Megérkezett hozzánk Woody Allen legújabb, tavaly készült filmje, és ez igazán jó hír, mivel minden, ami miatt szeretni lehet a Woody Allen-filmeket, az a Celebritiy-ben megvan, sőt, annál több is.
Az előző filmjei nem arattak osztatlan sikert, bár többen állítják, hogy az Agyament Harry igenis jó film, viszont A Varázsige: I Love You c.’97-es zenés filmet már senki nem vállalná kedvenceként nyugodt lelkiismerettel. De a Celebrityvel valószínűleg visszacsábulnak a hűtlen Woody Allen-kedvelők is, és ismét ellubickolhatnak az ismert New York-i intellektuális hétköznapokban.
A Celebrity könnyen áttekinthető film, elkezded nézni, és minden olyan ismerős már első pillantásra, olyan, mintha a szülővárosodba térnél vissza, nem az agyaddal tájékozódsz, hanem érzed az utcák rendjét, ez a film is ilyen: belépsz Woody Allen világába, ami bizonyítottan létezik, és érzed, hogy az élet egy újabb szeletét fogod látni, a szokott megközelítésben.

Lee Simon negyvenes író éppen válságkorszakát éli, természetesen karrierjében és magánéletében egyszerre jelent meg a krízis: egy regényt akar írni, de nem tud belefogni, emellett most válik el a feleségétől, sokévi házasság után. A válás gondolata úgy merült fel benne, hogy észrevette, mennyire vonzzák őt a nők, nem tud, és nem is akar a csábításuknak ellenállni, híres szépségekkel szeretne együtt lenni, ezért úgy tisztességes, ha lezárja az érzelmi kötöttségét. Ez az alap-konfliktus rengeteg Woody Allen filmben felbukkant már, írói leblokkolással is találkoztunk már ( Agyament Harry), válás pedig szinte minden filmjében van. De ebben a filmben az ismerős dolgok is kapnak egy új árnyalatot: Lee nem vágyik lehetetlenre, csak elérhetetlennek tűnő nőket megismerni, aztán ő szívesen lehorgonyozna valamelyiknél, mert azért alapvetően monogám típus. Az író hozzáállása a dolgokhoz úgy jelenik meg a filmben, mint elfogadható evidenciák sora, a néző úgy érzi, hogy ő is hasonlóképp működne, ha lehetne. Ez a legszeretnivalóbb a Lee-karakterben: teljesen esendő, de nagyon nyugodtan viselkedik ennek tudatában, hagyja, hogy megtörténjenek vele a kisebb kalandok, de ettől még nem változik meg, egy kiegyensúlyozott kapcsolatot szeretne, plusz egy jó regényt írni. 
A Lee-t játszó színész Kenneth Branagh, aki leginkább Shakespeare-feldolgozásokban jeleskedett, színészként és rendezőként egyaránt, legutóbb a Wild Wild West c. filmben láthattuk, de azt hiszem, eddigi 22 filmjében összesen nem volt annyira jó, mint a Celebrityben egyedül. Branagh tulajdonképpen Woody Allent játszik a filmben, az ő eredeti karaktere a vívódó negyvenes író-karakter, igazából Woody Allen "helyett" szerepel. E kijelentés ellen mindketten tiltakoztak, Woody Allen szerint ő egy New York-i karaktert keresett, aki tele van frusztrációkkal, mégis szimpatikus, nem szívtipró kinézetű sztár, de annyira szórakoztató, hogy hihető, hogy a nők elcsábulnak tőle. Branagh pont megfelelt ezeknek a feltételeknek, de nem várt tőle Woody Allen-karaktert. 
Branagh ugyanakkor állította, hogy nagy szabadsággal formálhatta meg Lee-t, jól megírt szerepet kapott, bonyolult karaktert pontos instrukciókkal, de amit Lee-ként látunk a vásznon, az csakis ő maga. Elhisszük neki, mindenesetre tökéletes Lee Simon-ként, és kicsit felszabadító érzés, hogy egy egészen más arcot látunk a neurotikus intellektüel szerepében, aki kinézetre olyan, mint egy vidám viking harcos. 
Lee feleségét , Robint Judy Davis játssza, Woody Allen egyik kedvenc színésznője, ez a negyedik közös filmjük. Judy egy elhagyott feleségként indítja a filmbeni szereplését, aki idegösszeomlást kapott, és egy befutott tv-s sztárként fejezi be, aki egy új életet kezdett, és egyszerűen boldog.
E két pont között pedig sokat derülhetünk a változásain: féltékeny és bosszús feleség, akit elhagytak, elmegy egy híres plasztikai sebészhez, hátha teste tökélesítése rendbe hozza az önbizalmát, de nem, ehelyett megismerkedik egy tényleg tökéletes férfivel, akiben semmi furcsa és rossz nincs, de Robin  nem tudja elhinni, hogy megérdemli ezt a boldogságot. Ez a kétkedése hordozza a legtöbb humort. 
