információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Matt (Denzel Washington) Banyan Key, egy floridai kisváros rendõrfõnöke. Keményen dolgozik, ért a szakmájához, munkatársai és barátai tisztelik, a városka közössége szereti.
Banyan Key-t valósággal sokkolja egy brutális, kettõs emberölés, melyben az egyik áldozat éppen a sheriff szeretõje (Sanaa Lathan). Matt nyomozni kezd, s élete egyszerre csak felborulni látszik: bizonyos dolgok napvilágra kerülnek. Ahogy a gyilkossági ügy egyre több részletére derül fény, minden bizonyíték Mattra tereli a figyelmet, és õ lesz az elsõ számú gyanúsított.
Most, hogy a nyomozás teljes erõvel folyik, és számos szakember dolgozik az ügyön, Matt egyszerre csak versenyfutásba kerül az idõvel: meg kell oldania a gyilkosságok ügyét, még mielõtt mások is észreveszik azokat a nyomokat, amelyeket Matt fedezett fel, és amelyek éppen õt magát keverik gyanúba. Mindig néhány lépéssel a saját rendõrsége, a saját munkatársai elõtt kell járnia, mindenkit meg kell elõznie, akiben eddig megbízott, hogy tisztázni tudja a nevét, visszaszerezze becsületét és kiderítse a szörnyû igazságot. A helyzetet bonyolítja, hogy Matt elhidegült feleségét, Alexet (Eva Mendes) szakértõként szintén ráállították az ügyre.
Ahogy a film cselekményének bonyolult szálaiból, váratlan fordulatokkal és csavarokkal szövõdik a történet, egyre fergetegesebben száguldva a robbanásszerû végkifejlet felé, már nyilvánvalóvá válik, hogy az igazság Matt oldalán áll - de nem úgy az idõ...
Hogy derítesz fel egy gyilkossági ügyet, ha minden bizonyíték ellened szól?
Tegyük fel, hogy minden, amit tudtál - minden, amiben bíztál - hazugsággá válik. Matt Lee Whitlock számára ez a rémálomnak beillõ helyzet valósággá vált.
Matt (Denzel Washington) Banyan Key, egy floridai kisváros rendõrfõnöke. Keményen dolgozik, ért a szakmájához, munkatársai és barátai tisztelik, a városka közössége szereti.
Banyan Key-t valósággal sokkolja egy brutális, kettõs emberölés, melyben az egyik áldozat éppen a sheriff szeretõje (Eva Mendes). Matt nyomozni kezd, s élete egyszerre csak megbomlani látszik: bizonyos dolgok napvilágra kerülnek. Ahogy a gyilkossági ügy egyre több részletére derül fény, minden bizonyíték Mattra tereli a figyelmet, és õ lesz az elsõ számú gyanúsított.
Most, hogy a nyomozás teljes erõvel folyik, és számos szakember dolgozik az ügyön, Matt egyszerre csak versenyfutásba kerül az idõvel: meg kell oldania a gyilkosságok ügyét, még mielõtt mások is észreveszik azokat a nyomokat, amelyeket Matt fedezett fel, és amelyek éppen õt magát keverik gyanúba. Mindig néhány lépéssel a saját rendõrsége, a saját munkatársai elõtt kell járnia, mindenkit meg kell elõznie, akiben eddig megbízott, hogy tisztázni tudja a nevét, visszaszerezze becsületét és kiderítse a szörnyû igazságot. A helyzetet bonyolítja, hogy Matt elhidegült feleségét, Alexet (Eva Mendes) szakértõként szintén ráállították az ügyre.
Ahogy a film cselekményének bonyolult szálaiból, váratlan fordulatokkal és csavarokkal szövõdik a történet, egyre fergetegesebben száguldva a robbanásszerû végkifejlet felé, már nyilvánvalóvá válik, hogy az igazság Matt oldalán áll - de nem úgy az idõ...
A Metro-Goldwyn-Mayer Pictures, a Monarch Pictures produkciójában, bemutatja - a kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington fõszereplésével - az Idõzavarban címû, izgalmas thrillert. Dave Collard forgatókönyvébõl a filmet rendezte Carl Franklin, a további fõbb szerepekben Eva Mendes, Sanaa Lathan és Dean Cain közremûködésével. Az Idõzavarban címû film producerei Neal H. Moritz és Jesse B’Franklin, az executive producerek Kevin Reidy, Damien Saccani, Jon Berg és Alex Gartner. A filmalkotók tehetséges csapatát Theo Van De Sande operatõr, Paul Peters látványtervezõ, Carole Kravetz Aykaian vágó, Sharen Davis jelmeztervezõ és Graeme Revell zeneszerzõ teszi teljessé.
