Februárban, a filmszemle idején alig hitte volna az ember, hogy még fél évet kell várni Simon Mágus bejelentkezésére. Kívülről, anélkül, hogy láttuk volna, azt lehetett tudni, hogy nagyon komoly, Párizsban játszódó, tekintélyes alkotás, ami nem hangzott valami jól. 
 
 

Viszont amikor elkezdődik a film, és az a sztárolásos, autóból kiszállós, riporteres jelenet látható, (amit már lehetett látni a tévében), és alatta a Massive Attack Tear Drop c. száma hallható, eléggé kellemes érzetet kelt, megjön a kedved a "mozizáshoz", és a másfél órához, aminek éppen elébe nézel. 
Aztán hirtelen néma csönd, és elkezdődik a film, Massive Attack nem lesz többet, helyette Andorai Péter mint Simon Mágus. Amikor először látjuk, és borostás, és egyből rágyújt egy cigarettára, azt hisszük, ő fog a legtöbbet dohányozni a filmben, de tulajdonképpen mindenki lépten-nyomon rágyújt, pedig a magyar filmek igazán visszavehetnének a dohányzás szerepeltetéséből, legalább egy kicsikét. Ezzel együtt, Andorai Péter nagyszerű alakítást visz véghez, olyan remek karaktert ad elő nekünk, hogy leginkább csak ámulni lehet. Simon Mágus egy olyan különleges fickó, aki képes bűntényeket felderíteni, totál telepatikus, és ha erősen néz egy pályaudvari biztonsági embert, aki egy fiatal lánnyal ordítozik, hogy menjen máshova felméréseket végezni, a biztonsági őr kezet csókol a lánynak, és amikor "kijózanodik", akkor is kedves marad. Egyrészt igazi sztár, aki előre kéri a pénzét, megszámolja, másrészt nemcsak a megbízóit nézi kicsit felülről, de a saját munkáját is semmiségként tekinti, ami pedig a kezdő vagy a meg nem értett sztárok közé sorolja. Fél kézzel oldja meg a gyilkossági ügyet, közben pedig végig csak egyet akar, ezzel a lánnyal találkozni, akinek a filmben még a nevét sem ejtik ki. 
A másik remek komponense a filmnek ez a lány, Jeanne, (Julie Dealarme), de vele, illetve a szerepével az a baj, hogy miért kell egy ilyen fiatal lánynak egy ilyen idős karakterre ennyire beindulnia? Persze, a válasz egyszerű, ez egy nagyon aranyos mese, viszont nem pöttyös regény, hanem kockás, olyan, aminek a főszereplője (a nyolcvanas évek magyar vonulatát) (idáig) követve egy férfi, mint pl. Szindbád. Ez viszonylag arcul csapása a feminizmusnak, különösen egy női rendező és író részéről, de a magyar fiatalok már megszokták, hogy legritkábban láthatnak olyan filmeket, amikben az ő életükhöz hasonló jelenetek szerepelnek, és a magyar lányok is tisztában vannak vele, hogy ha magyar filmet látnak, leginkább egy férfi szerepébe kell magukat beleképzelniük, és a női karakterek nem élnek külön életet. 
A Simon Mágusban azonban, szerencsére van egy másik női-mellék, a tolmácsnő, Kis Mari, aki persze fülig szerelmes Simonba, de ezen kívül annyira jó karakter és alakítás, hogy nehéz elfelejteni. Az első ilyen nagy jelenete, amikor Simon kiküldi a gyilkosság helyszínéről az összes embert, és a tolmácsnő ott marad. Simon megkérdi tőle, hogy "hát magácska mit csinál?". Erre azt feleli: sütizek, és éppen egy teasüteményt készül bemajszolni. Ez nagyon aranyos jelenet.  A másik emlékezetes rész az, amikor leveszi a parókáját, és kibontja  a haját, ami két (!) mozdulat hatására, vágás nélkül (!) egybeáll igazi frizurává, ami a hair stylist munkáját is abszolút dicséri. A harmadik nagyon jó jelenetében éppen elájult, és egy hordágyon fekszik, mielőtt Simon aláveti magát a gödör projektnek, és ő, ahogy újraéled, egyből folytatja a tolmácsolást és a szerelmes aggódást, és olyan vicces és aranyos, és emlékezetes, mint az egykori Kutya Éji Dala c. filmben az a lány, aki "Attilát" üldözi a szerelmével.
