microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: szocio -> társadalom, média, nők, demokrácia

2013-10-25

Róna Péter forradalmi beszéde: az EU így, ahogy van, nem fenntartható

Zöld konferencia Európa jövőjéről


Nemzetközi konferenciát szervezett a Green European Foundation, péntek délelőtt a reggeli nyitó beszélgetés egyik bevezető felszólalásából forradalmi jelentőségű beszéd bontakozott ki. Róna Péter professzor az ötödik megszólaló volt, és mérget vehetünk rá, senki nem számított arra, amit előadott – hogy az EU ebben a formájában egy óriási kudarc, és így nem működhet tovább, és hogy nagyon csúnya dolgok várhatóak.

(FYI:  a cikkben nem szószerinti idézetek szerepelnek, hanem emlékezetre hagyatkozó összefoglalók vannak; reméljük, nem követtünk el hibát Róna Péter gondolatmenetének felidézése során - a cikket hamarosan összevetjük az elhangzott beszéd videófelvételével)

Ragyogó napsütés, a konferencia immár harmadik állomása volt Budapest, a reggeli kávé után mindenki rutinos várakozással vágott neki, hogy meghallgassa az érdekesnek kínálkozó gondolatmeneteket. A magyar szervező partner, az Ökopolisz Alapítvány igazgatója, Gergely Erzsébet megnyitotta a konferenciát, majd a GEF főtitkára, Claude Weinber következett, sportos eleganciával beszélt arról, hogy ez a projekt milyen fontos, mert hogy kell, legyen valamiféle víziónk, ami felé az EU haladhat. Utána a beszélgetés vezetője, Meszerics Tamás (aki politikát oktat az CEU-n és az LMP programírásában is részt vesz) megnyitotta a panelbeszélgetést, és elmondta, hogy az EU-szkepticizmus hogyan terjed, és hogy mekkora horderejű probléma ez. Beszélt arról, hogy tipikus technika a kormányok részéről, különösen választások idején, hogy az EU-ra kenik a kudarcok okát, hogy az EU-ra hárítják a felelősséget, hogy az EU-ra mutogatnak – miközben az EU támogatását ezerrel elfogadják, sőt. Megemlítette, hogy a meghívott vendégek közé nem tartották szükségesnek egy markánsan EU-szkeptikus nézetű előadó meghívását.

lásd a Green New Deal kampány videót

Ekkor következett az Osztrák Zöld előadó, Andreas Novy, aki a United States of Europe víziót fejtette ki (amelyről az ember elsőre azt hihette, hogy paródia, lévén, hogy az USA semmilyen szempontból nem tűnik követendő modellnek). Novy úr elmondta, hogy az 1930-as évek Amerikája a megcélzott minta, a Farm Security Administration-nel (amelynek rengeteg gyönyörű és megrázó szocio-fotót köszönhetünk a vidéki szegénységről – egyebek közt), és a New Deal-lel. Bár világos volt, hogy az exkluzivitás helyett az inkluzivitást tekintik irányelvnek, és a társadalom jóléti projekteket, a '30-as évek Amerikájának válságkezelését akár csak címszavakban is mintául venni 2013-ban és Európában, továbbra is bizarrul hangzik – különösen, hogy mind gazdaságilag, mind társadalmilag Skandinávia az, ami innen nézve előremutató mintaként mutatkozik.

 

Ekkor következett Róna Péter. Valószínűleg senki sem számított arra, amit előadott. Róna Péter professzor, karakterét tekintve egy türelmes, higgadt, roppant széles látókörű, óriási tudású, minden véleményt integrálni, s minden ellenvéleményt lokalizálni és feloldani képes briliáns gondolkodó. Értsd, nála a legkevésbé sem várható valamilyen ütköző jellegű, radikálisan megfogalmazott gondolat – hiszen mindig képes egy tágabb képet adni, amelyben a radikális gondolat már nem teljesen állja meg a helyét, vagy át kell, adja a helyét valamely más, szofisztikáltabb állításnak. Láttuk már őt vitatkozni gazdasági növekedésről, vagy annak lehetetlenségéről, és ez alapján tényleg elmondható, távolról sem jellemző, hogy egy leegyszerűsítő, radikális gondolattal csak úgy azonosuljon, sőt, éppen ellenkezőleg, megfontolt, a képet tovább és tovább tágító, bölcselő érvelés az, amit Róna Péter művel.