AZ ELÕKÉSZÍTÉS
Az Idõzavarban címû filmben Matt Lee Whitlock egy rendkívül bonyolult helyzet kellõs közepén találja magát. Matt olyan fickó, aki elkövet néhány hibát - olyan hibákat, amelyek messze ható, veszélyes következményekkel járnak -, és a film egész hátralévõ részében versenyt fut az idõvel, hogy elsimítsa azokat, mielõtt örökre tönkreteszik az életét. Ez majdnem olyan bonyolultnak tûnik, mint maga a filmkészítés.
Az Idõzavarban címû film remek keretet nyújt ahhoz, hogy a fõszereplõ, a kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington megcsillogtassa tehetségét, és az elismert rendezõ, Carl Franklin újabb tanúságát adja filmalkotói képességeinek. A kész filmhez vezetõ hosszú út azonban az elsõ forgatókönyvét író Dave Collard feszes forgatókönyvével kezdõdött, ezzel a "neo-noir" jellegû kalanddal, amelyben a mese egyik váratlan fordulata jön a másik után, a nézõ találgat, de fogalma sincs, a bonyodalmak szédületes iramban sûrûsödnek, de ugyanakkor megállíthatatlanul visznek is a megnyugtató végkifejlet felé, ami a mese szövetének minden szálát gondosan elvarrja.
Elsõ játékfilmes forgatókönyvéhez Collard azokból a titokzatos thrillerekbõl merített ihletet, amelyeket gyerekként a legjobban szeretett. "Úgy nõttem fel, hogy mindig ezeket a filmeket szerettem igazán." - mondja Collard. "Mikor egy-egy váratlan fordulat lepi meg a nézõt, amikor aztán megpróbálja összerakni a mozaikokat, és megfejteni a rejtélyt..., hát ezt egyszerûen imádtam ezekben a filmekben."
Amikor magán a történeten gondolkodott, annyit Collard biztosan tudott, hogy a kiinduló helyzet az lesz, hogy "egy jó ember, egy pozitív hõs valami rosszat tesz, de azt egy jó ügy érdekében teszi". Collard így folytatja: "Feltett szándékom volt, hogy a nézõnek elõbb meg kell szeretnie ezt a figurát, aki aztán egy olyan szörnyû helyzetbe kerül, mintha egy húsdaráló kései között lenne, és a film hátralévõ részében azt lessük, hogy a magas fokozatra kapcsolt darálóban sikerül-e távol tartania magát a késektõl. Olyan filmet akartam, amit a nézõ lélegzetvisszafojtva figyel, amikor tényleg érdekli, hogy mi fog történni, mert teljes szívével a fõhõsnek szurkol." Ebbõl az alapgondolatból született Collard forgatókönyve.
Abban a pillanatban, amikor Neal Moritz elolvasta Collard forgatókönyvét, tudta, hogy ez lesz a következõ filmje. "Az elsõ perctõl az utolsóig izgalmat és szórakozást ígért." - mondja Moritz. "A nézõk imádnak a fõhõsért izgulni, szurkolni azért, hogy megmeneküljön, és ez még sokkal felvillanyozóbb, ha a nézõnek a leghalványabb fogalma sincs, hogy hogyan is lehetne egyáltalán kikeveredni a bajból, amibe a fõhõs került. Matt esetében pontosan ez a helyzet az Idõzavarban címû filmben - a nézõ úgy érzi, hogy ott van vele, szinte együtt van a hõssel, ahogy történnek a dolgok, és alig várja, hogy kiderüljön végre, mi a végkifejlet. Nagyon izgalmas ez a sztori, óriási a feszültség és a várakozás benne, és remek a meseszövés."
Moritz az MGM-mel kezdett hozzá az elõkészítéshez. Az elsõ leküzdendõ gát, amit át kellett ugraniuk, hogy olyan rendezõt találjanak, aki a sztoriban rejlõ feszültséget és szexualitást szinte egy bûvész ügyességével képes a forgatókönyv igényelte pergõ ritmusban és stratégiai megközelítésben érzékeltetni. "Olyan filmalkotóra volt szükségünk, aki érti ezt a mûfajt." - mondja Moritz. A filmben szereplõ figurák bonyolult volta és a rendkívül kihegyezett szituációk miatt pedig a rendezõnek azzal a képességgel is rendelkeznie kellett, hogy megtalálja a megfelelõ hangot a színészekkel, és erõteljes alakításokat tudjon kicsiholni belõlük. "A figyelmünket Carl Franklinra összpontosítottuk." - folytatja Moritz.
Carl Franklin rendezõ filmjei általában finoman kimunkált, rendkívül bonyolult cselekményen és intenzíven életszerû, jól felépített figurákon alapulnak. Jesse B’Franklin, Franklin producer partnere (és újabban felesége is) óriási lehetõséget látott Collard forgatókönyvében, és különösen a központi figura ragadta meg. "Szerettem Matt figuráját." - mondja B’Franklin. "Lényegében rendes fickó, aki - különbözõ okoknál fogva - néhányszor olyan döntést hoz, ami miatt végül ég a föld a talpa alatt. Ami még összetettebbé teszi a dolgot az az, hogy olyan okokból hozza a rossz döntéseket, amelyeket a nézõ jó ügynek, jó indokoknak tart. Ezért van az, hogy elsõ perctõl kezdve neki szurkolunk."
