 |
|
 A
nagy legendák, mint a Ponyvaregény, és a Trainspotting egy idő után megszokott
bútordarabokká válnak, és alig hisszük el, hogy valaha lesz még olyan film,
ami belép a kultfilmek e bűvös klubjába. Itt volt a Ravasz, az agy,
stb. c. film, egyből megkapta a címet, hogy e fenti két film találkozása,
(ami nyilvánvaló is, csak hozzá kell tenni, hogy nem sok eredetiség volt
benne), és aztán pár hét alatt mindenki jól el is felejtette. Mostanában
pedig azzal előállni, hogy egy másik film ugyanezeknek a találkozása, már
csöppet sem izgi.
Ezért
van az, hogy a Go
c. remekfilmet inkább úgy harangoznánk be, hogy ugyanolyan jó film, mint
pl. e nagy kettő.
Azt,
hogy mennyire jó filmre váltottál jegyet, még nem sejted az elején, de
azt, hogy jó lesz, egyből lehet látni. Pénztáros csaj, (Sarah
Polley), éppen egy vásárlóval
küzd, aki nagyon bekötekedett vele. Ronna, mert így hívják, nagynehezen
megszabadul tőle, sőt végre a műszakot is lerakhatja, szegény éppen 14
órája nyomta már, mert gyorsan össze kell szednie egy csomó pénzt, hogy
elkerülje a kilakoltatást.  Aztán
lekopik, elaludni, elszunnyadni, de ahogy kilép a boltból, váltótársa,
Simon betalálja egy ajánlattal, fizet neki, ha bevállal még egy műszakot,
most, zsinórban. És Ronna igent mond, és vissza a pénztárgép mögé. Tulajdonképpen
ez a bonyodalom. Percekkel később két csávó érkezik, akik Simon után érdeklődnek,
mert egy nagyobb mennyiségű extázis tablettára szeretnének a révén szert
tenni. És Ronna
mit mond? Hogy ő ugyanúgy leszállítja a kívánt cuccot. Barátnőjének, (Katie
Holmes) azt mondja, mielőtt kiszállna az autóból, hogy besétáljon a helyi
drog-dealerhez, hogy "csak
dőlj hátra, és figyelj!".
Hm, mi, mozinézők is pont ezt tettük, és eléggé leesett az állunk. A film
nagy erőssége a többlépcsősség. Mint a rakétáknál, az újabb és újabb hajtóművek
bevetése, a Go-ban
az újabb és újabb durva fordulatok követik egymást, és mindegyik akkora
lendületet ad, hogy öröm nézni. Mindegyik fokozatnál azt hiszed, tudod,
milyen jó filmet nézel, például az elején érzed, hogy bő ötpontos,
de aztán egy fordulat, ami nemcsak súlyos, hanem vicces, izgalmas és végtelenül
leleményes, és rájössz, hogy bocs, én most egy hat pontos filmet nézek.
És ez így megy egészen a végéig, csak az a baj, hogy ha ötnél kezdted a
számolást, szépen kicsúszol a tíz pontos keretből.
Gyorsaság
fél egészség. Szeretjük az olyan filmeket, amik nem tartogatják
a poénjaikat, hanem csípőből tüzelnek, és inkább még kitalálnak további
poénokat és fordulatokat. A Go
tényleg nem cicizik, Ronna, pár perccel az akció megkezdése után máris
fel kell, hogy ajánlja barátnőjét (Claire-t) letétbe a drogkereskedőnek,
aki valószínűleg a legfélelmetesebb drogkereskedő, akit filmben láttunk,
és úgy, hogy közben tök normálisan néz ki. Ronna jót vitatkozik Claire-rel,
hogy letétnek használja, illetve, hogy mi az a letét, és megvilágítja Claire
számára, hogy ha a nyakláncát hagyná ott, akkor az letét, de egy személy
nem lehet az, és  Claire
meg volt győzve, pedig valójában ő maga is pont ezt mondta, hogy nem akar
letét lenni, mert egy személy nem lehet letét. És Ronnácska
besétál a partira, ahol állítólag több, mint húszan lesznek, és csak hárman
vannak, és egyből gyanút fog, hogy rendőrségi akció, és nagyon ügyesen
oldja meg a helyzetet. Gond már csak egy van, hogy a 300 dollárt érő tabletták
megsemmisültek, így elég nehéz lesz elszámolni Todd-al, a dealerrel, (Timothy
Olyphant). A film egyik legviccesebb jelenete, amikor Ronna és Claire felcsapnak
dealernek, és vitamin tablettákat árulnak egy diszkóban, extázis gyanánt.