 

A többi beszélgetőtárstól eltérően Róna Péter felállt, és a szónoki pultnál állva beszélt – egyértelművé téve a nulladik másodperctől, hogy ő most nem beszélget, hanem előadást tart. Amíg az előadók általában szeretnek előre bedobni valami állítást, hogy a hallgatóság tudja, hova fog kilyukadni, addig Róna Péter csak felemlítette, hogy melyik három narratíva, magyarázat van forgalomban azzal kapcsolatban, hogy mi a gond az EU-val. Jelezte, hogy a harmadik, amely összeesküvés-elméletek szövevénye csoportokról, akik szétrabolták az EU-t, és akiket el kell kergetni, és ettől minden jó lesz, nem érdekli őt, s azt is, hogy elsősorban a második nézet mentén fogja kifejteni gondolatait, miszerint az EU szerkezete, struktúrája olyan, hogy arra predesztinálja az EU-t, hogy abba a válságba kerüljön, amiben van.

Aztán elkezdte. Először arról beszélt, hogy milyen folyamatok zajlottak a világban, az EU-n kívül, az elmúlt 15-20 évben, amire az EU nem figyelt fel. Elmesélte, hogyan tett szert túlhatalomra a tőke, s hogyan gyűrte maga alá a tudást, az oktatás intézményeit, mindent – s magát a piacot is, amelyen alapulnia kellene. Elmesélte, hogy a profitráta növelésének, azaz a tőke akaratának, a tőke kiszolgálásának lett alárendelve minden ország politikája, s hogy azok az országok prosperálnak gazdaságilag, amelyek hatékonyan ki tudják zsákmányolni társadalmukat, Kínát említve példaként. Továbbá elmondta, hogy a technológiai fejlődésből nem részesednek a társadalmak.

Utána rátért az EU-ra, központról és perifériáról beszélt – és bizony, felmerült az a kifejezés, hogy gyarmatosítás, amit követett egy tudományos racionalitással végigvitt eszmefuttatás, bemutatva, hogy igen, az EU perifériái gyarmatosítás áldozatai (ez nem az ő szájából elhangzott mondat). Felemlítette, milyen durva, hogy (ez sem a szó szerinti idézet:)) a gazdaságilag leromlott állapotú országokra megvetéssel tekintenek, s valamely nemzeti jellegű sajátosságukat, a nemzeti karakterüket okolják azért, hogy ez történik velük – lásd lusta görögök, maffiózó olaszok. Ennek említése azért is fontos, mert ezen a ponton jön létre, ugye, a helyi szélsőjobb előretörése. Le-lusta-görögöznek, le-disznóznak minket, és elveszik a pénzünket? – az ilyen impulzusra a szélsőjobbosodás természetes válasz.

 

A gyarmatosítással kapcsolatban világossá tette, hogy ez a gazdasági konstrukció (pl. külföldi árszínvonallal, belföldi bérszínvonallal) lehetetlenné teszi az áldozat ország felzárkózását. Magyarország esetében a devizahitelt is felemlítette, természetesen, és elmondta azt is, hogy a magyar gazdaság már olyan állapotban van, hogy az amortizációval sem tud lépést tartani, azaz zsugorodik, azaz – értelmezzük a gondolatait – a katasztrófába rohan.

Megemlítette, hogy kiszámolta, ha Németország egyik keleti tartománya lennénk, akkor a mostani EU-s támogatások 5 és félszeresét kapnánk, ami a konvergenciához szükséges. A konvergencia esetünkben tehát irracionalitás, szó sincs konvergenciáról, felzárkóztatásról, éppen az ellenkezője az, amit zajlott és zajlik.

 

Gondolatmenete finisében a centrum (a gazdaságilag jól teljesítő EU-s országok) és a perifériák közti szakadékról beszélt, s arról, hogy szemben azzal, amit a mainstream közgazdaságtan és az arra hagyatkozók hangoztattak, hogy tudniillik majd kiegyenlítődnek a különbségek, éppenséggel a szakadék végzetessé válásáról beszélhetünk, és (ha jól értettem) arról, hogy semmi nem hat e folyamat ellenében. A valamiféle kiegyenlítődés helyett, mondta, a Gunnar Myrdal, Knut Wicksell és Nicholas Kaldor által kidolgozott „körbe-körbe felhalmozás effekt” – „circular cumulative causation” látszik egyértelműen érvényesülni.