B’Franklin megmutatta a forgatókönyvet Carl Franklinnek, akinek az ezt megelõzõ filmjei, a High Crimes (Tiszta Ügy), One False Move (Egy Rossz Lépés) és Devil in a Blue Dress (Kék Ördög) is olyan sztorit mondanak el, amikor a magányos fõhõs egy látszólag reménytelen helyzettel szembesül, ahol a gyõzelemre, úgy tûnik, hogy semmi esélye sincs. Franklin osztotta B’Franklin lelkesedését a projekt iránt. "Megragadtak a figurák, és izgatott az idõ múlása is, mint a fõhõst veszélyeztetõ idõzített bomba ketyegése, a sztori rendkívül érdekes eleme." - mondja Franklin. "Tudtam, hogy ez nagy kihívás lesz. De arra gondoltam, hogy ’hát, ezt azért én szeretném úgy igazán összehozni.’"
TÁRSAK AZ ALKOTÁSBAN
Mikor Franklin elvállalta az Idõzavarban címû film rendezését, ez azt is jelentette, hogy meg kell találnia a megfelelõ színészeket, aki a forgatókönyvben megálmodott bonyolult figurákat valóban életre is tudják kelteni. Mindegyik figurának van valamilyen komoly hibája is, ami gazdag és sokszínû színészi alakításokra adott lehetõséget, de a szereposztás feladatát a szokásosnál is nehezebbé tette. "Olyan színészeket akartam találni, akik lüktetõ életet tudna lehelni ezekbe a figurákba." - mondja Franklin. Matt, a fõhõs szerepét Franklin olyan színészre bízta, akivel már korábban is dolgozott együtt, és akinek a tehetsége tagadhatatlan: Denzel Washington.
Washington elolvasta a forgatókönyvet, és õrá is mély benyomást tettek a sztori feszültséget fokozó fordulatai és neo-noir jellege, s persze nem utolsósorban a kihívás, amit a központi figura életre keltése jelentett. Elvállalta a szerepet. "Mikor elolvastam a forgatókönyvet, úgy gondoltam, hogy ez tényleg nagy menet lesz." - mondja Washington. "Carl és én már korábban arattunk sikert együtt, és ezt jó volt tudni, de nekem mindig elsõsorban és leginkább a forgatókönyv számít. Ezt nagyon érdekesnek találtam, és nagyon tetszett Matt figurája. Úgy éreztem, hogy nagyszerû lesz ezt a szerepet eljátszani."
Az általa alakított figuráról beszélgetve Washington ezt mondja: "Ez az ember nagy hal egy kis tóban. Rendõrfõnök egy városban, ahol az egész rendõrség négy emberbõl áll, és ezzel ráadásul fenemód elégedett. Azt hiszi, hogy minden a helyén van, hogy minden jól van úgy, ahogy van. Azt hiszi, hogy minden, amit tesz, csak jó lehet, hogy õ nem hibázhat - és ezért aztán megfizet."
"Számomra," - folytatja Washington - "az általam alakított figura szempontjából, ez a sztori valójában a kísértésrõl szól, arról, hogy mi történik, ha engedünk a kísértésnek: ha nyalánkságra vágysz, és az édességért a tálba nyúlsz, ott parazsat fogsz és megégeted a kezed. Ha olyat teszel, amirõl jól tudod, hogy nem lenne szabad megtenni, annak meg is lesznek a következményei. Bár segíteni akar valakinek, s bár megpróbál jót tenni, Matt néhány nagyon nagy hibát követ el."
Carl Franklin számára az volt a legfontosabb, hogy a nézõ gyorsan azonosuljon Mattel és elfogadja a vezetõ szerepet, amit betölt. "Ha nem vagy vevõ mindarra, amit Matt a történet során tesz, ha nem fogadod el minden egyes lépését a filmben," - mondja Franklin, - "akkor csak ülsz ott, és azt kérdezgeted ’Hát ezt most miért tette?’ De mert Denzel játssza a szerepet, és mert annyira jól játszik, a nézõ hisz neki, mindvégig."
Washington mellett a szereplõgárdához tartozik Eva Mendes, aki Matt elhidegült feleségét, Alexet alakítja; Sanaa Lathan, Matt szeretõjének, Ann Merainek a szerepében; és Dean Cain, mint Chris, Ann Merai fenyegetõzõ férje. Mindhárman kapva kaptak a lehetõségen, hogy Washingtonnal együtt léphetnek fel.
