Stuart Little, Kisegér 2. (2002)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Ezen a nyáron aprótermetû jóbarátunk, Stuart Little, a kisegér visszatér a mozivászonra, hogy újabb kalandokkal nyûgözze le a nézõket. Stuart ezúttal keresztül-kasul beutazza a New York-i metropoliszt, hogy mogorva társával, Hómanccsal egy új barát, Margalo megsegítésére siessenek, akit a gonosz Sólyom fenyeget. Mindeközben ott állnak mögötte régi ismerõseink, a Little család, vagyis Mrs. Little (Geena Davis), Mr. Little (Hugh Laurie), a kis George (Jonathan Lipnicki) és Monty.
Két év telt el, mióta utoljára találkozhattunk a Little családdal s bizony sok víz lefolyt azóta a Hudson folyón. Stuart szépen beilleszkedett új családjába: iskolába jár, méghozzá saját autóján, szabadidejében pedig repülõgépmodelleket épít, és az iskolai focicsapat büszke tagja. Remekül megértik egymást bátyjával, George-dzsal és új hugicájukkal, Martha babával. Még Hómancs, a család nehéz természetû kandúrja is hozzászokott a rágcsáló jelenlétéhez. Úgy tûnik, a Little család életének tiszta egét nem csúfítják viharfellegek.
Stuart életébõl mégis hiányzik valami: egy igaz barát; valaki, aki olyan, mint õ. Egy nap, az iskolából hazamenet Stuart éles sikolyra lesz figyelmes, s csakhamar egy sérült kismadár landol autójának hátsó ülésén. Miután visszanyerte eszméletét, a titokzatos szárnyas bemutatkozik. Margalónak hívják, s félelemtõl remegõ hangon meséli, miként fenyegette meg Sólyom, a félelmetes maffiavezér, aki rettegésben tartja a Manhattant lakó lényeket.
Amikor Stuart meghallja, hogy Margalónak nincs hova mennie, ragaszkodik hozzá, hogy a madárka költözzön be a Little család fészkébe. Szerencsére Mr. és Mrs. Little sem gördítenek akadályt a madárka beköltözése elé, sõt - Hómancs kifejezett rosszallása ellenére - biztosítják õt, hogy addig maradhat, amíg akar.
Stuart persze le sem tagadhatná, hogy azonnal megígézte a bájos kismadár, s talán még inkább vonzzák az új jövevény által ígért új kalandok. Margalo azonban mély titkot rejt magában. Miután titkozatos körülmények között eltûnik, Stuart Hómancs társaságában útra kel, hogy egy sor hajmeresztõ és szívszorító kalandon át megtalálja õt és megoldja a rejtélyt.
A rettenthetetlen, ámde szokatlan páros persze nem is sejti, mibe vágott bele, csak annyit tudnak: be kell jutniuk Sólyom tanyájára, hogy visszahozzák Margalót. Mindez pedig nem könnyû feladat egy kisegér számára, akinek bár aranyból van a szíve, a dolgát tovább nehezíti egy elkényeztetett sziámi macska. De amint Stuart mondja: "Ha Stuart Little barátja vagy, az élet a cimborád."
A PRODUKCIÓRÓL
A sikeres producer-házaspár, Douglas Wick és Lucy Fisher elsõ közös munkáját humorral teli, érzelmes komédiának szánta. A Stuart Little, kisegér folytatása remek alkalomnak kínálkozott erre, de jól tudták, hogy egy folytatás csak akkor léphet túl elõdjén, ha valóban képes újat nyújtani a nézõknek. Így Rob Minkoff rendezõvel együtt olyan filmbe fogtak bele, amely még izgalmasabb és még újítóbb szándékú, mint az elsõ rész volt.
A Stuart Little, kisegér maga volt a bizonyíték, hogy a legnagyszerûbb dolgokhoz néha kis részletekben jutunk hozzá: 1999 nyarának legnagyobb filmszenzációja világszerte 300 millió dolláros bevételt termelt, s még egy Oscart is begyûjtött a legjobb vizuális effektusok kategóriájában. Nem kis feladat elõtt állt tehát az alkotógárda, akinek szent célkitûzése volt, hogy a varázslatot újra életre hívja a mozivásznon.
Az eredeti történet lekopírozása helyett azonban más irányba indultak el a forgatókönyv megírásakor. "A Stuart Little, kisegérben még csak kísérleteztünk Stuart személyiségével - meséli Wick. - A második részben viszont már az volt a célunk, hogy felruházzuk õt egyfajta karakterrel."
