When in Rome - Városhasználat percalapon
Vasárnap délután Budapesten. A Margitsziget tömve van, mindenfelé emberek, ott hevernek a füvön, a Nagyréten, alias Napozóréten. Labdáznak, fociznak, baseballoznak, frizbiznek, vannak, akik akrobatikus mutatványokat gyakorolnak, vannak, akik jógáznak a fűben, egy fiatal pár egy fa alá vette be magát, a srácon kalap van a nap ellen, mindketten biciklivel jöttek, mindkettőjüknél van egy kütyü, a srácnál egy macbook, a lánynál egy tablet, a fa törzsének támaszkodnak. A sziget csodálatos. Ezrek sétálnak, ezrek élvezik a vasárnap délutánt itt, elképesztő a nyüzsgés.
Fővám tér - lásd a galériát
Ja … és mindez ingyen van. Bizony, ez a szabadidő eltöltésének egy ingyenes formája. Igen, a legtöbb időtöltés ezzel szemben pénzbe kerül.
Menj el moziba (1500 / kopf / 2 óra), ülje be egy étterembe, 1500 / kopf / 1 óra. Nem, nem csak a szolgáltatások kerülnek pénzbe - valójában az van, hogy a városban csak olyan dolgokat lehet csinálni, ami pénzköltéssel jár. Járj utána .))
"Csinálni valamit a városban" - gondolkodj el ezen. Hamar rá fogsz jönni, hogy kőkeményen két csoportra oszlik az összes kínálkozó időtöltés - a fizetősökre és az ingyenesekre.
Elvileg nincs is ezzel semmi gond. Egy jó mozi, egy színház, egy étterem egy koncert - sokba kerül. Egy fagyi, egy séta - megfizethetetlen .)) A tréfát félretéve, észre kell vennünk, hogy a város funkciója, a város és a városlakók viszonya nagyon kemény átalakuláson megy keresztül. Vékony a vonal, ami elválasztja a horgászást attól, hogy valaki csak áll a parton egy bottal a kezében, és hülyén néz. Vékony a vonal, ami elválasztja azt, hogy valakik egy városban élnek, attól, hogy van egy lakásuk, ahonnan kijárnak élelmiszerért, meg dolgozni, meg moziba, meg helyekre. Halvány a különbség aközött, hogy valakik sétálnak a városban, vagy hogy használják a járdát, amikor mennek valahova.
E vékony vonal mentén városaink iszonyat kemény változásokon mennek keresztül, úgy, hogy szinte észre sem vesszük. Fokozatosan eltűnnek a FREE / ingyenes időtöltések, outdoor activities / kint-tartózkodási lehetőségek - de nem vesszük észre, mert még mindig vannak, azt pedig, hogy arányaiban csökkennek, lehetetlen érzékelnünk. A várostervezők egyszerű sémákkal próbálják azt a látszatot elérni, mintha kézben lehetne tartani a helyzetet, például azzal, hogy publikus tereket kell létrehoznia minden új magán létesítmények, irodaháznak, stb .))
padok a napon, az út mentén (Madách tér) lásd a galériát
Ez azonban édeskevés, és még csak közelében sincs annak, hogy orvosolja a problémát - a városi élet elsivatagosodását. Egy nagyon durva és folyamatos hangsúlyeltolódással van dolgunk, ami úgy emészti fel a nyilvános tereinket és az outdoor aktivitási lehetőségeinket, ahogyan a szél és a napsütés felszárítja az esőt az aszfaltról.
Per pillanat egyébként Magyarország épp egy nyerő fázisban van, mert az EU-s fejlesztési projektek révén Magyarország belvárosait rendre átrendezték, egy emberközpontú koncepciónak megfelelően, szemlátomást egy "reclaim public spaces" mottó jegyében. Így kapott rengeteg belváros jellegzetes kőlapokkal burkolt hatalmas sétálófelületeket, padokkal.
