vigyázat: őrült biciklisek a rakparton !!

A rakpart sztorit egész egyszerűen nem lett volna szabad hagyni, hogy idáig fajuljon. Legalább 2 éve már rendszeres bringás kultúrát terjesztő cikkeknek, videóknak kellett volna megjelenniük, legalább 24 darabnak (havonta 1x, sorozat formájában). Ilyen cikkeket kellett volna publikálniuk a a biciklis orgánumoknak, amit aztán a két óriás szervezet nyilván megosztott volna a közösséggel. Félreértés ne essék, publikáltak, publikáltunk (ugyanúgy a cspv sara is, ami az utcákon van) ezer dolgot, de van egy jól körbehatárolható téma, amit sikerült körbelőni, és amiből óriási hiány van: a biciklis közlekedési kultúra. A "hogyan közlekedj" rovat. Ezért a magunk részéről mostantól minden héten jelentkezünk egy darab kultúra-terjesztő cikkel - lesz, ami lesz, és mindenki mást is erre biztatunk.

a kép illusztráció - jófej bicikliseket szerepeltetnek rajta, és kerékpáros kultúrát épít - nem is akárhogy, mert a szervizutat propagálja az Andrássyn !!:))

Ami a rakpart-szitut illeti, a magára hagyott biciklis populáció vadon nőtt, és csak idő kérdése volt, hogy mikor robban fel a bomba sok-sok ketyegés után. Ami a tegnapi napot illeti, valójában nem újdonság, a rakpartot már tavaly is életveszélyesnek tekintettük - az embernek halálfélelme van a sok-sok elmebetegtől, akik valamiféle autópályán képzelik magukat, plusz még azt sem képesek felfogni, hogy a rakpartnak csak a felén osztozik a két irányú biciklis forgalom.

NOTE: azonnal szükségszerű még több gyalogos | biciklis matrica felfestése, lehetőleg úgy, hogy a két embléma között legyen egy 3 csíkból álló, szemléltető, szaggatott elválasztósáv.

Észak felé (a Margit híd felé) haladva tehát folyamatos orosz rulett, mert akik szemből süvítenek, úgy veszik, hogy övék az az oldal, a tiéd meg másik, és nem is értik, hogy miért mész olyan közel hozzájuk. De ez csak a kezdet. Azt sem értik, hogy miért nem negyvennel repesztesz. Aki például mögötted jön, dühösen fog előzni, épp hogy nem kiabál be, hogy rohadt trabantos - csak azért, mert azt a 10 percet, amit a rakparton töltök, nem süvítéssel töltöm, hanem sétabiciklizéssel 15km/h körül - ami mellesleg elvárható is, hiszen gyalogosok közt, kezdő biciklisek közt történik az egész, ráadásul járdán, szűk helyen. Aki itt 30-al megy, az ... oké, kimondom: hülye.

veszett tempóval "közlekedő" biciklisek

Márpedig sokan mennek 30-cal, rengetegen. Ez a reggeli bringázz a melóba turnus idején még konkrétan barátságos is, mondjuk reggel 7-8 körül, amikor alig van egy-egy gyalogos. Később ugyanezt a kollektív tempót már a veszettség tüneteivel azonosíthatjuk. A Rákóczi út jut az eszünkbe, a kádár-rendszer, amely a rengeteg frusztrált autóst kitermelte, akik széteső ladáikkal, skodáikkal, majd opeljeikkel, golfjaikkal - ma pedig amijük éppen van - maxi tempóval dübörögnek keresztül a belvárosnak ezen a széles útján. Felmerül a kérdés, miért van ez? További kérdés, mi, biciklisek, egy vadiúj tömeges közlekedési kultúra kibontakozásának a hajnalán miért esünk ugyanebbe a csapdába? Miért nem bírunk kilépni apáink korának árnyékából?

A válasz ott kereshető, hogy csomó magára hagyott, nem megszólított, nem szocializált biciklis (ember) van - ma is, ugyanúgy, mint 40 évvel ezelőtt az autósok esetében. Ezek az emberek, ezek a biciklisek a másikban a riválist látják, akit le kell győzniük, vagy különben az győzi le őket. Szociálpszichológia - nagyon kemény szindróma, körülbelül a börtönökben szerveződik meg így a "közösség", a lökdösődés, tolakodás, rivalizálás és erőszak révén naponta, sőt, alkalmanként kivívott és megerősített hatalmi ranglista jegyében.

lobog a szoknya, dagadnak az izmok

Persze, a biciklizés élvezetes, a lányok imádják, ha lobog a hajuk, a fiúk meg azt imádják, ha érzik az erejüket, és végre egy kis mozgáshoz juthatnak. De a szoknya meg a haj 15-20 km/h esetében is lobog, a mozgáshiányt pedig tuti, hogy nem egy sétányon kialakított bicikliút-szerűségen kell gyakorolni. Rengeteg út van, ahol lehet repeszteni, kezdve máris a Rákóczival, ha valaki gyorsasági versenyt akar, menjen a Rákóczira, de ott a Fő utca, aztán ott van a Margit híd, természetesen az úttesten, és így tovább. A mozgáshiány tehát nem mentség ...

ez nem mozgáshiány ..