Két színésznõt is keresni, akik Washington partnereit alakítják a filmben, bizony nem kis feladat volt. Olyan színésznõkre volt szükség, akik jelenetrõl jelenetre pontosan beleillettek a Washington körül megrajzolt képbe, ugyanakkor méltó ellenpontjaként tudtak feltûnni a kihegyezett szituációkban, és hozzá tudtak járulni a film érzékien forró, szexis hangulatának a kialakításához. Mendes és Lathan személyében a filmalkotók megtalálták, amit kerestek.
"Mind Sanaa, mind Eva hihetetlenül izgalmas munkatársak." - mondja B’Franklin producer. "Mindketten gyönyörûek, fantasztikusan tehetségesek, és a karrierjük határozottan felszálló ágban van. A Denzellel játszott jeleneteikben valósággal sistereg a remek párosításból adódó feszültség."
Carl Franklin is visszhangozza a két nõi fõszereplõ dicséretét. Mióta szerepet kaptak az Idõzavarban címû filmben, mindkét színésznõ karrierje szinte meglódult, és arra a kérdésre, vajon a pályájuk alakulása befolyásolta a szerepre való kiválasztásukat, Franklin ezt válaszolja: "Én nem próbáltam megjósolni semmiféle változást a pályájukon. Egyszerûen csak arra figyeltem, amit a meghallgatáson láttam. Mindketten felkészülten jöttek és sokkal erõteljesebbek voltak, mint bármelyik másik színész. Azért kapták meg a szerepet, mert õk a legjobbak."
"A nõk dominálnak ebben a filmben. Én csak úgy mellesleg veszek részt a játékban." - mondja Washington nevetve. "Sanaa játssza azt a nõt, akivel viszonyom van, és Eva - akivel a Training Day (Kiképzés) címû filmben is együtt játszottam - a feleségemet alakítja, akivel éppen válófélben vagyunk. Mindketten erõteljes színészek és csodálatos alakítást nyújtanak - és, hát igen, szerencsésnek mondhatom magam, hogy két ilyen színésznõ a partnerem."
Ami Lathant illeti, õt valósággal felvillanyozta, hogy Washingtonnal dolgozhat, és rendkívül hálás a lehetõségért. "Denzel olyan végtelen nagy lelkesedéssel dolgozik." - mondja Lathan. "Mindig teljes szívével vesz részt a munkában, és a partnere is mindig számíthat rá. Tényleg megbecsüli a figurát, akit alakít, sõt az egész sztorit. Belemerül az adott film világába. Denzellel dolgozni annyit jelent, hogy olyan valaki van melletted, aki teljesen beleélte magát a történet képzelt világába, és ez természetesen neked is segít a mélyebb átélésben."
"Tényleg meg voltam lepve, amikor elolvastam a forgatókönyvet." - folytatja Lathan. "Annyira jó - egy igazi, forrón szexis thriller." - mondja. Lathan nagyon élvezte a saját szerepét is. "Nagy örömmel játszottam Anne Merai szerepét, mert oly sok rétege van a figurának. Valami olyan titokzatosság lengi körül, amit sose sikerül megfejteni. Szexis ez a figura, rendkívül sokszínû és dinamikus."
"Az mindig nagyon izgalmas, ha olyan figurát alakít az ember, aki megrémíti." - mondja Lathan. "Amikor elolvastam az Idõzavarban forgatókönyvét, olyasmit éreztem, hogy ’Úristen, meg tudom én ezt csinálni?’" - mondja a színésznõ. "De hát ez az, amit tennünk kell - az embernek mindig le kell gyõznie a saját korlátjait, olyat kell vállalnia, amirõl nem tudja biztosan, hogy képes-e rá, olyat, amit azelõtt még sose próbált."
Amikor a filmhez fûzõdõ élményeit idézi fel, Lathan egészen a kezdetekig megy vissza, és a meghallgatásról beszél. "Rettentõen idegtépõ volt." - mondja, "Ennél nagyobb nyomást semmiféle helyzetben nem érez az ember. Megpróbálsz valamit bizonyítani, hogy téged válasszanak." De a Washingtonnal együtt készített próbafelvétel alkalmával, a stressz ellenére, Lathan úgy érezte, hogy jó kezekben van. "Nagyszerû volt." - mondja Lathan. "Denzel nagyon érzékenyen reagált a nyomásra, amit ebben a helyzetben éreztem."
"Természetesen az egyik elsõ jelenetünket kellett eljátszanunk, ami egy szerelmi jelenet." - mondja Lathan nevetve. "Éppen csak megismerkedünk, aztán öt perc múlva már ott is vagyunk egy szerelmi jelenet kellõs közepén. Jót nevettünk rajta, és megjegyeztük, hogy ’Tiszta õrület, hogy mit meg nem tesz az ember, hogy megkeresse a kenyerét!’"
