"Go": épp a legjobb pillanatban hangzik el ez a szó  Doug Liman filmjében, ez menti meg hősnőnket a totális lebukástól, ezzel együtt a film összes szereplőjének besűrűsödik az élete 24 órára, mindenki nyomul, rohan, a film olyan lendülettel pereg, mint amilyen ennek a szónak a sebessége: "go".
A Go Doug Liman 30 éves rendező legújabb filmje, akinek eddig két filmjéről tudunk, egy főiskoláskori fekete-komédiáról, a "Getting in"-ről, illetve a 96-os Swingers( Bárbarátok)-ról, ez utóbbi mérsékelt sikert aratott a "haverok, ahogy csajoznak" –témájával. Ezzel együtt egy igazán üdítő, friss és lelkes film a Swingers, és ennél még sokkal-sokkal jobb a "Go".
A "Go" a beindult huszonévesek filmje, amelyben fiatalok érdektelen munkájuk után érdekes kalandokba sodródnak. A film tagolása és történetszövése miatt jogos kissé "Tarantino-s" filmként gondolni a "Go"-ra, de mindössze ennyi a kapcsolódás a hírhedt rendezőhöz, a képek, a szereplők viselkedése és a párbeszédek, mind egy független eredeti alkotást mutatnak.
A "Go" teljesen magával ragadja a nézőt az első pillanataitól kezdve, amikor a Columbia Pictures szignál átmegy acidparty-képekbe, és az első zeneszám megadja a kezdőlökést a filmnek, onnantól nem lassul le egy percre sem, és mindezek mellett rengeteget lehet nevetni az igazán finom poénokon.
A stáb tagjainak átlag életkora meglehetősen alacsony, és hogy mégsem tinifilmmel állunk szemben, azt elsősorban Doug Limannek, másodsorban a nagyon komoly 21-22 éves szereplőknek köszönhetjük, mint Sarah Polley, vagy Katie Holmes. A szereplők remekül szót értettek egymással és a rendezőjükkel, s a huszonéves stáb kellemes munkahangulata megjelenik a filmen is. Ahogy Liman mondja, a stábból áradó energia adja a film titkos fegyverét, és a forgatókönyv szelleme mindig jelen volt a forgatáson. Katie Holmes szerint szórakoztató volt a forgatás, mert mivel hasonló korúak dolgoztak együtt, nagyon jól telt a közös munka.
A film egy éjjel-nappali szupermarketben kezdődik, ahol Ronna (Sarah Polley), Claire (Katie Holmes), Simon (Desmond Askew) és Mannie (Nathan Bexton) dolgoznak, kedves srácok és lányok, akik csak egy kezdőállomásnak tekintik a mostani melójukat. John August, a forgatókönyvíró egy Sunset Boulvard-i üzlet pénztárosait figyelte, és egy rövidfilmet tervezett róluk, de aztán a haverjai tanácsára kibővítette és árnyalta a történetet, így lett három részből álló a "Go", az első rész a "Ronna" címet kapta, és az eredeti forgatókönyvet tartalmazza. Ronna-nak össze kell szednie egy halom pénzt lakbérre, ezért bevállal egy plusz műszakot Simontól, itt kezdődnek a bajok. Kiderül, hogy Simon drogdíler is másodállásban, Ronna pedig ezügyben is helyettesíti őt egy akció keretéig. Sarah Polley Ronna-ja olyan természetesen viselkedik dílerként, mint akinek előzetes tanulmányai vannak ilyen helyzetek megoldásairól, nagyon ügyesen csinálja, mégis egyre nehezebbnek tűnik épp bőrrel megúszni ezt az éjszakát. Sarah Polley tökéletes választás volt Ronna szerepére, különleges személyiség, akit eddig nem sok filmben láthattunk(de azokban is nagyon jó volt), a könnyedség, a bájosság és az ösztönös profizmus keverékét adja Ronnaként, nem lehet nem eleget izgulnunk érte.
Polley-t elég nehéz volt megnyernie a producereknek a szerepre, mivel a kanadai színésznőnek komoly fenntartásai voltak a Hollywood-i filmkészítéssel szemben, nem szívesen költözött Hollywoodba két hónapra egy film kedvéért. De Doug Liman felvázolta neki a filmtervét, és ezzel megnyerte a filmnek Sarah-t.
A film második részlete a Simon feliratot kapta, az eredeti drogdíler útját követjük a La Vegas-i bulizásában. Simon a filmben egy angol link srácot alakít, aki egyik bajból a másikba keveredik, és a Las Vegas-i hétvége is ugyancsak veszélyesre sikerül miatta. Simon az igazi looser a filmben, aki nem gondolkodik, csak megy a feje után, barátja, Marcus ( Taye Diggs) épp az ellenkezője, kiegyensúlyozott és intelligens fekete srác, akit viszont mindenhol fekete segédmunkásnak néznek, ebből fanyar humoros helyzetek adódnak. A "Go" stílusára jellemző, hogy –Tarantino-s módon-periférikus kicsinységek válhatnak hosszas beszélgetések tárgyaivá, mint például a tantrikus szeretkezés előnyei, amelynek gyakorlatát Simon az elsők közt tanulja el Marcustól. Simont valóban egy angol színész játssza, Desmond Askew, aki 21 éves, és a "Go" az első amerikai filmje, hazájában leginkább televíziós produkciókban szerepelt. Marcust a 28 éves Taye Diggs játssza, aki már 7 filmet tudhat a háta mögött, és egy gyönyörű énekesnővel, Irina Mentzellel él New York-ban. Marcus az egyik legjobb karakter a filmben, de ha a legsikerültebbet akarjuk kiválasztani (Ronnán kívül), akkor Todd Gaines-nél fogunk lecövekelni. Ő Simon dílere, vörös, égnek álló hajjal, barkóval, és hihetetlen beszédstílussal. A filmben ő az a szereplő, akit mindenki rossz értelemben talál meg, de aki nagyon jól kezeli az új helyzeteket. Munkájából adódóan bizalmatlan és kemény, mégsem lesz tipikus díler-karakter, a film közepétől már őt is félteni fogjuk, vagy legalábbis nagyon megkedveljük.
