy hiper-csöpögÅ‘s történettel, és mire a film elkezdÅ‘dött már teljesen át voltunk itatva Vakvagányok ellenességgel.
Ekkor jött azonban a váratlan fordulat, a film eleje, azon belül pedig Csiszár JenÅ‘, alias Ede, akinek hosszú haja volt, és nagyon lelassultan beszélt, egy az egyben Ross-t utánozva a Jóbarátokból. Üde szÃnfolt lett ez az Ede-vonal, és valójában a film teljes hosszában uralkodott, és végül, mindenki legnagyobb meglepetésére azt lehetett mondani, hogy "de hiszen ez egy tök jó film volt". ------------------------------------------------------ Ahogyan erre egyik riportalanya, Nagy Kriszta remekül rá is mutatott, Csiszár JenÅ‘ riporternek eléggé kevés, ráadásul látta azt a Howard Stern-rÅ‘l szóló filmet, és a fejébe vette, hogy Å‘ maga lesz a hazai média fÅ‘bunkója, és noha még ki-kilátszik a lóláb, látszik a tojáshéj, látszik az iskolás igyekezet, hogy hasonlÃtson a példaképére, elÅ‘bb utóbb nyilván összejön neki, és teljes bunkóvá válik. Addig is azonban elmondhatjuk, hogy volt egy remek mozzanat a pályájában, az, hogy ezt a filmet elvállalta. Persze, a sors iróniája, hogy TÃmár Péter rendezÅ‘nek nyilván nem jutott volna eszébe Å‘t alkalmazni, ha nem Å‘ lenne a "legbunkóbb magyar csávó" cÃm várományosa, és az is biztos, hogy a film Csiszár miatt sikerült ilyen jól, de ezzel együtt vegyük észre, hogy a filmben, Csiszárban egy milligramm bunkóság nincs, ami nyilván ellentétes az eredeti rendezÅ‘i szándékkal, de magával a szándékolt csiszár-karrierrel is. A nézÅ‘k azonban, mint a nevetÅ‘ harmadik, jól járnak, mert az elmúlt x darab év legjobb, illetve legcool-abb férfikarakterét láthattuk a Csiszár-TÃmár páros gondozásában. TÃmár Péter részérÅ‘l ez a film egyfajta misszióként merült fel egy pár évvel ezelÅ‘tti szembalesete utórezgéseként. A film úgy tűnik, mintha egy "ügy lenne", csak az nem világos, hogy valójában milyen ügy? Az lenne esetleg a helyzet, hogy a vakok sorsát eddig elhanyagoltuk volna hazánkban, és most ennek a filmnek a segÃtségével sikerülne az emberek figyelmét felkelteni, és ezáltal a vakok életminÅ‘ségén javÃtani? Vagy inkább úgy néz ki a dolog, hogy a reklámfilm iparban veterán Az ötlet tényleg nagyon frappáns, le a kalappal, és frappánson egyben azt is értjük, hogy nagyon jól eladható. Az eladhatóság, ne feledjük, egyáltalán nem egy rossz paraméter egy film esetében, és semmiféle negatÃvumot nem lehet benne látni, sÅ‘t ellenkezÅ‘leg. A magyar filmek, idén, úgy tűnik, rájöttek, hogy abszolút elsÅ‘ helyre kell, hogy befussanak. Az, hogy a közönség megnéz 15 magyar filmet, melyek közül az egyik a "mi filmünk", nem elfogadható a magyar producereknek. Azt a filmet keresik, de nagyon erÅ‘sen és agresszÃvan, amelyik a lista élén van, melyet azok is megnéznek, akik egy évben egyetlen darab magyar filmet akarnak csak megnézni. ezért támadnak a magyar filmek egyre durvábban, amire a Vakvagányok pozitÃv, de például a Nexxt egy szánalmas példa. Disszonancia egyedül ott keletkezik, a film végén, amikor a feliratok nem úgy szólnak, hogy "munkatársak:", hanem hogy "munkatársaim voltak:". Plusz, a legeslegvégén, mint valami nyomtatványon, a nyomtatott TÃmár Péter felirat felett egy valódi TÃmár Péter szignót, mintegy autógrammot találhatunk, amely valószÃnűleg az utóbbi évek egyik legcsöpögÅ‘sebb gesztusának számÃt, de végülis nem ez a lényeg. Lényeg, hogy egy jó filmet láttunk, ami azért lett jó, mert nagyon is lazán volt megrendezve. ValószÃnűleg az eddigi legjobb TÃmár Péter film, sÅ‘t, azt is lehet mondani, hogy ez a film az összes eddigi filmjéhez képest egy új dolog, talán egy filmes felnÅ‘ttkor kezdete. A történet egyszerűen zseniális. Persze nem az alapötlet miatt, hanem azért, mert szinte elképesztÅ‘ módon "humoros" a film. Az, ami bunkóság kellett volna, hogy legyen Csiszár részérÅ‘l, mint vÃzbÅ‘l bor, szÃntiszta humorrá változott, köszönhetÅ‘en például annak, hogy Csiszár JenÅ‘ nem mindig volt bunkó, és az is lehet, hogy valójában még mindig nem sikerült azzá változnia. Ezek a "bunkó" humorok azonban a film csúcspontjait jelentik, mert nem kezelik a vakokat más emberekként, illetve nincs sajnálat a film hangvételében, és ez nagyon-nagyon jó dolog. Ráadásul tényleg jó humorok, egyszerűek és természetesek, és gyakran a székek közé is le lehet zuhanni egy-egy Csiszár beszólástól.
