információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A FORGATÁSRÓL
A leginkább macska-egér játékra emlékeztetõ, pszicho-thriller egy provokatív, és minden fordulatában idegborzoló dráma. Az innovatív videoklipek és reklámfilmek rendezésérõl ismert David Slade, valamint a rutinos forgatókönyvíró, Brian Nelson filmje, a egy nagyon is ingatag univerzumba vezet minket, ahol nem vagyunk képesek egyértelmûen megállapítani, ki a "jó fiú". A film egy 14 éves lány és egy 32 éves férfi közti konfliktust mutatja be, mely pedofíliát és gyilkosságot sugall. Mégis, a film két intelligens és határozott egyénrõl szól, akiket az elme csatája köt össze, melyben nem tudni ki mond igazat. A filmet a két fõszereplõ - a fiatal kanadai színésznõ, Ellen Page és a mind a filmvásznon, mind a színpadon elismert színész, Patrick Wilson (ANGYALOK AMERIKÁBAN) - kiváló alakítása teszi teljessé. A fiatalkorú bosszúálló, Hayley Stark szerepében látható Page a összes szenvedélyét, magabiztosságát és zöldfülû báját beleviszi a 14 éves karakterbe. Míg Wilson Jeff Kohlver fényképész szerepében nyújtott kifinomult alakítása nem fedi fel az általa alakított szereplõ viselkedésének okát. Slade elsõ játékfilmje ügyes szín- és hanghatásokkal, nagyszerû felépítéssel, intim közeli felvételekkel és kiváló vágással fokozza az izgalmat,melyek egy az érzékeket, s az elmét egyaránt stimuláló thrillerré teszik a HARD CANDY címû filmet.
A HARD CANDY elkészítését elsõsorban a Japánban megesett valódi támadások sorozata késztette. David Higgins a producer, olvasott az esetekrõl, melyek során iskolás lányok estek áldozatul egy az Interneten kiskorúak kapcsolatát keresõ férfinak. Miután egyikük internetes kapcsolatot alakított ki egy férfival, a barátaival együtt elment, hogy meglesse õt a megbeszélt találkahelyen. Higgins eltöprengett a történetben rejlõ drámai lehetõségeken. "Egy érdekes és merõben új nézõpontból mutatja be,hogy valójában ki az üldözõ, és ki az üldözött." - meséli a producer. "Arra gondoltam, mi lenne, ha csak egyetlen lány is a nyomába eredne az internetes vadászoknak? Soha nem láttam még egy 14 éves önkéntes jótevõrõl szóló filmet"
Higgins nagyon minimális díszletet képzelt el a történethez, melyben a két karakter egy szûk helyen néz szembe egymással. Egy ilyen thriller pszichológiai tanulmány is egyben. Amikor Higgins Brian Nelsont kérte fel a forgatókönyv megírására, az elsõdleges szempont a sokoldalú karakterek megalkotása volt. Higgins a következõket nyilatkozta ezzel kapcsolatban: "Jó, ha van az embernek elképzelése, de a kivitelezés is számít. Épp ezért szerettem volna egy drámaíróval együttdolgozni. Olyasvalakire volt szükségem, aki nem csak a történetet képes megírni, hanem a szereplõk karakterét is kidolgozza. Egy olyan szobában, ahol mindössze két ember tartózkodik, nincsenek karambolok, és semmi, amire az ember támaszkodhat, ott nincs más mint csak a szereplõk. Elolvastam Brian egyik darabját, és azonnal tudtam, hogy õ az igazi."
Nelson, díjnyertes színházi rendezõ a Los Angeles-i színházi élet kiemelkedõ alakja "A film lényege a két ellentétes ember közti párbajban rejlik, akik csak elsõ látásra nem illenek össze." - mondja Nelson. "A lehetõség, hogy írhatok egy a TORTÚRA, a MESTERDETEKTÍV, címû darabokhoz hasonló kétszereplõs párbajról szóló forgatókönyvet túlságosan is izgalmas volt ahhoz, hogy elutasítsam. Egy olyan színházból jövök, ahol a színésznõk jobbak, mint a szerepeik. Így hogyan is állhattam volna ellen annak, hogy egy Hayley-hez hasonló hõsnõt alkossak?"
Mielõtt Nelson hozzálátott volna a forgatókönyv megírásához, õ és Higgins két hónapot töltöttek a történet kivesézésével, mígnem sikerült mindkettejük számára a tökéletes eredményt elérni. Egészen a fõszereplõk elsõ kávézóbeli találkozásától elkezdve a történetben érezhetõ egyfajta erotikus feszültség az egymást ugrató 32 éves Jeff és a 14 éves Hayley között. Fényképészként Jeff gyakran kerül gyönyörû tizenéves lányok társaságába, így pontosan tudja, mi az, amivel leveheti Hayley-t a lábáról. Csak késõbb derül fény arra, hogy mind a ketten rejtett szándékkal érkeztek az elsõ találkára. A történet elõrehaladtával valódi terveiket továbbra is titokban tartják egymás elõtt.