Az alap karakter-szetten kívül itt van a co-sztárunk, Halász Péter, aki a konkurens mágust alakítja, (Pétert), mégpedig ugyanolyan elképesztően jól, mint Andorai Péter. A film után Halász és Andorai Péter arcai, jelenetei még órákkal később is ott köröznek az ex néző fejében. A konkurens mágus és Simon között egy Gattaca szerű, de tulajdonképpen ősi-, alapkonfliktus feszül. Az ösztönös, mindenre képes, és a tudatos, majdnem mindenre képes emberek konfliktusa. Simon nem sztárolja magát, na nem mintha ez önmagában nem önsztárolás lenne), Péter nagyon sokat dolgozott, hogy megtanulja, és meg tudja csinálni, amit az "ösztönös" Simon tud, és amiről beszélni sem hajlandó, viszont ez elég jól sikerült neki, nemcsak sikeres, de gazdag is. Egyetlen problémája, hogy Simon nem hajlandó partnerként kezelni, úgy beszélni vele, mint mágus a mágussal, trükkökről, meg ilyenek. Simon perceken keresztül úgy beszélget a monologizálásra direkt hajlamos Jeanne-nal, hogy egy szót sem ért az egészből, mivel nem tud franciául, ami nagyon vicces megelevenedése egy ősrégi mese- illetve vígjáték szituációnak, amikor a lány nem tudja, amit tudnia kellene a fiúról, és ezért a megnyilvánulásait ellenkezőképpen értelmezi. Aztán végre megkéri Pétert, hogy tanítsa, aminek egyből meg is örül, de Simon szavaiból kiderül, hogy franciául akar tanulni. Ez az a jelenet, ami elfogadtatja az emberrel a filmet. Mert végre megértjük ezt a Simon nevű superman-t, mégpedig egyszerű formában. Annyira megkapó ez a mozzanat, hogy ilyen egyszerűen gondolkodik, hogy ha eddig nem kedveltük volna, most aztán itt az idő. Egy régi, életben megtörtént jelenetet juttat az eszünkbe, amikor Bódy Gábor, a magyar film tehetsége és büszkesége levetítette Weöres Sándornak az "előző" filmjét, hogy meggyőzze arról, hogy Psyché c. műve jó kezekben lesz nála megfilmesítés céljából. A vetítés után Weöres Sándor azt mondta, "volt benne egy láda, rá volt írva, hogy fra-gi-le, és az nagyon tetszett". Ilyenfajta, megmagyarázhatatlanul aranyos jelenet ez a nyelvoktatásos is. 
Mielőtt azonban elröppennénk, ne feledjük, a Simon Mágus nem szuperprodukció, csak viszonylag sokba került, de külföldön forgatták, és egyébként is létezik 540 milliós magyar film is, ami a Simon-nak több mint duplája. A Simon Mágusban pontosan az a szép, mint produkcióban, hogy nem nagy hal a pocsolyában, hanem kishal az óceánban, egy "sima" indie (independent) film, drágább, mint a Shop Stop, de kisebb költségvetésű, mint a Good Will Hunting, de nem ez a fontos, csak a végeredmény. Enyedi Ildikó sem érezhette úgy magát a film létrehozása során, mintha a nagy rendezői székben, ülne, valójában, mint elmondta a főiskolai éveire emlékeztette a Simon Mágus forgatása, persze hozzátette, hogy kedvelte azokat az éveket. Most is minimál stábbal dolgozott, illetve kellett dolgoznia, amiből az egyetlen, nézők számára is érzékelhető hátrány, hogy a film hangjának csak a 80 százalékát rögzíthették a helyszínen, és így van egy két olyan rész, ahol sajnos visszaköszön a jóöreg magyar utószinkron, amivel szerencsére egyre kevesebbet találkozunk. A főiskolás forgatási stílus olyan manővereket is tartalmaz, hogy a leghollywoodibb felvétele a filmnek, a szép, hosszú "fahrt" a vonat mozdonyából, amikor Simon megérkezik Párizsba sem a szokásos, a szervezettebb infrastruktúrával működő amerikai filmekben megszokott módon jött létre, hanem úgy, hogy a film DOP-ja, a leleményes, és a progresszív magyar forgatási stílust alkalmazó felvételvezető segítségével egy sporttáskában csempészhette fel a mozdonyra a kamerát, és volt pár perce, hogy a gyönyörű felvétel létrejöhessen (!!). Erre az akcióra azért kellett, hogy sor kerüljön, mert egy anti-terrorista törvény lépett életbe Fraciahonban, és a pályaudvarokon abszolút betiltottak mindenféle fotografálást. Volt olyan része is a produkciónak, amit Enyedi Ildikó a malmozás periódusának nevezett el, már Bécsben voltak,  a vámterületen, intézték a papírokat, amikor kiderült, hogy mégsem érkezett meg egy franciaországi pénz a filmhez, ami miatt 3 hét várakozás sújtotta a produkciót, értve ezalatt azonnali visszafordulást, és három hét konkrét malmozást, és némi idegfeszültséget, hogy vajon tényleg el tud-e készülni ez a film. A film nem szuperprodukció, viszont valószínűleg a költségvetésnek a megszokottnál sokkal nagyobb százaléka fordítódott magára a filmre, sőt talán túl nagy is, Enyedi Ildikó még a családi "tőkét" is bevonta a forgalomba. És a Massive Attack Tear Drop c. számának sem tudták a jogdíját kifizetni, de ez nem változtat a tényen, hogy ez volt az első magyar film, amiben ilyen komoly és modern zenét alkalmaztak. A film filmzenéjét egyébként Másik János készítette el végül, ami nyilván kevesebbe került, mint az eredetileg a film zenéjének zömét alkotó Brian Eno zenéi, de percig se gondolja senki, hogy emiatt kevésbé jó zenét hallhatunk, hiszen Másik János a legeslegtutibb filmzenéket szokta létrehozni, Howard Shore és James Newton Howard kategóriájában. 
Noha a Simon Mágus szétnyerte magát a kétes kimenetelű 99-es filmszemlén, de az ünnepség után Enyedi Ildikó, privát szétosztotta öt film között a díjat. 
És annak ellenére, hogy a lányoknak azt tanácsoljuk, hogy ha egy ötven körüli férfi megkérdi tőlük, "nem nézzük meg a Simon Mágust?", habozzanak igent mondani, egy egészen jó kis magyar filmként gondolunk rá. Amikor pedig kijössz a moziból, rendesen jól érzed magad, érzed, hogy nagy hatással volt rád a film, és szinte biztos, hogy Halász Péter hordágyas beállítása még napok múlva is az egyik kedvenc élményed lesz, és amikor legközelebb Andorai Péter szerepel egy filmben, már előre beállsz a sorba jegyet foglalni.