Lathanról Washington így nyilatkozik: "Sanaa nagyon érdekes személyiség, és nagyon okos. Tényleg nagyon kedves lány. Remekül éreztem maga vele. Nagyon kellemes együtt dolgozni vele, nagyon profi - és nagyon tehetséges. Nagyon bonyolult szerepet játszik, és nagyszerûen megoldotta a feladatot."
Lathan rendkívül hálás a lehetõségért, hogy ebben a filmben dolgozhat. "Imádom a színészi játékot," - mondja, - "és úgy érzem, hogy nagy szerencse és áldás számomra, hogy ilyen nagyszerû színészekkel játszhatok együtt, egy ilyen nagyszerû rendezõvel, egy ennyire jó forgatókönyv alapján. Olyan ez nekem, mint egy álom."
Eva Mendesnek az Idõzavarban a második közös filmje Washingtonnal, és a tapasztalatai csak megerõsítették abban, amit hallomásból már tudott. "Denzel annyira nyitott, készséges és izgalmas." - mondja Mendes. "Egyetlen nap alatt is rengeteget tanultam tõle. Annyira profi, és oly sok mindenre megtanított, anélkül, hogy ennek a tudatában lett volna. Olyan ez, mintha színiiskolába járnék, csakhogy itt még nekem fizetnek, ahelyett, hogy én fizetnék tandíjat." - mondja nevetve.
Alex szerepére való felkészülésérõl Mendes ezt mondja: "Végeztem egy kis kutatómunkát. Néhány napon át rendõrök és rendõrnõk társaságában lebzseltem." Hamarosan rá kellett azonban jönnie, hogy a nõi rendõrökrõl alkotott elképzelései tévesek. "Az én elképzelésem szerint a nõi zsaruk valahogy szigorúak, komolyak, de tévedtem. A nõi zsaruk ugyanis nagyon nõiesek." Friss felfedezéseit tovább bõvítve, Mendes egészen addig a következtetésig jutott, hogy nõi mivolta még elõnyére is válhat egy nyomozónak. "Egy kicsit még rá is játszhatsz a dologra." - mondja. "Mondjuk, úgy adod elõ, hogy ’Oh, hát én csak egy kislány vagyok, aki szeret kérdezõsködni.’ Ilyen módon több információhoz juthatsz - kevésbé vagy félelmetes az emberek szemében és szívesebben válaszolnak."
Amikor befejezte a kutatómunkát, már képes volt arra, hogy tanulmányozza és felépítse magában az általa alakított figurát. Mendes errõl így nyilatkozik: "Úgy éreztem, hogy elég, ha egyszerûen csak önmagam vagyok, és azt használom fel, ami azonnal és elsõsorban vonzott a figurához: az ambíciói. El akartam felejteni, hogy én egy zsarut próbáljak alakítani, és Alex ambiciózus voltára akartam összpontosítani a figyelmemet. Alex tudja, hogy mit akar, tudja, hogy a végére kell járnia a titoknak, és tudja, hogy a keménymunkának édes lesz a gyümölcse. Javára fog válnia karrierjének, sõt az egész jövõjének."
Mendes sok szempontból magára ismer Alex erõs, tántoríthatatlan eltökéltségében. "Én a saját életemben nem ismerem a félelmet, és a döntéseimet is így hozom, félelem nélkül." - mondja. "Az esetek nagy részében egyáltalán nem érdekel az emberek véleménye." Arra a kérdésre, hogy a saját személyiségébõl mit visz bele a figurába, ezt válaszolja: "A félelmet nem ismerõ bátorságot viszem Alex figurájába, ami együtt jár azzal, hogy lényegében saját magamat adom, amikor azt mondom, ’Tudod mit? Sajnálom, ha megbántalak, sajnálom, ha úgy érzed, hogy ki vagy rekesztve valamibõl, de ilyen vagyok és ez az, amit tenni akarok.’"
Amikor arról beszélünk, hogy milyen is az, amikor valaki a film világának egyik legtöbbet dicsért, legjobban szeretett színészével dolgozik együtt, Mendes egyetért azzal, hogy egyesek számára ez akár nyomasztó is lehet. Amikor elõször találkoztak a Training Day (Kiképzés) címû filmforgatása elõtt, "Washington olyan hûvös volt, mint egy jégcsap." - mondja Mendes. "És én is megpróbáltam olyan hûvös lenni, mint egy jégcsap." - teszi hozzá nevetve. "Õ Denzel." - folytatja Mendes. "S ezen kívül semmit nem kell tennie ahhoz, hogy nyomasztólag hasson másra. De persze ezt valaki vagy nyomasztónak találja, vagy éppen ellenkezõleg, nagyszerû, inspiráló kihívásnak érzi. Én történetesen kihívásnak érzem, és teljes izgalomba hoz. Denzel fantasztikus - és az egyáltalában nem baj, hogy egyébként pedig tetõtõl talpig imádnivaló."