Todd szerepében Timothy Olyphant, 32 éves Hawaii-i születésű ifjú tehetség, akit eddig láthattuk a Sikoly 2-ben, Az Élet Sójá-ban, az Elvált nők klubjában, idén 3 filmben fog szerepelni, viszont legtöbbünknek még sokáig ő az érzékeny díler lesz, Todd, annyira jó a szerepében.
A film harmadik része az "Adam és Zack" címet kapta, akik Ronna történetén keresztül kapcsolódnak bele az eseményekbe, két szimpatikus srác, akik melegek, kezdő színészek, és Ronna nekik próbál Simon helyett extasy-kat szerezni. Két nagyon jól megírt karakter Adamé és Zacké, Jay Mohr és Scott Wolf megformálásában pedig nagyon kellemes párost alkotnak. Zack-et Jay Mohr 30 éves színész játssza, akit a mozinézők a Jerry Maguire- A nagy hátraarc c. filmben, a tékalátogatók pedig a "Mint a Kép"-ben, Jennifer Aniston partnereként, illetve legutóbb a "200 szál cigi" című vígjátékban láthatták.
Mohr-t a rendhagyó forgatókönyv nyerte meg a filmnek, tetszett neki, hogy több szálból indulnak a kisebb történetek, amelyek aztán összeállnak egy nagyobb, szerteágazó történetté, mint egy regényben. 
A páros másik szereplőjét már nehezebb volt megtalálni, olyan színészt kellett találniuk, aki Mohrhoz illik stílusban és személyiségben, Scott Wolf nyolcadikként futott be a válogatásra, és a producerek egyből benne látták meg a tökéletes Adam-et. A két fiú történetszelete tele van humorral és ötletességgel, és ennyire könnyen is ritkán fogadják el a nézők (és a szereplők), hogy két ilyen jó srác egymást szereti. 
A film három részének történetei együtt adják ki a szereplőkkel történt események teljes képét, mindenkiről megtudjuk, mit csinált a Ronna-féle akció 24 órájában, és a szálak legtöbbször barátságosan futnak össze filmünkben, ritkán veszélyesen. Van két jelenet a "GO"-ban, ami a két nem kibékülését jelzi humorosan a 90-es, 2000-es évek fiatalságánál: amikor Ronna megpróbálja Todd Gaines-t rávenni az extasy-ügyletre, Todd int a lánynak, hogy vetkőzzön, mutassa be a melleit, és forduljon meg előtte majdnem meztelenül. Ronna nagyon természetesen meg is csinálja, sikerül az üzlet, viszont nem sokkal később, amikor ő árul drogot, egy hetyke kézmozdulattal ugyanezt kéri a vásárló sráctól, az ilyen kis kedvességek teszik – többek közt -  nagyon jóvá a "GO"-t.
 A "Go" a Banner Entertainment és a Saratoga Entertainment közös produkcióban készült, és jellemző módon a forgatás beindításakor több Hollywood-i stúdió is érdeklődni kezdett a független stúdió által gyártott film iránt, olyanok, akik korábban elvetették a filmtervet. Ezzel szemben a Banner producerei első olvasásra megszerették a forgatókönyvet, és két nap alatt meg is vették a stúdiónak. 
A film költségvetése 6 és fél millió dollár volt, és a nyitó hétvégén már 4.7 millió dollárt hozott, ha az arányokat nézzük, akkor ritkán fordul elő ilyen nagy százalékos első heti bevétel, így lesznek a kicsi filmekből a legnagyobbak.
A film zenéje egy BT nevű zeneszerző és rave-Dj válogatása, jobbnál jobb előadók zenéivel, hallhatjuk a film alatt a No Doubt-ot, Fat Boy Slim-et, Natalie Imbrugliát, Eagle-Eye Cherry-t, Massive Attack-et, Lenny Kravitz-et, olyan számokat, amik miatt már megéri megvenni a mozijegyet. 
A "Go" azon túl, hogy nagyon szórakoztató, humoros és kedves film, nagy eséllyel pályázhat a "cult-film" díjra is, mivel valószínűleg sok olyan filmes elem bukkan fel benne, amiknek nyomait majd későbbi alkotásokban is viszontláthatjuk. Emellett a nézőnek folyamatosan "belefeledkezési-komplexusa" támad az ifjonc színészeket nézve, olyan, mintha a színészek akár így is élhetnének, és akár ezek a fura dolgok is megtörténhetnének velük, annyira életközeliek a párbeszédek, annyira természetesek a mozdulataik, és annyira átélhetőek a problémáik, meg a bulizásuk is.