A forgatókönyv megírására a Ghost címû filmért 1991-ben Oscar-díjat nyert Bruce Joel Rubin kapott felkérést, akinek a Wick által elkészített vázlatok alapján az volt a feladata, hogy a család minden tagja számára izgalmat és szórakozást nyújtó, szívbõl jövõ történetet készítsen.
Az új történet új szereplõvel ismerteti meg a nézõket Margalo, a kismadár személyében. Stuart a vele kötött barátság révén válik önálló személyiséggé, és ez a barátság lassan szerelemmé formálódik. "Margalo az egyik legkedveltebb figura volt már a gyermekkönyvben is, így számunkra is kihívást jelentett bevezetése a Little családba" - állítja Fisher.
Az alkotók újító szándéka azonban nem merült ki az új szereplõk bemutatásában. Érdeklõdésük középpontjában új témák álltak. Valósággal kivezették a Little családot a nagyvilágba, olyan hétköznapi témákkal szembesítve õket, amelyek minden gyermekes családot érintenek. "Megpróbáltuk megmutatni, hogy milyen gondok származhatnak abból, ha a szülõk ellentétes nevelési elveket vallanak" - magyarázza Jason Clark executive producer.
Mrs. Little túltengõ anyai ösztönei csakugyan gátolják Stuart felnõtté válását. "A kis Martha megszületése óta talán túlságosan is óvja Stuartot - állítja filmbéli karakterérõl a színésznõ Geena Davis -, akit kellemetlenül érint, hogy félnek ráhagyni bámit is. Az anya megpróbálja megtalálni az egyensúlyt: óvja, ugyanakkor megpróbálja rászoktatni az önállóságra, hogy a saját hibáiból okuljon." Míg Stuartot a foci, a birkózás és a görhoki érdekli, Mrs. Stuart szívesebben venné, ha festészetet és táncot tanulna. De komoly konfliktust okoz Stuart függetlenné válása akkor is, amikor Mr. Little elengedi õt George-dzsal, hogy a focimeccsen játsszon.
"Máshogy vélekedünk a felnövõben lévõ gyermekek nevelésérõl - mondja a brit Hugh Laurie, aki Mr. Little-t alakítja a filmben. - Kétfajta elvet vallunk. A film elején közös alapokról indulunk, majd szétválunk, míg a végén újra megtaláljuk a közös pontot."
A rendezõ Rob Minkoff szerint: "Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink felnõjenek, bátorítanunk kell õket. Stuart is ezt tanulja meg a filmben."
Abban a boldog tudatban, hogy a remek forgatókönyv a figurák személyiségének új dimenzióit tárja ki, a Wick-Fisher producerpáros Rob Minkoffot szemelte ki a rendezõi feladatok ellátására. Minkoff nem bizonyult nehéz esetnek, hiszen szinte azonnal szerelembe esett a szkripttel. Így csupán annyi maradt hátra, hogy újra összetrombitálják a stábot, Davist, Laurie-t, valamint a nagy sikerû elsõ részben oroszlánrészt vállaló szereplõgárda többi tagját, akik közé éppúgy beletartozik a gyermekszínész Jonathan Lipnicki, mint az animációs figurákhoz a hangjukat kölcsönzõ Michael J. Fox (Stuart), illetve Nathan Lane (Hómancs).
Abban persze a stáb tagjai is egyetértenek, hogy Stuart ámulatra méltó fejlõdésen ment keresztül a legutóbbi találkozásuk óta. Geena Davis így vall errõl: "Stuart végre megtalálja azt a barátot, akire mindig is vágyott, aki hozzá hasonló kaliberû. Életében elõször kötõdik valakihez, aki nem családtag. Ez az elsõ gyermekkori szerelme..."
Stuart Hugh Laurie szerint is bölcsebbé vált a korral: "A felnõttkor küszöbén áll, és szembesül mindazokkal a problémákkal, amelyek ezzel járnak: a barátság, az elsõ szerelem, a szerelem elvesztése és visszanyerése, és így tovább. Abba a korba lépett, amikor a felfedezés és a kaland vágya hajtja. Margalo egy szabad lélek, csak széttárja a szárnyait, és elszáll az ég felé, ahol a saját életét éli. És ez Stuartot is megigézi."