Mindez a roppant negatív általános tendenciával szemben hat, tehát a háborúnak koránt sincs vége, ez csak egyetlen győztes csata részünkről. Mellesleg, ha közelebbről megnézzük, azt láthatjuk, hogy például Budapest belvárosának, a Kálvintól a Gödörig a gyönyörű új public terei, utcái éppenséggel nem annyira publikusak, mint lehetnének, vagy lenniük kellene. Rengeteg terasz létesült például, értsd, hatalmas terek - ahol leülhetsz, ha fizetsz. Az egész Kálvin téren (per pillanat) csak az NDK-s szocreál irodaház együttes tövében lévő, a vizuálisan az irodaházakhoz igazított metrófeljárók szélén lehet leülni. Rengeteg terasz - de megdöbbentően kevés szabadon használható ülőtér. A Fővám tér hatalmas Ceausescu-i tere látványos és szép, mert érvényeülnek a házak - leüli azonban ??? egy-két kocka-kőtömbre. Vagy jöhet az Anna presszó giga-terasza, Budapest első számú Csipak szerzeménye :)
Értsd: a nyilvános terek illúziója tényleg megvan, de amint élni szeretnénk ezzel a kínálkozó lehetőséggel, hogy valamely barátunkkal kimenjünk sétálni, leülni, dumcsizni a városban - mindjárt kiderül, hogy közel sincs annyi lehetőségünk, mint gondolnánk, és hogy a nyilvános és FREE tereknek elsősorban csak az illúzióját kapjuk meg.
Kálvin tér - lásd a galériát
A város „használata” hihetetlen átalakuláson megy keresztül (már a „használat” kifejezés alkalmazása is e szindróma része). Elidegenült, használatból kivont terek, miközben a szolgáltató iparág egyre nagyobb teret hasít ki magának. Reklámok mindenütt, a város egy reklám-médium, illetve tér. Vékony vonal választja el azt, ami most van, attól, hogy … városunk egy komputer-alaplap (motherboard) legyen, ahol az információ bitjei száguldoznak ezerrel – ahol minden történés egy nagyobb és magasabb rendű rendszer része, illetve annak van alárendelve. Esetünkben ez az analógia oda fut ki, hogy adott a város, ahol emberek rohangálnak, kommunikálnak, „közlekednek” (közlekedés = kommunikáció, görögül), és ez az egész nagy nyüzsgés alá van rendelve egy nagyobb és magasabb rendű rendszernek - a fogyasztásnak. Az emberek apró kis hangyák, információ vezérelt, önjáró kis atomok, akik … vásárolnak vagy szolgáltatásokat vesznek igénybe éppen .. Vásárolnak, fogyasztanak, nyüzsögnek .. máskor pedig munkába mennek, hogy megkeressék a pénzt, amit majd nyüzsgés közben elkölthetnek.
Kálvin tér - lásd a galériát
Egy ilyen város olyan, mint egy falanszter, mint egy mátrix – embertelen. Az emberek élete van a városért, a komplexumért, és nem fordítva. Az emberek számára ez egy bölcső és sír, ahol élniük, halniuk kell. Egy falanszter, ahol minden egyes mozzanat hasznot termel.
Amikor sétál az ember: reklámokat néz, kirakatokat, hirdetéseket. Amikor vásárol, fogyaszt, ugyancsak a rendszer által rászabott feladatot látja el, a rendszer által ráosztott szerepet tölti be.
Vagy az ember számít, vagy a rendszer. Vagy az ember a főszereplő, vagy a rendszer – az eredmény pedig teljesen más. Vagy egy olyan város, amelyben az emberek otthon érzik magukat, van saját életük, és az egész rendszer is ezt szolgálja (hogy legyen életük), vagy pedig egy olyan populáció, egy telep, amelyben az ember homokszem, és nem számít az élete. Gondolj a csirkékére a csirketelepeken, ahol mindent a funkció irányít, minden a funkciónak van alárendelve - a csirkék járni sem tudnak, egész életüket egy sötét alagútban töltik, ahol túlzsúfoltan, túlhizlalva 42 nap alatt élik le az amúgy 64 napos életciklusukat, ami alatt elérik a kívánt testtömeget, amikor már meghalhatnak - felgyorsítva.