Mendesrõl Franklin, a rendezõ, egyszerûen ennyit mond: "Eva bejött, pontosan az volt, amire szükségünk volt, és hozta a formáját. Csodálatos az alakítása a filmben."
Mendes nagyon szeretett együtt dolgozni a rendezõvel is. "Carl hátradõl a székben, és anélkül, hogy bírálna vagy cenzúrázna, hagyja a színészeket, hogy felépítsék a figuráikat. Ez csodálatos volt." Összefoglalva az élményeit, Mendes így fogalmaz. Minden egyes nap újabb kihívás volt... és én egyszerûen imádom a kihívásokat."
Dean Cain játssza Anne Merai férjének, Chrisnek a szerepét, és olyan alakítást nyújt, ami sokak számára talán meglepõ lesz. Azt magyarázva, hogy a szerepre miért Caint találták a megfelelõ színésznek, B’Franklin kifejti: "Dean fej-fej mellett tud haladni Denzellel, nem törpül el mellette, méltó ellenfél. Dean olyan nagy, és erõs, és eltökélt, mint Denzel. Azt hiszem, ez érdekes, újszerû szerep a számára. Azt hiszem, a nézõk számára is új megvilágításba kerül."
Carl Franklin egyetért, és kijelenti, hogy a meghallgatáson nyújtott erõteljes alakítása szerezte meg Cain számára a szerepet. "Dean azt hozta magával a meghallgatásra, amire vártunk." - mondja Franklin. "A filmben, azt hiszem, látni lehet az általa megformált alakban egy olyasféle sarkosságot, aminek a létezését eddig sokan nem vették észre. Nagyon izgalmas a filmbéli alakítását figyelni."
Cain nagyon élvezte, hogy a sztori a várakozó feszültség és a szórakoztató látvány remek keveréke. "Engem teljesen átvert a forgatókönyv, amikor elõször olvastam." - mondja. "Fogalmam se volt, hogy mirõl is van szó. Valósággal faltam az oldalakat. Tudni akartam, hogy mi történik legközelebb és ki mit lép." Caint elbûvölte, ahogy a forgatókönyvíró megoldotta a film sok-sok bonyodalmát. "Vannak bizonyos csavarok és fordulatok már a sztori elején, amikor azt gondoltam, ’Hûha! No ezzel mi lesz?’, de minden ilyen szál vezet valahová, minden nyitott kérdésre választ kapunk. Ez olyan sûrûszövésû mese, amiben nem lehet lyukat találni."
Cain, aki már korábbról ismerte Franklin rendezõi munkásságát, már akkor tudta, hogy õ az igazi rendezõ ehhez a filmhez, amikor még nem is tudta, hogy majd játszik a filmben. "Franklin annyira ismeri ezt a mûfajt." - mondja Cain. "Már akkor tudtam, hogy ez nagyszerû film lesz, amikor még el sem készült."
Cain emellett úgy érezte, hogy õ maga is nagyon érti a figurát, akit alakít. "Chris valamikor rögbi-sztár volt, de már visszavonult. Nagy játékos volt az egyetemi évek alatt, majd a Nemzeti Liga országos bajnokságán is játszott." - mondja Cain. "Ez olyan világ, amit én is nagyon jól ismerek. Ez fantasztikus érzés, óriási dicsõség övezi az embert, állandóan ott van a rivaldafényben; amikor csúcson vagy, akkor olyan, mintha rock-sztár lennél. De ez nagyon rövid, nagyon véges karrier, és pontosan ez történt Chris-szel is. Már nem õ ’A Nagymenõ’, nem õ az ünnepelt kedvenc. Sok embert láttam összeroppanni és elégni a Nemzeti Ligában.
Chris is valahol itt tart a filmben. Ingerült és haragos, tele van tehetetlen dühvel."
"A szerepformálásban nagyon fontos, hogy az ember ismerje a figurát, akit alakít, és tudja, hogy honnan jön, mi tetté ilyenné a figurát." - folytatja Cain. "Sok, Chris-hez hasonló embert ismerek. Nagyon más alak ez, mint azok a figurák, akiket korábban alakítottam, és nagyon különbözik tõlem is - sok szempontból viszont hasonló. Úgy éreztem, hogy nekem való a szerep. Úgy éreztem, hogy jól teszem, hogy részt veszek benne."
A filmben van Cainnek és Washingtonnak egy különösen feszült, rendkívüli intenzitású párbeszéde a bárban, és ez a film alkotóinak az egyik kedvenc jelenete. "Két színészt figyelhetünk, amint éppen kimagyarázzák a kettõjük dolgát, azt látjuk, amiben a legjobbak: a színészi játékot. A végeredmény egy hihetetlenül erõteljes hatás, egy drámai jelenet, amit ugyanakkor élvezet figyelni." - mondja Franklin. B’Franklin ehhez csak egyszerûen annyit tesz hozzá: "Denzel és Dean egyaránt ráérzett a dologra, és a jelenet remek."
