|
|
Analyze
This (1999)
Csak
egy kis pánik
Eltörött a mécses?
De tényleg, mi a hézag? Kérdezhetnénk Mr. Paul Vitti-től, az olasz-amerikai
maffiavezértől.
Amióta visszafordult egy (olasz) étterem kijáratából, egy fogpiszkálóért,
a dolgok kicsit megváltoztak.
A másik komoly maffia-tagot,
ott az ajtóban szitává lőtték, ő pedig megúszta. Megúszta, de annyira azért
mégsem. Egy időzített bomba találta el, ami napokkal később máris elkezdte
kifejteni súlyos és tartós hatását. A bomba neve pánikbetegség.
Először
szívproblémákra gyanakodott, de kiderült, hogy szorongásai vannak, és hogy
bizony pszichiátriai kezelésre szorul.
Nem
fogunk olyan szavakkal dobálózni, hogy "fergeteges vígjáték", de azért
bőven van min nevetni, és alapvetően bájos filmet tudhatunk magunkénak,
ha megváltjuk a jegyet.
A
történet képlete velejéig
klasszikus. A szuper-képességekkel
rendelkező főhős átmenetileg padlóra kerül, elveszíti azt a képességet,
amitől ő az, ami. Amikor Steven Seagal az Ölve Vagy Halva-ban kómába kerül,
vagy amikor Superman nem tud röpködni, attól a kristálytól, vagy a Mechanikus
Narancsban barátunk nem képes erőszakosan viselkedni (egy kezelés hatására),
vagy amikor bármelyik cowboy-os, vagy indiános filmben a főszereplő lesérül,
vagy amikor szegény E.T.
elveszíti az űrhajóját, és a laboratórium-sátorban fekszik kiterítve ugyanezt
a történetet élvezhetjük, mint most az Analyze This-ben. Mint az Oroszlán,
aki gyáva az Óz-ban,
ugyanolyan esetlenné válik Robert De Niro alias Vitti, a szorongásos pánikbetegség
hatására. Van, hogy elsírja magát, van, hogy képtelen meghúzni a ravaszt,
de mindközül a legszebb, amikor egy reklámfilmet lát a tévében, amiben
egy apa és a fia látható, és egyszerűen összeroskad,
és képtelen elmenni a maffiózók találkozójára.
Kezelésre
van szüksége, nincs mese. A doki, akire a választásuk esik, Ben Sobol (Billy
Crystal). Billy Crystal-t sokáig nem kedveltük béna stílusa miatt, (a mélypont
a két évvel ezelőtti Oscar ceremónia volt, aminek ő volt a házigazdája),
de Woody Allen Agyament Harry-je óta úgy megkedveltük, mint Annak idején
Richard Gere-t, amikor a Higgy Neki, Hisz Zsaru után először láttuk pozitív
szerepben. De ha még nem láttad az Agyament
Harry-t, a Csak egy kis
pánik is remek alkalom, hogy elszívd a Crystal békepipát, mert jó a srác.
Egyébként,
ha van valami, amit utál Billy Crystal, illetve Ben Sobol, az az, ha ezt
mondják neki, hogy "nagy vagy". Meg lehet érteni, hiszen Robert De Niro
folyton ezzel zaklatja, megtalálja az éjszaka közepén, az esküvője boldogító
igen jeleneténél, egyszerűen mindenütt. Aztán ordítozik vele, majd elsírja
magát, és a végén kezdi elölről, hogy köszönöm, doki, sokat segítettél,
nagy vagy. És ez a "nagy
vagy" mindig azt jelenti,
hogy legközelebb ismét jelentkezni fog egy kis kezelésért. És Dr. Ben Sobol
alig várja.
Robert
De Niro 59 óta van a pályán, és vagy 60- 70 filmet lenyomott, és valami
miatt az olasz-amerikai karakterek fő megformálójává vált, és az egész
nyugati világ az ő személyén keresztül szerezte meg ezekről az alakokról
alkotott képét. (legmarkánsabb olasz maffiózó szerepei a GoodFellas (Nagymenők),
a Keresztapa, a Kaszinó, a Volt egyszer egy Amerika, a Bronx-i Mese, az
Érinthetetlenek, ahol magát Al Capone-t személyesítette meg.
|
|
Az
Analyze This remek alkalmat kínált, hogy most akkor paródiaként hozza a
"megszokott" stílust, és a film nagyon sokat köszönhet annak, hogy Paul
Vitti szerepét ő és nem bárki más játssza. Ettől hiteles, na nem mintha
egy paródia-filmnek bármi köze kéne, hogy legyen a hitelhez, de ettől izgi.
A
negatív maffiózót Chazz
Palminteri alakítja,
a Bronx-i Mese írója és főszereplője, a Lövések a Broadway-n írói vénájú
maffiózója. Igaziból bármilyen filmet hajlamosak vagyunk megnézni,
amiben De Niro és Palminteri együtt szerepelnek, de kivételesen nem is
bántuk, hogy most nem maffia-filmet, hanem egy maffia-light-ot, illetve
vígjátékot láttunk, nyáron ez sokkal jobban csúszik.
Jó
film, de ha már itt tartunk, nem igazán teszik a magyar cím, az "Ezt
kapd ki" jobblett volna,
akkor is, ha ez szinte a szószerinti fordítása az Analyze This-nek. A rendezés
is kicsit béna. Úgy tűnik, Harold Ramis rendező és forgatókönyvíró nem
tudta eldönteni, hogy tisztán paródiát csinál, vagy egy igazi maffiózót
akar lélektanilag kielemezni. Nem
sikerült eldöntenie,
min van a hangsúly. Mr. Vitti problémája mintha csak ürügy lenne,
hogy egy "a maffiózó közönséges emberekkel vegyül" c. történet bontakozhasson
ki, mert ez a pánikbetegség hol előjön, hol meg csak úgy elmúlik, egyszer
például azért, mert a kisfia azt mondja, hogy addig nem megy ki játszani,
amíg a papa nem tér magához. Plusz belecsúszik egy kis moralizálásba is,
mintha Mr. Vitti szükségszerűen meg kéne, hogy javuljon, pedig erre
nekünk nincs szükségünk.
És
azt is sajnáltuk, hogy Dr. Ben Sobol pufi és pimasz fiából sem hozta ki,
ami benne volt, mert a film 3/4-edénél kivonta
a forgalomból, (felküldte a szobájába). Lisa Kudrow apukáját sem játszotta
ki rendesen, az elején ui. befenyegeti Billy Crystal-t, hogy ha valami
történik a lányával, stb., és ezzel annyi is.
Bocs,
hogy ezt mondjuk Harold Ramis teljesítményéről, hiszen az Idétlen Időkig
(The Groundhog Day) is neki köszönhető, amit nagyon bírtunk, (mondjuk azt
nem ő írta).
Persze az is lehetséges, hogy jó volt a forgatókönyv, csak bele kellett
préselni 103
percbe, és ezért maradtak ki jó kis dolgok. Ez a 103 perc azonban abszolút
remekül telik, és utána jól fog esni egy spagetti, egy zöld kockás terítős
kerthelységben, partnernőddel, aki az egész filmet olyan aranyosan végignevette.
PS:
Külön értékeljük, hogy a filmben nincs zöldkockás terítő, és a spagetti
szó sem hangzik el, a maximum a ravioli, de azt is úgy kell kianalizálni
De Niro-ból.
-zé-
|