Talán a George szerepében feltûnõ Jonathan Lipnicki fogalmazza meg a legtalálóbban a két film közötti eltérést: "Ebben a részben Stuart és én közös szobában lakunk."
A Stuart Little, kisegérhez hasonlóan a Sony Pictures Imageworks naprakész csúcstechnológiájának és digitális varázslatainak nagy szerepe volt a film elkészültében. A vizuális effektusokért felelõs Tony Bancroft, Eric Armstrong és Jerome Chen, valamint mintegy 150 animátorból és más mûvészbõl álló csapatuk feladata volt, hogy a szereplõket életre keltse a filmvásznon.
"Az embereket rendkívüli módon izgatja, mennyiben más egy animációs szereplõt rendezni, mint egy élõ színészt - meséli Minkoff -, de az igazság az, hogy majdhogynem ugyanolyan a kettõ. Mindkét esetben egy mûvésszel van dolgod, valakivel, aki mélységet, egyfajta dimenziót ad a karakternek. A Stuart Little, kisegér 2. esetében az animátorok azok, akiknek eggyé kell válni a figurákkal."
A folyamat a karakterek képi megjelenésének megtervezésével veszi kezdetét. Stuart esetében elsõ lépésként a stúdióban videofelvételeket készítettek Michael J. Foxról a hangfelvételek közben. A felvételeket visszanézve Bancroft és Armstrong újra és újra áttanulmányozták a szalagokat, különös figyelmet fordítva az intonációra és a mimikára. Aztán visszatértek a sztoribordhoz, hogy az adott jelenethez igazítsák a színészi játékot. Bancroft a szó szoros értelmében megkoreografálta az elõadást, eljátszva minden egyes jelenetet, hozzáadva a színész gesztusait és mimikáját, amely különös realizmussal ruházta fel a figurát.
A mindeddig figyelõ animátorok ezek után halomnyi jegyzetükkel visszaültek a számítógép elé, hogy a megfigyelt mozgást és arckifejezéseket beépítsék a megjelenítendõ figurába.
Stuart fejét több, mint félmillió digitális szõrszál borítja, és az arcán megfigyelhetõ gödröcskéktõl a bajuszáig a legapróbb részletek is számítógépen kerülnek megtervezésre. Az elõkészítõ munkálatok során külön szoftvert fejlesztettek ki, amely Stuart szõrét a valóságosnak megfelelõen világítja meg, az élõ színészekhez hasonlóan.
Mindössze két nap múltán Bancroft és Armstrong egy elkészült nyers változattal vizitálhattak a rendezõnél, akinek megjegyzései alapján finomíthattak a munkán. Miután a számítógépbõl kikerült Stuart valóságos, lélegzõ figurája, a digitális képek nagy körültekintés mellett adódtak hozzá az élõben felvett jelenetekhez. Mindezt nehezítette, hogy az animált alakoknak gyakorta nem csupán élõ színészekkel kellett egy képkockán szereplniük, hanem idomított macskákkal vagy más digitális lényekkel.
Az igazi kihívást az Imageworks számára azonban két új szereplõ, Margalo és Sólyom megalkotása jelentette. Bancroft szerint az elõbbi minden animátor számára igazi csemege, mivel teljes személyiséggel bír, amelynek két ellentétes oldalát is ábrázolni kellett. Lucy Fisher találóan a két klasszikus díva, Amelia Earhart és Carole Lombard közötti hiányzó láncszemként jellemzi a karaktert. A figuráknak a hangjukat kölcsönzõ Melanie Griffith-rõl és James Woodsról készült videofelvételek mellett az animátor csapat beható állattani tanulmányokat folytatott, hogy megalkothassák a nõies Margalót és az ijesztõ kinézetû ragadozót, Sólymot.