Megpróbál kilépni a vallási nevelései korlátai közül, már ami a szexuális szabadságot illeti, ezért tv riporternőként magánórákat vesz az orális szex-témakörből egy profitól. Ezek azok a jelenetek, amik csakis Woody Allentől származhatnak, és amik nagyon finom humort hordoznak. 
A film vége felé összefut az elvált házaspár, és tisztán tükröződik az erőviszonyok megváltozása, az elhagyott nőből elismert sztár lett, a sztárokat hajszoló íróból regény nélküli, tehetséges, de kallódó senki, akikből van már egy pár New York-ban. Woody Allen jól kezeli ezeket az élet-csavarokat, mert végülis nem tudjuk megmondani, hogy az író elrontott-e valamit, vagy csak haladt a saját útján, és lehet, hogy csak a társasági élet szintjén lett vesztes, valójában csak a következő regényének az élményanyagát gyűjti, az elesettségből jobban látni a fontos dolgokat, ebből még akár az évszázad regénye is megszülethet...Ezek miatt az árnyalatok miatt nagyon jó a film, és végig olyan érzésed van, mintha ismernéd régről a szereplőket, déja vu-d támad a működésük láttán, és rokonszenvesek neked a hibáikkal együtt. Woody Allen a hírnév és sztárság bűbájáról készített filmet, s ebben a filmben lépten-nyomon befutott filmsztárokba botlunk, akik legtöbbször csak percekre tűnnek fel, mint Robert Altman Short Cuts ( Rövidre vágva) c. filmjében, de ezekben a percekben százszázalékosak. 
Vegyük a példákat: Leonardo DiCaprio ifjonc filmsztárt játsszik egy röpke szerepben, olyan, amilyennek a nézők elképzelik az ilyen fiatal hollywoodi srácokat, nagyravágyó, kokainista, szétszórt és felületes, erőszakos és lehengerlő személyiség. DiCaprio még a Titanic előtt forgatta a Celebrity-s szerepét, tehát még a teljes befutása előtt, és tényleg telitalálat volt a szereposztás, mert annyira tiszta képet festett a saját Hollywood-i szerepéről, hogy súrolja a paródia határát, viszont nem az. 
Famke Janssen ( róla olvashattunk a Csapnivaló 10.számában) egy gyönyörű szerkesztőnőt alakít, aki tökéletes partnere az írónknak, amíg egyik reggel az összeköltözés helyett szakítás nem történik, Lee elhagyja Nola( Winona Ryder) kedvéért. Janssen sem mutatkozik túl sokáig a filmben, de ezalatt az idő alatt egy emlékezetes Bonnie-karaktert szolgáltat. 
Melanie Griffith: ő Nicole Oliver ismert színésznő, aki felületesség és képmutatás felső szintjein mozog, üres és buta, Melanie ügynöke többször is átgondolhatta, vajon nem lesz-e baj, ha túl hihetően játssza el a szerepet, merthogy Melanie is remekelt a filmben, természetesen.
Winona Ryder: egy szétszórt kiscsaj, izgalmas, de nem túl kedves, pont az ellentéte Bonnie-nak, mégis az ő játékszabályai érvényesülnek Lee-vel szemben, és az írónk vele lesz ismét boldogtalan. Winona nagyon kacér és céltudatos a szerepében, és nagyon jó. 
Joe Mantegna: az olasz maffiózó-alkat most egy hétköznapi tv-s szerkesztő, aki annyira pozitív és kedves, hogy sem Robin, sem a néző nem tudja hova rakni. Szokatlanul egyszerű karakter, de Mantegnának elhisszük, hogy van ilyen.
Charlize Theron: a gyönyörű szőkeség most hazai terepen arat, supermodelt játsszik, aki természetesen és lazán viselkedik, viszont nem tud szabadulni a sztárságából fakadó kötöttségektől. Charlize tökéletes topmodell, az ember nem tudja levenni róla a szemét, és emellett érezhetőek a zárt körei, amiből nem tud kilépni.
Woody Allen nem jelenik meg a filmben egy másodpercre sem, viszont Donald Trump kapott pár szavas mondatot, hogy cserébe a stáb forgathasson a Trump tulajdonában levő Atlantic City-i  kaszinóban. 
A filmet Manhattanben vették fel, összesen 242 szereplő szólalt meg benne, ’97 augusztusában kezdték a forgatást, 800 ezer dolláros költségvetéssel, a bemutató hetében a bevételek ennek a kétszeresét adták ki. 
Woody Allennek a Celebrity a 27. Játékfilmje, nemrég fejezett be egy a ’30-as évek jazz-zenészeiről szóló filmet, a következő filmterve egy vígjáték, amelyben ismét kapott magától szerepet, úgyhogy nemsokára találkozhatunk vele a filmvásznon is.