 

Elmondta, hogy a szakadék a centrum és a perifériák közt drámaian nő, az EU struktúrája pedig úgy alakult ki, hogy minden szinten, minden szervében, minden porcikájában az egész politikáját meghatározó közegében az a kód érvényesül, az a rendszerlogika, hogy a tőkét ki kell szolgálni, s így (figyelembe véve az elején elmondottakat is, a kultúráról, tudásról, hogy egyébként a sajtót ne is említsük) az EU ebben a formájában fenntarthatatlan, egy katasztrofális konstrukció (nem szó szerinti idézet), ami így nem működhet tovább, és nagyon csúnya dolgokra lehet számítani.

 

Róna Péter beszéde után ... egyrészt heves taps, majd nyomban: tompa döbbenet következett. Mintha egy bomba robbant volna. A következő felszólaló (Csiba Katalin) egy olyan gondolati vákuumban kezdett el beszélni, amilyenre példát még nemigen láthattunk. Nyugodt, barátságos hangon beszélt az EU-szkepticizmusról, mintha Róna Péter - nem véleménye, hanem szigorúan és tisztán előadott gondolatmenete - után az EU-szkepticizmus, mint téma egyáltalán megállná a helyét, nem is említve az EU-szkepticizmussal szembeni szkepticizmus létjogosultságát :) Csiba Katalin megemlítette, hogy a fiatalok, és persze azok, akik többet tanulnak, mint az átlag, azok igenis bíznak az EU jövőjében – több az információjuk, tette hozzá:) A fiatal politikus lány mellett ülő oxfordi professzor még csak a szeme sarkából sem reagálta le ezt a megállapítást (a trend persze fedésben van a valósággal, naná, a több oktatásban részesülő = jómódúbb fiatalok számára a jövő és az EU derűs, de nem az információ az, amiből több van nekik, hanem a lehetőség, a perspektíva). (Csiba Katalin gondolatainak összefoglalását lásd e saját blogbejegyzésében)

 

De mindegy is, Róna Péter ekkor már szemlátomást másban volt. Szokásos higgadtsága ellenére arckifejezései végtelenül intenzívek és beszédesek voltak. Azé az emberé, aki épp most vívott meg egy drámai csatát – mert ne feledjük, amíg egy politikus számára egy ilyen drámai kijelentés a sikert, a karrier és a szereplés csúcsát jelenti, addig Róna Péter számára csak végtelen szomorúságot és kudarcot, s a jövő féltését, és egy harc kezdetét jelenti. A kocka mindenesetre el lett vetve, Róna Péter nyilvánosan kimondta, mire jutott az EU jövőjének megvizsgálása során, s odatette mellé gondolatmenetének összes állítását – amelyekkel nemigen lehet vitatkozni. Megtehette volna, hogy puszta EU-szkepticizmussá szelídíti, banalizálja gondolatait végül, de nem tette. Ehelyett kimondta azt, amit európai értelmiségi nemigen mond ki.

RESPECT Róna Péternek a jövő és a jelen generációi felé tett vitális szolgálatáért, azért, hogy a közelgő katasztrófára figyelmeztetett, s ezzel lehetőséget adott a védelmi mechanizmusok beindulásának – értsd, annak, hogy ne csak a szélsőjobb és Orbánék kamatoztassanak az EU-n belül zajló folyamatok hatásaiból, hanem a valódi baloldal, az LMP mint ökopárt, és a 4K, és persze az európai zöldek mind (ideértve a GEF által megszervezett zöldeket) is a színre léphessenek, s hogy fiatalok, idősek összefoghassanak az értelem és a társadalmi szolidaritás jegyében, és megpróbálhassunk közösen e folyamatok ellenében hatni, segítve társadalmunkat és Európát. Köszönet Róna Péternek!

-jepe-
2013-10-25

Címkék: Róna Péter, EU, Ökopolisz, Green New Deal, előválasztás, EU-szkepticizmus, felzárkózás, GEF, Green European Foundation