Neki nem sokat, de a cégeknek, akiket képviselnek, vagy akiknek a termékeit képviselik, annál többet. Egyszerűen fogalmazva, a fogyasztás az egy olyan szenvedély, amihez csak az apropó kell, és 2000 egy jókora apropó. Kicsit bővebben ez úgy néz ki, hogy van mondjuk egy mitológia, benne Zeusz a főisten, és a többi, és a többi, és akkor ebben a mitológiában mindenkinek ott van a fix helye, és ezek a helyek eléggé stabilak. Van olyan azonban, amikor ez a mitológia szépen megmozdul, mint egy gyermek-medence, amibe belesétált egy víziló, és ilyenkor az összes Zeusznak vadul kell tempóznia, hogy ugyanazon a helyen maradhasson. 
A modern fogyasztói társadalomban is létezik mitológia, (minden reklám egy-egy termékhez tartozó mítosz), és a termékek a különböző kategóriákban el vannak helyezve, illetve elhelyezkedtek, és ott vannak, és ha egy új terméket akarsz a piacra dobni, akkor előbb, vagy a piacra dobással párhuzamosan "be kell vezetned" ezt a terméket, és valahol elhelyezni a kategóriáján belül, (pl. sajtok). 
Az ünnepek, világbajnokságok olyan időszakot jelentenek, amikor ez a mitológia mozgásba jön, mint a felkavart víz, hiszen az emberek, a fogyasztók, (és ne feledjük, mindenki fogyasztó), figyelme valami külső dologra irányul, valami olyanra, mit nem a reklámok dobtak piacra. A nagy mozgolódást két módon lehet végigcsinálni, lehet passzívan, egyfajta pozíció megtartásra törekedve, és lehet aktívan.  Az aktív verzió azért jó, mert akkor egy régi termék is újként tud megjelenni, és mert számol azzal, hogy nem mindenki a saját helyére szándékozik visszakerülni, hanem adódnak elorzási kísérletek is, és ha már mindenki mozog, és miért lennék passzív, kérdi magától a termék. 

A legdrasztikusabb kampányra talán az Aranypók szánta el magát. Az aranypók nagyon régi versenyző a piacon, és a történelemkönyvek szerint a nyolcvanas években (mint elsősorban fehérnemű gyártó és forgalmazó cég)  az erotikus beütésű reklámjaival újított be egy jónagyot. Akik gyűjtik a régi reklámokat, biztosan emlékeznek a buszról leszálló csajra, akinek fellibben a ruhája, de nem kell szégyellnie magát, mert aranypók fehérneműt visel, és az Aranypók ügyel a részletekre, vagyis tök jól néz ki az a fehérnemű. Akkoriban az a fehérnemű határozottan fehér színű volt. Most, egy egész képet betöltő női feneket láthatunk a képen, ami kb. 15x erotikusabb, mármint a szó jogi értelmében, mint a Cosmo szimpla kézrátevős nyitókampánya, ami miatt megbírságolták. A fehérnemű kényes kérdés, hiszen erotikus ruhadarab, és mint olyan, minél inkább erotikus kép készül róla, annál hatásosabb tud lenni. Ugyanakkor nem jó, ha a szexualitás belekeveredik a pakliba, mert az taszító, hiszen a szexualitással az olcsó tévéműsorok, és az olcsó újságok foglalkoznak, vagyis nem képviselnek pozitív asszociációs bázist.  Az Aranypók kampány valamivel színezhette volna a képet, például a modell fejét szívesen láttuk volna, mert akkor azt lehet mondani, hogy az illető tetőtől talpig gyönyörű, így viszont az a helyzet, hogy kicsit primitív. De, ne feledjük, ettől, ha nem is színvonalas, de jó (hatásos) reklám még lehet, csak kár, hogy ezzel kicsit lerántja a színvonalat. (Képet pl. nincs kedvünk közölni róla.)

Szöges ellentétben az előzővel, a Calzedonia egészen finom őszi kampányt bonyolított le, egy egészalakos, bombázócsaj fotóval, mivel ez éppen lefutott reméljük, hamarosan jelentkezik a téli kampányuk is, mindenesetre az ősz legszebb képét ők produkálták. 

Előző számunkból véletlenségből kimaradt a VISA reklámja, ezért egy kis magyarázattal tartozunk. A reklámokról mindig úgy írunk, hogy jegyzetek nélkül, szigorúan az emlékezetre hagyatkozva, mert a jó reklám emlékezetes, és ha tényleg mélyen megmaradt a fejünkben, akkor a cikk összeállításának pár órájában is biztosan elő fog jönni.  A VISA nagyon szép reklámot készített, és nagyon intenzíven nyomja is, így csak azért nem "ugrott be", mert túl egyértelmű volt. De, láthatjátok, jegyzetkészítés nélkül is most itt van a képben, szóval milyen ez a VISA reklám? A reklámfilmre gondolunk, amelyikben mindenki kiveszi a papírzacskóból, amit akar, golfkészletet, benzint, cipőt, tényleg szinte mindent. Nagyon izgi benne a komputeres áttűnés, (dissolvation), amely révén soha nem eggyel bővül azok száma, akik már megkapták a mikulás-csomag szerű papírzacsiból, ami nekik kellett, hanem sokkal, és így pár másodperc, és egy egész bolygó tele van a boldog és nyugodt emberekkel. Pszichológiailag azonban kicsit túl rámenős ez a roppant finom reklám, (de ezt a szakma biztosan nem rója fel neki), mivel a zacskó teljesen egy klub, a zacskót használók klubjának a planétát benépesítő boldog társadalmáról szól, vagyis, akinek nincs jogosítványa a zacsihoz, nyilván nem lesz boldog, ami rendesen kiközösítés, de ezt már eljátszották a mobiltelefonok is, és ez most legalább nem bugyuta, mint a kezdeti "miért fizetne kézpénzzel, ha fizethet elektronikusan is" (ami nem VISA volt), amely ostoba és primitív rámenősségét nehéz volt kiheverni, és valószínűleg sok embernek inkább elvette a kedvét, mint meghozta. 