Illetve
van még viccesebb, amikor egy fickót vállonlőnek, a fickó végig üldözi
a csávót több államon, (autós üldözés, stb.), hogy bosszút álljon, és a
végén elkapja.
És akkor Claire, aki épp a szobában tartózkodik, és megkérdi tőle,
hogy tulajdonképpen mit akar? Ekkor a gengszter kinyögi, hogy bosszút,
és Claire előáll egy konstrukcióval, és egy másodperccel később azt látni,
ahogy az üldözöttnek filctollal beikszelik,
hogy ugyanoda kapjon most egy bosszúlövést. Persze nem akarjuk elárulni
a részleteket, de annyit lehet tudni, hogy egy elég izgi idő-trip is van
a dologban, ami úgy működik, hogy a szórakozás, és a tisztánlátás kedvéért
három csapatnak követhetjük nyomon ugyanazt a hétvégéjét. Ronna,
(és Claire), majd Simon, (és társai), majd a két fiú, akiket a rendőrség
beszervezett eredetileg Simon lebuktatására, és akik a műszakcsere miatt
Ronnát akarták elintézni. Adam és Zack, a két srác, (Scott Wolf és Jay
Mohr) tévésorozat szereplők,  és
ha belegondolunk, lehet, hogy mégis inkább ők aratják le a film legviccesebb
jeleneteinek a pálmáját, például, amikor a rendőr, aki beszervezte őket,
mielőtt átadná nekik az őket tisztázó papírokat, meghívja őket a házukba,
ha már úgy is hálaadás van. A világ leggyanútébresztőbb házaspárjáról van
szó, szegény srácok már attól félnek, hogy meg akarják őket erőszakolni,
amikor kiderül, hogy ... de ezt mégsem mondhatjuk el. Vagy amikor egy női
hullától akarnak megszabadulni, és arra az eredményre jutnak érvelés közben,
hogy "még ha élne, akkor
is halott lenne". És
akkor elkezdik az ásást, és meg kell nyugtatni Adam-et, hogy ez csak film,
és Zack ilyeneket mond, hogy köszönj Mollynak, a makeup-osnak, stb. A művelet
közben kiderül, hogy a lehallgató készülék végig be volt kapcsolva, ami
további problémákat vet fel.
Ahogyan
egy komoly bulizás után sok a szemét, a film három idő és szereplő-síkja
is elég nagy rumlit csinál, de a film külön részt tart fenn a szálak elvarrása,
az un. takarítás fázisára. Ez az a rész, amikor 8-ról 9, 10, 11, majd 12
pontosra ugrik fel a film, és erről a részről végképp nem ér most beszámolni,
de amikor Travolta és Samuel L. Jackson ott ülnek a Ponyvaregény végén
a diner-ben, majd kisétálnak, és bejön a végefőcím zene, akkor érezhettél
ilyen jót utoljára. És hatalmas mosoly keletkezik az arcodon, és nagyon
örülsz, mert rájöttél, hogy az év egyik legjobb filmjét láttad.  Az
Intercom van olyan jó hozzánk, hogy behozza ezt a filmet, de leghamarabb
is csak januárban, és legrosszabb esetben csak videón.
A
film címe, hogy Go,
onnan jön, hogy később, amikor Zack és Adam szemszögéből látjuk a dolgokat,
kilassítják nekünk, ahogy Zack jelez Ronna-nak, hogy kopjon le gyorsan.
Kicsit a lány felé lép, hogy csak ő láthassa a száját, és leadja a jelet,
hogy Go!
Doug
Liman filmje, akit a
producerek választottak ki a Go
megrendezésére. Mickey Liddell és Matt Freeman, a Banner Entertainment
producerei pénteken kapták meg a forgatókönyvet, még aznap elolvasták,
és imádták, és hétfőn meg is vették. Olyan rendezőt kerestek, aki a vicces
és a valóságos stílust egyben tudja hozni, és nem csak vagy ezt, vagy azt.
Így esett a választásuk Doug Liman-re, aki a 96-os MTV Movie Awards-ot
megnyerte, mint legjobb új filmrendező, Swingers c. első filmjével, és
aki mint választás helyből annyira tökéletesnek tűnt, hogy Liddell és Freeman
már attól féltek, hogy nem fog igent mondani. Erre meg is lett volna az
oka, hiszen abban a szezonban épp be volt havazva komoly, nagy produkciókkal,
és ugye a fiatalos filmek mindig olcsóbbak, de Doug Liman ugyancsak imádta
a forgatókönyvet, így ugyancsak egyből igent mondott. Szerintünk nagyon
jól tette, mert nagyon beindult film, a kilencvenes évek egyik legbeindultabb
darabja, tele jó zenékkel. |
-flue-
|