A teljes mértékben egyensúlyban lévõ szereplõk megalkotásával Nelson saját sakkjátékosi élményeibõl is merített. "Nagyon nehéz megfelelõ sakkpartnert találni. Így hozzászoktam ahhoz, hogy magam ellen játszom." - meséli az író. "Arra kényszeríteni magunkat, hogy a lehetõ legjobb lépést válasszuk önmagunk ellen, azt hiszem, felbecsülhetetlen gyakorlat két olyan szereplõ jellemének megalkotásához, akik mindketten a legjobbat nyújtják saját játékukban, akik mindketten egy élet-halál harc résztvevõi."
Nelson korábban színészetet is tanított közép- és fõiskolai szinten. Ez nagyban hozzásegítette a 14 éves Hayley szellemes és intelligens karakterének kialakításához. “Legtöbb tanítványom nõ, akik közül nagyon sok briliáns elmével van megáldva, és egy igazságtalan világban próbál boldogulni. Azt szerettem volna, ha Hayley karaktere olyannyira intelligens és mulatságos, mint a legkiválóbb tanítványaimé."
Hayley önmagába és küldetésébe vetett hite megrendíthetetlen. Meg van arról gyõzõdve, hogy egy gyilkost készül csapdába csalni. Nelson a következõket fûzi hozzá: "Véletlen egybeesés csupán, hogy a forgatókönyvben épp Jean Sebergre utalok. Õ alakította Jean d’Arc-ot, a nõt, aki sokkal nagyobb dologba vágta fejszéjét, mint amilyet képes lett volna kezelni."
A vonzó és szeretetre méltó Jeff aligha illik bele a pedofil gyilkosokról alkotott képbe. Nelson azonban rámutat arra, hogy a megkapó külsõ gyakran nem megbízható jellemvonás. "Ahogy Hitchcock is mondta, ha a gonosztevõ túlságosan is ijesztõ, hogyan férkõzik áldozatai közelébe?" - teszi hozzá az író. “Jeff intelligens, vonzó és sikeres. Ki nem örülne, ha vele múlathatná az idõt? Ám a személyiségét és munkáját meghatározó tizenéves lányok, annyira felzaklatják, hogy el kell rejtenie ezt az erõt, mielõtt még teljesen eluralkodna rajta. Jeff maga elõl is teljes mértékben elrejti devianciáját - míg Hayley rá nem kényszeríti, hogy szembe nézzen önmagával."
A rendezõ David Slade, akire meglepõ videoklipjeinek és reklámfilmjeinek köszönhetõen igen nagy a kereslet, egy ültõ helyében olvasta el a forgatókönyvet. "Egyszerûen nem tudtam letenni." - emlékszik vissza Slade. "Saját elõítéleteim megkérdõjelezésére késztetett, és nagyon elgondolkoztatott. Hol húzódik a még elfogadható és a már elfogadhatatlan közötti vékony határ? Mi puszta nézés csupán, és mi leskelõdés már?"
A korábban újságíróként, festõként és fényképészként is dolgozó Slade érdeklõdését felkeltették a történetben rejlõ filmes lehetõségek. A HARD CANDY esetében a lenyûgözõ történet, és a lenyûgözõ karakterek adottak voltak ahhoz, hogy kidomborítsuk a helyzetben rejlõ feszültséget és drámai jelleget."
Egyetlen találkozás elég volt ahhoz, hogy Higgins meggyõzõdjön arról, Slade a legjobb választás a HARD CANDY megfilmesítéséhez. "David videoklipjei és reklámfilmjei egyszerûen lenyûgözõek. Elég csak rájuk nézni, és egyértelmûvé válik az ember számára, hogy õ még a pirítóst is képes érdekessé tenni. Míg a többi rendezõ kizárólag a képi megjelenítésekben rejlõ lehetõségekrõl beszélt, David beszélgetésünk elsõ negyvenöt percében kizárólag a forgatókönyvet, a történetet és a szereplõket elemezte" - idézi fel a találkozást a producer. "Minden észrevétele megállta a helyét. Tökéletesen megértette a történet és a szereplõk jellemének lényegét, és pontosan azt a filmet szerette volna elkészíteni, amit Brian és én is akartunk."
