Tényleg majdnem semmi, két órán keresztül. A kezdő képek már rögtön keveset sejtetők, minden felvezetés, vagy történeti visszautalás nélkül azt látjuk, hogy a két főszereplő esküvőre készül. Aztán össze is házasodnak, és eddig még mindig nulla a feszültség-faktor a vásznon.



A Bellát játsszó Kristen Stewart láthatóan nem kapott rendes rendezői utasításokat, ezért nem nagyon tudja, milyen érzelmi folyamatokat kellene eljátszania – így jobb híján csak ide-oda mozgatja a fejét, és kissé mereven néz. Az oltár felé tartó röpke úton úgy tűnik, zavarja valami (izgul? vagy alig várja, hogy az Edward nevű vámpír vőlegénye már férjeként halhatatlanná tegye? vagy szomorú, mert véget ért a középiskolás kora? - nem derül ki), csak annyit érzékelünk, hogy a ceremónia előtt hirtelen feloldódik kissé (amikor meglátja Edward-ot, természetesen..).

------------------------------------------------------

Ne feledjük el, hogy ez a film csak az első fele a Hajnalhasadás c. könyv feldolgozásának, ami azt is jelenti, hogy el kell húzni a könyv felének cselekményét, hogy kitöltsön egy külön filmet, plusz valahogy úgy kell lezárni, hogy a nézők ne legyenek idegesek attól, hogy csak egy év múlva “kapják meg” a végkifejletet. Itt egyik elemre sem figyeltek különösebben, úgy néz ki, mintha az lett volna az alapkoncepció, hogy minden különösebb hozzáadott gondolat nélkül, csak úgy, egy-az-egyben vigyék filmvászonra a történetet, abból baj nem lehet. Ahelyett, hogy egy feszesebb másfél órát forgattak volna le (itt a semmittevő és unalmas nászút rész kb. egy fél óra), két órára nyújtották a két mondatban leírható történetet.



Értjük, hogy a tinilányok (akik a fő Alkonyat-szakértők és nézők) romantikusak, és élvezik, ahogy kedvenc főhőseik összeházasodnak, nászútra mennek, és egy gyönyörű szigeten töltik a napjaikat, de utoljára 80-as években a Kék Lagúna c. filmnek volt ennyi a cselekménye. Az, hogy Bella és Edward hosszú jeleneteken keresztül sakkozik, vagy fürdik, vagy ébred, nem lehet komolyan vehető dramaturgiai elem. Ráadásul a két fiatal színészen is látszik, hogy nem tudják, mit várnak tőlük (no rendezés), ezért “improvizálnak”, vagyis saját ötleteik alapján oldják meg a jeleneteket (Robert Pattinson igyekszik folyton komolyan nézni, majd egy idő után aggódóan).

Bár az első Alkonyat-filmet kifejezetten bírtuk, és később is még felvillant egy-két pozitív elem, ez a film súlyos mélységbe húzza le a sorozatot. Nincs semmi valódi izgalom: az nem az, hogy Kristen Stewart egyre csontsoványabban és sápadtabban várja a születendő vámpír-ember gyerekét, és a vérfarkasos Jacob-vonal sem hozza lázba a nézőket, még akkor sem, amikor a farkas-csapatával szemben Bella őrzésére szánja el magát. Lehet, hogy a könyvben ezek érdekes/izgalmas részek, de itt kipipálandó jelenetek lettek belőlük, ami miatt úgy néz ki egy elvileg feszültségteli jelenet, hogy farkasok vicsorognak egymásra (miközben az angolra lefordított hangjukat is halljuk), vagy a Jacob nevű (farkas) karakter -emberi formában- elszántan álldogáll egy ház előtt, őrző-védő funkcióban.

Ennek a könyvrészletnek (a Hajnalhasadás első fele) talán a fiatal pár kezdődő közös élete (benne a nászúttal) lehetne a lényege, amire egy-két megjegyzést tesznek a főszereplők, de akármennyire jól is lehetett ez megírva a könyvben, a filmben ez lett az unalmas rész, a szikrázó szerelmi feszültség helyett két tinédzsert látunk, akik 18 évesen (és elvileg 18, valójában 100 valamennyi évesen) összeházasodnak, táncolnak, meztelenül fürdenek, majd életükben először egymáséi lesznek – mindez sokkal jellegtelenebbül van megoldva, mint lehetett volna. Tényleg emlékeztet minket a Kék Lagúnás cselekményre, vagyis az olyasféle időkitöltő vakációs-szerelmi történésekre...

Az Alkonyat 4 nem járt jól az ismételt rendező-cserével, emlékeink szerint ez lett a legkevésbé sikerült rész, aminek feleslegesen elnyújtott a története, és unalmas az alaphangulata. Tudjuk, hogy a tinilányok ezzel együtt szeretni fogják (már nézik is, tömegesen nálunk is), és rengeteg pénzt fog termelni a producereknek és a stúdióknak, és persze a színészeknek is, vagyis a legtöbb szereplő ebben a körben elégedett lesz, mi viszont élünk a gyanúval, hogy akkor is kb. ennyire lenne sikeres ez az epizód, ha még ennél is kevésbé lenne érdekes, élénk, tartalmas és érzelemdús...