Hasonlóan jó Bozsik Yvette mint szÃnésznÅ‘, és hasonlóan remek választás is Imola szerepére. A film elviekben egy sima "tolerancia-film" (bár hangsúlyozzuk, hogy még csak nem is értjük, hogy miért kellene toleránsnak lenni a vakokkal, mármint, hogy miért ne lennénk azok eleve), amely során a bunkó és felszÃnes csávóból vak-barát ember válik. Ez a primitÃv váz népesült be remek humorokkal, és egészen jó kis jelenetekkel, az Ãró-rendezÅ‘ és a szÃnészek remek közös munkája révén. Bozsik Yvette is nagyon jó hangulatú jelenetek forrása, például, amikor az elÅ‘adáson odasétál egy szundikáló nézÅ‘höz, és megveregeti a vállát, akkor olyan, mint Móni a Jóbarátokban, nem hiszünk a szemünknek, annyira humoros.
Nagyon jó volt Matatek Judit alakÃtása is, Å‘ végig nagyon sötét, oldalt is szigetelt gleccser-szemüveget viselt, és a nézÅ‘ egybÅ‘l arra gondolt, hogy ez ám a szÃnészi empátia, Matatek Judit nyÃlván úgy látta fair-nek vak lányt játszani, ha közben tényleg nem lát semmit. Ez a motÃvum szintén rokonszenves volt, mert látszott, hogy a film nem látványosságként kezeli a vakokat, hanem komolyan közeledik feléjük. A látszat azonban nagyot csalt, és a végén kiderült, hogy Matatek Judit az életben is vak, és ezt azért tényleg nehéz volt megemészteni. Fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy vannak a vak szereplÅ‘k, és a három fÅ‘szereplÅ‘, akik nem vakok, a Csiszár, Bozsik , Matatek hármas, de ezt gondoltam, és Ãgy, utólag direkt örülök is neki. Szép munka volt, hiszen Ãgy nem is egy vak lányt játszott el, hanem egy fiatal szÃnésznÅ‘t, aki egy vak lányt játszik el. A film olyan volt, mint egy Å‘szinteségi lórúgás, annyira nyÃlt és egyszerű hangneme volt, annyira finoman illetve nyersen pakolta a vászonra az életbÅ‘l vett jeleneteket, annyira sokkoló volt néha, (például egy 8 éves kisfiút látni), néha pedig annyira pozitÃv töltésű, hogy az ember körülbelül egy centivel a föld felett hagyta el végül a nézÅ‘teret. És ha már itt tartunk tegyük fel, hogy ez az aláÃrás, ez a szignó dolog (végülis az egyetlen, ami rossz a filmben) csak azt volt hivatott megerÅ‘sÃteni TÃmár Péter részérÅ‘l, hogy tényleg komolyan gondolta ezt a filmet, illetve, hogy tényleg szereti ezeket az embereket, (például a legjobb mellékszereplÅ‘t, Béluskát). De akkor is azt javasoljuk, hogy többet ezt ne tegye, mert a közönség minden filmre úgy megy be, hogy komoly, ez az alapjárat, ez a kiindulás. -zé- BUDAPEST FILM
|
|
|