Az emberek szabadidős tevékenységei közül a vásárlás lett a legdominánsabb. Vásárlás - plázákban. Mesterséges tereken belül, mesterséges fények közt, mesterséges utcácskákon haladnak, szkennelve a kirakatokat, az árakat, a reklámokat - és időnként be-betérve egy-egy boltba, hogy létrejöjjön a fogyasztói világrendszer legfontosabb aktusa, a tranzakció, a vásárlás.
A plázák környékén persze kell, hogy legyenek parkok, parkszerűségek, kis szökőkutakkal, meg minden. Ez azonban csak reklám a plázák részéről - aki a plázákba, plázák elé megy sétálni, tetőteraszozni, az az adott plázával fonja szorosabbra a viszonyát. Ezek nem azok a terek, ahol pénzköltés nélkül időt lehet eltölteni, ahova egy család ki tud menni - csak úgy.
Alapvetően fontos megkülönböztetni a public terektől a privát tulajdonú public tereket (privately-owned public open spaces , aka Po-Pos). Lásd Budapesten a Kopaszi gáton létesített kis központot, amely lobbi-ereje minden korábbit felülmúlt, a NOL-hoz köthető összes ember naponta dicsérte, mint a helyet, ahol a legjobb lenni. Ez a kis hely a Kopaszi gáton egyrészt mesterséges környezet, olyan, mint egy minigolfpálya a valóságoshoz képest, másrészt valakinek a tulajdona, és őrzik, felügyelik. Ha fotót akarsz készíteni, odajönnek, és megmondják, hogy nincs jogod publikálni, csak saját célra, privát használhatod. Sört, bort, vizet odavinni sem túl sok embert látni arrafelé, piknikező társaságokat sem - az emberek fegyelmezetten ülnek, hevernek, nézik a vizet, beszélgetnek - teszik, amire lehetőségük van, amire engedélyt kaptak. Ez a tér nem a sajátjuk.
A legérdekesebb jelenség Budapesten természetszerűen a Gödör. A Gödör eleve forradalommal indult, mert egy nemzeti színház helyett jött létre, azaz a gazdagok által alkalmanként látogatott objektum helyett egy belépő nélkül naponta, bárki által látogatható nyitott tér lett. Ezzel együtt, kezdetben a Gödörnél is az volt a rendszer, hogy elüldözték az embereket, tilos volt a fűre ülni is. Így indult a fidesz kormány alatt 2002-ig, de még 2005-ben, az mszp-szdsz kormányok alatt is így volt, a teret pedig tankcsapdára emlékeztető ellenséges objektumok "díszítették". Még 2007-ben is előfordult, amikor már lehetett a füvön ülni, hogy egy biztonsági őr odajött, hogy ne fotózz ... mire te mondtad, hogy ez közterület, és nem magántulajdon, amiből persze vita alakult ki, de végül már fotózni is lehetett. Nos, ekkor ért körbe, ekkor ért célba a forradalom. Ma a Gödör Budapest legcsodálatosabb nyilvános tere, egyetlen szégyenfoltja, hogy a taxisok oda járnak vizelni a park oldalába, és persze lehet, hogy nemcsak a taxisok.
A WC-k mellesleg Budapest és Magyarország gyengéi, a rendszerváltás előtt egyedül a Ferihegyen voltak rendes WC-k, aztán jött a McDonald's forradalom. A Margitszigeten azonban (ahol tízezrek töltik el a szabadidejüket, és ingyenesen, egyáltalán nincsenek WC-k - pedig egy nyilvános WC nem valószínű, hogy 1-2 millió forintnál többe kerülne, akkor viszont még ott lenne az is, hogy a város pénzt akarna szedni azért, hogy emberek a WC-t használják, ami megint csak barbár dolog lenne - de Budapest ilyen mélyről jön.