"Sokféleképpen beszéltünk errõl a jelenetrõl." - mondja Cain. "Számomra ez olyan volt, mint két oroszlán, mindegyik lenéz a másikra, a küzdelem tétje a büszkeségük, az önbecsülésük és a férfiasságuk. Folyik egy párbeszéd, ahol mindketten pontosan tudjuk, hogy mirõl beszélünk, csak éppen más szavakkal mondjuk ki, amire tényleg gondolunk. Vannak bizonyos határok, amelyeket férfiak nem lépnek át - és a mi figuráink most ennek a határnak az átlépésérõl beszélnek, anélkül, hogy ténylegesen kimondanák. Az életben ritkán találkozunk olyan emberekkel, akik vannak annyira okosak és intelligensek, hogy ilyen módon is meg tudják fogalmazni a mondanivalójukat. De ez a jelenet, a számomra, a két figura konfliktusának az esszenciája. Remekül megírt szöveg - ragyogó párbeszéd."
Cain meglehetõsen otthon érezte magát ebben a drámai feszültségû légkörben, különösen olyan felkészültségû partner társaságában, mint Washington. "Denzel annyira jó és ez nekem is annyira megkönnyítette a dolgot. Ha olyan partnerrel dolgozol, aki tényleg tudja, hogy mit csinál, azt azonnal lehet tudni, azt azonnal érzi az ember. Ez valahogy biztonságérzetet ad. Egy Denzel-lel közös jelenetnél tudod, hogy jó kezekben vagy." - mondja Cain. "Jól éreztük magunkat, ugyanakkor fenemód kreatív is volt."
"Az se baj, ha erõskezû a rendezõ." - folytatja Cain. "Nehéz dolog magunkat megítélni munkaközben, de Carl mindig ott volt, végig. Carl tényleg nagyvonalú, mondhatnám nagylelkû a színészeivel szemben. Tényleg tudni akarja, hogy mi a véleményed errõl vagy arról, és így aztán nyugodtan ki merünk próbálni bizonyos dolgokat. Egy olyan film esetében, mint az Idõzavarban, õ aztán összerakja ezeket a darabkákat, s végül úgy mond el egy bonyolult és jól megkevert sztorit, hogy a darabokból összeáll a teljes, összefüggõ és érthetõ mozaik-kép. Ez az, amihez Carl-nak különösen nagy érzéke van. Vannak apró dolgok, amit meg kell tennünk, mert úgy akarja, és néha nem egészen értjük, hogy miért, de a végén mindig kiderül, hogy mi volt az értelme. Ebben rejlik a zsenialitása, azt hiszem."
Még mielõtt elkezdték a forgatást, Franklin, mint rendezõ, arra kérte a színészeket, hogy üljenek le, és beszéljék meg együtt az egyes figurák jellemét. Franklin, aki színész is volt, ismeri ezt a folyamatot.
"Carl tényleg a színészek rendezõje." - mondja Lathan. "Nagyszerû rendezõ, aki tényleg világosan megérteti az emberrel, hogy mit kell tennie. Nagyon szerettem a próbákat Denzellel és Carllal, mert mindketten tényleg szeretik ezt a folyamatot. Részben ez adja a próbák jó hangulatát. Rettentõ jól szórakoztunk azon is, hogy kitaláljuk az egyes figurák történetét."
Mendes is nagyon élvezte a próbákat. "Carl egy valóban kellemes, nyitott légkört teremtett a számunkra." - mondja a színésznõ. "A próbák igazi örömet szereztek. Ez abból fakadt, hogy nem éreztük a nyomást, hogy most a lehetõ legjobb alakítást kell nyújtanunk. Annyi volt, hogy odamentünk, és kutattuk a figura jellemét. Kísérletezhettünk, és ebben addig mehettünk el, ameddig akartunk."
Dean Cain hozzáteszi: "Nem volt más a szobában, csak Carl, Denzel, Sanaa, Eva és én. Az általunk megformált figurák múltjáról beszélgettünk. Hogy jobban megvilágítsák nekünk a lényeget, Denzel és Carl kiemelt egy-egy részletet, és - hát mit mondjak - így tényleg összeállt a fejünkben a sztori."