A gond azonban természetesen az, hogy valójában nem mozgáshiányról és szoknyalobogtatásról van szó, hanem egy rítusról, ami úgy írható le, hogy önmagunk összemérése a másikkal, a többivel (ez ugyanaz a rítus, amiből a kisvárosi morál kialakul, amely szerint mindenki kertje tiszta és rendezett kell, legyen, a mások pedig rosszfejek, a másság pedig betegség, stb.)

A kiskörúton is, a legkulturáltabb biciklisáv-szakaszon is rendszeresen előfordul, hogy valakik úgy rajtolnak zöldnél, hogy nem hagynak kétséget: mindenkit le akarnak győzni, itt és most. Ha megnézünk egy dán biciklis videót, elképedhetünk, hogy ott normálisan, 15-20-szal tudnak menni az emberek, és egymásban a társat látják, nem a vörös posztót - még szép. San Francisco-ban a bringások apró kézjelekkel üdvözlik egymást, azt mondják, hello, stb. Nálunk meg csak ezerrel tombol a taplóság.

előzmény: a "biciklisek egymásért" - botrány

A tegnapi rakpart-csúcsnak az előzményei már tavaly is kivehetőek voltak, idén pedig még eszkalálódtak is. Egy biciklis facebook csoport, a "biciklisek egymásért" (ami eredetileg jóról szól, és a résztvevő biciklisek értelmesek és általában jófejek is) különös publikációt dobott fel, ami arról szólt, hogy "egy gyalogos" elpanaszolja, miért mennek ezerrel a rakparton a biciklisek. Ez idáig még lehetne egy értelmes közösségteremtő, kultúra-terjesztő diskurzus alapja is. Lehetett volna, ha a csoport adminjai nem gondolják ezt másképp ... Eleinte még kedvesen álltak hozzá, azt magyarázták, hogy "nem akarom lerugdosni a gyalogosokat, dehogy is" :) Aztán folytatta az illető admin azzal, hogy "de fontos, hogy betartsuk a szabályokat, mint egyenrangú közlekedő felek" ...

Erre megpróbálod elmagyarázni neki, hogy, de ember, ez egy sétány ... és nem a járdán, sétányon közlekedő gyalogosokkal kell egyenrangúnak lenned, hanem az úton közlekedő autókkal ...

no, erre a csávó már törölt is. Aznap este legalább 2 tudattágítással próbálkozó biciklist törölt a barátságos bringás admin - névtelenül. Azt hangoztatta, hogy ez biciklis gerincútvonal, ezért ez egy autópálya bicikliseknek. Nem volt képes, sőt, még ha talán képes lett volna, akkor sem lett volna hajlandó felfogni, hogy a gyalogosokkal szemben a biciklisek MINDIG udvariasak, mert mi vagyunk a gyorsabbak, mi vagyunk géppel, mi okozhatunk sérülést, ráadásul, a rakparton mi megyünk a járdán :)))) Mindegy, az illető totál kész volt ... A gond csak az, hogy ez nem egy elszigetelt jelenség, hanem csak olyan, mint egy a Madarak című film alapozó-jeleneteiből ...

a rakpart tegnap

Az alábbi sztorit kiszínezés nélkül totál dokumentarista stílusban írjuk le - túlzások, költői képek nélkül (!!!). Erzsébet hídnál, picit odébb, már a "csíkokkal szeparált" szakasznál a Tabán biciklibolt előtt állok, s hallom, hogy valaki kurjantgat, hogy "héj", "héj". Mondom, vajon mit akarhat, elkezdtem felnézni (amúgy kölcsönkértem egy kulcsot a kedves Tabán Bicikli szervizesektől, és az ülésemet igazítottam éppen). Azt láttam, hogy egy biciklis éppen elgázol egy gyalogost. A gyalogos rálépett a csíkkal szeparált biciklisávra, a barom biciklis meg elgázolta, úgy, hogy látta előre, hogy az illető ezt fogja csinálni - ezért kurjongatott. Külföldiül nem beszélt, meg az elütött fiatalembernek több társa is volt, ezért a biciklis barátunk hamar tovább állt. Egy montenbájkos, sisakkal.