Továbbra is kedvencünk a Tuborg lány-verziós reklámfilmje, amiben a főnöke ilyennek, a barátja olyannak, az anyja amolyannak akarja látni, ő pedig egy pohár Tuborgot szeretne. De ha jó reklámokat akarunk felsorolni, eszünkbe kell, hogy jusson a Sprite "Csak a szomjadban bízz" kampányának két filmje is. Nyáron, ugye volt a futóversenyző, aki a kontrol nélkül sodródó kamion elől menekül, a reklámot készítő stáb többi tagjával együtt, és igencsak lemarad, sőt, ő lesz az utolsó. Tanulság, ne hidd el, amit a filmekben látsz, csak a szomjadban bízz. Ugyanezt a gondolatot lovagolja meg, ugyanilyen vicces formában a produceres Sprite film is, amelyben egy ovális asztal körül kidolgoznak egy projektet a Csigás horrorfilm összes részletére, mint kampány, csigás termékek, stb, a film forgatókönyvére pedig azt mondják, ja, az még nincs meg, de péntekre elkészül, nem probléma. Nagyon humoros, és hatásos is, hiszen visszaadja az embernek a "józan paraszti eszét", hogy ugye ilyen nem létezik, és hozzáteszi, hogy ő egyből gondolta, hogy ilyen nincs, mármint hogy egy munkahéten belül kész a forgatókönyv. Ezt a filmet hazánkban forgatták, ezért is tud ennyire pontosan találatot produkálni, csak úgy, mint a kicsit gyengébb kosárlabdás film, ami azért gyengébb, mert annak ismerjük az eredetijét is, amikor a sztárkosaras beveri a fejét, és az még viccesebb is. 

Üdítőknél tartunk, így említeni kell az új cuccot, a Lift-et. "Lift = felemelő érzés, lehengerlő áron". Ahogy a filmet nézi az ember, az az érzése, hogy úgy "dobták össze", ahogy a Sprite filmben a Csigás terméket és kampányt. Kár, hogy a film valami borzasztó rosszul néz ki, mintha nem lett volna elegendő lámpamennyiség a jelenet bevilágítására, mert tök szemcsés a kép, sajnos. Pedig az üdítőital piacon nagyon mennek a csillogó, fényes, gyönyörű képek. 

A Piszke, visszazárható pézsé mát több, mint egy éve fut, és itt most nem az egykori Benedek Miklósos, sírós, klasszikus magyar reklámra gondolunk, hanem ami azt felváltotta. Tökéletes kompozíció, a termék előtérben, egyetlen egy másodperc nem telik el olyan kép bemutatásával, amiben a Piszke Papír Zsebkendő nem szerepel. És az egész 30 másodperc az új design bemutatásával telik el, hozzászokik a szemed, hogy mit kell keresned a polcon. Zenéje a 86-os Dream Lover-ből származik, Alen J. Pakula filmjéből, és Michael Small szerezte, nagyon jó választás. 
Jó film az Orbit fotó-automatás Winterfresh reklámja, amilyen egyszerű, annyira jól működik, és a fiatalok számára az egyik legbarátságosabb szitut ábrázolja, a spontán bulizást. Nem tudunk azonban mit kezdeni a Helen Harper pelenka-reklámmal, amiben a homokozó gyerkőcöket motoros banditák támadják meg. Folyamatosan érezzük a szánkban a Chokito ízét, amely reklámjaiból nagyon is megtanultuk, hogy ne ítéljünk elsőre, mert a Chokito például ronda és finom. A tanulság fennáll továbbra is, nem szabad elsőre ítélni, mert ez nem is Chokito reklám. A Chokito persze könnyen visszavághatott, mert ismét lesugározta néhányszor a motoros filmjét, (aminek a végén aerobikozik a csávó), és így helyre is tette a dolgokat. Ha a Helen Harpernek megérte a Chokito-t reklámozni, akkor semmi gond, amúgy a koppintás mindig butaság, vannak területek, amiket már mások körbevizeltek, és kész. 
Végül, de véletlenül sem utolsó sorban a Citroen Scenic "Amis"-os reklámját emelnénk ki, amiben külön értékeljük, hogy egy jó filmre alapozza magát, a Kis Szemtanúra, mert ugye ki találkozhatott élőben amisokkal? De ilyen az élet, a tévéképernyő a szobádba hozza a világot, és ennek a kampánynak a készítői kihasználták, hogy mindenki bírta ezt a filmet, és jól tették. A poén sem kicsi, mert a lovaskocsi ugyanolyan színű és anyagú kabinból áll, (és lovakból), mint maga az ezredfordulós design-ú Scenic. A szép zöld színei, na és a Kis Szemtanú  miatt nehezen felejthető film.