A HELY VÉGZETE (avagy: VÉGZETES HELYSZÍN)
Habár a forgatókönyv eredetileg valahova, az észak-keleti országrészbe helyezte a sztorit, mire a Franklin házaspár bekapcsolódott a projektbe, a helyszínbõl Florida lett. Mivel a film cselekménye egy nagyváros árnyékában lévõ kisvárosban játszódik, a film alkotóinak olyan hiteles helyszínt kellett találniuk Banyan Key megjelenítésére, ahol hihetõ, hogy az emberek még a középiskolából ismerik egymást, hogy Matt, a rendõrfõnök, aki tiszteletet parancsoló személyiség, ennek ellenére fenn tudta tartani a közösséggel való személyes kapcsolatait. Egy erre megfelelõ, kevésbé fejlett környéket találni Floridában fárasztóbb aprómunkának bizonyult, mint azt a filmalkotók gondolták volna.
"Az egész államot bejártuk, mielõtt a Banyan Key helyszín megjelenítésére a Boca Grande és Cortez környéki térség mellett döntöttünk volna." - mondja B’Franklin. "A többi helyszín vagy túl kicsi volt, vagy túl fejlett, úgyhogy az Öböl partján lévõ területeken kellett keresgélnünk; Florida nyugati partján még több az érintetlen terület." A film nagyvárosi jeleneteihez a filmalkotók Miami pasztellszínekkel jellemezhetõ, floridai hangulatú városközpontját választották.
Franklin örült a floridai helyszíneknek. "Miamit különösen szeretem." - mondja a rendezõ. "A hõség, a színek, a sokféle, különbözõ kultúrát ötvözõ társadalom - mindez olyan különleges zamatot adnak Miaminak, amit máshol nem találni. Ez segít a film egyéni hangulatának megteremtésében."
Habár Florida tökéletes háttérként szolgált, egy dolog mégis nagyon megnehezítette a forgatást. "Mikor Carl azt mondta, hogy Floridában akarja forgatni a filmet," - meséli Washington, "én annyit mondtam ’Remek.’" Azt azonban a rendezõ elfelejtette megemlíteni, hogy júliusban akar forgatni. "Volt néhány tényleg kemény hónapunk Floridában." - folytatja Washington. "Júniusban és júliusban õrült meleg van, és akkor még finoman fogalmaztam."
A szörnyû hõség végül egész jó hatással volt a filmre. Ebben, az egymás kölcsönös rászedésérõl és gyilkosságról szóló, fojtogatóan fülledt hangulatú sztoriban a hõség valósággal külön szereplõ lett, és segített a színészeknek magas hõfokú alakítások megteremtésében.
"Amikor efféle intenzív hõséget kell elviselni," - mondja B’Franklin, - "akkor a hõség és a mindent körülölelõ, fojtogatóan párás levegõ óhatatlanul szinte beleivódik a filmbe is.
"Ez tényleg hatással volt az alakításomra." - mondja Washington. "Fullasztó volt a hõség, különösen a kamerák elõtt, ahol még tíz fényszóró is ontotta rád a meleget. De ez jó volt. Ezt én felhasználtam."- Nevetve teszi hozzá: "Nem is volt más választásom."
Lathan egyetért. "Hát azt biztos nem kellett eljátszani, hogy hõség van. Nagyobb hõség volt, mint amit eddig bárhol tapasztaltam. De ez valami külön elemét képezte az egésznek. Határozottan hozzátett, javára szolgált az alakításomnak. A hõségtõl egyszerûen ordítani szeretnél."
Cain hozzáteszi: "Az ilyen környezet tényleg segíti a színészi munkát. "Ragadós hõség, izzasztó forróság - az ember valahogy másképp érzi magát, és ez segít, hogy mindent kicsit másképp is érzékeljen. A ruha másképp áll rajtad. A hajad másképp tapad a homlokodra. Minden valahogy más lesz. Florida kifejezetten szexis - a tökéletes helyszín ehhez a filmhez."
A színészek közül nem mindenki találta rémesnek a hõséget. "Én IMÁDOM a hõséget." - mondja a Miami születésû, Los Angeles-ben nevelkedett Mendes. "Ez talán evidensnek tûnik, de a hõségnek tényleg van valamilyen szexis hangulata. Néhány hét Floridában, és én már legszívesebben minden ruhát ledobnék magamról. Az ember annyira csupasz szeretne lenni, amennyire csak lehetséges, és ebben van valami felszabadító érzés. És ez pontosan az, amire egy színész vágyik. Az éghajlat befolyásolja a hozzáállásodat, a viselkedésedet. Ez nagyszerû."
Mindent egybevetve, B’Franklin megállapítja, hogy a film feszes tempója, gyorsan pergõ ritmusa rendkívüli kihívás volt a forgatás szempontjából, "de a színészek és Carl is felvették a kesztyût, felnõttek a kihíváshoz. A film tényleg állandó feszültségben tartja a nézõt, aki egy percre se tud kényelmesen hátradõlni, és pontosan ezt akartuk. Sok minden történik egyszerre. Mikor kijössz a moziból, levegõ után kapkodsz, és kimerültnek érzed magad. Tökéletes filmélmény, ezt várjuk a mozitól." - mondja nevetve.
"time is not money"