A folyamat talán legkomplikáltabb - és technikai szempontból forradalmainak bizonyuló - része a szárnyak és a tollazat kidolgozása volt, hiszen minden egyes pihének a legapróbb részletekeig a valóság látszatát kellett keltenie, különösen a közelik esetében. A munkában döntõ szerep jutott a vizuális effektusokat felügyelõ Jerome Chennek, akit az elõzõ rész képi újításaiért 2000-ben Oscar-díjra jelöltek. Mivel a tollak nagyon hasonlítanak a szõrszálakhoz, Chen és csapata egy újfajta munkamódszert dolgozott ki ezek megalkotására. "Hasonlóan Stuart szõrszálaihoz digitálisan fésülgettük szét a tollakat, hiszen ezt a gépek maguktól nem tudtak volna megoldani - magyarázza Chen. - A tollaknak valósághûen kellett mozogniuk egymáshoz képest, miközben meg kellett õrizniük eredeti felszínüket. Hasonlóan kényes mûvelet volt a szem és a száj mimikájának kidolgozása, hogy élethû érzelmeket fejezzenek ki beszéd közben.“
A fenti technikai bravúrokon túl Chen a digitális színészek játékára és azok valódi helyzetekbe helyezésére a legbüszkébb. "Jobb eszközeink voltak a szereplõk megvilágítására és elhelyezésére, a valósághû szõr és tollazat renderelésére és a szintén digitálisan létrehozott ruházat elkészítésére - jegyzi meg. - A hangsúly mégis azon volt, hogy a figurákat hihetõvé és kifejezõvé tegyük."
"A Margalo, Sólyom, s különösen Stuart megalkotásával létrehozott valóság mindeddig példátlan. Úgy vélem, a nézõknek kellemes meglepetésben lesz részük, amikor megnézik a filmet" - teszi hozzá Tony Bancroft.
Az idomított állatokkal való munkát felügyelõ Boone Narr munkáját már szintén megfigyelhettük a Stuart Little, kisegér elsõ részében. Narrnak köszönhetõen Hómancs abban a kivételezett helyzetben részesült, hogy öt dublõre is lehetett, öt hasonló perzsa macska személyében, akik mindannyian a legjobb kiképzést kapták.
"Mindegyik Hómacs kiváló a maga területén - érkezik a dicséret ezúttal Jonathan Lipnickitõl. - Az egyik mászik, a másik fut, a harmadik kiváló a közelikhez, a negyedik hagyja magát simogatni, az ötödik pedig remekül ugrik."
"Hómacs az eredeti regény másik kedvelt figurája - meséli a rendezõ. - A mozi elején kevesebb szerepet kapott, de valósággal vonzotta a nézõk tekintetét, így nem hagyhattuk ki, hogy jobban belevonjuk a dolgokba."
Minkoff és csapata az elõkészületek alatt nagy figyelmet fordított a történet kimunkálására. Miután megtörtént az összevágás, és a digitális felvételekre rákerültek a színészek hangjai, ismét a számítógépeké lett a fõszerep. Egy háromdimenziós vizualizációs program segítségével minden egyes jelenetet lemodelleztek, így követhetõ volt a kamerák mozgása. Ez remek kiindulópontként szolgált az élõ felvételekhez, hiszen a kamerabeállítások és szögek már a felvételek megkezdése elõtt rögzítésre kerültek. Így is adódtak azonban váratlan helyzetek: "Néha a helyszínen derül ki, hogy a színészek szeretnek improvizálni. Stuart például rendszeresen ezt teszi" - meséli Minkoff nevetve.
A FORGATÁSRÓL
A Stuart Little, kisegér 2. forgatása Los Angelesben kezdõdött, ám a stáb késõbb New Yorkba költözött át, ahol a felvételek döntõ része készült.
"A Central Parkban zajló forgatás csodálatos élmény volt - lelkendezik a rendezõ. - Sohasem fogom elfelejteni, ahogy ott állunk a helyszínen, Manhattanben, a virágba borult park kellõs közepén."
Mivel a látvány szempontjából különös jelentõséggel bírtak a színek és a jelenetek képszerûsége, az alkotók sebtében összehívtak egy tapasztalt veteránokból és tehetséges fiatalokból álló különítményt, melynek a már ismert Tony Bacroft mellett tagjai voltak Mona May jelmeztervezõ és Bill Brzeski látványtervezõ is. A már a Stuart Little, kisegérben is bizonyított Brzeski számára ismerõs volt a feladat: a Little család otthonának berendezése, melyet Wick producer "az idealizált jelen és egy egézsséges adag múlt" keverékeként ír le.
"Ezúttal megváltoztattuk a színeket, de változott a ruhatár is - állítja a rendezõ. - Egy kicsit lazábbra, természetesebbre vettük a Little családot."