Mélyről jön Magyarország, és per pillanat még mindig a mélybe tart, lévén, hogy Budapest híján van ivókutaknak és szabad ülő, heverő helyeknek (a Margitszigeten például az 5-6 darab kútból egy-kettő rendszeresen nem működik vagy nincs is installálva, vagy épp ki van törve, mert valaki véletlenül nekihajtott - annak ellenére, hogy a gépjármű forgalom minimálisra van korlátozva). A Balaton sem különb, kemény 10 kilométereket lehet biciklizni a Balaton körül úgy, hogy kútnak hírét sem látni, s ha vizet akarsz, mehetsz a boltba. Őszöd környékén az egyik falu főterén végül ott volt egy tradicionális, óriási kerekeskút - de mint kiderült, csak dekorációként.
a Gödörnél - egy valóban public és valóban FREE tér - lásd a galériát
Ahhoz, hogy egy város ne csak telep legyen, hanem kultúra, létfontosságú civilizációs vívmányokat kell megvalósítani, és a városlakók számára elérhetővé tenni. Összességében egy város lehet az embereké, a városlakóké, vagy lehet fordítva, lehet az, hogy a város, illetve a városban tulajdonrészt vásárolt vállalkozások azok, akiknek a kedvéért az élet zajlik. Minél többet tudsz úgy tartózkodni a városodban, hogy nem kell fizetned érte, és jól érzed magad, és a várost "használod" (éled), annál jobb, annál antropomorfabb a város, amelyben élsz. Ha a város főterén a fűre ki van írva, hogy tilos rálépni, akkor pedig olyan súlyos demokratikus deficittel van dolgod, mintha a Kádár-rendszerben élnél, messze, mélyen a vasfüggöny mögött. S persze felmerül, hogy a hajléktalanok vegzálása is ugyanez a Kádári módszer, ma a Margitszigeten egy furgon állt meg rendőrökkel azért, hogy egy padon ülő hajléktalant igazoltassanak - a több tízezer ember közül ő miért szúr szemet? Neki ugyanúgy kell tudnia használni a várost. Mert a város a városlakóké.
Egyébként, amikor megnézzük, hogyan bánunk a hajléktalanokkal, akkor tudunk fogalmat alkotni arról, hogy milyen népség is vagyunk valójában, és arról is, hogy velünk is kb. hogyan bánnak a szervek, akiket azért fizetünk, hogy a rendet biztosítsák az életünk számára.
Egy város akkor lesz kultúra és nemcsak telep, amikor az emberek képessé válnak a város "használatára", amikor a város egy el nem idegenített életkörnyezetként szolgál. Persze .. ha a haladó franciákat tekintjük, lásd a nemnövekedés szellemi irányzatát, kiderül, hogy mindez csak az alap, és egy városban kell, legyenek olyan helyek is, agorák, ahol ingyenesen lehet kultúrát fogyasztani, s társasági életet élni, előadásokat, beszélgetéseket tartani (mint most a Fogasház) ...
Az pedig, hogy egy telefontársaság autóversenyt rendez a város szívében, amit ingyenesen meg lehet tekinteni, nem más, mint a városlakókat legmélyebben megalázó primitív cirkuszi látványosság, ami zajjal füsttel, gyorshajtással, lezárt utcákkal jár, és egy óriáscéget reklámoz …
Értsd, nagyon dinamikus, szigorú és következetes politika kell ahhoz, hogy egy város virágzó kultúra legyen, és ne csak egy fogyasztói telep ... és gyakorlatilag nyilvánvaló, hogy ennek érdekében a városlakóknak roppant aktívan kell harcolniuk - 24/7 ...