Higgins a Vulcan Productions-nél, melyekhez többek között a TÁVOL A MENNYORSZÁGTÓL és a TITUSZ elkészítése is fûzõdik, hasonló gondolkodású emberekre talált. A szereplõválogatások kezdetekor a film készítõi elõször Hayley szerepére szerették volna megtalálni a megfelelõ színésznõt. Úgy vélték a nõi fõszereplõ megtalálása lesz a legnehezebb feladat, és igazuk lett. Slade körülbelül 250 - 300 fiatal színésznõ közül próbált meg választani. Majd megnézte a fiatal kanadai színésznõ, Ellen Page próbafelvételét. "Rettenetes minõségû felvétel volt. Ellen nemrégiben borotválta le haját egy szerep kedvéért, így tulajdonképpen egy kisfiút láttam, amint olvassa a szövegét, anélkül, hogy bármilyen irányba is terelte volna a szereplõt." - idézi fel a szereplõválogatás pillanatait Slade. "Ugyanakkor messze felülmúlta az összes addig látott színésznõt. Volt benne valami nyers erõ és szenvedélyesség. Érzelmileg teljesen átadta magát a szerepnek. Egybõl Ellenre esett a választásunk."
Page-et lenyûgözte a forgatókönyvbeli Hayley hitelessége. "Nem gyakran lehet olyan szerepekkel találkozni, melyekben a 14 éves lányok karaktere ilyen tökéletesen kidolgozott." - mondja Page. Rendkívül sokoldalú és szenvedélyes. Alig vártam, hogy a fejébe férkõzhessem."
Jeff szerepében Patrick Wilsont választották, az elismert színházi színészt, aki az ANGYALOK AMRIKÁBAN c. filmben nyújtott Emmy-díjra is jelölt alakításával felkeltette Amerika érdeklõdését. "Patrick korábban már játszott színházban, így biztos voltam benne, hogy 100%-os alakítást nyújt majd. Véleményem szerint rendkívüli volt az ANGYALOK AMERIKÁBAN címû filmben, melyben az alakítása hihetetlen széles skálán mozgott.
Wilsonnak nagyon tetszett a történetben rejlõ kétértelmûség. "Nagyon izgalmas, hogy nem egyértelmû, ki a jó, és ki a rossz." - meséli a színész. Ami színészként lenyûgözött engem az az, hogy ez a szerep mindig változik. Egyáltalán nem arról van szó, amit Jeff és Hayley elsõ kávézóbeli találkozása alkalmával gondolna az ember. "
Slade a film minden részletét jó elõre megtervezte még a forgatás megkezdése elõtt, és számos olyan szakértõ véleményét kikérte, akikkel korábban együttdolgozott. A reklámfilmek és videoklipek világának legtehetségesebb tagjai csatlakoztak Slade-hez a forgatás során, beleértve Jo Willems operatõrt és Jeremy Reed díszlettervezõt is.
A rendezõ stratégiájához hozzátartozott, hogy a történetet visszafogott mégis erõteljes elemekkel dúsítva vigye filmre. "Nagyon szigorú szabályokat alakítottunk ki a forgatás során. A színpaletta, a hangszín és az intenzitás megtervezése mind a forgatás kezdetet elõtt történt. A színvilág olyan volt, mintha a film harmadik fõszereplõje lenne. Sok mindenrõl árulkodott még akkor is, mikor igen kevés párbeszéd vagy cselekvés zajlott. A filmzenét az egyes karakterek hangulatához terveztük, csak Hayley számára négy különbözõ zenét komponáltunk, a hangulatától függõen. Számos hang- és színhatás segítségével hangsúlyoztuk a karakterek tudatalatti érzéseit." - fejti ki Slade.
A HARD CANDY forgatása mindössze 18 napig tartott. Jeff házát egy stúdióban állították fel, melynek elsõsorban David Higgins modern otthona szolgált alapul. A kávéházi jelenet kivételével valamennyi jelenetet sorban vették fel. Ez lehetõséget adott arra, hogy Wilson és Page néhány nap alatt leforgathassa, tudván, hogy a megváltás már nincs messze. Egyik színész sem használt kaszkadõrt. Ez Wilson számára különösen megerõltetõ volt, hiszen a film nagy részében megkötözve és összeverve látható, egy sokkolótól kábultan. "Teljesen biztonságos körülmények közt, megfelelõ felügyelet mellett dolgoztunk. Mégis, nagyon is idegtépõ volt." - emlékszik vissza Slade. "A filmvásznon hallható zajok össze sem hasonlíthatók a közvetlen közelrõl a szobában hallhatókkal. Az összes, a filmen látható szikra valódi, nem számítógépes trükk."
HARD CANDY a 2005-ös Sundance Filmfesztiválon debütált, ahol heves vitát váltott ki a nézõk körében Jeff bûnösségét vagy épp ártatlanságát, illetve Hayley szándékait illetõen. Higgins elmondja, hogy a film készítõinek egyik célja a kétértelmûség kialakítása volt. "Nem állt szándékunkban egy kész befejezéssel elõállni a közönség számára, és lezárni az egész történetet. Hadd döntse el a nézõ maga, hogy ki Hayley, és miért tette, amit tett. Hogy vajon a szereplõk valóban azt kapták, amit megérdemeltek. Egyszerûen imádom, ha a moziból távozó tömeg ilyen dolgokról beszélget."
"time is not money"