A javarészt a Sony Pictures belsõ stúdióiban készült elsõ rész gazdag, vibráló színkavalkádjával szemben Brzeski ezúttal egy más színskálát használt. Mivel a felvételek öt héten át a Central Parkban és más New York-i helyszíneken készültek, a színvilág alapja maga a valóság volt. Ez a színpaletta volt az összekötõ kapocs a színekben gazdag Little-ház és a ruhatár között. "A siker kulcsa az volt - meséli Brzeski -, hogyan tudjuk kontrollálni és a mi világunkhoz illeszteni a színeket. A színvilág meghatározásával létrehoztuk a saját környezetünket."
Ennek a valóságosnak látszó, mégis meseszerû világnak különös eleme Sólyom fõhadiszállása, amely New York egyik legmagsabb épületének tetején helyezkedik el. Az egész New Yorkra kilátást nyitó sasfészek ijesztõ neo-klasszicista vízköpõivel, nyomasztó hangulatával szinte rátelepszik a metropoliszra.
A jelmeztervezõnek köszönhetõen az öltözködés terén figyelemreméltó stílusérzéket mutató Stuart ezúttal is elemében lehet, hiszen csak az õ számára 14 különbözõ ruha készült. Mona May Brzeski színein alapuló kreációi fura különlegességei a film látványának.
A digitális ruhatár megtervezésének idõigényes és bonyolult folyamatát May az anyagok kiválasztásával és a szabásminták elkészítésével kezdte. Miután a terveket elfogadták, a mindössze tíz centiméteres minták bekerültek a számítógépbe, amely digitálisan "rászabtja" a ruhát a merevlemez próbafülkéjében várakozó Stuartra. Következõ lépésként a ruhák szövését és a cérna méretét állították be.
Az öltések száma különleges technikával került kiszámolásra a "ruhásember" által. Akármilyen furcsa, a világon mindössze 12 ember rendelkezik e minõsítéssel, s közülük öt az Imageworks alkalmazásában áll. Õk alakították át digitálisan a May által megálmodott szövetmintákat, különös figyelmet szentelve az anyag redõzésének.
Mások a farmernadrágok árnyékolásán és öregítésén dolgoztak, és õk adták hozzá a félig kész ruhákhoz a cipzárt és az apróbb részleteket is, amelyek még valóságosabbá tették azokat. Végül utolsó lépésként egy hivatásos szabó bevonásával alakították át a ruhák szabását. Az õ javaslatai alapján került sor a kabátok kiengedésére vagy a pólók ujjának meghosszabbítására, amelyek így tökéletesen passzoltak Stuartra.
A számos technikai újítás közül talán a legfigyelemreméltóbb a spider-cam, vagyis pók-kamera bevezetése. Ennek segítségével készültek a lélegzetelállító légi felvételek, amelyekben Stuart repülõ biciklijén elsuhan a Central Park felett. Az eszköz szinte bármilyen magasságból használható, és mintegy 100 km/h-ás sebességre képes. Hogy megörökítsék, amint Sólyom elhagyja a mesebeli Pishkin Building tetején fekvõ fõhadiszállását, egy csaknem 200 tonnás daruszerkezetet rögzítettek az 55 emeletével a Central parkra nézõ Trump International Hotel tetejére. A minden bizonnyal sok nézõt elkápráztató spider-cam-felvételek hol egy hatszázméteres repüléssel, hol egy ötvenméteres zuhanással kápráztatják el a közönséget.
A lélegzetelállító légimutatványok és a részletekbe menõ vizuális megjelenítés mellett azonban a gyermek és felnõtt számára egyaránt szívhezszóló és kedves történet adja a film sava-borsát. Többen Rob Minkoff mesemondói képességeit méltatják. Hugh Laurie szerint: "Robnak remek érzéke van ahhoz, hogy mindig a lényeges mozzanatokra összpontosítson, legyenek azok az animációs figurák vagy az élõ szereplõk, s ügyel arra, hogy ne tereljék el a figyelmét egyéb dolgok. Egyszerûen jó mesemondó."
S vajon a rendezõ szerint mi filmje legfontosabb üzenete? "A kicsikbõl is lehetnek hõsök. Akkora vagy, amekkorának érzed magad" - mondja Minkoff.
A magyar változat munkatársai
Stuart Little, kisegér: Rudolf Péter
Margalo: Básti Juli
Sólyom: Balázsi Gyula
Hómancs: Vincze Gábor Péter
Smokey: Gesztesi Károly
Monthy: Görög László
Mrs. Little: Kovács Nóra
Mr. Little: Rosta Sándor
George: Baradlai Viktor
Will: Baráth István
"time is not money"