Picivel később (haladok a Bambi felé), a Lánchíd alatti alagútnál a sok-sok szokványosan közlekedő tapló stílusú biciklis között (akik kiélvezve a pár méter gyorsító lejtőt, mint valami szellemvasútba, csengetve, kiabálva,teljes gőzzel rontanak be - a csengetés nyilván azért van, hogy mindenki tirhuljon, mert itt jön a csúcsragadozó, az állatok királya) ... szóval a sok-sok szokvány stílusban átkelő biciklis közt ott volt egy fiatalember, aki az alagút előtt fékezett és lassított, kb. 5 km/h sebességre, nem csengetett, inkább felkészült arra, hogy odabent lehetnek gyalogosok, meg bármi.

(PS: nem mindenki bunkesz, aki csenget !! sokan pusztán ésszerű figyelmeztetésből csengetnek, de nem azért, mert azt várják, hogy bárki eltakarodik az útból, csupáncsak jelzik, hogy jönnek, és azt kérik, hogy figyeljenek rájuk:
 "Érkezem, lassan; Melletted vagy veled szemben. Nem, nem kell félreállnod, DE figyelj"

/köszönet bitmill-nek a kontribúcióért ://
:)))

Nos, ahogy kijöttünk, és volt egy pici hely, odagurultam mellé, és elkezdtem neki mondani, hogy gratulálok, ez egy igazán kulturált megoldás volt, így tovább és respekt. De nem sikerült, mert amint mellé kerültem, mögöttem egy alak ezerrel elkezdett csengetni, kb. félméterre tőlem. Szemből senki sem jött, gyalogos is alig volt. Az illető után szóltam, hogy ember, hol élsz te? Erre az megállt, kiszedte a fülhallgatóját (hoppá), és beállt mellém "vitatkozni" - konkrétan habzott a szája. És azt harsogta, hogy ez nem Dunabogdány, ahol beszélgetünk, meg sétálgatunk, itt nyílegyenesen megyünk, mert ez bicikliút! (a szitu pikantériája, hogy a szerencsétlen flótás nem fogta fel, hogy a dunabogdányi bicikliút pontosan ugyanilyen sétány .)) A fickó montenbájkot hajtott, sisakban, hátizsákkal.

Sebaj, tovább a Bambiba. A gazdasági minisztérium előtti placcon, a buszmegállónál, ahol a csíkokkal szeparált bicikliút tesz két kanyart, ott állt egy rendőrautó, és két biciklist igazoltattak, mármint papíron rögzítettek dolgokat. Ott volt mellettük három darab bicikli letámasztva. Odamegyek, bár a Bambi már nagyon közel volt, de mondom, csak megkérdem, mi a szitu, hátha azért büntetik őket meg, mert nem a bicikliúton mentek, hanem az úton - DE NEM ... Nincs ilyen szerencsénk. Mezben voltak, lehettek volna outis versenyzők is - de nincs ilyen szerencsénk. A leállított biciklik mind montik voltak. A srác nagyon meg volt szeppenve, sajnáltam, egyből arra gondoltam, hogy valami rossz dolog történt vele - de amit elmondott, az alaposan ledöbbentett ...

Kiderült, hogy ütközött egy biciklissel, valójában előzte, és összeakadt a kormánya a másikéval, az illető pedig ... nem tudni, pontosan, mi lett vele, de a mentők vitték el ...

utószó

Budapest durva hely - ekkora taplóságra egyszerűen nincs mentség ... A biciklisek pedig viszik a prímet - komolyan, az autósok milliószor többet figyelnek, az átlag autósok, milliószor többet figyelnek oda a biciklisekre, mint a biciklisek a gyalogosokra ... Az is tipikus, hogy a "mindenki gyalogosnak születik" kampány ellenére tény, hogy a biciklisek közül csak a legeslegjobb fejek állnak meg a zebráknál (az olyan zebra, ahol nem kel át senki, nem számít, olyan zebráról beszélünk, ahol emberek kelnek át) - a legtöbb biciklis ma még állat módján megy rajta keresztül, legyen az női vázas helyes csaj, vagy biciklinadrágos "versenyző" ... és itt nemcsak az a gáz, hogy piros van, hanem az egész morál ... az, hogy saját magának több előjogot vindikál, mint amit bárki másnak hajlamos lenne megadni ... azaz az én vagyok az állatok királya szindróma, már megint ...

Nincs mit tenni, ezt a kultúrát építeni kell, különben sosem lesz belőle kultúra ...